Perczel Mór unokái a Nagy Háborúban 2/1. rész
„A Perczelek a harctéren. A bonyhádi Perczel-családnak, mely hagyományaihoz híven mindenkor buzgón és különösen a szabadságharcban önzetlenül szolgálta a hazát munkával és vérrel egyaránt, jelenleg huszonegy tagja teljesít katonai szolgálatot. Perczel József nyugalmazott altábornagynak, néhai Perczel Móric 48-as tábornok, a szenttamási győző fiának négy fia szolgál a harctéren: Móric a 6-ik honvédhuszárezred, Armand a 9-ik honvédhuszárezred, Olivér pedig a 4-ik honvédhuszárezred századosa, míg a legfiatalabb, Miklós, ki mint főhadnagy az első honvédhuszárezrednél teljesített szolgálatot, hónapokkal ezelőtt az északi harctéren hősi halált halt”– tudósított a Magyarság című politikai napilap 1915. április 16-i reggeli számában. Az idézetben szereplő négy testvér, négy honvéd huszártiszt történetét követem nyomon írásomban, amelynek első részében Mór, Olivér és Miklós történetét mutatom be.
Mindenekelőtt azonban szót kell ejtenem édesapjukról is, akinek jelentős szerepe volt a magyar honvédhuszárság kialakulásában és természetesen fiai pályaválasztásában is.
Perczel Mór legidősebb fia, József Kömlődön született 1847. február 21-én, s ott is nevelkedett anyai nagyszüleinél, a szabadságharc leverése után száműzetésben élő édesapjától és többi családtagjától távol. 1865-ben találkozhatott csak szüleivel és testvéreivel Brüsszelben, ahol azután velük is maradt. Édesapja példáját követve katonai pályán képzelte el jövőjét, de a tábornok más sorsot szánt neki: borkereskedéssel foglalkozó öccséhez, a szabadságharcban honvédezredesként jeleskedett Miklóshoz kívánta küldeni Amerikába. Amikor azonban a porosz-osztrák háború kitörése a magyar függetlenségért vívott harc folytatásával kecsegtetett, Perczel Mór két idősebb fiát, Józsefet és Móricot maga kísérte el Olaszországba, ahol azok – Kossuth tanácsára – beléptek az olaszországi magyar légióba és hadnagyi rangig jutottak. A kiegyezés új fordulatot hozott, Perczel Mór is hazatérhetett családjával együtt. Az ifjú József rövid ideig Kassán, mint pénzügyi fogalmazó állt alkalmazásban. Ő azonban nem ilyen életre vágyott, így 1869-ben belépett az újonnan megalakult honvéd lovassághoz hadnagyi rangban, majd 1870-ben vizsgát tett a székesfehérvári honvéd lovas főtiszti központi iskolában.
Az ifjú bonyhádi Perczel József Pesten
(forrás: MNL Tolna Vármegyei Levéltára)
Két évvel később, már főhadnagyként került a szegedi lovasdandárhoz segédtisztként. 1877-ben mint századost, század-keretparancsnoknak rendelték a 6. honvéd lovasezred 2. lovasosztály 2. századához Vácra, innen a 3. századhoz került parancsnoki minőségben. 1883. november 1-től őrnaggyá, s egyúttal a 4. honvéd-huszárezred II. osztályának parancsnokává nevezték ki Kecskemétre. A 4. honvéd-huszárezred I. osztályának parancsnoka volt Baján, amikor 1889-ben alezredessé léptették elő. 1890 márciusában kinevezték a m. kir. pápai 7. honvéd huszárezred parancsnokává, a következő évben pedig ezredessé léptették elő. 1896-ig irányította a pápai huszárokat, akkor Budapestre helyezték át, az I. honvédkerületi parancsnokságnál rendszeresített tábornoki helyre. Dandárparancsnoki illetéket nyert, majd a következő évben vezérőrnaggyá nevezték ki. 1898-ban a debreceni 4. lovasdandár parancsnoka lett. 1901. január 1-vel saját kérésére nyugállományba helyezték. Ez alkalomból a király a III. osztályú vaskorona renddel tüntette ki és címzetes altábornagyi rangot kapott. Előzőleg, 1886-ban császári és királyi kamarási méltóságot nyert, 1890-ben pedig a király „éveken át tanúsított dicséretes, különösen buzgó és érdemteljes működése elismeréséül" a katonai érdemkeresztet adományozta neki. A nyugalmazott altábornagy az első világháborúban már nem vett részt, viszont mind a négy fia a frontra került. Feltehetően ennek apropóján közölt a Társaság című lap 1915 elején egy, a Perczel Józsefről katona fiai körében készült fotográfiát. Akkorra már a legifjabb fiú, Miklós elesett a galíciai harctéren.
Perczel József altábornagy fiaival. Bal oldalon Móric, jobbra Armand, mögöttük Olivér és Miklós.
(forrás: MNL Veszprém Vármegyei Levéltára)
Perczel József Budapesten halt meg 1921-ben. A halálesetéről szóló beszámolókban több országos és helyi lap mint jó katonát, híres lovast és jó magyar embert méltatta, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a honvédhuszárság szervezése és fejlesztése körül.
Szenvedélye volt a lovaglás és az agarászat, Pápa környéki vadászataira fiait is magával vitte. Mind az öt fia a Ludovika Akadémián tanult – amelyet végül négyen végeztek el–, mindannyian huszártisztek lettek.
Perczel József legidősebb gyermeke, a Szegeden, 1875. május 9-én született Mór (több helyen: Móric) első szolgálati helye az édesapja parancsnoksága alatt álló pápai m. kir. 7. honvéd huszárezred volt 1893–1895 között, itt léptették elő hadnaggyá 1894-ben. 1896-ban a m. kir. varasdi 10. honvéd huszárezredhez került, onnan két évvel később a m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezredhez, 1900-ban pedig újra a pápai huszárezredhez helyezték, ahol főhadnagyi kinevezést nyert. 1898-ban nőül vette losonci Losonczy Margitot, egyetlen lányuk, Alice 1899-ben született. 1904-ben a m. kir. szegedi 3. honvéd huszárezredhez irányították, ott nevezték ki 1907-ben II. osztályú századossá. Tiszti személyügyi anyaga sajnos 1907. utáni adatokat nem tartalmaz, az iratokból megtudhatjuk azonban, hogy utász és lovastiszti tanfolyamot végzett, 1901–1903. között pedig katonai lovagló tanári képesítést szerzett a cs. és kir. lovagló tanár képző intézetben, amely után két évre a cs. és kir. udvari lovardába vezényelték. A magas, nyúlánk termetű tiszt szép minősítéseket kapott és feljegyezték róla azt is, hogy igen jó úszó, tornász, jó vívó és lövő, fényképész és gyorsíró.
Későbbi pályafutása csak töredékesen ismert: 1908–1912. között a Ludovikán lovaglást és lóismeretet tanított, a háború alatt pedig a zalaegerszegi m. kir. 6. honvéd huszárezredben szolgált. 1916-ban, őrnagyként, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül elnyerte a 3. osztályú katonai érdemkeresztet a hadidíszítménnyel. 1918. február 1-vel előléptették alezredessé, a hivatásos tisztek rangsorában 1922-ben pedig már ezredesként szerepel. A kormányzó feltétlen híveként résztvevője volt a második királypuccs elleni fellépésnek. 1921. október 22-én, a Budapestre tartó, IV. Károly királyt és kíséretét szállító szerelvények előtt Ácsnál és Komáromújvárosnál felszedette a vasúti síneket, valamint eltorlaszoltatta az alagutat. Egyes adatok szerint szerepe volt a fehér terror alatti megtorlásokban is. Vezérőrnagyként vonult nyugalomba. Debrecenben halt meg 1944. június 22-én. Gyászjelentése szerint több más, háború alatt és békeidőben szerzett kitüntetés mellett tulajdonosa volt a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének, valamint a 3. osztályú Vaskorona Rendnek a hadiékítménnyel.
Perczel Móric tábornok gyászjelentése
(forrás: FamilySearch)
A Kecskeméten, 1882. október 21-én született Olivér szintén a pápai huszárezredben kezdte meg szolgálatát. 1902–1904. között dandártiszti iskolát végzett Pécsen, 1902-ben elnyerte a hadnagyi kinevezést. Két évvel később áthelyezték a budapesti m. kir. 1. honvéd huszárezredhez, ahol 1908-ban főhadnaggyá nevezték ki. Tiszti személyügyi anyagából – amely sajnos szintén csak 1907-ig szolgáltat adatokat – megállapítható, hogy a középtermetű, nyúlánk fiatalember szintén szép minősítéseket kapott. Tiszta jellemű, víg kedélyű, jó szellemi képességű, gyors felfogású tisztnek írták le, aki szakaszt önállóan, jól vezet, jó újoncoktató és járőrparancsnokként is jól használható. Megjegyezték róla, hogy jó tornász, igen jó vívó és kerékpározó, jó úszó és lövész, valamint kiváló lovastiszt. 1912. augusztus 20. és 1914. július 27. között a cs. és kir. Katonai Lovaglótanár Intézet hallgatója volt. 1913-tól a szabadkai 4. honvéd huszárezredhez helyezték át, 1914. augusztus 1-jei ranggal pedig századosi kinevezést kapott.
A háború kitörésétől 1918 októberéig frontszolgálatot teljesített – végig a szabadkai huszárezredben – mint huszár századparancsnok, később pedig zászlóaljparancsnokként. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartás elismeréséül 1914. december 19-én és 1915. november 5-én is legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült. 1915-ben a Lublin melletti ütközetben megsebesült.
Perczel Olivér a m. kir. Ludovika Akadémia 1922 augusztus 20-án felavatott akadémikusainak tablóján
(forrás: https://tudasportal.uni-nke.hu)
A háború után – egészen 1923. januárjáig – a Ludovika Akadémia tanára volt. Részt vett az 1919. június 22-i ellenforradalmi megmozdulásban is, járőrparancsnoki feladatot kapott. A kommunisták halálra ítélték, a kivégzés elől bécsi emigrációba menekült. 1919. november 1-i ranggal őrnaggyá, 1921. szeptember 1-i ranggal pedig alezredessé léptették elő. A Ludovika Akadémián lovaglás tanár, lovassági gyakorlati szabályzat-oktató, csapatpedagógia tanár, lovas gyakorlati kiképzésvezető és a lovaskülönítmény-parancsnoka is volt – ezen szolgálataiért 1923-ban kormányzói elismerésben részesült. Ugyancsak 1923-ban beosztották a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium XIV. ügyosztályába, majd 1924 augusztusától a lovagló- és hajtótanárképző főiskolán volt tanár.
Perczel Olivér egy ugratása Oroszországban
(forrás: Szent György c. lap 1926. évi 24. száma – ADT)
1926 november 5. – 1927. október 1. között a m. kir. 4. honvéd huszárezred II. osztályának parancsnoka volt, majd a m. kir. 1. honvéd huszárezredhez osztották be parancsnoknak, 1927. november 1-től pedig ezredesi kinevezést nyert. 1933. május 1-től 1935. május 1-ig a Koronaőrség parancsnoka volt, majd m. kir. 2. honvéd lovasdandár parancsnokává nevezte ki a kormányzó, és ezen beosztásában nyerte el 1935. november 1-jével a tábornoki rendfokozatot. 1937 májusában beosztásából felmentette a kormányzó és 1937. augusztus 1-vel nyugállományba vonult. Az Ezüst és Bronz Signum Laudis mellett elnyerte a Magyar Érdemrend tiszti középkeresztjét és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet, a Károly Csapatkeresztet és a Sebesültek Érmét, valamint megkapta a II. osztályú német Vaskeresztet is.
1924. április 10-én kötött házasságot nádasdi Baán Adriennel, 1929-ben született egyetlen gyermekük, István. Perczel Olivér a magyar lovastisztikar egyik legképzettebb és legismertebb tagja volt. A korabeli újságok tanúsága szerint ifjú tisztként számtalan lovasversenyen indult s nyert díjat, jó néhány lovasbravúrját fényképeken is megörökítették. Az 1930-as években tagja volt a Magyar Lovas Egyesületek Országos Szövetsége (MLEOSZ) tisztikarának.
Perczel Olivér ugratása hadnagyként egy 164 cm magas lovon át Nád nevű szolgálati lovával 1908-ban, Budapesten
(forrás: MNL Tolna Vármegyei Levéltára)
Egy másik bravúros ugratás, ugyanazzal a lóval
(forrás: Szent György c. lap 1926. évi 24. száma – ADT)
Szenvedélyesen fotózott, számtalan fényképet készített háborús szolgálata alatt is. Perczel Olivér fiának, Perczel Istvánnak a szerző részére címzett írásbeli közlése szerint édesapja hagyatékában nagyjából kétszáz, első világháborús hadszíntereken készült, részben feliratokkal ellátott fényképfelvétel található. A második világháborúban már nem vett részt, 1945-ben igazolták is, a Rákosi-rendszerben mégis megvonták nyugdíját. A kitelepítést megelőzve családjával a felesége hozományát képező berzéki kastélyba költözött. Az idős tábornok vagonrakodással, majd éjjeliőrként kereste kenyerét. Csekély, de biztos jövedelemre 1966-ban tett szert, amikor nagyapja iratai közül előkerült Karl Marx Perczel Mórhoz írt levele, amelyért – valamint Perczel Mór honvédtábornok általa őrzött egyéb irataiért – cserébe nyugdíjat kért és kapott az államtól. Bonyhádi Perczel Olivér Miskolcon halt meg, 1970 december 15-én, sírhelye Berzéken található.
Perczel Olivér fronton készült felvételei közül néhány az Érdekes Újságban is megjelent. Ez a fotó a Cirókafalunál 1914. novemberében elesett báró Bánffy Jenő exhumálás utáni újratemetését ábrázolja
(forrás: Érdekes Újság 1915. évi 26. száma – ADT)
A legfiatalabb fiú, az 1888. február 2-án, Baján született Miklós élete rövidre szabatott. A Ludovika Akadémia elvégzése után első szolgálati helye a pécsi m. kir. 8. honvéd huszárezred volt, majd 1910-ben, mint hadnagyot áthelyezték a budapesti m. kir. 1. honvéd huszárezredhez, ahol 1913-ban főhadnaggyá nevezték ki. Közben, 1911. szeptemberében nőül vette boldogasszonyfai Igmándy Terézt. Házasságukból nem született gyermek.
Perczel Miklós
(forrás: A m. kir. budapesti 1. honvédhuszárezred és m. kir. 1. népfelkelő huszárosztály története 1869-1918 – ADT)
Ezredével 1914 augusztusának elején érkezett az északi harctérre, tótprónai és blatniczai Prónay Sándor cs. és kir. kamarás, százados mellé a 3. századba beosztott alantas tisztként. Az ifjú főhadnagy néhány nappal később, augusztus 17-én, a gorodoki ütközetben elesett egy lovasrohamban. 1916. április 29-én a király a hadidíszítményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta számára. Hősi halálának körülményeiről részletesen olvashatunk Schwarzer Jenő jóvoltából, aki szemtanúk visszaemlékezései alapján írta meg a gorodoki ütközet történetét. A beszámolók szerint Perczel Miklós főhadnagy az 5. honvéd lovashadosztály elővédjébe, az előjárőrt képező századba (1. honvéd huszárezred 3. százada) volt beosztva, ráadásul még annak is a legelején haladt. Schwarzer így rögzítette a Gorodok felé vezető út mentén lezajlott ütközet első rohamának kezdetét: „Nyugodt felderítésről szó se lehet. Egy huszár jön elölről vágtában, kardját forgatja feje fölött. A repülőgépet jelezte. Az ezred már az előjárőr sarkában van, tehát ismét előre! Megint jön egy ellenséget jelentő huszár. Perczel Miklós főhadnagy jelenti, hogy ellenséges lovasok messziről tüzelnek reá, de ő tovább lovagol. Az elővédszázad szelíd lejtőn kapaszkodik fel. A tisztek előveszik távcsöveiket. Előttük hullámos róna. Tarlók, répaföldek tarkítják. Itt-ott egy-egy repcetábla aranysárga vonala élesen üt el az erdőparcellák kékbevesző sötétségétől. Elől 800–1000 lépésre áll Perczel járőre. Túl rajta sötét lovas alakok. A lándzsa és a hosszúfarkú lovak jelzik, hogy muszkák. Perczel járőréből egyes lovasok válnak ki előre és az erdő felé, majd a járőr is elindul. Ostorpattogásra emlékeztető lövések szakítják félbe a néma csöndet. A kezdődő haláltánc első akkordjai. […] Perczel Miklós főhadnagy és Liszkay Mihály szolgálatvezető őrmester is elesnek”.
A vanyolai római katolikus templom falán elhelyezett első világháborús emléktábla, rajta Perczel Miklós neve is. A faluhoz tartozó szőlőhegyen vadászháza volt Perczel Józsefnek, gyakran tartózkodott ott a család.
(Pintér Gyuláné fotója)
Kutatásaimhoz nyújtott önzetlen segítségükért köszönet illeti Perczel István urat (Perczel Olivér tábornok fiát), Rózsafi Jánost, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kutatóját, Pintér Gyuláné vanyolai helytörténeti kutatót és Asztalos Zoltán segédlevéltárost, az MNL Tolna Vármegyei Levéltárának munkatársát.
A történet folytatásása itt érhető el: Perczel Armand története
A Műhely rovatban megjelent tanulmány letölthető: itt.
