A Kecskeméti Közlöny 1932. júliusában a meleg nyári napok egyhangúságát megtörve figyelemfelhívó cikket közölt. Ebben tájékoztatta az olvasókat, hogy „Egy régi 8-as huszár háborús emlékei” címmel sorozatot indítanak, amelyben Forster Frigyes huszárezredes írja meg visszaemlékezését az 1914–1918 között megjárt hadiútjáról. Mivel a nádasi Tersztyánszky Károly nevét viselő cs. és kir. 8. huszárezred alakulattörténete nem jelent meg, illetve a kortárs magyar nyelvű szakirodalom sem közöl sok információt az ezred háborús tevékenységéről, Forster ezredes visszaemlékezéseinek közlése mindenképp érdekes lehet a téma iránt érdeklődőknek.
Forster Frigyes 1877. november 25-én született Budapesten. A morvafehértemplomi lovassági hadapródiskolát végezte el, ahonnan először a császári és királyi 1. huszárezredhez került, majd a 8. huszárezredhez helyezték, ahol egészen a háború végéig szolgált, kivéve 1917 elején azt a mintegy négyhónapos időszakot, amikor a császári és királyi 4. huszárezredhez vezényelték, ahol a román harctéren a ló nélküli huszárokból álló lövészosztály gépfegyverosztagának (később a lövészosztálynak) a parancsnoki teendőit látta el. A háború után a megalakuló Nemzeti Hadsereg kecskeméti lovasosztályában szolgált, majd a megalakuló 1. honvéd huszárezredben volt századparancsnok egészen 1926-os nyugállományba vonulásáig. Kecskeméten hunyt el 1934. június 1-jén, mint huszárezredes, a helyi társadalom megbecsült tagja. A Szentháromság-temető Trummer-kriptájában temették el.
1. rész: Egy régi 8-as huszár háborús emlékei
A Kecskeméti Közlöny 1932 júliusában a meleg nyári napok egyhangúságát megtörve figyelemfelhívó cikket közölt. Ebben tájékoztatta az olvasókat, hogy „Egy régi 8-as huszár háborús emlékei” címmel sorozatot indítanak, amelyben Forster Frigyes huszárezredes írja meg visszaemlékezését az 1914–1918 között megjárt hadiútjáról. Mivel a nádasi Tersztyánszky Károly nevét viselő cs. és kir. 8. huszárezred alakulattörténete nem jelent meg, illetve a kortárs magyar nyelvű szakirodalom sem közöl sok információt az ezred háborús tevékenységéről, Forster ezredes visszaemlékezéseinek közlése mindenképp érdekes lehet a téma iránt érdeklődőknek.
2. rész: „Rövid processzus, háborús törvény”
A visszaemlékezés második részében képet kapunk a háború első napjairól Szerbiában. A hadosztálylovasságként szereplő két „nyolcas” huszárszázadnak – a harcok jellegéből fakadóan – egy darabig nem kell verekednie, a huszárok ugyanakkor egyszerre tanúi és elszenvedői a szerb irreguláris hadviselésnek, valamint részesei a megfékezésének. Közben átesnek a tűzkeresztségen is: egyelőre csak orvlövészek lőnek a felderítést végző, „békebeli” egyenruhájukban jó célpontot nyújtó huszárokra.
3. rész: „A Szávánál elhagytuk szép atilláinkat, beledobtuk a vízbe…”
Forster kapitány 8-as huszárjai továbbra is a szerb harctéren küzdenek. Már látszik a régi hadviselés alkonya: a világoskék atillák már nem alkalmasak arra, hogy a harctér porában-sarában viseljék, meg is válnak tőlük alkalomadtán… Sikeresen átesnek a tűzkeresztségen is, majd tétlenségre kényszerülnek, Sabác mellett a véres harcokat a 31. hadosztály gyalogsága vívja meg ekkor. 1914. augusztus 17-én a hadosztállyal együtt visszavonulnak a Száva innenső partjára, ahonnan aztán az egész hadtesttel együtt nemsokára az orosz frontra dobják át őket.
