Könyvbemutató dr. Kemény Gyula szerbiai naplójáról
2024. december 10-én 14 órakor mutattuk be a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri központi épületében legújabb kötetünket, a Nagy Háború Könyvek sorozatunk 6. darabját: Segélyhely a fronton ‒ Dr. Kemény Gyula szerbiai naplóját. A gyönyörű levéltári palota kiállító- és konferenciaterme színültig megtelt a rendezvényre.
Hegedős Károlynak a Műegyetemen nemrég bemutatott emlékirata után idei újabb könyvbemutatónkra a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (NHKA) közös szervezésében került sor. A Budai várban a Bécsi kapu téri levéltári palota rendezvényterme a kezdés idejére teljesen megtelt az érdeklődőkkel.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára díszes főbejárata
(Fotó: KKM/Király Márton)
A patinás környezet, s a nagyszámú közönség, barátaink, önkénteseink, olvasóink, támogatóink jelenléte méltó körülményeket teremtettek a sokak által kedvelt ezredorvos naplósorozata első kötetének a bemutatásához.
A közönség…
(Fotó: NHKA/Juhász Balázs)
…és a "főszereplő"
(Fotó: KKM/Király Márton)
Külön örömünkre szolgált, hogy a rendezvényünket Magyar Levente úr, a könyvkiadási tevékenységünket támogató Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) miniszterhelyettese is megtisztelte a jelenlétével.
A vendégeink fogadásában Bálint Ferenc főmuzeológus, a HM Katonai Örökség Főosztály szakreferense, blogunk állandó szerzője hagyományőrző főhadnagyként vett részt
(Fotó: KKM/Király Márton)
A könyvbemutató közönségét először a rendezvény házigazdája, dr. habil. Szabó Csaba, az MNL főigazgatója köszöntötte.
Dr. habil. Szabó Csaba, az MNL főigazgatója nyitotta meg a rendezvényt
(Fotó: NHKK/Juhász Balázs)
Ezt követően Magyar Levente, a KKM miniszterhelyettese köszöntötte a jelenlévőket és méltatta a NHKA tevékenységét és jelentőségét. A kötet előszavát író államtitkár úr kiemelte, hogy az alapítvány az első világháború emlékezetének az őrzője, amely a centenárium idején el nem készült első világháborús központi emlékmű helyett is emlékeztett az ország áldozatvállalására, katonáinak hősies küzdelmére.
Magyar Levente, a KKM miniszterhelyettese mondott ünnepi beszédet
(Fotó: NHKK/Juhász Balázs)
Ezt követően a kötetet kiadó NHKA elnökeként én ismertettem a könyv megszületésének a 14 éves történetét. Külön megemlékeztem azokról a személyekről, akiknek a kötet megjelenése köszönhető, s akiknek a nevét és szerepét itt is ki kell emelnem.
Legelőször Zika Klárának, Hary József unokájának köszöntem meg, hogy 2010-ben, a megismerkedésünket követően rám bízta a nagyapja legjobb barátjának, dr. Kemény Gyulának a naplóhagyatékát. Óriási értéküket felismerve így kerülhetett sor a blogunkon 2012-ben a gondozásomban az isonzói, majd 2019‒2020-ban a szerb, s végül dr. Pollmann Ferenc gondozásában 2022‒2023-ban a palesztin napló közreadására. Sajnos Klára egészségügyi okok miatt nem tudott eljönni a rendezvényünkre.
Pintér Tamás a mű megszületéséről beszél
(Fotó: KKM/Király Márton)
Ott volt viszont Kemény Szilárd, aki 2013-ban, az isonzói napló közreadását követően keresett meg fiának, Botondnak a javaslatára. Kemény Szilárd Kemény Gyula bátyjának, Istvánnak az unokája. Az édesapja volt a doktor keresztfia, aki a családi hagyatékát megörökölte és megőrizte. Ezt a gazdag hagyatékot, közel 100 fotóval, s írott és tárgyi emlékekkel (iratok, diploma, kitüntetések, isonzói emlékdoboz stb.) a család kutathatóvá tette a számunkra, amit bedigitalizáltunk és folyamatosan fel is használtunk, pl. 2015-ben egy, az Isonzó Expresszen is bemutatott kiállítás készítéséhez, majd a további naplók blogos, s idén a nyomtatott kiadásához. Nem tudunk elég hálásak lenni ezért Kemény Szilárdnak és a családjának. A kötetbe Szilárd egy családi utószót is írt a számunkra.
Kemény Szilárd és családja a kötettel ismerkedik
(Fotó: KKM/Király Márton)
A következő személy Kincses Károly fotómuzeológus, fotótörténész volt, aki a szerb napló blogunkon történt közreadásakor, a 3. részt követően először kommentben keresett meg bennünket. A blog jól őrzi ezt a 2019. szeptember 9-én 8 óra 8 perc 51 másodperckor küldött bejegyzést: „1984 óta nálam van Zika Klára jóvoltából Kemény Gyula több száz első világháborús fotója. Nagyon szívesen közzé tenném, hiszen a napló pontos képi illusztrációja, s fontos lenne, ha minél többen látnák.” A több száz fotó, közöttük eredeti üvegnegatívok mellett a szerb és az isonzói naplók töredékei is előkerültek Kincses Károly gyűjteményéből. Az üvegnegatívokat digitalizálva megkaptuk, a többit pedig mi digitalizáltuk. Az idén megjelenő könyvsorozatot már ezek felhasználásával jelentetjük meg.
A kötet anyagát én gondoztam, abban részletes tanulmányban ismertetve a naplóíró életét, s a naplók és a kiadás történetét. Dr. Pollmann Ferenc írt hozzá szakmai kísérő tanulmányt és vállalta a könyv lektorálását. Dr. Lenkefi Ferenc, dr. Domokos György és dr. Kiss Gábor levéltárosok, a Hadtörténelmi Levéltár munkatársai, s Tótpál Klaudia, a Magyar Nemzeti Levéltár levéltári asszisztense, az alapítványunk önkéntes segítője a levéltári, valamint a háttérkutatásokban nyújtott óriási segítséget.
Az így összeálló tartalmú kötet alapszövegeinek a begépelése Kirilly Edit önkéntesünk munkája volt, a belső borítók, az ún. „előzéklapok” térképeit, a többi könyvünkhöz hasonlóan Török Zoltán készítette, míg a kötet – akár csak a többi kiadványunk – tervezője és tördelője, Babos Krisztina, blogunk társszerkesztője volt.
A rendezvény alatt a kötet képanyagából és a Kemény-napló hatására elindult bosznia-hercegovinai kutatásaink során készített képekből Babos Kriszta által összeállított vetítés futott
(Fotó: MNL/Takács Ábel)
A köszöntők és ismertetők után egy szakmai beszélgetés kezdődött a rendezvény moderátora, Katona Csaba történész-levéltáros, az MNL sajtóreferense vezetésével, dr. Bartók Béla, történész, dr. Pollmann Ferenc, hadtörténész és az én részvételemmel. A kérdések egyaránt érintették a naplóíró személyét, a bosznia-hercegovinai hátteret, a naplóban tárgyalt időszak katonai eseményeit, a szerbek és a montenegróiak ellen vívott harcok jellegét.
A beszélgetés résztvevői: dr. Bartók Béla, dr. Pollmann Ferenc, Pintér Tamás és Katona Csaba
(Fotó: MNL/Takács Ábel)
A könyvbemutató során alapítványunk önkéntese, a nyári bilećai megemlékezésünkön is közreműködő Pintér Mátyás, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium 12. B osztályának végzős tanulója olvasott fel a naplóból részleteket.
Pintér Mátyás felolvasás közben
(Fotó: NHKK/Juhász Balázs)
Meglepetésként konferálhattuk fel a beszélgetés közben a bosznia-hercegovinai emlékutunkon szintén részt vett Kiss Sándor vezetésével a Pest-Budai Dalárda három tagját, akik elénekelték Hary József kedvenc bileki katonanótáját, amelyet dr. Kemény Gyula is ismerhetett és énekelhetett, s amelyre Zika Klára hívta fel a figyelmünket. A dallamát Kiss Sándor találta meg az internet segítségével. A Hary Józseftől hallott, Zika Klára által lejegyzett eredeti szöveg így hangzik:
„Kősziklán van Boszniában a bileki kaszárnya,
Oda vagyok, oda leszek három évre bezárva.
Észak felé van az ablaka, hideg szél fúj be rajta,
a bihari legényeknek van az oda csinálva.”
A Pest-Budai Dalárda tagjai a rendezvényen
(Fotó: NHKK/Juhász Balázs)
A könyvbemutató a közönség kérdéseivel, majd egy kis fogadással, s kötetlen beszélgetéssel zárult.
A kötet már kereskedelmi forgalomba került. Az ára 5 000 Ft, megvásárolható vagy megrendelhető a Líra üzleteiben, vagy Budapesten az Írók boltjában.
Sokan vártuk már, hogy megjelenjen Kemény doktor naplója, így volt ezzel az NHKA és blogunk lelkes segítője dr. Gáspár Zsófia is
(Fotó: KKM/Király Márton)
Lezárásként szerepeljen itt egy részlet a naplóból, ami a könyvbemutatón is elhangzott és magyarázatul szolgálhat a kötet, valamint jelen írás címére is.
„Szép dolog hősnek lenni! Férfias bátorságot, vitézséget igényel. Szörnyű dolog az ütközet, ahol ezen erények napvilágra kerülnek. De valójában olyan hirtelen, olyan eksztázisban folyik le az egész, hogy alig lehet megfigyelni. De hogy mi az igazi háború, hogy milyen volt ama ütközet, hogy az hogyan folyt és folyik le, hogy ki hogyan viselte magát, azt igazában csak a segélyhelyen lehet látni és hallani. Mert hátrább a gyűjtőállomásokon, a kórházakban a lefolyt harcok szörnyűségeiről már nem lehet igazi képet alkotni. Csak itt, a segélyhelyen lehetséges ez, ahová csúszva-mászva, nyögve és sóhajtozva, káromkodva és Istenhez fohászkodva összecsődülnek a szerencsétlen sebesültek és haldoklók. Itt tudni meg igazában, hogy ki és hol, hogyan teljesítette a kötelességét. Itt vannak az igazi szemtanúk, ezek a véresen sáros, piszkos emberi roncsok.”
