Macourek Lajos a váci káptalan üllői birtokainak bérlője volt. Gregor Máriával kötött házasságából hat gyermek született: három fiú és három leány. A Nagy Háború kitörésekor mindhárom fia bevonult katonának. Írásomban a Macourek fiúk: Lajos, Károly és Béla háború alatti, illetve utáni tevékenységét mutatom be.
A Macourek család
A családfő, Macourek Lajos 1866-ban látta meg a napvilágot a morvaországi Lipníben. Az 1880-as évek végén még a nebojszai uradalom intézője, ám 1891-ben már biztosan Üllőn élt a család. Felesége, Gregor Mária 1860-ban született.
Macourek Lajos és felesége Gregor Mária
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
A bőséges gyermekáldásnak köszönhetően hat gyermeket neveltek fel: az elsőszülött, Lajos Lipót és a másodszülött, Károly József Nebojszán születtek. Őt egy lány követte, Mária Ludovika (1886, Galánta), majd ismét Nebojszán jött a világra Béla Lajos Vilmos, az első világháború ászpilótája. Bélát követően Gregor Mária két lánynak adott még életet: Leopoldinának (1890, Nebojsza) és Blankának (1895, Üllő).
A házaspár gyermekei 1899 körül. Balról jobbra Lajos, Mária, Béla, Blanka, mögötte Károly és Leopoldina (Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
A fiúk a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Főgymnáziumában kezdték meg tanulmányaikat. Lajos itt érettségizett, Károly a IV. osztálytól magántanuló volt, míg Béla a polgári iskola ötödik osztályától már a rákospalotai Wágner Manó Magángimnáziumban tanult és itt is tett érettségi vizsgát.
A család feje a váci káptalantól 2000 magyar hold területű uradalmi birtokot bérelt, amely Monor, Vasad és Vecsés községek határába is elnyúlt. Emellett Üllőnek a Juhállás nevű részén 300 hold saját földdel is bírt. De nem az üllői bérleménye volt az egyetlen: gróf Festetich Páltól 3800 holdnyi területet bérelt a Somogy vármegyei Gálosfán. Gazdasági tekintélyének még nagyobb nyomatékot adott, amikor 1910 végén vagy 1911 elején megvásárolta gróf Batthyány Zsigmond és neje Horvátországban levő 5600 hold kiterjedésű klenovniki uradalmát.
Az üllői gazdaság központja a Gyár utcai major volt, de a család a Nagykastélyban vagy másként Nagyudvarban élte a mindennapjait (ma Üllő, Pesti út 78.) egészen 1924-ig, a bérlet lejártáig.
Macourekék Nagykastélya a Pesti úton. Fölül egykori, alatta mai állapotában
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Ezt követően az Ócsai út 2. szám alatti épületbe költöztek.
Macourek Lajos 1920-ban háromszázezer koronát adományozott a vecsési Jézus Szíve templom építésére. E nemes felajánlásnak is köszönhető, hogy az új templomot 1921. április 23-án birtokba vehették a hívek. Macoureket a templom építésében nyújtott támogatásáért a Nagy Szent Gergely rend lovagjává választották. Unokája, dr. Domokos Jánosné, született Zimmer Mária így emlékezett a nevezetes eseményre: „A jeles napra Ópapa (az unokák így nevezték) sok vendéget hívott, de kiderült, hogy a plecsni nem fog időre megérkezni. Erre az az ötlete támadt, hogy édesapámtól (Zimmer Tódor mérnök), aki tagja volt a Schlaraffiának, kér egy kitüntetést, amilyeneket ott gyakran osztogattak jó előadások, „nagy tettek” után. A kék-sárga szalagot a lovagi zöldre cserélte, így a vendégek teljes megelégedésükre megcsodálhatták az elismerő kitüntetést. Persze két-három nap múlva megérkezett az igazi is, a zöld palástot viszont érdekes módon sosem rendelte meg”.
Macourek Lajos 1926. december 22-én rövid szenvedést követően távozott az élők sorából. A már idézett unokája, dr. Domokos Jánosné, született Zimmer Mária így emlékezett meg a haláláról: „Ópapa, mint egy koldus halt meg, spekulánsokra hallgatva egész vagyonát elvesztette. A legnagyobbat, úgy emlékszem, egy sajtgyár megvásárlásával bukta. Nem szabadott volna elkezdenie börzézni. Halála után Ómama Poldi néniékhez költözött, és ott lakott egészen a haláláig. Az üllői temetőben nyugszanak.”
Macourek Lajos és felesége Gregor Mária síremléke az üllői római katolikus temetőben. A családi sírban nyugszanak még Gregor Mária szülei és többek között fiuk, Károly is
(A szerző fotója)
Macourek Lajos Lipót (1883. január 5. – 1915. november 11.) jogász, okleveles mezőgazda
Lajos 1883. január 5-én Nebojszán jött a világra. 13-án tartotta keresztvíz alá Macourek Tamás és felesége Gregor Mathild.
Macourek Lajos Lipót születési anyakönyvi bejegyzése
(Forrás: Matricula Baptisatorum, Galanta, www.familysearch.org)
Tanulmányait a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Főgymnáziumában végezte. Az 1900-1901-es tanév végén sikeres érettségi vizsgát tett. Ezt követően felvételt nyert a Magyar Királyi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol ügyvédi képesítést szerzett, majd a Kolozsvári Gazdasági Tanintézetben kezdte meg a tanulmányait.
A tanintézet társadalmi életéből is kivette a részét. Az 1908. január 22-én az Akadémia az ifjúsági zászlóalapja javára szervezett zárt körű táncestélyt, a New York szálló termében. A szervezőbizottságban mint alelnök szerepel a neve. Az új mezőgazdasági eszközök iránti érdeklődését jól mutatja az is, hogy az akadémián 1908. július 5-én és 6-án tartott gazdasági lokomobil és cséplőgép tanfolyamot is jó eredménnyel végezte el.
A vizsgát tettek névsorában a 15. Macourek Lajos
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
Még ebben az évben tagja lett az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek. Apja a gálosfai birtok irányítását bízta rá. 1911 decemberében ott volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület éves közgyűlésén a Köztelek dísztermében. A közgyűlésre az ország minden részéből sereglettek össze a gazdák, hogy részt vegyenek a tanácskozáson, melyet Károlyi Mihály gróf megnyitóján kívül a kérdések egész sora tett nagyfontosságúvá és általános érdekűvé.
Háborús tevékenységéről alig találhatók adatok. A háború kirobbanását követően a magyar királyi 17. népfölkelő gyalogezredhez vonult be.
Macourek Lajos hadapród
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Az 1937-ben megjelent A magyar királyi 17-ik honvéd- és népfölkelő gyalogezred történetében nem található meg a neve. A Magyarország és a Köztelek lapok 1916-ban rövid hírben emlékeztek meg hősi haláláról. Ezek alapján tudjuk, hogy dr. Macourek Lajos a 17. népfelkelő gyalogezred hadapródja, életének 33-ik évében, 1915. november 1-én az olasz harctéren, a San Martino del Carso nevű településrész és Savogna d’Isonzo község között emelkedő San Michele-hegyért folytatott ütközetben halt hősi halált. Bajtársai ideiglenesen a Kotiči temetőjében temették el. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közlönyében, a Köztelekben megindokolja, hogy az évdíjasok sorából való törlésre a tag hősi halála miatt került sor. A Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Főgimnáziuma 1925-ben márványtáblát állíttatott a világháborúban elesett egykori tanítványai emlékére. Ezen a táblán ott állt dr. Macourek Lajos neve is.
A Kegyestanítórendiek Budapesti Főgimnáziumában álló márványtábla a világháborúban elesett egykori tanítványok neveivel
Macourek Károly József (1884. szeptember 3. – 1932. április 19.) huszártiszt
Károly 1884. szeptember 3-án csakúgy Nebojszán jött a világra, mint bátyja, Lajos. Szeptember 10-én keresztelték.
Macourek Károly József születési anyakönyvi bejegyzése
(Forrás: Matricula Baptisatorum, Galanta, www.familysearch.org)
Tanulmányait is ugyanabban a gimnáziumban kezdte meg (Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Főgymnáziuma), ahol bátyja tanult. A negyedik osztályt már magántanulóként végezte. Valószínűleg az 1883. évi XXXIV. törvénycikk rendelkezéseit kihasználva 1899-ben jelentkezett a Ludovika Akadémiára. Az új képzési rendszer lehetővé tette, a hadköteles kort még el nem ért 14–16 éves növendékek felvételét. A tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam valójában egy négy évfolyamos iskola volt, amelyre évenként hatvan hallgatót vettek fel. Az Akadémiát 1903-ban fejezte be.
A Macourek- gyerekek az 1900-as évek elején. Ülnek (balról jobbra): Mária, Blanka, Leopoldina. Állnak (balról jobbra): Lajos, Béla, Károly
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
1905. november 1-jétől hadnagyi ranggal számfelettiként a magyar királyi 1. honvéd huszárezredhez, a nagykőrösi állami méntelep katonai osztályához lett beosztva. 1911-ben kapta meg a főhadnagyi rendfokozatot.
Macourek Károly huszárfőhadnagy
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Ekkor már a császári és királyi 13. huszárezredben szolgált. A háború kitörését követően a mozgósítási utasítások értelmében az ezredet a 10. lovashadosztály kötelékébe sorolták és megindították a szerb frontra. 1914. július 30-án és 31-én az ezredtörzs és a II. osztály Székesfehérvárról, az I. osztály pedig Tolnáról vasúton a szerbiai hadszíntérre indult. Az orosz hadüzenet miatt a haderő összes lovasságára szükség volt, így a 10. lovas hadosztályt a jász-kun huszárokkal együtt az orosz frontra vezényelték. Augusztus 20-án Mitrovicáról vasúton Zágráb – Graz – Semmering – Lundenburg – Krakkó – Jaroszlav útvonalon keresztül Lubaczów-ra szállították. 24-én érkeztek meg a célállomásra, ahonnan Naro-ra meneteltek. Augusztus 26-án estek át a tűzkeresztségen. 1915 tavaszán az ezred Okna település környékén állomásozott. 1915. május 10-én az oroszok ellentámadást indítottak. Az ekkor már főhadnagyi rangban lévő Macourek az Onuth északi részén kialakított védelmi vonalban küzdött katonáival. Október 1-jén Macourek már főhadnagyként a 10. lovas lövészosztályhoz beosztott 2. század parancsnokaként tűnik fel. Beosztott tisztjei: báró Majthényi és Ordódy hadnagyok. A Bruszilov-offenzíva harcaiban megsérülhetett, de erről nem áll rendelkezésre dokumentum. 1916. június 1-jén visszakerült a lövészosztálytól az ezredhez, ahol ettől kezdve, mint kiképzőtiszt tevékenykedett. Október 1-jével előléptették századossá. Október 10-én menetszázada élén ötven emberrel bevonult az ezredhez. A román hadüzenetet követően ezredével együtt ő is az erdélyi frontra került. November 4-én a II. lövészszázadot vezette. Beosztottjai: Brzorad Jaroslaw főhadnagy, dr. Tompa Sándor hadnagy, Halm Sándor zászlós. Ezt követően neve nem szerepel többször az ezredtörténetben. Ami biztos, hogy 1919. május 1-jei hatállyal saját kérésére felmentették a katonai szolgálat alól.
A trianoni békeszerződés folytán 1921. november 1-jével ő is nyugállományba került. Ezt követően visszavonult és Üllőn élt a szüleivel, illetve apja halálát követően édesanyjával. Unokahúga visszaemlékezéseiben így írt nagybátyjáról: „A Nagyerdőbe (így nevezték a majorság melletti tölgyest) Károly bácsival sokat kirándultunk, főleg esős napok után, amikor bőven nőtt szerteszét a finom sampinyon. Séta közben sokat beszélgettünk. Károly bácsi vicces ember lévén elhitette velem, hogy szárnyai vannak, amit összehúzott lapockájánál még ki is tapogathattam. Azt mondta, hogy a kertben szokott repkedni, mint az angyalok. Azon a helyen, ahol elmondása szerint repkedni szokott, egyébként gyakran folyt gerelyhajítás, még szerencse, hogy sose találták el a jómadarat. Rossz időben gyakran biliárdozott a biliárdszobában. Károly bácsi egyébként Üllőn élt még sokáig Ómamával, és ott is halt meg 1932-ben, 48 éves korában.” 1932. április 19-én harctéren szerzett betegsége következtében hunyt el, és április 22-én helyezték végső nyugalomra az üllői római katolikus temetőben. Halálhíréről a korabeli lapok is beszámoltak.
Halálhíre a Magyarság 1932. április 29-i számában
Az üllői római katolikus temetőben található családi sírban nyugszanak még: Macourek Károly huszárszázados, testvére Leopoldina és annak férje, Jausz Jenő
(A szerző fotója)
Macourek (Makláry) Béla Lajos Vilmos (1889. február 4. – 1944. július 16.) honvédtiszt, pilóta
A három fiú közül ő vált a legismertebbé. 1889. február 4-én ő is Nebojszán született, akárcsak bátyjai.
Macourek Béla születési anyakönyvi bejegyzése
(Forrás: Matricula Baptisatorum, Galanta, www.familysearch.org)
A születési anyakönyvben található egy szlovák nyelvű bejegyzés, amely a névváltozást rögzíti. Eszerint 1930. október 3-án a 29544-es számú engedély alapján nevét Makláryra változtatta. Ugyanitt olvasható a Thorma Juliannával Szolnokon kötött házasságának a ténye is.
Tanulmányait a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Főgymnáziumában kezdte meg. A kezdetektől magántanuló volt, aztán a negyedik osztályt követően az ötödik osztályt már a rákospalotai Wágner Manó Magángimnáziumban folytatta, és itt is tett érettségi vizsgát. Ezt követően a Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia hallgatója lett. Az 1907-1908-as tanévben neve ott található a végzett gazdászok névsorában.
Egyéves önkéntesként teljesített katonai szolgálatot, 1910-ben sikeres vizsgát tett és ennek eredményként az 5. tábori tüzérdandár kötelékébe került. 1911-ben már tartalékos kadét. 1913. évi január hó 1-jével a közös hadsereg tartalék állományából a magyar királyi honvédség tartalékába került. A 3. honvéd tábori ágyús osztályhoz osztották be Nyitrára.
1914. január 1-jével 83. rangszámmal tartalékos hadnaggyá léptették elő. Április 1-jétől pedig az 1. honvéd lovas tüzér osztály állományába került.
A háború kitörését követően egységét a szerb frontra vezényelték. Macourek 1914. szeptember 10-től 1915 decemberéig küzdött a szerb fronton. Részt vett minden harcban az első és második szerb offenzíva idején. 1914. december 7-én Macourek szakaszparancsnokként harcolt Pudarci község (Belgrádtól 41 km-re délkeletre) és a Duna partján fekvő Grockától 7 km-re délre lévő frontszakaszon. Macourek észrevette, hogy az alakulata balszárnya veszélybe került. Mivel a szakaszában kevésbé képzett tartalékos huszárok szolgáltak és kezelték az ágyúkat, ezért az egyik lövegtől a másikig sietve maga irányozta azokat, így véve tűz alá a támadókat. Tettéről Julier Ferenc így emlékezett meg: „Háztetőkről, aztán különböző fák tetejéről követte Makláry a szélső balszárny harcának menetét. Látta, hogy a szerb rajvonal a mi állásainkat 40-50 méter távolságra közelítette meg, és élénken folyik a kölcsönös lövöldözés. Déltájban aztán jó kilátóhelyéről azt is megfigyelhette, hogy nagyobb szerb erő közeledik egy völgyön keresztül állásaink oldala felé, s ugyanekkor egy újonnan felbukkant szerb üteg heves tűzzel árasztja el rajvonalunkat, amely ennek hatása alatt már visszavonulásra készül. Nyilvánvalóan szerb támadás volt itt kifejlődőben. Ekkor avatkozott Makláry, felsőbb parancs nélkül, a harcba. Két ágyúját állásba hozta és megkezdte a tüzelést. Már első lövései elérték azt, hogy a gyalogság megnyugodott és egyben ki is tartott állásában. Makláry ezután igen jól célzott lövéseivel előbb a szerb rajvonalat bírta hátrálásra, majd a szerb üteget hallgattatta el. Így aztán az este bekövetkezett visszavonulásunk a legnagyobb rendben történhetett meg. A bakák hálásan köszönték meg a félütegnek az idejében nyújtott segítséget...”
A szerbekre mért tűz olyan sikeres volt, hogy azok kénytelenek voltak visszavonulni. Tettéért a Bronz Katonai Érdeméremre terjesztették fel.
1915. december 17-től 1916. április 21-ig Macourek szakasza élén az északi front állóharcaiban vett részt. A Kowel környéki harcokban küzdött. Nyugodtsága és megfontoltsága alapján alkalmasnak ítélték kiképzőtisztnek. Így került 1916. április 22-től kiképzőtisztként Szegedre. Burián Géza főhadnagy, a parancsnoka így jellemezte: „Oktatólag hat a legénységre. Nyugodt és biztos fellépése az alárendeltjeiben nagy bizalmat biztosít”.
Macourek Béla vélhetően szegedi szolgálata alatt adta be kérelmét a császári és királyi légjáró csapatoknál (k.u.k. Luftfahrtruppen) történő kiképzésére. Miután jelentkezését elfogadták a Wiener Neustadt-i repülőtiszti iskolába (Fliegeroffizierschule) vezényelték. 1916. szeptember 1-je és november 20-a között kapta meg a kiképzést mint megfigyelőtiszt. Még a bécsújhelyi tanfolyamon volt, amikor november 1-jei ranggal 83. rangszámmal főhadnaggyá léptették elő. A megfigyelőtiszti tanfolyam elvégzését követően, 1916. november 25-én a 23. repülőszázadhoz (Flik 23) osztották be, ahová december 10-én érkezett meg.
Repülőszázada 1916. szeptember 21. óta a Prosecco melletti tábori repülőtéren állomásozott. Macourek főhadnagy első ismert bevetésére 1917. január 8-án került sor. A bevetés során heves tüzérségi tüzet kapott, ennek ellenére sikeresen fényképezte le az Isonzó-hidat és az ellenséges pihenőhelyeket, ezért elismerésben is részesítették. Február 11-én és március 10-én ismét bevetésen vett részt. Ezúttal is nehéz körülmények között és erős elhárító tűzben végezte a felderítést a Doberdó felett, teljesítményéért a Katonai Érdemkereszt III. osztályára terjesztették fel. Ehelyett azonban csak az Ezüst Katonai Érdeméremre tartották érdemesnek.
1917 tavaszától öt és fél hónap alatt több mint 30 ellenséges terület feletti repülést végzett. Felderítő repüléseit sikerrel teljesítette. Május 30-án és június 1-jén például fontos felvételeket készített az ellenséges állásokról a tengertől Konstanjevicáig. Június 7-én pedig a Monfalcone-Villarspa térségről hozott haza egy 24 képből álló fénykép-sorozatot. 12 eredményes bombázó repülést is végrehajtott Vermegliano, Sdraussina, Vila Vicentina, Auzza és egyéb célpontok ellen.
Első légi győzelmét a 10. isonzói csata idején, május 21-én aratta felderítő repülés során a 129.46 jelű Hansa-Brandenburg C.I gépen. Pilótája, Franz Slanina szakaszvezetővel volt, aki a Monarchia egyik legjobb felderítő pilótájának számított. Hamarosan két Spad típusú olasz vadászgép támadt rájuk. A negyedóráig tartó kemény légi harcban Macourekéknek sikerült az egyik ellenséges gépet lelőniük. A saját repülőgépük is súlyos sérüléseket szenvedett. A teljesen szétlőtt felderítőgéppel sikeresen visszatértek a támaszpontra, az olasz gép lelövését a cs. és kir. 16. gyaloghadosztály igazolta.
Macourek szerette volna magát pilótává átképezni, ezért proseccói szolgálata alatt pilótaképzésre jelentkezett. A jelentkezését elfogadták és 1917. július 18-tól augusztus 16-ig a Flik 19-hez vezényelték. Kiképzésére nem a hátországban, hanem a fronton került sor. Augusztusban öt bevetésen megfigyelőként ült a gépen, de néhány alkalommal pilótaként is felszállt. Ezalatt 111 egyedül végzett felszállást teljesített. Később, szeptemberben egy rövid időt a Flik 35-nél töltött hasonló célból. A 23. repülőszázadhoz visszatérve szeptemberben már két-két bevetést teljesített megfigyelőként, illetve pilótaként, október elején pedig mindkét bevetésén a repülőgép kormányánál ült.
A pilótaként teljesített sikeres bevetései nyomán szeptemberben megkapta a tábori pilóta címet is.
Macourek Béla pilótaigazolványa
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Szeptember elején Macoureket kiemelkedő teljesítményéért újabb kitüntetésre terjesztették fel. A kitüntetési javaslat kiemelte rendkívüli ambiciózusságát, kivételes tudását és folyamatosan kiemelkedő és példaadó teljesítményét. Ezek mellett érdemeket szerzett az egység ütőképességének kialakításában. Mindezek alapján a Vaskorona Rend III. osztályára terjesztették fel, de végül ismét csak egy alacsonyabb kitüntetést, a 3. osztályú Katonai érdemkereszt a hadiékítményekkel és kardokkal adományozták számára.
A Flik 23 állományában 46 ellenség feletti repülést teljesített, három légi harcban egy igazolt légi győzelmet ért el.
1917. október 16-tól az albán frontra a Flik 6 állományába helyezték át. Október végén érkezett új állomáshelyére és mivel ő volt a legmagasabb ranggal rendelkező pilóta, ezért ő lett a század főpilótája (Chefpilot). Novemberben öt bevetésen vett rész. Ezt követően jelentősen csökkent a bevetések száma. Decemberben is csak elvétve szálltak fel a század gépei.
Egy 1918. január 21-én kelt parancs szerint Macoureket Wiener Neustadtba rendelték a 6-os számú repülőpótszázadhoz, hogy befejezze vadászpilóta kiképzését.
Az április ismét a Flik 6-nál találta. Gyakran előfordult, hogy egy nap több felszállást is végrehajtott. Ezek során egy alkalommal egy kényszerleszállást végrehajtó francia pilótát ejtett foglyul, a francia géppel pedig maga repült át a parancsnoksághoz. Május 31-én bevetésről tért vissza, amikor landolás közben átvágódott gépével, amely teljesen használhatatlanná vált és le is kellett selejtezni. Szerencsére a pilótának nem esett komolyabb baja.
A nyár folyamán egyre erősebbé váltak a szövetséges gépek támadásai, így a századnak többször kellett harcba keveredniük velük. Június 6-án a rajt Macourek vezette 238.29-es Aviatik D.I típusú gépével. Harcba keveredtek egy angol repülővel, melyet sikerült üzemképtelenné tenniük. Az angol pilóta kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani. Mire Macourekék földet értek, az angolok felgyújtották repülőgépüket. Ugyanaznap egy másik bevetésen egy Caproni típusú olasz gépet semmisített meg. Az olasz gép mind a négy tagja életét veszítette.
Másnap olasz-francia erők támadták meg Fieri repülőterét. Az ellenség egyik lovasezrede elfoglalta a bázist. Macourek Aviatik 238.51 jelű gépével nem sokkal a támadás előtt ért földet egy másik géppel egyetemben, hogy üzemanyagot vételezzenek. Erre azonban már nem volt idejük. Macoureknek gépét ott hagyva menekülnie kellett. Szerencséjére a keresésére küldött repülő megtalálta és felvette, majd pedig a Beratnál lévő repülőtéren földre tette. Itt Macourek azonnal másik gépre ült és visszaindult Fieribe, hogy gépét megsemmisítse. Sikerült az otthagyott gépet lövésekkel felgyújtania. Estefelé újra visszatért, de addigra a szövetségesek elhagyták a repteret. Leszállt, hogy szemügyre vegye a pusztítást. Ekkor találta meg a másik gép pilótáját Michael Schwach őrmestert, aki az olasz gyalogság támadása következtében halálos lövést szenvedett. Gondoskodott róla, hogy bajtársát eltemessék, és arról is, hogy a repülőtéren maradt anyagot hátra szállítsák. Az olasz-francia támadás másnap újra kezdetét vette. Így a berati repülőteret is fel kellett adni. Egy cseh főhadnagy kapott parancsot a lehető legtöbb hadianyag elszállítására, illetve a többi megsemmisítésére. A cseh azonban nem teljesítette kötelességét, helyette átadta a repülőteret a bevonuló olaszoknak. Miután erről értesültek, másnap reggel Macourek egyedül visszarepült Beratra és mélyrepülésben, gyújtólövedékekkel megsemmisítette az összes létesítményt.
A 6. századnál eltöltött ideje alatt 73 bevetést teljesített, két légi harcban két győzelmet aratott.
Július 26-án Cattaróba helyezték át Macourek Bélát. A nemrég alakult Flik 1/J század parancsnoka lett. Július 29-től egészen a hadműveletek végéig töltötte be ezt a posztot.
Az 1/J repülőszázad Igalo község mellett állomásozott. Legfontosabb feladatul a Cattaroi-öbölben állomásozó német búvárnaszádok védelmét kapták.
Macourek a 338.02 jelű Aviatik D I típusú vadászgépével Igaló repülőterén
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Ugyanazzal a géppel egy másik alkalommal. A ferde piros-fehér-zöld sáv a gép törzsén Macourek személyes jelzése
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Augusztus 23-án angol gépek indítottak támadást Cattaro ellen. Az ellenséges bombázókat elsőként Macourek érte el gépével, majd a hamarosan felbukkanó Julius Arigi tiszthelyettessel együtt az egyik DH 4-est sikeresen likvidálták. Az újabb légi győzelem hozta meg számára a 3. osztályú Vaskorona Rendet.
1918. szeptember 6-án újabb angol támadás bontakozott ki. Macourek Béla 338.02 jelű gépén kívül még három vadászpilóta szállt fel: Grosschmid István, Georg von Bleyleben és Plachner János. Hamarosan utolérték az angol bombázókat. Macourek első sorozata eltalálta a DH. 4 N6418 jelű gépet, amely kigyulladt és a tengerbe zuhant. A gépen ülő Picken és Hodgskin főhadnagyok életüket vesztették. Ez volt Macourek ötödik légi győzelme. Ezzel az ászpilóták sorába került.
Az összeomlást követően el kellett hagynia a frontot. Az egyik verzió szerint Macourek repülőgéppel hagyta el az igaloi repteret, és Újvidéket érintve Budapesten szállt le. Julier szerint „az összeomláskor Makláry repülőgépen hagyta el Cattarót, de az igen kedvezőtlen légköri viszonyok miatt Mostarnál kénytelen volt leszállni. Itt gépét elvették, de engedték vonaton hazautazni.” E második változat látszik valóságosabbnak, ugyanis mint arra Czirók Zoltán rámutatott, az igalói repülők állományából származó gépnek a későbbi magyar repülőcsapatok kimutatásaiban semmiféle nyomát nem találni.
A családi legendárium szerint Macourek egy alkalommal repülőgépével Üllőre látogatott. „A major közelében szállt le, persze az egész falu kicsődült megnézni a nem mindennapi látványosságot. Még a plébános, Kubinyi Endre főtisztelendő úr is kiment, akit aztán fel is vitt egy kis sétarepülésre. Mikor a felhők eltakarták a gépet, a falubeliek kórusban kiabálták »A plébános úr felszállt a mennybe!«.
A háborút követően visszatért Üllőre és gazdálkodással foglalkozott. 1921-ben az elsők között avatták vitézzé.
1929-ben a belügyminiszter az 1929. évi 252.408/VIII. számú határozatával engedélyezte számára, hogy nevét Makláryra változtathatja.
Kimagasló katonai teljesítménye ellenére meglehetősen mostohán bántak vele. Öt légi győzelme is csak a Tiszti Vitézségi Éremre volt elég. Végül jóval a világháború befejezése után, 1931. október 3-án kérelmére a Mária Terézia-rend káptalanja elismerte vitéz magatartását, „és az 1914. december 7-én, Podarcinál mint lövegparancsnoknak, majd 1916-tól 1918-ig mint a repülőcsoporthoz beosztott főhadnagynak az Isonzónál és a Balkánon tanúsított vitéz magatartásáért” odaítélte neki a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
Nem tudni, hogy mikor léptették elő századossá. A Rendeleti Közlönyökben nincs nyoma.
Macourek Béla századosi egyenruhában
(Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
1941. február 21-én Szolnokon házasságot kötött Torma Nagy Juliannával.
Házasságkötésük híre a Pesti Hírlap 1941. február 16-ai számában
(Forrás: Arcanum Digitális Tudástár)
Házasságukból egy fiú született, Béla, 1942. április 1-jén Budapesten. Macourek ebben az időben már az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alkalmazásában a mezőgazdasági károkkal foglalkozó kárbecslők felügyelője volt.
A második világháború idején a Magyar Királyi Gazdasági Felügyelőségen kapott fontos feladatot. 1941. január 1-jén Máramaros vármegye gazdasági felügyelőségére került. Szépen emelkedett a hivatali ranglétrán. Ennek eredményeként 1943-ban az aknasugatagi járás gazdasági felügyelőjévé nevezték ki.
Makláry Bélát hosszas, súlyos szenvedést követően 1944. július 16-án 23.00-kor Budapesten érte a halál. Július 20-án délután négy órakor kísérték utolsó útjára a Farkasréti Temetőben. Jelenleg is ott nyugszik a VK 7-es parcellában (régi katonai parcella) a 0 szakasz, 9 sorának, 3. sírjában.
A sírkőn található feliratok alapján ide temették felesége szüleit és testvérét, és a tőle 29 évvel fiatalabb felségét is.
Macourek Béla sírja a Farkasréti temetőben
(Forrás: Zentai István a Történelmi Vitézi Rend üllői alegységének parancsnoka)
Felhasznált irodalom
• Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)
• Czirók Zoltán: Vitéz Makláry (Macourek) Béla repülőtiszt pályafutása. Hadtörténelmi Közlemények, 133. évfolyam, Hadtörténeti Intézet 2020 / 1. szám 7.
• Fehér László – Fehérné Fazekas Anett: Macourek Lajos (1886— 1926). Üllői Hírmondó, 2016. augusztus. 12. o.
• Fehér László – Fehérné Fazekas Anett: Dédapáink emlékezete. Üllő az első világháborúban. Üllő, 2019
• A Debreczeni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia Értesítője az 1907-1908. tanévről.
• A Magyar Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Főgymnáziumának Értesítői
• A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja, 1902-1903.
• Budapesti Hírlap, 1911-12-09
• Dernyey György: A cs. és kir. Jász-kun 13. huszárezred története 1859-1918 (1941)
• Dr. Domokos Jánosné, született Zimmer Máriának, Macourek Lajos gazdálkodó unokájának visszaemlékezése. Üllői Helytörténeti Gyűjtemény
• Gazdasági Tanintézet, Kolozsmonostor, 1906.
• Julier Ferenc: Magyar hősök. Függetlenség, 1936. április 26.
• Köztelek,1916-01-15. és 1916-03-11. számok
• Magyarság,1932-04-20
• Magyarország, 1916-01-06
• Matricula Baptisatorum, Galanta. www.familysearch.org
• 8 Órai Ujság,1932-04-22
• Pesti Hírlap, 1941. február 16. 6. o.
• Rendeleti Közlönyök a Magyar Királyi Honvédség számára
• 17-esek a világháborúban. A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelő ezredek története. Székesfehérvár, 1938. Szerk.: márkosfalvi Sipos Gyula
• Vadászlap 29. évfolyam, 1908-03-15
• Wágner Manó Rákospalotai Nyilvános Jogú Főgymnásium, Polgári és Elemi Iskolájának értesítői
