Háborús emlékek a császári és királyi 48. gyalogezredről, 1914–1918

2021.04.15. 07:00 :: Nagy Háború szerkesztőség

Különleges alkotás a Szekér Imre Tibor által összeállított és szerkesztett, alapvetően had- és megyetörténeti jelentőséggel bíró könyv, mely 2020-ban, a ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület kiadásában jelent meg. A szerkesztő saját megfogalmazása szerint nem egy klasszikus módszerekkel készült hadtörténeti kiadványt kívánt közreadni, hanem egy emlékkönyvet, melyet sokrétű, évtizedes kutatással állított össze, rengeteg adattal, fényképpel, melyek jelentős része nem a hivatalos archívumokból, levéltárakból származik, hanem – a mostanában igen sikeres kutatási, adatgyűjtési módszert követve – az egykori katonák leszármazottaitól, rokonaitól, partner kutatóktól, illetve a korabeli sajtóból.

 

A nagykanizsai 48. cs. kir. közös gyalogezred világháborús történetét korábban nem írták meg, csak résztanulmányokat, rövid összefoglalókat ismerünk sorsukról – ellentétben a szintén nagykanizsai székhelyű 20. honvéd gyalogezreddel, melynek egykori parancsnoka, Szepesy Bugsch Aladár még a háború utáni években elkészítette és kiadta az alakulat históriáját. Azért is hiánypótló és számunkra különös jelentőséggel bíró tehát a most elkészült kötet, mert e két gyalogezredben szolgált a hadbavonult mintegy 90 000 zalai nagy többsége, legtöbben – a háború egész időtartama alatt mintegy 36 000 fő – éppen a 48. gyalogezredben; egyharmaduk soha nem is tért haza. Fontos megjegyezni, hogy a történelmi – vagyis a mainál legalább harmadával nagyobb – vármegye lakosairól van szó, így az ezredtörténet a megyehatár, országhatár változások következtében érinti a ma Veszprém megyéhez, illetve Horvátországhoz és Szlovéniához tartozó településeket is, tartalmában az egész délnyugat-dunántúli vidéket (a hadkiegészítések révén persze a Dunántúl illetve az ország más vidékeiről is kerültek az alakulathoz, nem csak tisztek, de legénységi állományúak is, némely veszteséglistában össze is keverednek, tehát az ezred históriája egész országunk/népünk hadtörténete szempontjából is jelentőséggel bír).

Szekér Imre Tibor: Háborús emlékek a császári és királyi 48. gyalogezredről 1914–1918 

A nagyalakú, 490 oldalra rúgó terjedelmű könyv – ahogy említettük – óriási adatmennyiséget tartalmaz. Első részében az ezred világháborús történetével ismerkedhetünk meg, a háborús hadszervezés sajátosságai szerint: a mai olvasó számára külön is érdekes lehet, hogy az alakulat alegységei nem feltétlenül harcoltak együtt; külön életet élt a háború kitörésekor már Szarajevóban állomásozó I. zászlóalj, amely a balkáni, erdélyi és az olasz fronton küzdött, majd beleolvasztották egy újonnan felállított egységbe, illetve az 1916-ban alakult VI. zászlóalj, amely az erdélyi, román és ukrán fronton harcolt a háború végéig. Az ezred négy másik zászlóalja viszont, nagyjából együtt maradva a galíciai, majd az olasz fronton küzdött, bár az V. zászlóaljról nagyon kevés adat maradt fenn; valószínűleg még a galíciai harctéren, ahol óriási veszteségei voltak az ezrednek, felolvadt más egységekben.

Szekér Imre Tibor: Háborús emlékek a császári és királyi 48. gyalogezredről 1914–1918 

Maga az ezredtörténet sokféle szövegszilánkból, hadi levéltári iratokból, napló- és visszaemlékezés-részletekből, korabeli újságtudósításokból áll össze, de nem hiteltelen, követi a kronologikus sorrendet, a képek és térképek hivatkozásai megvannak (a szövegeké az irodalomjegyzékben). Az olvasó számára egy érdekes és tanulságos kaleidoszkópot nyújt a háborús hétköznapokról, a sok szenvedésről, amelyet a katonáknak el kellett viselni – ezzel együtt a hősiességükről és helytállásukról ezek között a körülmények között. Ez utóbbi aztán jobban kibontva jelenik meg a továbbiakban, ahol már a személyek kerülnek előtérbe.

Szekér Imre Tibor: Háborús emlékek a császári és királyi 48. gyalogezredről 1914–1918 

Az ezred történetének, az összegyűjtött adatoknak legnagyobb részét, mintegy háromnegyedét a személyi rész teszi ki. Megjelennek először az ezred tulajdonosa és parancsnokai, az alegységparancsnokok közül is többen, illetve az alacsonyabb rangú tisztek, kadétok életrajzokkal, egykorú naplóikkal, fényképeikkel, levelezésükkel. Egy rövid visszaemlékezés a szibériai hadifogoly életbe is bepillantást ad.

Szekér Imre Tibor: Háborús emlékek a császári és királyi 48. gyalogezredről 1914–1918 

Egy olaszországi katonatemető 48. gyalogezredbeli hősi halottjai után következnek a legjelentősebb kitüntetettek, akik az Arany Vitézségi Érmet megkapták, majd pedig életrajzok rövidebben, hosszabban, szoros betűrendben, majd pedig járásonként, településenként, aztán háborús fényképek, arcképek – és végül a veszteséglisták, részben gyűjtések eredményeként, és mintegy 100 oldalon a cs. kir. Hadügyminisztérium veszteség-kimutatása. Ennek a résznek a szerkesztése kissé eklektikus, különböző csoportosításokban kapjuk a névsorokat, közben képösszeállításokkal találkozunk, majd ismét névsorok következnek. A végén található az említett cs. kir hadügyminisztériumi veszteségkimutatás, ebben több olyan név is van, akik más csoportosításban is feltűnnek – ugyanakkor természetesen számosan olyanok is vannak, akik nem szerepelnek ebben a listában. A teljességre törekvő kutatás során jó lenne ezeket a névsorokat egyesíteni, megjelölve az információ forrását is természetesen, mert látható, hogy a hivatalos kimutatás eléggé hiányos, a kutató viszont számos helyen, számos forrásból (bár ezek nem mindegyike van jelölve) talált még elesetteket, eltűnteket. Utóbbiak közül sokat csak évtizedekkel később nyilvánítottak holttá. A hivatalos veszteséglista itt közölt szövege valószínűleg az eredeti bejegyzések hű másolata, számos helyen a helységnevek elírása tapasztalható, bár általában a ma szokásos névalak a mérvadó (a helynevek hivatalos meghatározása egy 1908-ban kelt belügyminiszteri rendelet nyomán történt meg). Néhol két helynév is meg van adva – ezek esetében még további tájékozódás szükséges.

Szekér Imre Tibor: Háborús emlékek a császári és királyi 48. gyalogezredről 1914–1918 

Mindezeket figyelembe véve tehát azt állapíthatjuk meg, hogy egy rendkívül gazdag, sok eredeti, érdekes adatot, adalékot tartalmazó összeállítást kaptunk a 48. gyalogezred és vele együtt Zala megye első világháborús történetéhez, melyet lapozgatva és olvasva képet kaphatunk a háború világáról és a katonák frontszolgálatáról, háborús teljesítményeikről. A történész kutatók számára valamivel nehezebben használható, az időnként hiányzó hivatkozások és a kissé eklektikus szerkesztés miatt – amennyiben a műnek folytatása lesz, erre is érdemes lesz figyelni.

A cikk írója Kiss Gábor, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója.

1 komment

Címkék: könyv cs. és kir. nagykanizsai 48. gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr2216497738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása