Mozgóharcok idején könnyen fogságba lehet esni és el lehet tévedni. 1916 nyarán Bukovinában nagy volt az adok-kapok, s az előre-hátra mozgás, aminek hősünk is résztvevője volt. Mai történetünkben előbb a frontról hátraküldött sebesültvivőként, majd az övéihez visszatérőben is eltéved. Olyannyira, hogy ezt követően a pécsi 19-es honvédektől át is kerül a budapesti 30-asokhoz, ahol a háborút a későbbiekben végigszolgálja.
2014 májusában a Maribori Területi Múzeumban a helyi Franc Kovačič Történelmi Egyesület közreműködésével első világháborús kiállítás nyílt „Vér az esti édes felhőkből” címmel, ami Srečko Kosovel A halál extázisa versének egyik sorát idézi. A kiállítás középpontjában a hétköznapi emberek állnak, akiknek az életét a háború teljesen átalakította. A tárlat kapcsán a kisemberek nagy tragikus történetéről is beszélhetünk. A kiállítás egyik rendezőjét, dr. Darko Frišt, egy történet különösen izgatta, Julianna esete, amit szerelmi háromszögnek is nevezhetünk. Mindaz azonban, ami vele történt, a háború nélkül valószínűleg nem történt volna meg, sem az a tragédia, ami annak véget vetett…
Több évvel ezelőtt kitűzött célunk lett, egyik barátommal, hogy minden nyáron bejárjuk a Nagy Háború magashegyi frontszakaszainak egy-egy részét, és végig fényképezzük a még fellelhető nyomokat, emléktáblákat. Így választottuk ki tavaly nyáron a híres Col di Lana (2462 m) csúcsot és ikerhegyét a Cima Siefet (2424 m), a Dél-Tiroli Dolomitokban. A csúcs a Keleti Dolomitok egyik legszebb körpanorámájával rendelkezik. Nem hiába szállta meg rögtön a háború elején az osztrák–magyar hadsereg és telepített rá tüzérséget.
Az ellenséges állások közötti kémkedés visszatérő elem háborús mesélőnk naplójában. 1916 őszén az orosz fronton Kolomeánál egy szegény asszony a könnyebb megélhetés reményében kémszolgálatra adja a fejét. A lebukó kémek azonban túl sok jóra nem számíthatnak…
A száz évvel ezelőtt kitört nagy világégésre a 2014-es év folyamán számtalan módon megemlékeznek a világban és Magyarországon is. Mindenki a maga módján, módszereivel kíván emléket állítani. Így tesz az online média, és a nyomtatott sajtó – köztük a szegedi Tiszatáj folyóirat – is.
A centenárium alkalmából a bécsi Hadtörténeti Múzeum (Heeresgeschichtliches Museum) is megújította első világháborús állandó kiállítását. A 3,8 millió eurós projekt keretében a korábbi 1000 nm-es kiállítóteret egy galériaszint beépítésével 1400 nm-re növelték, a kiállított tárgyak számát pedig megduplázták, így most mintegy 2 ezer tárgyat lehet megtekinteni. Az átépítés sokkal jobb kiállítást eredményezett, de elmondhatjuk, hogy a patinás intézményt nem „fertőzték meg” sem a modern kiállítástechnikai áramlatok, sem a Nagy Háború újszerű megközelítési koncepciói sem.
Népi mesemondónk mai hátborzongató története ismét a Doberdó-fennsíkon játszódik. 1918-ban, két évvel az ottani harcok után, újra eljut a helyszínre, s az egyik katonatársával felkeresi korábbi küzdelmeik helyét, ami feleleveníti benne a rémséges emlékeket…
A rimaszombati Gömör–Kishonti Múzeum kiállítótermében 2014. május 16. és szeptember 30. között látogatható „A Nagy Háború. Rimaszombat az I. világháborúban” c. tárlat, amely az első nagy világégés gömöri vonatkozású eseményeit és emlékeit eleveníti fel. A kiállított háborús propagandatermékek, hadi relikviák, harcászati eszközök, korabeli fényképek és dokumentumok között nem kisebb figyelmet érdemel egy vékony, első ránézésre alig pár oldalas, könnyen zsebre vágható szürke füzetecske. „Szerzője” Csősz Géza néven vetette gondolatait és élményeit eme naplószerűen írt jegyzettömbbe, orosz hadifogsága alatt. Rövid tanulmányozás és némi háttérismeret után azonban hamar kiderült, a frontnapló valódi szerzője Haynik Géza, rimaszombati lapszerkesztő.
Száz éve ezekben a napokban zajlott az osztrák–magyar győzelemmel végződő kraśniki csata, amelynek során az esztergomi 26-os közös gyalogezred átesett a tűzkeresztségen. Az ezred történetének e sikeres, ám súlyos veszteségeket követelő fejezetéről szól az alábbi bejegyzés.
Mai izgalmas történetünk Kirlibabánál játszódik a bukovinai orosz fronton, amiből megismerhetjük hősünk egyik bátor és önfeláldozó cselekedetét, amivel a kis ezüst vitézségi érmet is kiérdemelte.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek