Az első világháború sajtótörténeti vonatkozású jelensége volt, hogy a fogságba került katonák a fogolytáborokban újságokat jelentettek meg. A kezdeményezés Európa internálótáboraiban fogva tartott civilek esetében szintén nem volt ismeretlen. A tábori újságok kiadásának nyomai a magyarországi civil internálótáborokban is fellelhetőek, hiszen a Pest – Pilis – Solt – Kiskun vármegyei tápiósülyi táborban jelentek meg olyan sajtótermékek, amelyeket internált civilek írtak és szerkesztettek.
A Man-szigeten lévő brit táborokban őrzött német, illetve a németül beszélő internált civilek által alapított tábori újságok olyan híreket és érdekességeket közöltek, amelyek az adott tábor mindennapjaival voltak kapcsolatosak. A lapokat a fogvatartottak többnyire maguk szerkesztették és terjesztették a tábor vezetőségének hozzájárulásával, gyakran támogatásával és nem utolsósorban cenzúrázásával. A szigeten található Douglas-ban négy, Knockaloe-ban hét újságot adtak ki a háború időtartama alatt. A legjelentősebbek a Stobsban kiadott Stobsiade és a Knockaloe-ban kiadott Lager-Zeitung voltak, mindkét orgánum hetenként jelent meg.
A tápiósülyi táborban két újság, L’internato és az Il Merlo látott napvilágot, mindkettő az ide internált fiumei olaszok jóvoltából. Feltételezések szerint a táborvezetés tudhatott a lapokról. A fennmaradt példányok 1915-ből származnak, azt azonban nem lehet tudni, hogy a későbbiekben is létezett-e a két tábori sajtóorgánum.
Az újságok sokszorosítása „háborús” volt: kézzel írták a cikkeket, illetve készítették a rajzokat, ábrákat. Külalak tekintetében teljesen megfeleltek a korabeli újságok elvárásainak: fejléccel rendelkeztek, hasábokra voltak tagolva, az utolsó lapon pedig hirdetéseket (!) helyeztek el.
A tábori lapok egyik fő törekvése volt, hogy lelki támogatást nyújtson a táborban lévőknek, felhívja az egy nemzethez tartozók figyelmét egymás segítésére. Ezek mellett olyan színes hírekről, eseményekről tudósítottak, amelyek a szögesdróton belül történtek. Ezekben szinte kizárólag az olasz közösség életére koncentráltak, más nemzet vagy nemzetiség tagjairól gyakorlatilag semmi nem szerepel az újságokban.
Az újságok a tábori hírek közvetítése mellett természetesen szórakoztatásra is szolgáltak, így teret kapott az irodalom is. Mindkét újságban voltak folytatásos és egyrészes novellák, arról pedig, hogy a fogság alatt se tunyuljanak el az agysejtek a rébuszok (képrejtvények) és egyéb rejtvények gondoskodtak.
A L’internato-ból (magyarul: Az internált) mindössze egyetlen példány maradt fenn. Az újság hetente két alkalommal, csütörtökön és vasárnap jelent meg, az olvasók térítés ellenében jutottak a laphoz. Az egyetlen fennmaradt szám az 1915. július 29-i dátumot viseli, a 6-ik volt a megjelenés sorában. A lap igényesen elkészített fejlécet viselt és több, igen jó minőségű rajzot is tartalmazott. Az első oldalon vezércikk gyanánt egy bátorító és összetartásra felszólító, kiáltványszerű írással találkozhatott az egykori olvasó. A cikk a fogság nehézségeivel szemben az összetartásra ösztönözte az olvasóit: „Nincs önzőség! Senki nem dolgozhat csak magának, a közösség javára kell dolgozni. Nincs különbség a rendfokozatok között, mindenkinek azzal kell hozzájárulnia, amije van, amire nincs szüksége. Nem lehet különbség a rendfokozatok között, mindenkinek hozzá kell tenni azt, amit tud. Ki intelligenciát ad, ki a gyenge társat saját erejével védi, ki a szegényeket segíti, ki azzal az eszközzel rendelkezik, hogy segítsen a betegnek, tegye azt, és aki [tud] tanácsot ad másoknak.” [Collettività! L’internato, 29 luglio 1915. (Közösség! 1915. július 29.). 1.]
A lap szerkesztőjének igyekezete több esetben irányult a már említett nemzeti érzés kifejezésére és, hogy nemzettársai se tévesszék ezt szem elől: „Internálásunk során a közösség szó nem pusztán mítosz. Mindannyian többé-kevésbé ugyanabban a helyzetben vagyunk, mégis különbözőképpen mutattuk be, hogy az önzőség a legnyersebb formában van jelen sorainkban. Fájdalmas ezt látni, és ugyan a formaságok ezt nem tették lehetővé, de bizonyítsuk be, hogy méltók vagyunk az olasz névre.” [Concerto di B…. L’internato, 29 luglio 1915. (Közösség! 1915. július 29.). 2.]
Az újságból kiderül, hogy Tápiósülyben az olasz internáltaknak saját zenekara volt, amely nem volt szokatlan más európai – főleg brit vagy német – civil internálótáborokban sem. Az pedig egyenesen meglepő, hogy milyen szívélyesen írtak egy Budapestről érkező minisztériumi prominens táborban tett látogatásáról: „Örömmel jelentjük be a miniszteri bizottság látogatása során elért jó benyomást. Kedd reggel, Budapestről automobilon megérkezvén, Jekelfalussy államtitkár, felesége, titkára, miniszteri tanácsadója és a tartomány prefektusa (feltehetőleg a vármegyei főispán, vagy az alispán lehetett – S.L.) tett látogatást a táborban. Őket Thafner doktor, a tápiósülyi jegyző és a főbíró, valamint a tábor vezetője, fogadta. A házigazda szerepét a mindig szimpatikus Főparancsnokunk kapta. Meglátogatták a szobákat, a konyhát és az egyéb helységeket, majd udvariasan elbeszélgettek velünk, és elbűvölő kedvességgel válaszoltak a kérdéseinkre. Egyebek mellett kielégítő híreket kaptunk arról, hogy családjainkat nem távolítják el Fiuméből. Ezután reggelizni mentek az étkezőbe, ahol zenekarunk egy kis koncertet adott számukra.” [Visite illustri (Előkelő látogatások) L’internato, 29 luglio 1915.]
A másik sajtótermék az Il Merlo (magyarul A feketerigó) volt. Ebből a tábori újságból három szám maradt az utókorra, amelyet – hasonlóan a L’internato-hoz – a Fiume történetével foglalkozó levéltár és múzeum Rómában található intézetében őriznek. Szerkezete, elrendezése nagyon hasonlít a L’internato-hoz, ám az Il Merlo valamivel kiforrottabbnak tűnik elődjénél. Ez a sajtótermék is tartalmazott hosszabb irodalmi írásokat, rejtvényeket, rébuszokat, amik kiegészültek viccekkel és – feltehetően ismeretterjesztő céllal – érdekességek közlésével is. A viccek esetében visszatérő volt Toni és Francelo, a két ügyefogyott társalgó, akik a magyar figurák közül talán az 1920-as évek végén megszülető Hacsek és Sajó pároshoz hasonlíthatók. Fellelhetőek olvasói levelek, amelyekben gyakran érezhető az otthon utáni vágyakozás és a bizonytalanságból fakadó szorongás.
Az újság egy-egy rövid írásából kiderül, hogy a táborban olyan problémák is jelen voltak és okoztak nézeteltéréseket, amelyek a hétköznapi szabad életben is léteztek. Ilyen volt pl. a csendháborítás, miszerint a 6-os számú barakkban elhelyezett „nemzetközi társaság” állandó éjszakai jókedve miatt nem lehetett pihenni: „Rengeteg tiltakozás hangzik el az étkezésnél, amely attól, még hogy nem kapott nyilvánosságot komoly probléma, nevezetesen a 6. számú barakk urainak viselkedése. Este nem lehet tőlük aludni, mert a társaságuk későig bohóckodik és viccel. Amennyiben nem ér véget ez az állapot, a zavarás áldozatai a Parancsnoksághoz kívánnak fordulni..” [Reclami, Il Merlo. No. 7. 8 agosto 1915. (Panaszok, 1915. augusztus 8.). 3.]
A probléma fennmaradt, mert a lapban később is felháborodottan írnak az említett barakkban történtekről. A lap augusztus 29-i számában az éjszakai rendzavarásokról szólva elmondják, hogy „[…] Ezek egy részét az este szüli és a 6-os számú barakkban elhelyezett néhány durva ember műve. Szolgáljon az urak saját örömére! Máskülönben ez a parancsnok úrra tartozik."
[Scandali, Il Merlo. No. 8. 29 agosto 1915. (Botrányok, 1915. augusztus 29.). 3.]
Az újságokban szereplő írások közül azok bírnak a legértékesebb információkkal, amelyek a közösség egészét érintő eseményeket, valamint a hétköznapok történéseit taglalják. Ilyen például az a beszámoló, amelyben az internált civilek vacsorát adtak: „Egy újabb vacsora az urakkal [...] internáltjaink vezérkara vacsorát rendezett a parancsnok úr, és előkelő felesége tiszteletére. Az este vidáman telt.” [Lieto Simposio. Il Merlo. No. 8. 29 agosto 1915. (Boldog lakoma, 1915. augusztus 29.). 3.]
Arról, hogy az étkezés terén voltak hiányosságok, elsősorban azok az írások tájékoztatnak, amelyek valamilyen módon az ételekről, döntően a kenyérről szólnak. Több esetben szerepeltek étellel kapcsolatos írások a lapokban, illetve olyan magvas gondolatok, amelyek a gyakran csekély élelmiszeradagok ébresztettek az internáltakban. Az Il Merlo augusztus 8-i számának egy írásában így „bölcselkedett” az egyik olasz internált: „A büszkeség a bőség jegyében reggelizik, a szegénység közepette ebédel és becstelenségben vacsorázik. Az élvezetek üldözik, aki menekül előlük..” [Massime. Il Merlo. No. 7. 8 agosto 1915. (1915. augusztus 8.). 3.]
A tábor történéseire utaltak az olyan rövid beszámolók, amelyek az új internáltak érkezéséről szóltak: „Ezen fél hónapban új internáltak érkeztek közénk. Mintegy negyvenen [vannak], köztük nők és gyerekek jöttek az erdélyi Petrosinből, ketten Fiuméből és egy a román határról.”
[Nuovi arrivi. Il Merlo. No. 8. 29 agosto 1915. (Új jövevények, 1915. augusztus 29.). 2.]
A táboron belüli önszerveződés egyik legfontosabb bizonyítéka az Il Merlo-ban érhető tetten. Több írásban visszaköszön, hogy az olasz fogvatartottak létrehoztak valamiféle képviseletet, amelynek tagjait maguk közül választották. A bizottság vagy, ahogy egymás között hívták, a „vezérkar” (stato maggiore) közvetítőként, összekötőként működhetett az internált civilek és a tábor vezetése között. Ez a fajta menedzsment talán eredményesebben tudta képviselni a tábor több száz fős olasz közösségét, sőt, talán az egyének érdekeit is.
A tápiósülyi internálótáborban kiadott és fennmaradt tábori újságok a maguk nemében unikálisak. Segítségükkel képet alkothatunk a tábort elsőként benépesítő olasz közösség táborban eltöltött napjairól, a kialakuló összetartásról. Emellett – bár részleteit illetően csak kis mértékben – az internálótáborban zajló mindennapi életre, a „tábori életformára” is némi rálátást biztosítanak. A táborban szerkesztett újságoknak nyilván nagy szerepe volt annak az unalomnak a mérséklésében, amely minden civil internálótábor sajátossága volt. Ha csak rövidebb időre is, elterelte a fogvatartottak figyelmét helyzetükről, egyszersmind szellemi táplálékul is szolgált. Mindezeken túl azt is bizonyítja, hogy a táboron belül az olasz civilek rendelkeztek valamilyen szintű szervezettséggel. Az összetartásra, kitartásra buzdító írások az egy nyelvet beszélő, egy kultúrkörből jövő embereket inspirálhatták egymás segítésére, támogatására, így próbálva túltenni magukat azon a traumán, amelyet internálásuk idézett elő. Ebből az aspektusból nézve a tábori újságírás egyfajta – ha nem is nem feltétlenül tudatos – túlélési stratégia részeként is felfogható.
Felhasznált irodalom és források
- Panikos Panayi: Prisoners of Britain. German civilian and combatant internees during the First World War. Manchester University Press. Manchester, 2012.
Archivio – Museo Storico di Fiume:
- Inventario dei periodici. Armadio 4. Scatole 6. 12. Il Merlo. A.I. No. 6, No. 7, No. 8.
- Inventario dei periodici. Armadio 4. Scatola 6. L’ internato. 29 luglio 1915.
