Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 5. rész
A hadifogság a Doberdó borzalma után eleinte szinte idillinek tűnik. A szerző nagyon jól érzi magát és próbál számot vetni a fronton szerzett élményeivel. Igen sarkos véleményt fogalmaz meg saját paraszti származású bajtársairól, ami a nagyvárosi művelt iparos társadalmi előítéletét tükrözi.
[1915.] VII. 20. Reggel 4 órakor indulás egy másik faluba. Enni nem kaptunk. Van jó fehér czipó és vízzel nem bírjuk eléggé tele inni magunk. Ideiglenesen egy lakásba tettek bennünket. Valószínű, hogy fogolytáborba megyünk. Jól bánnak velünk. Vettem itt erénysiratót és szép az idő. Már ágyút nem hallok és a tiszt és altiszt urak kocsis káromkodását nem hallom. Csak az a baj, késem elvették, mivel fogok ceruzát hegyezni? Most lefekszem aludni. Piszkos, rongyos vagyok, szakállam nagy, körmeim [is]. Napok óta nem mosakodtam. Tele vagyok sáros agyaggal. Lesoványodva, testben összetörve és lelkileg is. Talán itt rendbe jövök. Még egyet nem felejthetek el, amit hadnagyomtól tudok, mert a telephonon hallgatta mily jól mulattak a tiszt urak mindig lent a gránátbiztos fedezékben czigány és jó bor mellett. Hát oda lehetett szállítani? Ott nem volt szállítási nehézség? Mily csodálatos! Mi a haza védelmezői, kik minden fél pillanatban az életünkkel játszottunk, szemetet kaptunk enni. Hulladékot, kutyának valót. Vajon ti polgárok otthon tudjátok-e ezt? Ha nem, majd megtudjátok. A vádlók élnek, csak egy része néma, kik meghaltak, pedig sokan élhetnének. Hiába, mi még ázsiai corrumpált nép vagyunk. Most pihenni fogok. Január óta eleget tettem. Vagyonilag félig tönkre mentem. Harczoltam oly véres harczokban, amilyenre a 12 hónap óta szolgálók sem emlékeznek. Szenvedtem hideget, hőséget, szomjúságot, éheztem, szidtak, még meg is ütöttek. Megsebesültem srapneltől, gránáttól, elvesztettem minden ruhámat, feláldoztam óriási pénzt. Tehetek még többet? Ad ezért kárpótlást az én hazám? Meg tudja ezt fizetni? Soha, soha! Mindenki tegyen annyit, mint én és aztán nyugodtan szenvedhet tovább, mint fogoly.
De azt hiszem itt nem fogok szenvedni. Pénzünket 1 Korona 70 czentbe elfogadják. Sikerült venni 80 db czigarettát, 2 csomag gyufát, egy kis sajtot. Egész nap fekszem, annyira gyenge vagyok. Ha felállok, szédülök. Teljesen kimerülve. Kétszer már rosszul is lettem. Most kaptuk a mai kosztot. Itt még nem tudnak nekünk főzni, mert a front mögött vagyunk. Kaptunk 1 konzervet, 2 nagy tábla szép cvibakot, 1 negyed kenyeret, 1 pohár kitűnő vörösbort. Most hoztak még körülbelül 150 debreczeni honvéd foglyot. Ha már naplót vezetek, szeretnék minden tapasztalatomról feljegyzést. Többek közt a magyar parasztlegényekről, mint katonák nagyon rossz véleménnyel vagyok. Megtanultam jól meg- és kiismerni. Haszontalan fráterek, visszahúzódik minden dologtól, az öreg katonával tiszteletlen, verekedő, házsártos, piszkos. Hetekig képes nem mosdani, amellett felhasznál mindent, hogy ő csinálja a legtöbb piszkot. Köpköd, ha figyelmeztetik, goromba, kesergő, soha szívességet nem várhatsz tőle, de ha baj van, ő az első, aki legjobban kétségbe esik és könyörög. Sajnos a háborúban megismertem a magyar parasztot. Egy iparos, vagy más emberhez távolról sem lehet hasonlítani. Még igen állatszaga van.
Ételosztás az aiellói hadifogolytáborban (1915. július 23.)
(Forrás: Una finestra sulla guerra, il diario di Guido Savorgnan 1915-1918. Gradisca, Istituto Gasparini, 2015.)
VII. 21. Szerda. Fogságom 3-ik napja. Az éjjel jól pihentem, ha nem is tollas ágyban, de felzaklatott, fáradt idegeim megnyugodtak kissé. Deréksérülésem nem fáj, elég tűrhető. Itt egy öregasszony adott fél kulacs nagyon barna kávét, 40 fillér. Nem valami jó volt, de a szép fehér olasz cvibakkal jól ízlett. Hisz már 4 hete tehenet sem láttam, hát még tejeskávét. Kenyér itt nagyon olcsó és jó. Reggel 8 óra. Kaptunk kitűnő húslevest, jó db hússal és kávét. Igazán ennyit és ily jót a csapatunknál nem kaptunk, pedig itt foglyok vagyunk. Most hoztak 93-as és 68-as bakákat, körülbelül 1200-at. Ezt biztosan az éjjel fogták el az olaszok. Az én becslésem szerint most 2 500[-an] vagyunk foglyok. A falut, amelyben vagyunk, Sant Orentnek hívják.
Valószínűleg San Vito al Torre, amit Sant Orentnek hallott. San Vito al Torre kicsi temetője valószínűleg az a hely, ahol Gunesch Márton, a naplóíró apjának ikertestvére nyugszik, ugyanis itt temettek el öt névtelen magyar katonát, akik az 1915. július 15-ei bejegyzésben leírtak alapján az 1866. július 26-ai harcokban haltak meg.
Még osztrák területen van, de az olaszok elfoglalták. Ma tisztálkodhattam, ruháimat kimostam, hajat vágattam, szóval rendbe hoztam kicsit magam, mert sajnos ingemben már voltak tetvek is. Jól esett, hogy a rászáradt vér már nem kaparja testemet. Épp most kaptunk 2 szép nagy db cvibakot, ½ czitromot.
Éppen most itt mindnyájan, akik megmaradtunk és foglyok lettünk, megállapítottuk, hogy a mi századunk 2-ik szakaszának, ahol én is működtem, volt a legtöbb vesztesége. A 62 emberből maradtunk a hadapróddal együtt éppen tízen. 52-ből 30 halott, 22 sebesült. Azt hiszem borzasztó eredmény. Nem mondhatja senki, hogy nem tettük meg a kötelességünket. Tegnap éjjel igen sokan felugrottak a pihenőhelyen és felkiáltottak, nyöszörögtek, felzaklatott idegeik még mindig nem pihentek meg. Éppen most engedték meg, hogy egy ember tőlünk elmehet borért, persze nem sokat [hozhat], ¼ litert minden embernek, és ez jó is, mert sokan leinnák magukat.
7 óra. Mi azt hittük, ma már nem kapunk enni, és most hoztak kitűnő makarónit paradicsommal egész sajkával. Hisz ez fényűzés, ilyet és ennyit! Mink a rajvonalban a haza védelmében 3 napig nem kaptunk [enni]. Vajon a mi feljebbvalóink tudnak-e erről? Mily nagy erkölcsi erővel több van honvédeinkben! Ha így élelmeznék, vagy ez nem szükséges? Nem folytatom, fáj a lelkem érted hazám! Mily rosszak az emberek. Este ¼ 10 óra. Felkeltenek, nem tudtuk miért. Egyszer csak két ember vödrökkel jön és mindenkibe belediktálnak 2 jó pohár kitűnő vörösbort. Hát ehhez már nem kell kommentár, ez már több mint vendégszeretet.
Hadifogoly katonák (lent) és tisztek (fent) érkeznek Aiellóba
(Forrás: Una finestra sulla guerra, il diario di Guido Savorgnan 1915-1918. Gradisca, Istituto Gasparini, 2015.)
VII. 22. Csütörtök. Gyönyörű reggelre ébredtünk. Az egész legénységnek éjjel hasmenése volt. Nem csoda. Kiszáradt, elsoványodott beleink nem bírták rögtön el a sok és erős ételeket. Én magam is úgy voltam. Ma reggel kaptunk mindegyik egy szép fehér czipót – Pesten megér 3 koronát – egész napra, reggelire ½ conservet és fekete kávét, nem conserv feketét, hanem babkávéból főzve oly erős volt, hogy vizet kellett bele öntenem. Itália ezért az ellátásért, amelyet foglyaival tanúsít, kiérdemeli az egész művelt világ háláját és bámulatát. Úgy szeretném haza megírni, hogy hozzátartozóim ne aggódjatok, egy lovagias ellenfél foglyai vagyunk. Rendkívül ügyelnek a tisztaságra, el is kél, mert van közöttünk elég disznó, akinek már elég ideje volt és még nem tisztálkodott, oly büdös, mint a dög. Szégyenlem, hogy honfitársaim. Most már én is elég jól érzem magam. Mindkét sebem szépen begyógyult. Étvágyam van, ennivaló bőséges, tele van a kenyérzsákom. Kenyér, cvibak, és conzerv, borom is van. Az ágyúdörgés idehallatszik, a fronton, úgy látszik, folyik a harcz. Azt hiszem, a mieink hátrább vonultak. Mindenesetre jobb a pozíció ott, mert ahol voltunk, olyan pozíciót nem lehet tartani. Sem út, se fedezék nem volt, hogy a muníciót és az élelmet utána szállíthassanak. Ilyen helyet nem lehet védeni. Egy miatt aggódom, leveleim visszamennek, otthon azt hiszik elestem, de amilyen lovagiasan bánnak velünk, azt hiszem rövidesen megengedik, hogy hazaírhassunk. Most láttam egy olasz katonánál a Giornale d’Italiano nagy betűkkel kiírva az Isonzó front áttörése.
Érdekes, a mi katonáink, egész közönséges emberek, munkások folyton huszonegyest játszanak, mégpedig elég nagyban. Elfeledkeznek mindenről. Tegnap megfigyeltem, ezek azok, akik nem mosakodnak, oly büdös a lábuk mintha Olmütz szagai tárultak volna fel, és ha eljátsszák pénzüket, nem lehet előlük eléggé rejteni mindent. Ma már mi magunk főzünk. Elég baj, megkezdődik a korrupció. Ahol honvéd van, ott van korrupció is. Ha az olaszok főznek úgy, mint eddig, akkor rendes a kiosztás, és jobban is főznek. Tapasztaltuk. Most hoztak megint foglyokat, vagy 500-at, bosnyákokat. Ma este húsleves lesz hússal.
Osztrák–magyar hadifoglyok érkeznek 1915. július 23-án Aiellóba
(Forrás: Una finestra sulla guerra, il diario di Guido Savorgnan 1915-1918. Gradisca, Istituto Gasparini, 2015.)
VII. 23. Rendes tempóban folyik hadifogságom. Derékfájásom szűnik. Megfigyelés alatt vagyunk 5–6 napig, azután visznek az ország belsejébe.
A hadifoglyokat kötelező karantén után szállították tovább a hátországba, a megfigyelés hivatalosan 15 napig tartott, de a háború során különféle kiskapuk segítségével volt, amikor ez az időszak lecsökkent 10 napra.
Reggelire feketekávé volt, jó és elég. 1 egész fehér czipót kaptunk 1 napra. Hála a sorsnak, itt víznek bőviben vagyunk, tisztálkodhatunk úgy, hogy ma egyetlen tetű vagy sörke nincs a ruhánkban. Minden elveszett, csak a rajtam való fehérnemű van és három zsebkendő. Abból az egyiket kineveztem törülközőnek, a másikban papírjaimat takargatom. Lehet, hogy kapunk itt új fehérneműt. Fáj, hogy még nem írhatok levelet. Talán már otthon meg is sirattak engem, azt hiszitek, meghaltam, pedig a véletlen sors kegyelméből élek és szenvedni fogom tovább is a rám mért hontalanságot, mert másként már nem szenvedek. Igen lovagias nemzet foglya vagyok.
Nem volna teljes feljegyzésem, ha nem írnám le egy olasz katona napi kosztját. Reggel kap kávét, 1 czipót, 10 óra felé levest, húst. 2 óra felé ismét esznek tésztát, vagy mást, este levest, bort. Azt hiszem bőséges élelem. Mi kaptunk délre paradicsomlevest, makarónit. Ma délután 4 órakor elvittek 4–5 km távolságra Aieló község közelébe. Egy mezőn táborozunk. 3 napig megfigyelésben leszünk. Láttam a mi fogoly tisztjeinket is. 4 századost, 2 főhadnagy, 6 hadnagy és vagy huszonöt hadapródot.
VII. 24. Szombat. Ma már kint aludtunk a mezőn. Én beteg vagyok. Át vagyunk hűlve. Azon gondolkodtam éppen, vajon karácsonyra otthon leszek-e? Megtudtam, hogy egy olasz katona egy napra 50 centet kap és 10–12 czigarettát. Hol vagyunk mi? Most kaptuk [meg] déli 12 órakor cvibak adagunkat. Tegnap déltől még mást nem, de már főznek erősen. Érdekes, mikor a borzalmak napjai voltak a fedezékekben mily kétségbeesetten imádkoztak katonáink. Most, hogy túl vagyunk a veszélyen nagy pénzekben kártyáznak, elnyerik egymás pénzét és közben gyalázatos módon káromkodnak.
Az én barátom is, Albrecht is csak addig volt hozzám jó, míg más nem volt körülötte. Most, hogy többed ilyen renegát külföldre szakadt kollégájával találkozott, felmondta a barátságot elég szemtelen modorban. Magyar ember komisz, de a külföldre szakadt még komiszabb. Eddig ő adott kölcsön sajkát, de majdcsak szerzek és akkor nem kell senki többet. Nagyon megismertem az embereket, igyekszek is majd másik szakaszhoz menni, és ha lesz alkalom, jelentkezek valami gyárba munkára. Akkor meg ezekre rá se fogok nézni. 3 órakor kaptunk jó húslevest hússal. Érdekes, az olaszok figyelmessége odáig terjed, hogy egy cantinost hoztak ide, ki persze, oly sokan vagyunk, hogy az igényeket nem tudja kielégíteni. 7 órakor volt vacsora. Paradicsomos makaróni, igen finom és szeretjük is, de mikor olaszok főzték jobb volt.
VII. 25. Vasárnap. Éjjel óriási záporeső. Fél sátrunkban átáztunk bőrig. A nap nem akar kibújni. Egész éjjel bömböltek az ágyúk. Úgy látszik nagy ütközetek vannak. Lassanként holnap egy hete, hogy hadifogoly vagyok. Azt hiszem, egyszer ez is letelik. Csak otthon lehetnék! Maholnap egy éve, hogy kitört a háború. Ma reggelire kaptunk egy friss czipót. Ebédre húslevest hússal. Érdekes, hogy itt van a fogolytábor. A kutakat fél óránként állítja fel az olasz és már lehet használni. Hozzájutottam egy negyed liter borhoz. Írtam haza két levelet. Csak megtudhatnák, hogy fogoly vagyok! Vacsora paradicsomos makaróni. Elmúlt a vasárnap. Csak egy perczre otthon lennék!
VII. 26. Hétfő. Esik az eső, ázunk. A frontról erős ágyúzás hallatszik. Ma jöttek azok, akiket tegnap elfogtak. A mieink még a régi állásokban vannak. Ma egy éve, hogy kiütött a háború. Késeinket elszedték. Mi, hogy kenyeret vághassunk, a kanál nyelét élesítettük ki. Vasszegből manikűröző szerszámot csináltam. Írtam haza pénzért és csomagért, vajon kapok-e? Délben húsleves volt hússal. Igen rossz, a mi szakácsunk főzte. Vacsora rizs, vagy makaróni. Most kétszer kapunk naponként enni. Czigarettában nagy hiányt szenvedünk, és az olasz dohány (nincs cigaretta) rossz és drága, nem úgy, mint a magyar.
