„Azóta egyetlen sebesült katona nem megy el Szegedről anélkül, hogy meleg ételt ne kapjon…”

2021.06.10. 07:00 :: Csizmadia Edit

A szegedi Betegnyugvó Állomás munkája a Nagy Háború éveiben

„Alig hangzott el a veszélybe jutott Haza első hívó szózata, a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egyesületének Szeged városi választmánya azonnal megtette a lépéseket a »Szeged« pályaudvaron felállítandó Betegnyugvó Állomás létesítése érdekében” – írta az indulás körülményeiről első jelentésében az intézmény vezetősége. 1914. augusztus 4-én Szegeden már egy teljesen felszerelt betegnyugvót adtak át rendeltetésének, amely élelemmel és orvosi segítséggel fogadta az átutazó sebesülteket.

 

Szeged katonai létszáma már az első világháborút megelőző években is magas volt, ezért két katonai kórház is volt a városban: a honvéd csapatkórház és a közös hadsereg kórháza. Bár mindkettő sok beteget látott el, a háborús igényeknek mégsem tudott eleget tenni, hiszen gondoskodnia kellett a városba egyre nagyobb számban érkező sebesültekről, beteg katonákról. Ez teljesen új követelményeket támasztott, és a katona-egészségügytől hatalmas erőfeszítést kívánt. A mozgósítások elrendelése után az egészségügyi intézmények száma és befogadóképessége bővítésre szorult. Az ápolónők jelentős részét a Magyar Vöröskereszt biztosította a frontvonalak mögött, de 1916-tól már a fronton is. A lábadozó sebesültek elhelyezését szolgáló intézmények pedig nagy mértékben tehermentesíteni tudták a kórházakat.

Pálfy József szegedi polgármester az első világháború idején maga is szervezett önkéntes betegápolási intézményeket, köztük a szegedi betegnyugvó állomást.

Szeged, pályaudvar Szeged, pályaudvar
(Forrás: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény)

A harcterekről érkező sebesültek ellátása először a vasúti pályaudvar bejáratánál 1914. augusztus 4-én létesített, ún. betegnyugvó állomáson történt, ahol élelemmel és orvosi segítséggel várták az átutazó sebesülteket. Nem sokkal később hasonló betegnyugvót nyitottak a Rókusi pályaudvaron is, kisebb befogadóképességgel.

A városban maradó sebesültek elhelyezésére szükségkórházakat alakítottak ki. Elsőként 1914. október 20-án átadták a Szegedi Zsidó Nőegylet 50 ágyas katonai kórházát, amely 1916 áprilisáig működött. 1914. november 4-én a kormány négy szükség-tartalékkórház létesítését rendelte el, ezeket a vasúti internátusban, a Boldogasszony sugárúti polgári iskolában, valamint a belvárosi és a rókusi elemi iskolában hozták létre, összesen 1450 ággyal. A hadikórházak mellett az első világháború idején sebesültek feküdtek az újszegedi Vakok Intézetében és a Fekete-házban is.

A szegedi Vörös Kereszt Egylet képeslapja A szegedi Vörös Kereszt Egylet képeslapja
(Forrás: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény)

A mintegy 2200 sebesült elhelyezésére alkalmas barakk-kórházat 1915-ben létesítették a csapatkórház melletti telken. Ettől kezdve az összes sebesültet először ide irányították, majd megfigyelés után helyezték el őket a város kórházaiban.

A betegnyugvó állomások kialakítására többnyire a várótermeket és az áruraktárakat használták.

Önkéntes ápolónők a temesvári vasúti állomás betegnyugvójának konyháján Önkéntes ápolónők a temesvári vasúti állomás betegnyugvójának konyháján
(Forrás: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény)

Szegeden a pályaudvar főnöksége a kijáratnál elhelyezett óriási oktatótermet adta át az intézmény céljaira, ahol 12 ágyat tudtak felállítani. A „lejárati lépcsőházban” helyezték el az orvosi szekrényeket, ruha-és fehérnemű-tárolókat. Ezen kívül a konyhai részben egy „háromnyílású” gáztűzhely, teljes konyhai felszerelés, edényes- és ételszekrény, továbbá asztalok és székek kaptak helyet.

Itt látták el az átutazó sebesülteket az élelmiszeren túl gyógyszerrel és kötszerrel. Szegeden 1914 végéig, alig néhány hónap alatt 626 alkalommal nyújtott segélyt a betegnyugvó.

Worzikovszky Károlyné, a szegedi Vörös Kereszt elnöknője Worzikovszky Károlyné, a szegedi Vörös Kereszt elnöknője

Az intézmény első vezetője a Vörös Kereszt Egylet szegedi elnöknője, lovag Worzikovszky Károlyné volt, akitől egy hónap után a tisztséget Vészits Lajosné vette át. A vezetőség tagjai: Bernedich Jánosné helyettes és pénztáros, valamint Arany Irén tudósító és irodavezető. Kezdetben a sebesülteket dr. Andrássy Ferenc szegedi kerületi orvos tíz önkéntes ápolónő segítségével látta el.

„Azóta egyetlen sebesült katona nem megy el Szegedről anélkül, hogy meleg ételt ne kapjon, a szerint, mely időben érkezik, reggelit, ebédet, délután ozsonnát vagy vacsorát. Minden átmenő vonatnál ellátjuk őket meleg étellel. Ha pedig az idő rövid, úgy az önkéntes ápolónők vasúti kocsikban adják fel a meleg tormás virslit, tojást, kenyeret stb. Reggelire és ozsonnára meleg kávé vagy tea jár kenyérrel vagy kaláccsal. Ily módon szept. 20-ika óta 14. 693 adag ételt osztottunk ki és tekintettel Szeged város tekintetes Tanácsának további támogatására, ezután is helyt tudunk állani vállalt kötelezettségünknek, annál is inkább, mert a nagylelkű támogatás folytán a gyűjtött pénzünket félretehetjük arra az időre, mikor a városi segély lejár” – olvashattuk a Délmagyarország napilap hasábjain a betegnyugvó állomás első évi munkájáról 1915. január 9-én.

Szeged szabad királyi város Tanácsa 1914-ben az év végi jelentés alapján 1000 koronával támogatta a szegedi betegnyugvó állomást. Ez az összeg a következő évben jelentősen nőtt, hiszen 1915 augusztusáig 11000 koronát utalványozott a tanács az intézménynek, a Rókusi betegnyugvónak pedig még 7622 koronát juttatott.

Lugosi Döme, a szegedi Vöröskereszt egyesületi titkára 1914 végén beszámolójában a Szeged és Szeged-Rókus pályaudvarokon elhelyezett betegnyugvó állomásokra egy összegben 10953 korona 90 fillér egyesületi kiadást rögzít.

„Sebesültek karácsonyestéje…” – alkalmi vers 1914 karácsonyán „Sebesültek karácsonyestéje…” – alkalmi vers 1914 karácsonyán
(Forrás: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény)

Ezen kívül jelentős segítség volt a magánszemélyek támogatása. A természetbeli adományok között az élelmiszerek mellett (kenyér, vaj, szalonna, kalács, cigaretta, bor) a paplanhuzat, fehérnemű, sapka is megtalálható volt. 1914-ben a város közismert kereskedőinek nevét is ott látjuk az adakozók között: Engländer Józsefné, Aigner József (édességkereskedők), Árvay Sándorné (cukrász).

A bevételt nem kevés pénzzel gyarapították a rendszeres karácsonyi templomi adakozások, a Korzó mozi gyűjtése, a boltokban elhelyezett perselyek, a jótékonysági sportmérkőzések és előadások bevételei.

Időről időre nagyszabású rendezvényeket szerveztek. A helyi sajtó részletesen tudósít arról, hogy 1915 júliusában a Vöröskereszt betegnyugvó állomása javára jótékony célú virágnapot rendeztek Újszegeden és a Gedóban. A népünnepélyen a futballmérkőzés, katonazenekar és bormérés nyújtott néhány órányi gondtalan szórakozást, duhaj jókedvet.

„Úgy a Gedó-kerti, mint az újszegedi ünnepségen a szegedi úrilányok fáradhatatlanul a késő esti órákig perselyekbe gyűjtötték a nemeslelkű adakozók jótékony filléreit.” – írta a Szeged és Vidéke.

A Betegnyugvó Állomás virágnapja A Betegnyugvó Állomás virágnapja
(Forrás: Szeged és Vidéke, 1915)

A Vöröskereszt betegnyugvója A Vöröskereszt betegnyugvója
(Szeged és Vidéke, 1915)

1916 végére az elhúzódó harcokban egyre több a halálos áldozat és a sebesült, ezzel párhuzamosan a hátország erőtartalékai is fokozatosan kimerültek. A „betegnyugvó és pezsdítő állomás” bevételi forrásai, támogatásai jelentősen megcsappantak.

A Szeged és Vidéke 1916. április 3-ai híradása a betegnyugvó állomásról A Szeged és Vidéke 1916. április 3-ai híradása a betegnyugvó állomásról

A város lakosai maguk is a létfenntartásért küzdöttek, az élelmiszerhiány, a jegyrendszer a mindennapok része lett. Ilyen körülmények között a városi támogatás is csökkent, sőt nem egyszer veszélybe is került.

A Szeged és Vidéke 1918. július 5-ei híradása a betegnyugvó állomás részére tett adományokról A Szeged és Vidéke 1918. július 5-ei híradása a betegnyugvó állomás részére tett adományokról

Bár az intézmény 1918-ig folytatta munkáját, a híradásokból világosan kitűnik, hogy a jótékonykodók névsorából ekkorra szinte kikoptak a magánszemélyek; jobbára a bankok, intézmények és a város tehetős kereskedői tudták folytatni az adakozást. Ezt egészítette ki a háború végéig a város több pontján elhelyezett, perselyekbe gyűjtött aprópénz, az átutazó sebesült katonák önzetlen támogatására.

Betegnyugvó állomás munkája. A képeslap eladásából származó bevétellel a betegellátást támogatták Betegnyugvó állomás munkája. A képeslap eladásából származó bevétellel a betegellátást támogatták(Forrás: hegytortenet.hu)

Források

- Szeged története 3/1. köt. Szeged, 1991, Somogyi-könyvtár, 543.
- Háború és orvoslás : az I. világháború katonaegészségügye, annak néhány előzménye és utóélete, Bp. 2015. 115-117.
- G. Tóth Ilona: Pálfy József : a városi bírótól a polgármesterig. Szeged, 1996. ápr. 12-13.
- A Szeged-pályaudvar betegnyugvó állomás működése. Délmagyarország. 1915. jan. 9. 6.
- Lugosi Döme: Beszámoló a szegedi Vörös-Kereszt működéséről. Délmagyarország, 1914. dec. 15. 10.
- A Vöröskereszt betegnyugvója. Szeged és Vidéke, 1915. aug. 21. 3.
- Virágnap a sebesültek javára. Szeged és Vidéke, 1915. július 5. 4.
- A Vöröskereszt-egylet betegnyugvó- és pezsdítő állomásáról. Szeged és Vidéke, 1916. ápr. 3. 6.
- Nyugtázás. Szeged és Vidéke, 1918. júl. 5. 4.

Szólj hozzá!

Címkék: Szeged hadikórház

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr8316583672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása