A 2023. február 6-án Délkelet-Törökországban történt elemi erejű földrengés után világszerte, így hazánkban is adomány- és segélygyűjtő akciók sora kezdődött a fedél nélkül maradt túlélők megsegítésére. Az állami és civil szervezetek által indított széleskörű jótékonysági programok, illetve a törökök irányába megmutatkozó össztársadalmi szimpátia azonban nem új keletű Magyarországon. Először az 1877–1878-as orosz-török háború során láthattunk hasonló lelkesedést. Ennél széleskörűbb társadalmi megmozdulásra került sor az első világháború során, mikor felállításra került a Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság, és országszerte különféle jótékonysági akciók vették kezdetüket a szövetséges török hadsereg sebesültjeinek megsegítésére. Ezek egyik központja Budapest „első müncheni veretű, nagy katonazenés serháza”, a Gambrinus söröző és étterem volt, ahol többek között tombolahúzás, török ételek és a honvédzenekar koncertjei kísérték a jótékonysági esteket. Az egyik tombolanyeremény, egy korsó, az elmúlt években egy török magángyűjtő kollekciójában tűnt fel.
Az Oszmán Birodalom 1914 októberének végén lépett be az első világháborúba és a Magyar Vörös Kereszt Egylethez hasonlóan a hivatalosan 1877-ben megalakult Oszmán Vörös Félhold Társaság azonnal gyűjtő- és segélyakciókba kezdett. Azért, hogy a szövetséges országokban folytatandó adománygyűjtésekhez hathatósabb támogatást tudjon nyújtani, a Társaság 1914 novemberében Bécsbe küldte dr. Hikmet [Gizer] bejt, az orvosi egyetem professzorát és a Vörös Félhold központi bizottságának tagját. Miután a szervezet korábbi elnökét, Hüsszein Hilmi pasát bécsi török nagykövetté nevezték ki, nem ütközött akadályba egy bécsi kirendeltségi iroda nyitása a követségen belül. Hikmet bej ezt követően az irodán keresztül szervezte a berlini, bécsi és budapesti jótékonysági akciókat, kezelte a beérkező felajánlásokat, illetve végezte a szükséges hiánycikkek felkutatását és hazajuttatását. A beérkezett pénzadományokat német, osztrák és magyar bankokban kezelték, majd utalták haza.
Dr. Ahmed Hikmet bej budapesti török főkonzul
(Forrás: https://1000kitap.com/yazar/ahmet-hikmet-muftuoglu)
Rövid előkészítés után, 1914 decemberének első felében került sor Hikmet bej és Roth bej, valamint a bécsi végrehajtó bizottságból Vilhelm Singer újságíró budapesti látogatására, melynek keretében találkoztak gróf Tisza István miniszterelnökkel, aki mint az Országos Hadsegélyező Bizottság elnöke, pártfogásáról biztosította a török kezdeményezést. A török látogatást megünneplendő 1914. december 16-án a budapesti Zeneakadémián adott koncertet Hegyei Géza, az 1880-as évek vége óta Konstantinápolyban élő magyar zongoravirtuóz, majd december 27-én az országgyűlés delegációs termében, Tisza levezető elnöksége mellett megalakult a Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság, melynek elnöke gróf Károlyi Istvánné és az egykori miniszterelnök, gróf Khuen-Héderváry Károly lettek, amint arról Az Újság 1914. december 28-ai szám az 5. oldalán tudósított.
Hegyei Géza magyar zongorista portréja
(Forrás: Karoly Aliotti magángyűjteménye)
A bizottságban részt vevő előkelő személyek is kifejezték a magyar vezetők elkötelezettségét az ügy iránt. Érdekességképpen megemlíteném, hogy a bizottsági tagok között találjuk Csernoch János esztergomi érseket, prímást is, aki az egyházközség nevében pénzadományt is juttatott a bizottságnak, amiről egy az esztergomi Prímási Levéltárban őrzött irat is tanúskodik.
A bizottság első ülését még újév előtt megtartotta, s jótékonysági akciók szervezéséről állapodtak meg, így 1915 januárjában a Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Színház művészei léptek fel közös produkcióval a jó ügy érdekében.
A Bizottság szervezte programok mellett azonban a hónap végétől az Erzsébet körút 27. szám alatt működő, 1895-ben Kövesi Nándor étterme, bor és sörcsarnoka néven megnyitott Gambrinus sörházban is önálló programsorozat indult. Szombatonként ugyanis a szövetséges török katonák megsegítése került előtérbe: „A tombola jövedelmét török szövetségesünk sebesült hőseinek gyámolitására fordítják. A török estén kitűnő honvédzenekarunk műsorról, a Gambrinus pedig török ételekről, piláfról, török kávéról gondoskodik.” – írta a Pesti Hírlap 1915. január 30-án az első ilyen program előtt. A honvédzenekart Fricsay Richárd vezényelte, akinek törökországi kalandjairól később még részletesebben is írunk.
A Gambrinus étterem korabeli reklám fotója
(Forrás: MaNDA / Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
A Vörös Félhold javára szervezett programok gombamód szaporodni kezdtek, így 1915 februárjától már más helyszíneken és városokban is rendezvények kezdődtek: többek között a budapesti Gradó kavéházban, a Teréz körúti Mozgókép-Otthonban, illetve Debrecenben és Szegeden is indultak gyűjtések, de Budapest és Debrecen mellett Fiume városa is nagyobb összeget ajánlott fel a Bizottságnak. Gyűjtőperselyek is kihelyezésre kerültek, illetve zománcozott kitűzőt is áruba bocsátottak. „Végh Sándor czukrász (Vilmos császár-út 42.) naponta friss félhold-pogácsával kínálja a bizottsági persely filléreit gyarapító vevőit. Szóval a magyar társadalom egyenkint és összesen szívesen meghozza áldozatait, s kétségtelen, hogy mint a jelenlegi nagy időknek sok más dolgában, a magyar nemzet a Vörös Félhold ügyében is megteszi kötelességét” – számolt be az akció sikeréről Az Újság című napilap 1915. február 7-én, amikorra több mint 200.000 Korona értékben érkeztek felajánlások a Bizottság számlájára. Márciusra ez az összeg már elérte a 380.000 Koronát.
Márciusban azonban a hetenként megtartott gyűjtéseken túl egy jelentős személyiségeket vonzó rendezvényre került sor a Gambrinus sörházban. Történt ugyanis, hogy az antant angol és francia hajókból álló flottája 1915. március 18-án tett kíséretet arra, hogy átkeljen a Gallipoli-szoroson. Ugyanakkor az oszmán tüzérség nem várt helytállása folytán a támadó flotta közel 1/3-a odaveszett vagy használhatatlanná vált, így a visszavonuláson kívül nem maradt más választása. A siker híre még aznap este elérte a birodalom fővárosát, Isztambult, ahol óriási népünnepély kerekedett. De a hír napokon belül végigsöpört a szövetséges országokon is, így Berlin és Bécs mellett pár napon belül Budapest lakossága is értesülhetett róla. Ennek tiszteletére 1915. március 27-én spontán és szervezett ünnepségek vették kezdetüket, melyekről a magyar sajtó a következőképpen számolt be:
„Egyetemi Énekkarok mai hangversenyük után (melyről megfelelő rovatunkban tudósítunk) a török főkonzulátus elé vonultak és a főkonzulnak szerenádot adtak. Az ének elhangzása után Ahmed Hikmet bey főkonzul Eiguel effendi konzuli titkár által tolmácsolt következő beszédet mondotta török nyelven: — Egyetemi polgárok! Magyar testvérek! Ez a kedves testvéri tüntetés szívemig hatott. De nemcsak én örülök neki szívből, hanem örülni fog neki minden török testvér és minden turáni szív e föld kerekségén. Ezután magyarul hozzátette; — Éljen, éljen, éljen! A beszéd után Zsembery István, Hindy Zoltán, Nuszeda Károly karigazgató, Schag Károly, Jurkovits Lajos énekkari elnökök és Gosztonyi Béla, a Műegyetemi Segitőegyesület elnöke, tisztelegtek a főkonzulnál, aki a tisztelgés után a Gambrinus-vendéglőben rendezett török estét látogatta meg. A Gambrinusban a honvédzenekar ma este műsoros estélyt rendezett a Vörös Félhold országos bizottságának tiszteletére, a melyen megjelentek: Khuen-Héderváry Károly gróf, a Vörös Félhold-bizottság elnöke, Ahmed Hikmet bey budapesti török főkonzul, Pekár Gyula, Simon Elemér, Bornemissza Lajos, Münnick Kálmán, Darvas Béla és Almássy László országgyűlési képviselők, továbbá a Vörös Félhold bizottságának számos tagja és a budapesti török főkonzulátus tisztviselői. Az estélyen közreműködött a honvédzenekar, továbbá az Egyetemi Énekkarok.” (Az Újság, 1915. március 28.)
Az estéről Ahmet Hikmet főkonzul is jelentést készített a török külügyminisztérium számára. Ebben megerősíti a Zsembery vezette egyetemi ifjúság főkonzulátus előtti szimpátiatüntetését, valamint a Gambrinusban megrendezett jótékonysági estét, melyen Khuen-Héderváry és a Turáni Társaság nevében Pekár Gyula jelenlétét emelte ki. Emellett a mulatságról még megjegyezte: „Ott a honvédzenekar a padisah őfelsége indulóját is eljátszotta és elénekelte, melyet a teremben tartózkodók állva tapsoltak. Ezt követően az egyetemi hallgatók énekeltek…”
Khuen-Héderváry Károly (1849–1918) a Magyar Királyság miniszterelnöke 1903-ban és 1910–1912-ben, a Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság elnöke
(Forrás:OSZK Képtár)
Amiről azonban sem a jelentés, sem az újságcikk nem írt, az egy, az est során elárverezett (vagy ajándékozott) kupa. A Çanakkale 1915 című török történelmi magazin 2015. szeptemberi számában megjelent képek szerint az izmiri Erkan Sert úr magángyűjteményét gazdagító kupa a fent említett este emlékére készült. A kupa felirata a következő:
Gambrinus
Vörös Félhold
Bpest, 1915. márc. 27.
A tárgy alját pedig a török címer, egy félhold és csillag díszíti.
A Gambrinus kupa
(Forrás: Çanakkale 1915. 7 (2015) 25. 6.p. Erkan Sert magángyűjteménye)
Az egyelőre nem teljesen világos, hogy az est emlékére készült tárgyat ajándékba kapták-e a résztvevők, netalántán a főkonzul (bár ez esetben talán beszámolt volna róla a jelentésében), vagy pedig a korábbi török estékhez hasonlóan ezt is elárverezték. Ez utóbbi feltételezést erősíti azonban több februári hír is, melyekben arról olvashatunk, hogy a tombolának szánt nyereménytárgyakat a Gambrinus kirakatában előzőleg meg lehetett tekinteni és hogy a tombolahúzás nagy népszerűségnek örvendett:
„A most már szokásossá lett török szombat megint nagy sikerrel járt a Gambrinus-vendéglőben és a Grado-kávéházban. A Gambrinusban különösen jó volt az eredmény a jótékonyság szempontjából. Ott ugyanis a Vörös Félhold javára rendezett tombola egyik nyereménye olyan általános tetszésre talált, hogy háromszorosan is jövedelmezett. Első nyerője, egy Hindenburg-ezredbeli főhadnagy ugyanis visszaadta a műtárgyat a bizottságnak, megkérvén, hogy a tulajdonává lett tárgyat árvereztessék el a sebesült török bajtársak javára. Sőt még a magáéból is megtoldotta előre a beveendő összeget. Meg is történt az árverés, melynek során a tombolanyeremény 35 koronáért egy bécsi újságíró tulajdonába ment át. Ez sem maradt azonban áldozatkészség dolgában a Hindenburg-ezredbeli főhadnagy mögött: az éppen megvásárolt tárgyat visszaadta és a Magyar Vöröskereszt javára árvereztette el. Végül pedig a magyar fővárosban eltöltött szép napok emlékére még egyszer megvásárolta, a mi már egyszer a sajátja volt. Így szolgáltatott a lelkesedés tüzében egyetlenegy tombolatárgy a jótékony czélnak háromszoros anyagi előnyt.” – írta Az Újság 1915. február 16-án.
Egy másik korabeli fotó a Gambrinus sörházról
(Forrás: MaNDA / Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
A Gambrinusban rendezett márciusi ünnepség után azonban némileg alábbhagyott a kezdeti lelkesedés, és inkább vidéki koncertek következtek, bár az adománygyűjtés tovább folytatódott. 1915 nyarán szintén a bizottság felajánlásaként Germanus Gyula kíséretében került leszállításra 3000 kolera- és tífuszszérum a török testvérszervezetnek, melyről Germanus részletesen beszámolt A félhold fakó fényében című könyvében. 1915 novemberében Haig Gudenian török hegedűművész adott hangversenyt a Bolgár Vörös Kereszt és a magyar Vörös Félhold Bizottság javára Szófiában és Budapesten.
Haig Gudenian török hegedűművész
(Forrás: Tolnai Világlapja 1915.11.25., 17. old., Arcanum Digitális Tudománytár)
A magyarországi (és a többi külföldi) testvérszervezet programjáról és az összegyűjtött felajánlások aktuális állásáról folyamatosan jelentést tett Hikmet [Gizer] bej a szervezet isztambuli központjának, így ezek elérhetők a Vörös Félhold levéltárában is. A magyar akcióra vonatkozó jelentésekből több török nyelvű cikk is született, melyek feldolgozzák az iratokat és a benne szereplő tényeket, ám az eseményekkel kapcsolatos magyar forrásokat nem vizsgálták.
A török főkonzul egyik jelentése
(Forrás: BOA, HR. SYS, 2322/74)
1915 novemberében egyébiránt újabb szimpátiatüntetésre került sor a török főkonzulátus előtt, hiszen az antant 1915. áprilisában a Gallipoli-félsziget elfoglalására megindított szárazföldi támadását óriási véráldozatok árán visszaverő török csapatokhoz ekkor csatlakoztak az osztrák–magyar tüzéregységek, akik Szerbia térdre kényszerítése után késő ősszel érkeztek meg az Oszmán Birodalom fővárosába, majd mentek tovább a Gallipoli szoroshoz.
1916 márciusában, a Gallipolinál aratott török diadal után pedig az egyik legnagyobb magyar vállalkozásként a Magyar Vörös Kereszt Egylet nyitott magyar kórházat Konstantinápolyban, mely azonban a front távolabb kerülésével értelmét veszítette és néhány hónapon belül bezárt. A magyar segélyakciók utolsó jelentős állomásaként 1918 tavaszán pedig a Fricsay vezette honvédzenekar adott sikeres koncerteket a török fővárosban. A háború és a segélyakciók ezen fejezeteiről később további részletes írásokkal jelentkezünk.
Felhasznált levéltári források és szakirodalom
• Prímási Levéltár (Esztergom) Cat. 54/1915. 78/1915 sz. Khuen-Héderváry Károly levele Csernoch Jánosnak. 1915. január 19.
• Köztársasági Elnöki Oszmán Levéltár (BOA), HR. SYS, 2322/74.; BOA, HR. SYS, 2415/30
• Ahmet Altıntaş: Birinci Dünya Şavasında Hilal-i Ahmer’in Macaristan’daki Faaliyetleri. Tarih Peşinde. Uluslararası Tarih Ve Sosyal Araştırmalar Dergisi 16 (2016) 3–4.
• Germanus Gyula: A félhold fakó fényében. Budapest, 1963.
• Mehmet Okur: I. Dünya Savaşında Avusturya ve Macaristan’da Osmanlı Hilal-i Ahmer Cemiyeti İçin Toplanan Yardımlar. In: 100. Yılında Birinci Dünya Savaşı Uluslararası Sempozyumu. 3–5. Kasım, 2014. Yayına hazırlayan Aynur Yavuz Akengin – Selcan Koçaslan. Ankara, 2015. 503–514.
• Osmanlı’dan Cumhuriyete Hilâl-i Ahmer İcraat Raporları, 1914–1928. Yayına hazırlayan Murat Uluğtekin – M. Gül Uluğtekin. Ankara, 2013. 37–38., 61–63.
• Yetkin İşçen, Macar Üniversite Öğrencileri Hep Bir Ağızdan Padişahin Marşini Söylemişlerdi...Peşte’de 18 Mart Çoşkusu. In: Çanakkale 1915. 5 (2014) 21. 13-17.p.
• Yücel Namal: According to the Turkish Archive Resources. Helps of Hungarians to the Ottoman Red Crescent Association During the First World War. Közép-Európai Közlemények 7 (2014) 1. sz. 126–135
