A hadtörténeti munkák kiadásában jeleskedő, keszthelyi székhelyű Peko Publishing eddig nem érdeklődött az első világháborús tematikájú könyvek iránt. Most azonban a jelek szerint megtört a jég: legújabb kiadványuk, Az erőd, Przemyśl 1914–15-ös ostromával foglalkozik. Szerzője a fiatal brit történész, Alexander Watson, akinek ez már a második magyar nyelven megjelenő munkája (az első a nagysikerű Acélgyűrű volt még 2016-ban, azt a Park kiadó adta ki.)
Mit érdemes tudni a szerzőről? Alexander Watson (1979–) a londoni Goldsmith Egyetem (Goldsmith, University of London) történészprofesszora. Érdeklődési területe Kelet-Közép-Európa története a 20. század elején, azaz főleg a Nagy Háború időszakában, a „totális háború” társadalmi, kulturális és katonai aspektusai, a nemzeti ébredés, a kisebbségek integrációja és az etnikai tisztogatások Holocaust előtti előfordulásai, illetve általában az erőszak története.
A szerző
(Forrás: www.gold.ac.uk)
Fentebb említett két könyve előtt publikált egy harmadikat is arról, milyen volt a német és a brit hadseregben a katonák harci morálja és a tűrőképessége az első világháború alatt. Ez ugyan még nem keltett különösebb visszhangot, az Acélgyűrű viszont 2014-ben két rangos elismerést is begyűjtött: megkapta a Guggenheim-Lehrmann Díjat (Guggenheim-Lehrmann Prize of Military History), valamint elnyerte a Wolfson Alapítvány brit történeti munkákra kiírt díját, a Wolfson History Prize-ot. Ez utóbbival rendre olyan munkákat jutalmaznak, amelyek szerzői a szélesebb nagyközönséghez is képesek eljuttatni mondanivalójukat, és „nem zárkóznak be szakértelmük sáncai mögé”. A következő évben a tekintélyes Society for Military History (ez az USA-beli egyesület a gazdája a Journal of Military History-nak) is érdemesnek találta Watson munkáját az elismerésre.
Ami legújabb könyvét, Az erődöt illeti a jelek szerint szintén nem szűkölködik rangos díjakban. 2019-ben a BBC History-nál, 2020-ban a Financial Times-nál lett az Év könyve, 2021-ben pedig a Society for Military History Watsonnak ezt a munkáját is kitüntette.
A kötet borítója
Nekem úgy tűnik, hogy Watson inkább társadalomtörténész, mint hadtörténész. Ez persze nem értékítélet: ha a háború tényleg a társadalom egyik alapvető létállapota (ahogy gondolom), akkor ennek az állapotnak a kutatása valamennyi érdekelt tudományágnak a feladata. Múltbeli háborúk esetében nyilván elsősorban a történettudományé – különösen, ha olyan általános diszciplínaként fogjuk fel, ahogy annak idején Marx és Engels tette („Csak egyetlenegy tudományt ismerünk, a történelem tudományát.” – írták a Német ideológiában.). Ez a fajta háborútörténet mindazt igyekszik leírni, feltárni, de legfőképpen megérteni, ami háború idején a társadalommal, gazdasággal, kultúrával stb. történik. Az – úgymond – klasszikus hadtörténetírás megelégedett a hadsereggel és a hadieseményekkel közvetlenül összefüggő történések vizsgálatával, miközben nagyvonalúan átengedte a háborús hátország kutatását a normál történetírásnak. Ez utóbbi hasonló nagyvonalúsággal kerülte a kimondottan katonai tárgyú problémák vizsgálatát. Így alakult ki láthatatlan válaszfal a történettudomány és a hadtörténetírás között. Az új hadtörténetírás (new military history) egyre szélesebb körű elterjedése gyors ütemben rombolja ezt a válaszfalat, ami nyilván elengedhetetlenül szükséges a háborús állapot globális vizsgálatához.
A kötet belső borítóján az erődrendszer vázlata
Watson társadalomtörténeti érdeklődése világosan kitűnik a kötet felépítéséből: figyelmét elsősorban a körülzárás során az erődövben rekedtek (katonák és civilek) életkörülményei kötik le, miközben jóval kevesebbet foglalkozik a hadieseményekkel, különösen pedig a felmentési kísérletekkel. Érdekes összevetésre ad alkalmat egy nemrégiben megjelent másik, ugyancsak Przemyśl körülzárásával foglalkozó munka. Az amerikai (USA-beli) hadtörténész, Graydon A. Tunstall 2016-ban publikált könyve, a Written in Blood („vérrel írva”) szintén rangos elismerésben részesült: megjelenése évében megkapta a Norman J. Tomlinson Book Award-ot. (Az eddig említett könyves díjaknak a nevei a magyar olvasónak talán nem sokat mondanak, ám a nemzetközi szakma igen nagyra tartja őket.) Kár, hogy Tunstall könyve magyarul (még) nem olvasható, a hazai közönség nyilván akkor tudná igazán értékelni Watson munkáját, ha mellette ott lehetne a polcán az amerikai szerző műve is. Tunstall ugyanis pont abban erős, amit fiatal brit pályatársa kevés figyelemre méltat: a konkrét hadiesemények precíz bemutatásában. Magyar kiadás híján viszont most az olvasó kénytelen elhinni nekem, hogy ez a kötet is megérdemelné a hazai olvasók érdeklődését, mivel mintegy kiegészíti Watson doktor munkáját.
A Salis Soglio erőd alaprajza a kötetből
Hogy a brit történészprofesszor igazi sikerkönyvet írt, az korántsem véletlen. Watson ugyanis nagyon jó érzékkel választott témát, képes lebilincselő stílusban írni (amit mellesleg a kitűnő szakfordító, dr. Molnár György a tőle megszokott beleérző képességgel és eleganciával sikeresen érvényesített a magyar kiadásban), ezen kívül pedig nagyszámban használt műve megírásához korabeli visszaemlékezéseket, méghozzá lengyel nyelvűeket. Egyébként úgy tűnik, Watson doktor bírja a lengyel nyelvet (tudományos életrajza tanúsága szerint 2011 és 2013 között kutatói ösztöndíjjal Varsóban dolgozott – ott talán meg is tanulhatott lengyelül). Ez már önmagában is értékessé és fontossá teszi a könyvét. Képes arra, hogy érzékeltesse a körülzártak életének minden rezdülését: az olvasó szinte testközelből tapasztalhatja meg az elképesztő szenvedésekkel és nélkülözéssel teli hónapok eseményeit. (Jelenlegi munkahelyének, a Goldsmith Egyetemnek a honlapján olvasható bejegyzés arról, hogy következő könyve az 1932 júliusi sorsdöntő németországi választásról fog szólni, és „feltárja e kritikus választási kampány látványát, a hangokat, illatokat, ízeket, tapintásokat”. Hasonló módszerrel teszi érzékletessé Przemyśl körülzárt erődjének mindennapjait is.
Élet az ostromgyűrűben – képes oldalpár a kötetből
Ugyanakkor talán jobb is, hogy viszonylag kevesebb figyelmet áldoz a „katonai” dolgokra, mivel ott azért érezhető nála némi bizonytalanság. A kétségkívül bonyolult osztrák–magyar hadszervezet azért annyira mégsem az, hogy ne lehetne megérteni a közös hadsereg és a honvédségek meg a népfelkelések viszonyát. Persze nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, hogy Watson láthatólag nem érti, miért nincs „honvéd népfelkelő” gyalogezred, csak „népfelkelő” és hogy azért mindkettő „magyar királyi”… Az már zűrösebb, hogy a Monarchia összes fegyveres erőit gyakorta összetéveszti a közös hadsereggel. És be kell vallanom nekem kicsit eltúlzottnak tűnik, ahogy szegény Conrad tábornokot egyértelmű bűnbaknak állítja be, kíméletlenül ostorozva a vezérkari főnököt, akit nem csupán „lélegzetelállító alkalmatlansággal” vádol, de nem mulasztja el a Conrad-kritikusok kedvenc témáját, az öregedő tábornok zűrös szerelmi életét elővenni és őt ezért is pellengérre állítani. A tábornokot fotóján nemes egyszerűséggel „armchair general”-nak, azaz fotelgenerálisnak titulálja, igaz ezt a fordító szobahadvezérként adja vissza, éppen csak némileg enyhítve a meglehetősen dehonesztáló elnevezést. Magyarázatként pedig az a közismert tény szerepel, hogy Conrad vezérkari főnöksége alatt mindössze háromszor látogatott el a frontra… Csak halkan kérdezem meg: tényleg az lett volna a haderő legfőbb irányítójának a dolga, hogy testközelből tapasztalja meg a frontvonal történéseit?
El tudom képzelni persze, hogy mindez valahol a reménybeli olvasók kedvéért történik: a bulvársajtó által botrányérzékenyített közönség jobban fogadja az átlagostól jelentősen eltérő (főleg, ha ez az eltérés negatív irányú) teljesítmények bemutatását. De talán nem így kellene kiszolgálni a potenciális könyvvásárlók igényeit. Ugyanakkor mindenki – a történész is – a piacról él, nem lehet közömbös számára, milyen példányszámban jelenik meg (és főleg fogy el) a könyve. Szóval az vesse az első követ Watson doktorra, aki megengedheti magának a szenvtelen(ebb) stílust…
Képes oldalpár részlet a kötetből
Még néhány szót a kötet felszereltségéről és külalakjáról: a képek igen jó minőségűek, viszont térképekből szegényes a választék. (Talán ez is azzal függ össze, hogy a szerzőt nem igazán érdekelték a frontesemények.) Az igényes szerkesztői munka Sisák Gábor érdeme. A könyv a Gyomai Kner Nyomda műve: igen szép lett. Keménytáblás, színes borítós. Az ára egy kicsit borsos: 6500 forint. De lehet, hogy még így is bejön vele a kiadó számítása. Én amondó vagyok, hogy érdemes megvenni.
Alexander Watson: Az erőd. Przemyśl ostroma, 1914–1915
Hadiakadémia. Peko Publishing. 2021. 360 oldal, 30 fotó
ISBN 978 615 5583 38 4
Ára: 6500,- Ft
