Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
1915 nyarán Galíciában a nyolcas huszárok ismét mozgóháborúba kerülnek, felderítő lovasságként tevékenykedve csapnak össze a visszavonuló kozákokkal. Az üldözés során több találkozóharcot vívnak, veszteségeket is szenvednek. Véletlenszerűen találkoznak Vilmos császárral és sikeresen óvják meg a fogságba eséstől az óvatlanul előre hatoló vezérkari főnököt és törzsét is.
Egy emlékművel kapcsolatos kutatás során fedeztem fel egy képet és ismertem meg amatőr készítőjének a nevét. Akkor még ez a név nem mondott semmit. Némi kutatómunka után viszont egy rendkívüli embert, katonát, a gyermekeit és családját nagyon szerető „Apuskát” ismerhettem meg benne. Dr. Szemenyei Kornél harctérről gyermekeinek írt levelei közül kettő megjelent Az Én Ujságom című korabeli gyermeklapban is.
1915. április elején a nyolcas huszárokat bizony leszállítják a lovakról, hiszen a háború jellege alapjaiban változott meg. Be kell bújniuk a lövészárokba, először csak gyakorlatképpen, később már gyalogsági feladatokat is kapnak. Ráadásul ez még a Kárpátokban történik, ahol a szokatlan körülmények mellett az időjárás is megnehezíti az életüket. 1915. május 9-én aztán a 31. gyaloghadosztállyal együtt újra vonatra szállnak kapitány Forster huszárjai, hogy részt vegyenek egységük támadásában, amely során a gorlicei áttörést követően visszavonuló cári orosz hadsereg alakulatait üldözik.
A közel-keleti térség első világháborús harcait dr. Kemény Gyula és Somogyi Lajos élethű és sokszor húsba vágó leírásokkal örökítették meg. Ezekben a naplókban számos utalást találunk az ellenséges oldal, a jórészt brit irányítás alatt harcoló antanterőkre. Viszont csakis „jórészt”, mert angol/francia/olasz gyarmati, brit domíniumi, francia, és többek között olasz katonák is felbukkantak közöttük. Az olaszok szerepe szimbolikus maradt, és ez a poszt azt is magyarázza, hogy az összes antanterő közül miért ők az egyedüliek, akik kimaradtak az antant első betlehemi karácsonyi szentmiséjéről.
1914–1915 fordulóján a 8-as huszárok továbbra is a háború hétköznapjait élik, de a tétlenséget – amit részben a télies időjárás is okoz – nehezen viselik, hiszen a lovasságnak a mozgás a lételeme. Békés körülmények között telik az első harctéri karácsonyuk is. Ebben az időszakban a 31. hadosztály gyalogezredei sem vesznek részt komoly harcokban. Fordul a helyzet február végén, amikor a hadosztályt újra a Kárpátokba szállítják.
1996 januárjában adományozás útján került gyűjteményünkbe az alább bemutatott katonafüzet. Egykori tulajdonosáról így jóformán csak annyit tudunk, amennyit a könyvecske az alább idézett részen kívül elárul róla: mindösszesen annyit, hogy 1919. szeptember 12-én a dél-olasz Leccében szignálta Az élet a lövészárokban című költeményét. A füzetecske leglényegesebb bejegyzése a háborús karácsonyokra vonatkozik. Ezt közöljük az alábbiakban.
A nyolcas huszárok hadosztályukkal ismét visszavonulnak az orosz nyomás elől a Kárpátokig, ahonnan ezúttal vasúton dobják át őket a front másik veszélyeztetett szakaszára, Lengyelországba. Közben – mivel számottevő veszteségük nincs – a pótlásokkal egészen tekintélyes lesz létszámuk. A vasúti szállítás alatt Katowice pályaudvarának méretét és forgalmát is megcsodálhatják. A hadosztály német alárendeltségbe kerül, gyalogezredei komoly harcokban vesznek részt, a hadosztálylovasság – feladatából adódóan – inkább csak a kényelmetlen oldalával találkozik a háborúnak, nem a veszélyessel.
IV. Károly trónörökösként és uralkodóként is számtalan látogatást tett a fronton, amelyekről már korábban is esett szó. Az 1916 decemberi vizitálása azért volt különleges, mert az osztrák császári trón elfoglalása után, de még magyar királlyá koronázása előtti napokban zajlott le az olasz hadszíntéren harcoló csapatainál. Ez alkalommal megszemlélte a m. kir. 41. honvéd gyaloghadosztály, illetve a 81. honvéd gyalogdandár Sesanát Opčinával összekötő úton felsorakozó alakulatait is, különleges izgalmat és élményt szerezve a magyar honvédeknek...
A nyolcas huszárok rohama elmarad, helyette egyéb megpróbáltatások jönnek. Kapitány úr Forster huszárjai a 31. gyaloghadosztály Lemberg környéki harcaiban vesznek részt, szerencsére komolyabb veszteség nélkül. A betegség ugyanakkor nem válogat, a hadosztály csapatait megtizedelő kolera még a századparancsnokot is megkörnyékezi, de szerencsésen átvészeli a kórt. A komarnói csata után a hadosztály egészen a Kárpátokig vonul vissza, ahonnan a sorok rendezése után ismét támadás következik, ennek súlyát a gyalogosok viselik, a hadosztály-lovasság – feladata szerint – felderít, biztosít.
1924. január 3-án terjedelmes cikk látott napvilágot a bécsi Arbeiter-Zeitung, az osztrák szociáldemokraták központi pártlapja 2. oldalán Conrad bűne címmel. Az írás névtelen szerzője ebben azzal vádolja az egykori Osztrák–Magyar Monarchia legendás vezérkari főnökét, hogy bár lehetősége lett volna a küszöbön álló világháború kirobbanását megakadályozni, ő ezt a lehetőséget szándékosan elmulasztotta kihasználni. A cikk megjelenésének apropóját nyilvánvalóan az szolgáltatta, hogy az előző esztendő végén került a könyvkereskedések polcaira Conrad tábornagy visszaemlékezéseinek IV. kötete, mely a Nagy Háború kitörésének időszakát dolgozza fel.
Legutóbbi kommentek