Különféle népfelkelő alakulatok szervezése az I. világháború első éveiben
Az első világháború idején a népfelkelés rendszerén belül sok fegyveres és fegyver nélküli szakszolgálatra szervezett népfelkelő alakulat is megjelent, amelyek többsége a béke idején kidolgozott mozgósítási tervekben egyáltalán nem szerepelt. Talán ez lehet az oka, hogy a különféle alakulatok többségéről alig maradt fenn némi emlék, szervezésükről, tevékenységükről még levéltári dokumentumok sem nagyon lelhetők fel. Jelen cikkben azokat a fegyveres és nem fegyveres szolgálatot teljesítő népfelkelő alakulatokat veszem sorra, amelyekről az eddigi kutatásaim során összegyűjtött adatokból, ha nem is teljes, de pontosabb kép vázolható fel.
Az uralkodó 1868. december 5-én szentesítette a népfelkelésről szóló 1868. évi XLII. törvénycikket, amely a véderőről szóló XL. és a m. kir. honvédségre vonatkozó XLI. törvénycikkel együtt határozta meg a Magyar Királyság fegyveres erejének szervezeti kereteit.
A m. kir. népfelkelés a cs. és kir. hadsereg és a m. kir. honvédség után harmadik vonalként támogatta a cs. és kir. hadsereget és a m. kir. honvédséget. Külön főparancsnoksággal vagy vezérkarral nem rendelkezett. Az eredeti elképzelések szerint a népfelkelő alakulatok a honvédség támogatására, elsősorban hátországi őrzési és védelmi, valamint ellátási feladatok elvégzésére szolgáltak volna. A m. kir. népfelkelés szervezését, behívását és alkalmazását meghatározó 1886. évi XX. törvénycikk kimondta, hogy a népfelkelés a fegyveres erő kiegészítő része, így a nemzetközi jog oltalma alatt áll, valamint a népfelkelési kötelezettség, a hadkötelezettséghez hasonlóan általános, és nincs alóla kivétel. A népfelkelési kötelezettség tartamát a népesség férfi lakosságának testi fejlettségéhez és erejéhez mérten azzal a céllal határozták meg, hogy a behívható állomány a lehető legmagasabb számot érje el.
A törvény értelmében minden férfi lakos a 19. életévétől a 42. életévéig népfelkelő szolgálatra volt kötelezhető. A világháború során e határok módosultak. Az 1915. évi II. törvénycikkel már a 18. életévükbe lépők és az 50. életévükben lévők is népfelkelésre kötelezettekké váltak. A hadimunkára kirendelhetők korhatára pedig a betöltött 17. életévtől az 55. életévig terjedhetett. A népfelkelést alapvetően két osztályba sorolták. Az I. osztályba a 19-37 évesek, míg a II. osztályba a 38-42 évesek tartoztak.
Bevonuló népfelkelők és hozzátartozóik Budapesten 1914 augusztusában
(Forrás: Fortepan/Országos Széchényi Könyvtár, 256232)
A népfelkelést az uralkodó elhatározása alapján, a minisztertanács meghallgatása után a m. kir. honvédelmi miniszter rendelte el, és rendszerint csak az ország határain belül lehetett alkalmazni. Az országhatáron túli alkalmazáshoz – csakúgy, mint a honvédség esetében – az országgyűlés utólagos jóváhagyása volt szükséges. Az I. osztályú népfelkelést a cs. és kir. hadsereg és a m. kir. honvédség pótlására, valamint vár- és helyőrségi szolgálatra, hadtápvonalak biztosítására szánták. A II. osztályú népfelkelőket elvileg a hadsereg és a honvédség pótlására nem, csak kisegítő helyőrségi és egyéb biztosítási feladatokra lehetett volna alkalmazni. A népfelkelő tiszteket már békeidőben kijelölték, a mozgósítás tartamára szóló kinevezéseiket az uralkodótól kapták. A népfelkelők nyilvántartása, beosztása a népfelkelő járásparancsnokságok, majd az ezredparancsnokságok népfelkelő parancsnokságai mellett a polgári törvényhatóságok feladata volt. A népfelkelőket kiképzettség szerint „A” és „B” csoportba, vagyis katonailag kiképzett és ki nem képzett csoportra osztották. Az 1914. július 31-én elrendelt általános mozgósításkor az I. osztályba és az „A” osztályba tartozó népfelkelőkből alakult meg a 32 m. kir. népfelkelő gyalogezred, ezredenként 3 zászlóaljal, és a 10 népfelkelő huszárosztály, amelyeket – a gyorsan növekvő veszteségek okozta kényszer miatt – sokszor elégtelen fegyverzettel és ruházattal harctéri alkalmazásban harcászati feladatokkal önállóan is alkalmaztak.
Bevonuló népfelkelők és hozzátartozóik Budapesten 1914 augusztusában
(Forrás: Fortepan/Országos Széchényi Könyvtár, 256247)
A m. kir. népfelkelő gyalogezredek többségét 1914 őszén feloszlatták, állományukat a kiegészítés szerint területileg illetékes honvéd gyalogezredek létszámának feltöltésére használták fel. Később a cs. és kir. hadsereg, valamint a m. kir. honvédség kötelékeiben egyaránt népfelkelő gyalog-, lovas- és hegyidandárokat is szerveztek. Ugyancsak a népfelkelő korban lévőkből állították fel a hadtápzászlóaljakat és a hadifogolytáborok őrizetét ellátó őrzászlóaljakat. Ezek mellett további, általában fegyver nélküli szakszolgálatra szervezett népfelkelő alakulatok is megjelentek, amelyek többsége a béke idején kidolgozott mozgósítási tervekben egyáltalán nem szerepelt. Talán ez lehet az oka, hogy a különféle alakulatok többségéről alig maradt fenn némi emlék, szervezésükről, tevékenységükről még levéltári dokumentumok sem nagyon lelhetők fel. Jelen cikkben azokat a fegyveres és nem fegyveres szolgálatot teljesítő népfelkelő alakulatokat veszem sorra, amelyekről az eddigi kutatásaim során összegyűjtött adatokból, ha nem is teljes, de pontosabb kép vázolható fel. Az 1912. évi LXVIII. törvénycikk 4. paragrafusa alapján toborzott különféle, nem fegyveres szolgálatot, hanem valamiféle szakmunkát ellátó alakulatok, osztagok állományának kiválasztása, állományba vétele nem katonaként, hanem polgári munkásként történt. „Hadi czélokra szükséges személyes szolgálatok teljesitésére, ha a szükséglet a rendelkezésre álló önkéntes munkásokból vagy népfelkelő kötelezettekből, illetőleg a védtörvény 7. §-a alapján alkalmazható hadkötelesekből nem fedezhető, – minden munkaképes, a férfinemhez tartozó polgári egyén kötelezhető, a ki életének 50-ik évét be nem töltötte. A fiatalabbak az idősebbek előtt és a lehetőségig oly egyének veendők igénybe, a kik rendes foglalkozásuknál fogva az illető munkák elvégzésére alkalmasak.” Ezekhez a népfelkelő alakulatokhoz a toborzás az érintett vármegyék alispánjainak a feladata volt. Katona állományú csak az osztagok működését biztosító, úgynevezett keretlegénység volt, akik a népfelkelésre kötelezettek közül kerültek ki.
A világháború kitörése előtti időszakból, az említett népfelkelő alakulatok közül egyedül a népfelkelő teherhordó osztagokra vonatkozóan találhatunk szervezési terveket, még 1914 márciusából.
Hazai Samu honvédelmi miniszter 1914. március 24-én kiadott rendelete szerint a nagyobb vasúti pályaudvarok és kirakodó állomások számára mozgósítás esetén népfelkelő teherhordó osztagokat kell létrehozni. Az osztagok szervezése a cs. és kir. budapesti IV. és temesvári XIII. hadtest, valamint a m. kir. budapesti 1. honvédkerületi parancsnokság területén 1914. április 1-jétől vette kezdetét. A honvédelmi miniszter szigorúan titkos minősítésű szervezési utasítása szerint a m. kir. népfelkelő teherhordó osztagokba elsősorban olyan népfelkelő korú személyeket kell beosztani, akiknek a polgári foglalkozása is a teherhordás. Az osztagok megjelölése az illetékes honvédkerület hadrendi és az osztag számával történt. Pl. m. kir. 1/I. népfelkelő teherhordó osztag, amely az 1. honvédkerület I. népfelkelő teherhordó osztagát jelöli. Egy osztag 1 tisztből és 261 fő legénységből állt. A pontosan meg nem nevezett ismétlőpuskát a cs. és kir. hadsereg biztosította. Az állomány ruházati ellátása is a cs. és kir. hadsereg készletéből történt. Érdekesség, hogy a pontosan meg nem határozott ruházati ellátmány része a szokásos köpeny, zubbony vagy kabát, nadrág, lábbeli és sapka mellett – 1 nyakravaló megnevezéssel – nyakkendő is szerepel.
Mozgósítás esetén az osztagoknak 5 nap alatt kellett elérniük a menetkészséget. A mozgósítási terv szerint feladatukat a nagy pályaudvarokon és kirakodó állomásokon végezték, a területileg illetékes hadseregparancsnokságok irányítása alatt.
A felmerülő igények alapján a honvédelmi miniszter 1914. szeptember 1-jén a budapesti honvédkerület területéről 1 népfelkelő mészáros- és 1 népfelkelő pékszázad felállítását határozta el. A mészárosszázad és a pékszázad egyaránt az 1/I. hadrendi számot kapta.
Az 1915. június 6-án kiadott 7295. sz. elnöki 4–1915. számú rendelet a 2/I. számú népfelkelő mészáros század szervezéséről
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár Honvédelmi Minisztérium iratanyaga)
A mészáros- és pékszázadok katonai állománya 2 népfelkelő tisztből (mint parancsnok és helyettese) és 10 népfelkelő altisztből állt, akik a századonkénti 250 főnyi munkásállományt irányították. Az 1/I. népfelkelő mészárosszázad előbb Krakkóba, majd Przemyslbe került, amiről a század parancsnoka, Mády Lajos hadnagy szeptember 15-én 11.45-kor leadott táviratában értesítette a Honvédelmi Minisztérium 4. osztályát. A jelentés szerint a század szeptember 14. óta a szabad ég alatt, ellátás nélkül várakozik Przemysl-Bakonczyce vasútállomáson. Az állomás képtelen az összesen 264 fős századról gondoskodni. A területileg illetékes cs. és kir. 3. hadsereg hadtápparancsnokságának a mészárosszázad érkezéséről, az alakulatról, annak felhasználásáról tudomása nincs. Mivel a század ellátása nem biztosított, a parancsnok sürgős intézkedést kért. Az intézkedést még aznap megkapta Mády hadnagy, ami szerint a század elhelyezéséért és ellátásáért a cs. és kir. przemysl-i erődparancsnokság a felelős, mivel a cs. és kir. Hadügyminisztérium tájékoztatása alapján a század az erőd élelmezési állományába tartozik.
Tábori pékség munka közben
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár, Fényképtár FVB 2444)
1914. szeptember 8-án a honvédelmi miniszter további 5 népfelkelő pékszázad megalakítására adott utasítást, amelyekből egyet a szegedi, egyet a kassai, kettőt a pozsonyi és egyet a kolozsvári honvédkerület állított ki.
Mészárosok munka közben
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár, Fényképtár FVB 2620)
1914. szeptember 14-én a cs. és kir. Hadügyminisztérium kérésére a m. kir. Honvédelmi Minisztérium engedélyt adott a korszak ismert utazója, társasági embere és katonai feltalálója, Zubovics Fedor szolgálaton kívüli huszárkapitány számára, hogy a Vácon felállított szárazföldi torpedó osztályához 80 önként jelentkező népfelkelőt alkalmazhasson a m. kir. budapesti 1., 29. és 30. népfelkelő gyalogezredek pótzászlóaljainak, valamint a m. kir. budapesti I/29. és II/29. népfelkelő hadtápzászlóaljak állományából. Az osztály működéséről eddig levéltári dokumentum nem került elő, de egykorú visszaemlékezések szerint az állomány a fegyver telepítésének, alkalmazásának az oktatásában is részt vett, akár harctéri körülmények között is.
1914. december 3-án látott napvilágot a honvédelmi miniszter kézjegyével ellátott rendelet, amely a déli hadszíntér, illetve Belgrád megerősítésére 12 népfelkelő erődítési munkásosztag felállítását határozta el.
19108. sz. elnöki 4–1914. számú rendelet új népfelelő erődítési munkásosztagok felállítására (Forrás: Hadtörténelmi Levéltár Honvédelmi Minisztérium iratanyaga)
Az osztagok szervezését a budapesti, szegedi, pozsonyi, kolozsvári és zágrábi honvédkerületi parancsnokságok területein kezdték meg. A tiszti és az osztagok keretét adó szakállományt a cs. és kir. hadsereg biztosította. Az osztagokat olyan tört számmal jelölték, amelynek a számlálóját képező római szám sorszámot jelöl, vagyis azt, hogy az adott osztag hányadik a felállítási sorban. Nevezője pedig a szervezést végző népfelkelő parancsnokság száma. Tehát pl. a m. kir. XIII/29. népfelkelő erődítési osztag a budapesti 29. népfelkelő parancsnokság által 13.-ként felállított osztagot jelöli. Az osztag parancsnoka egy műszakilag képzett népfelkelő tiszt, illetve népfelkelő mérnök volt. Az osztag katonai kerete 10 népfelkelő árkász altisztből, illetve őrvezetőből állt. A munkáskeretet 250 fő olyan népfelkelő jelentette, akik polgári foglalkozásukat tekintve föld-, fa- vagy kőmunkások, esetleg napszámosok voltak, de minden osztagnál legalább egy mészáros, két szakács, egy szabó és egy cipész is szolgálatot teljesített. Tehát egy osztag az osztagparancsnok tisztiszolgájával együtt összesen 262 főből állt. A legénységi állomány polgári ruházatban, napi 30 fillér koptatásdíj ellenében nemzetiszínű karszalaggal látta el szolgálatát. A honvédség biztosított 1 pár bakancsot, egy téli inget és alsóneműt, 1 pár kesztyűt és kapcát, valamint 1 hósapkát.
1914. december 25-én jelent meg az útépítési munkásosztagok szervezésére irányuló rendelkezés. Az osztagok útépítési és az azzal kapcsolatos műszaki munkálatokra, a cs. és kir. hadügyminiszter kérésére szerveződtek. Az osztagok munkásállományának kiválasztása, állományba vétele nem katonaként, hanem polgári munkásként történt. Katonaállományú csak az osztagok működését biztosító, osztagonként 11 fős, úgynevezett keretlegénység volt, akik szintén a népfelkelésre kötelezettek közül kerültek ki. Az osztagok munkásállománya egyenként 250 fős volt, akik saját ruházatukat használták. Sőt, saját hátizsák és takaró beszerzésére is kötelezték őket. Kincstári készletből csak 1 db nemzetiszínű karszalagot, 1 db kenyértarisznyát, 1 db evőcsészét és 1 db tábori kulacsot adtak, amelyeket téli időjárás esetén 1 készlet téli inggel, alsóval és hósapkával, valamint 1 pár téli kesztyűvel és gyapjú kapcával egészítettek ki. Kezdetben a munkásállományt még a munkához szükséges szerszámok beszerzésére is kötelezték. Később azonban a cs. és kir. Hadügyminisztérium már rendelkezésre bocsátotta a szükséges szerszámokat. Az osztagparancsnokokat önként jelentkező mérnökökből, építészekből választották ki, akiket népfölkelő mérnökökké neveztek ki. Mivel a munkásállományt elsősorban az ország északi, északkeleti, illetve déli népfelkelő járásainak területéről toborozták, a kinevezendő parancsnokoknak a szlovák, vagy a horvát, vagy valamely más szláv nyelv ismerete feltétel volt. A kinevezett, 1879 és 1892 között született parancsnokok kivétel nélkül budapesti lakosok voltak.
Útépítés az olasz hadszíntéren
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár, Fényképtár FVB 0496)
A világháború során léteztek még vasútbiztosító osztagok, úgynevezett műtárgyőrségek, vagyis azok, akik pl. a hátországi hidakat vigyázták, bányászszázadok és zászlóaljak, akik a harctérre került bányászok munkáját pótolták, valamint a hadsereg számára dolgozó, különféle hadiüzemekben foglalkoztatott munkásszázadok. Mindezen alakulatokról egy későbbi írásunkban ejtünk szót.
Felhasznált levéltári források: Hadtörténelmi Levéltár Honvédelmi Minisztérium 1. és 4. osztályának iratanyaga, I. világháborús gyűjtemény 4615. doboz