Tábori levelezőlapokat forgattam a kezemben. Úgy voltam, mint valószínűleg sok Olvasónk, amikor igyekszik elolvasni egy ismeretlen kézírást, s megérteni a sorokból a néha csak célozgató közlendőket, a felsejlő szavakból pedig a levélíró érzéseit. A tábori levelezőlapokon olvasottakból most csak a leírt sorokkal foglalkozom, s nem térek ki azok hátterére, vagy a harctéri helyzetre, csak az anyai, rokoni, ismerősi kézzel írt sorokra. Mindezt bő száz évvel a lapok megírása után, ismeretlenül. A bemutatott lapok közös vonása, hogy azokat egy személynek, a magyar királyi 40. honvéd tábori tarackos ezred 3. ütegében szolgáló dévai Gullya Lászlónak írták 1916 karácsonya környékén.
Édesapjának, dr. Gullya Lászlónak, a magyar királyi közigazgatási bíróság tagjának Budapest, Fehérvári út 1. szám alatti lakásában 1916 végén sűrűn megfordult a postás. Sok levél érkezett a frontszolgálatot teljesítő 21 éves ifjú Gullya Lászlótól. A tanulmányozott levelek dátumai alapján megállapítható, hogy az édesanyja minden nap írt egy tábori levelezőlapot a számára, amelyekből hírek, családi események, és főképpen az anyai aggódás ismerhető meg.
1916 decemberében a nagy társadalmi életet élő család is készült a karácsonyra, de László gyermekük a fronton volt, ezért vele csak a levelezőlapok jelentették az összekötő kapcsot. Sajnos a fennmaradt tábori lapok csak egyirányúak, kizárólag a Gullya Lászlónak írtak maradtak fenn, amelyek jó állapotban hazakerültek a frontról.
Gullya László édesanyjának a lapján, amelyet 1916. december 14-én írt fiának, olvasható, hogy néhány apróságot küldött a számára: „A kívánt szappant, szeszt és kenőcsöket majd csak hétfőn a katonával küldöm el, mert így mostanában biztosabb. Amit leveledben esetleg még kívánsz, mellékelni fogom. Örömmel vettük 4 és 5.éről írott drága soraidat. Befőtt menni fog […] Eddig karácsonyi csomagom is kézhez vetted ugy e drágám? A fa kisztnit a szent este előtt nem kell felbontani.”
A következő lapot Majláth Gusztáv Károly (1864–1940) római katolikus erdélyi püspök (1897–1938) írta Lászlónak. Ebből kiderül az is, hogy a püspök a fiatal hadapród bérmakeresztapja volt.
Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök az első világháború idején katonák között Besztercén
(Forrás: Wikipédia)
A lapot 1916. december 10-én adták postára. „K[edves] bérmafiam, Örvendek, hogy bele találod magad a nagy harcba. Az élet harca a halált lihegő örök ellenséggel szemben mindig győzelemre vezessen téged. Őrizd tisztán szíved. Légy hős. A jutalmad biztos leszen. Hogy a közelgő szent ünnep sok örömet hozzon – szívből kívánom. Imáimba mindnyájatokat Jézus szerető szívébe ajánltalak. + Gusztáv Károly erd[élyi]. p[üs]p[ök].””
A kis Csilla által írt lap a következő. Valószínűleg rokoni (baráti) látogatás során íródott, amikor már az írni tudó kislányt, Csillát odaültették az íróasztalhoz, és a mártogatós tollal íródtak a mondatok az „Édes jó László bácsi” részére. Az ünnepi jókívánságok után több személyt is megismerhetünk a sorokból: édesanyját, nagymamáját, Elzi nénit, Helenát, Ilit, akik mind jól vannak.
Édesanyjának 1916. december 26-án írt lapján az olvasható, hogy tudott arról, hogyan telt el fiának a karácsonyi szenteste. Elképzelhető, hogy ezt a friss hírt egy katonatárs által hazahozott levélből ismerte meg a család: „1916. Bpest, Karácsony. Drága fiam, 18-ról írott kártyádból tudtam ma meg, hogy a tegnapi szent estét hol töltötted. A kisegítő megfigyelőben így még egy szál égő gyertyát sem láthattál a karácsonyi nagy fényességből. Csak a magas égen a ragyogó csillagok világíthattak neked drágám, ha nem volt ködös az idő. Holnap részletesen leírom a mi szent esténket, melyen – nekünk – mindennél fényesebben ragyogott a karácsonyfánk alá helyezett kitűnő arcképedről.”
Majláth püspök következő lapja már válasz lehetett Lászlónak, mert ismeri szolgálati beosztását, hogy azokban a napokban tüzérségi megfigyelő. 1917. január 2-án írt lapján ez olvasható: „Mint tüzérségi megfigyelő a messze távolba látsz. Szoktasd szemed ahhoz, hogy abba a messzi fekvő szép örök hazába is beláthasson és soha elszórakozott, kimerült ne legyen a földiek nézésében: úgy boldog leszel, kitüntetésre lelsz. Kívánom szerető bérmaatyád + Gusztáv Károly erd. pp.”
Ugrunk az időben, a következő lap 1917. március 21-én íródott. A család ezekben a napokban kaphatott egy fényképet is, amely Gullya Lászlóék fedezékében készülhetett, az egyik karácsonyi napon: „Drága Gyermekem! Ma délután kaptuk meg harctéri csomagodat. Majd levélben beszámolok nagy meghatottságomról, gondolataimról, távolbalátásomról mely elfogott, amint elsősorban a tövig égett gyertyácskákat pillantottam meg a fáradt kis karácsonyfán.”
E néhány fennmaradt tábori levelezőlap betekintést ad a számunkra, hogy egy édesanyának és egy családnak mit jelentett a karácsony, amikor fiuk a messzi harctéren teljesített szolgálatot.
Kihasználva az internet adta lehetőséget ismerjük meg az aggódó édesanyát és a fiát, Lászlót is két, háború utáni fotó segítségével.
Az édesanya: dr. dévai Gullya Lászlóné, született Kupcsay Anna
(Forrás: Arcanum, Magyar asszonyok lexikona, Budapest, 1931)
A Magyar asszonyok lexikona ismertetése az anyáról: „dr. dévai Gullya Lászlóné Kupcsay Anna. Közigazgatási bírósági tanácselnök neje. Brassóban született s iskoláit is ott végezte. Nagy társadalmi életet él, férjével egész Európát beutazták. A Polo Klub, a Szentkorona Szövetség és a Gyermekvédő Liga tagja, melynek gyűjtéseinél évenként sokat dolgozik.”
Újsághír 1933-ból: ifj. Gullya László házasságkötése Hertelendy Albinával
(Forrás: Arcanum, Színházi Élet, 1933. szeptember 9.)