Mészáros Kiss János szorgos hagymatermesztők – Mészáros Kiss István és Simon Mária – gyermekeként Makón látta meg a napvilágot 1890. június 30-án. A család hamarosan Kanizsamonostorra költözött. János itt cseperedett fel, földművesként kereste kenyerét. 1913-ban sorozták be, de ekkor még nem kellett bevonulnia katonának. Nem így 1914-ben…
1914. június 28-án – a szarajevói merénylet napján! – Tiszaszentmiklóson kötött házasságot az 1898-as születésű, református felekezetű Papp Eszterrel. A házasulók a házasság megkötése előtt a törökkanizsai főszolgabíróságon jegyzőkönyvileg állapodtak meg arról, hogy a születendő gyermekek az apa vallását követik, vagyis római katolikusok lesznek.
Mészáros Kiss János és Papp Eszter házasságkötésének bejegyzése a tiszaszentmiklósi római katolikus házassági anyakönyvben
A háború kirobbanását követően Jánosnak is be kellett vonulnia, mégpedig a cs. és kir. szegedi 46-os gyalogezredhez.
A cs. és kir. 46. gyalogezred Mars téri szegedi laktanyája napjainkban
Mészáros Kiss János 1915 tavaszán került a harctérre. A mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős” teljes mértékben illett a vitézül harcoló apró termetű Jánosra, akinek magassága – katonai igazolványának tanulsága szerint – mindössze 1,56 méter volt.
A Mészáros Kiss házaspár 1916-ban
A Doberdón vívott harcokban gyalogosként tanúsított kivételes bátorságáért már 1915 novemberében kiérdemelte a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, az ún. „kisezüstöt”. Ezt követően a 46-os gyalogezred II. géppuskás századához osztották be.
Mészáros Kiss János 1915-ben kiérdemelt „kisezüstjének” igazolása
1917 júniusában helytállásáért kiérdemelte a Bronz Vitézségi Érmet, augusztusban pedig az 1916-ban alapított Károly csapatkeresztet is. Ezt a kitüntetést olyan katonák kaphatták meg, akik legalább 12 heti frontszolgálatot teljesítettek.
Mészáros Kiss János 1917-ben kiérdemelt Bronz Vitézségi Érmének és Károly csapatkeresztjének igazolása
Az Oroszországgal kötött fegyverszünetet követően a keleti/orosz hadszíntéren felszabadult erőivel a Monarchia hadvezetése az olasz hadszíntéren küzdő csapatait erősítette meg, amelyeket az 1918 nyarára tervezett támadásban kívánta alkalmazni. Az elképzelések szerint az osztrák–magyar csapatok – amelyek élén a német mintára szervezett és kiképzett rohamcsapatok haladtak – átkelve a Piavén áttörik az olasz védelmi vonalakat, és mélyen behatolnak az ország területére. Ezzel kívánták Olaszországot különbéke megkötésére kényszeríteni, ami az antant komoly gyengülését idézhette volna elő. Az 1918. június 15-én meginduló offenzívát azonban a résen lévő olaszok – akiket ekkor már francia, angol és amerikai csapatok is támogattak – időben észlelték, és már annak kezdetén komoly veszteségeket okoztak a támadóknak, akiknek az időjárás sem kedvezett.
A szegedi ezred – amely a 17. hadosztályban a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred mellett a „legkeményebb” alakulatnak számított – Mina körzetében igyekezett átkelni a Piavén, ahol a folyó négy ágra szakad. Ebből kifolyólag az átkelésre szolgáló eszközöket – pontonok, csónakok – a főágig két szigeten is át kellett vonszolniuk a katonáknak. Az áthajózás heves olasz akna- és géppuskatűz mellett folyt, másfél zászlóaljnak mégis sikerült átkelnie. Az ezred vesztesége néhány óra alatt 230 halottra és 300 sebesültre rúgott, 80-an pedig a rohanó árba vesztek.
A hadosztály átkelt alakulatai megrohamozták az erősen védett Montello hegyet. 30 kilométer szélességben, 5 kilométer mélységben sikerült előrenyomulniuk, aminek során 50 ezer olasz hadifoglyot ejtettek. Az offenzíva azonban az olasz ellentámadások, valamint az elégtelen utánpótlás miatt néhány nap múlva összeomlott. A hadvezetés a folyó keleti partjára, kiinduló állásaikba rendelte vissza a csapatokat, amit azok értetlenkedve fogadtak. A visszavonulást a megáradt Piave is nehezítette.
Mészáros Kiss János 46-os őrvezető katonai igazolványa
A piavei csatában bátran küzdő Mészáros Kiss János – immáron őrvezetői rangban – itt érdemelte ki az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, vagyis a „nagyezüstöt” – másodszor!
Mészáros Kiss János 46-os őrvezető 1918-ben, a piavei offenzíva során kiérdemelt „nagyezüstjének” igazolása
A cs. és kir. 46. gyalogezred az összeomlást követően, 1918 novemberében érkezett vissza Szegedre.
A Szegedi Napló 1919. január 1-jei adatai szerint a 46-osok az első világháború során 54 ütközetben vettek részt. Az ezred kötelékéből elesett, vagy eltűnt 107 tiszt és 1140 fő legénység. Az 1933-ban megjelent ezredmonográfia már jóval nagyobb veszteségeket könyvel el: az ezred állományából elesett/elhunyt 3173 fő, megsebesült/megbetegedett 14 989 fő.
Mészáros Kiss János ma is meglévő kitüntetései
János a háború végeztével leszerelt, és hazatérhetett – az akkor már megszállás alatt lévő – falujába, a dolgos hétköznapokhoz. Élete párja hűségesen várta, négy gyermeket – Erzsébet, János, Lajos és József – neveltek fel közösen. A hős katona szép életkort megélve, 1979-ben hunyt el.
A Mészáros Kiss házaspár aranylakodalmukon, 1964-ben
