Azok számára, akik gyakran forgatnak 1945 előtti hadtörténelmi szakirodalmat, minden bizonnyal ismerősen csenghet vitéz Rubinthy Dezső vagy Rubint Dezső (mindkét névváltozatot használta) neve. Ő volt az, aki sajtó alá rendezte József főherceg A világháború, amilyennek én láttam címmel megjelent visszaemlékezéseit, ő írta Az összeomlás című kötetet is, amire a két világháború közötti időszakban rendkívül sokan hivatkoztak, ráadásul ő volt a Hadtörténelmi Levéltár első vezetője is.
Rubinthy Dezső nemcsak elméletben ismerte a hadviselést. 1924-es nyugállományba vonulásakor a következőket írta róla a Magyar Katonai Közlöny:
„Rubint Dezső vezérfőtanácsnok, ny. altábornagy, a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár főigazgatója felsőbb intézkedés következtében 1924. december 1-én megvált szolgálati állásától. Bajtársi kötelességünket teljesítjük akkor, midőn a távozóról néhány sorban megemlékezünk, annál is inkább, mert a Magyar Katonai Közlöny a Hadtörténelmi Levéltár kiadványa.
Rubint Dezső 1871. január 6-án született Salgótarjánban. A Ludovika Akadémia tisztképzőtanfolyamának elvégzése után 1890. augusztus 18-án az 1. honvéd huszárezred állományába helyeztetett át, s ugyanott nyerte el a hadnagyi és a főhadnagyi rendfokozatot is. A cs. és kir. hadiiskolának látogatását 1899-ben befejezvén, a következő év márciusában a vezérkarhoz osztatott be, majd megfelelő csapatszolgálat után 1903. november 1-én vezérkari századossá lépett elő. A vezérkarban főképen mint a központi lovasiskola és a tájékoztató tanfolyam tanára 1915. május 1-ig működött. Ekkor a király Rubintot ezredessé nevezte ki, és áthelyezte a honvéd lovasság állományába. 1919. március 1-én kényszer folytán ideiglenesen nyugdíjaztatott, azonban augusztus 15-én ismét bevonult tényleges szolgálatra. Egy ideig a honvédelmi minisztériumban, majd 1920. március 1-től augusztus végéig Debrecenben működött, és ott nagy érdemeket szerzett magának a katonai körlet megszervezése körüli munkálatokban. 1920. augusztus 30-án vezérőrnaggyá és a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár főigazgatójává, majd 1922. szeptember 1-vel vezérfő-tanácsnokká neveztetett ki, s a katonasors végül 1924. december 1-én kiszakította őt a ténylegesen szolgáló bajtársak köréből.
Rubint Dezső a világháborúban mint a budapesti hídfőparancsnokság, valamint az 5. honvéd lovas hadosztály vezérkari főnöke, majd mint a 30. honvéd gyalogezred, a 79. s azután a 128. s utóbb a 202. honvéd gyalogdandár parancsnoka működött, végül 1918-ban a honvéd pótcsapatok és intézetek felügyelője volt. Mindenkori kiváló működésével a kitüntetések egész sorát érdemelte ki. Békében a legfelsőbb megelégedés látható jelét viselte, a világháborúban pedig Őfelsége a 3. oszt. katonai érdemkeresztet, a Vaskoronarend 3. osztályát és a Lipót-rend lovagkeresztjét a hadidíszítménnyel és a kardokkal adományozta Rubint Dezsőnek, és a háború után a katonai Mária Terézia-rend káptalanja érdemesnek ítélte őt arra is, hogy vitézségéért a tiszti arany vitézségi érmet elfogadhassa.
Rubint Dezső ny. altábornagy katonai irodalmi téren is kiváló munkásságot fejtett ki. Önálló művei: Kantározás és málházás szabályai. 1909. — Az összeomlás. 1922. (Az olasz hadvezetőség a könyv több fejezetét olaszra lefordíttatta és Rómában kiadta.) — Adatok a magyar katona szerepléséhez a világháborúban. 1924. Ugyanez német nyelven: Daten über das Verhalten der ungarischen Truppen beim Zusammen-bruch. 1924. — Kéziratai: Az orosz vasúti hálózat katonai jelentősége. 1902. — Hadászat. 1912. — Nagyobb dolgozata: A m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred harcai a világháború 1914. és 1915. évében. — Rubint munkatársa a Hadtörténelem és a Kelet Népe folyóiratoknak. Most készülő művei: A világháború rövid történetének utolsó katonai eseményei. — Az 1849. évi tavaszi hadjáratból Görgei tábornok hadműveletei. (A Pest előtti megtévesztő műveletek és oldalmenet Lévára.)
Ebből a rövid leírásból látható, hogy Rubint Dezső ny. altábornagy egyike a honvédség legkiválóbb tábornokainak. Midőn a sors elszólította őt a szívéhez forrott Hadtörténelmi Levéltár éléről, az intézet személyzetéhez meleg búcsúiratot intézett, melynek egyes pontjai a következőképen hangzanak:
«Amikor a Hadtörténelmi Levéltár főigazgatójává kineveztettem, egy a kezdet nehézségeivel küzdő, reményteljes fiatal intézmény vezetését vettem át azon elhatározással, hogy azt minden erőmből meg fogom szilárdítani, és benne egy katonai tudományos intézet létesítésének alapjait megteremteni. Most, amidőn az intézet éléről távozom, magammal viszem azt a meggyőződést, hogy sikerült ezt az intézetet olyan alapokra fektetnem, amelyekre egy jövendő Hadtörténelmi Levéltárnak szüksége van, hogy magát az ország számottevő kultúrintézményei sorába felküzdhesse és a m. kir. honvédségnek díszére váljék.
Hogy ezt a nagy munkát elvégeznem sikerült, abban igen nagy része van hű munkatársaimnak, elsősorban a Levéltárban beosztott tisztikarnak. Igen válságos viszonyok között, állandó anyagi és személyi nehézségekkel küzdve, a létszámcsökkentések által állandóan apasztva dolgozott a Levéltár tisztikara kivétel nélkül önfeláldozó ügybuzgósággal, lelkesedéssel, fáradhatatlan szorgalommal, s kiérdemelte méltán legőszintébb elismerésemet és hálás igaz köszönetemet. Örömmel és megelégedéssel fogok mindig visszagondolni a közel öt évet kitévő időre, amelyet mint a Levéltár főigazgatója ennek, a szándékaimat mindenkor megértő és hozzám ragaszkodó tisztikarnak élén töltöttem.
Őszinte elismerésem és köszönetemet érdemelték meg a Levéltár többi alkalmazottai is, a derék, megbízható altisztek és a kezelő- és díjnoknők, akik önzetlen szorgalmas munkájukkal nagyban elősegítették a tisztikar feladatát.
Kívánom, hogy az intézet megszilárduljon, felvirágozzék s elérje fejlődésének azt a fokát, amelyet én célul kitűztem, kívánom, hogy annak minden egyes tagját Isten áldása, szerencse és megelégedés kisérje élete további során.»” (Rubint Dezső vezérfőtanácsnok. Magyar Katonai Közlöny, 1924, 567–568.)
Rubinthy Dezső fényképe a Magyar Katonai Közlöny 1924-es évfolyamának 569. oldalán
Mint historiográfusnak különösen fájt, hogy egy ilyen fontos hadtörténész kapcsán nem találtam meg az egyik legfontosabb életrajzi adatot, mégpedig halálozásának idejét és helyét. Márpedig a Magyar Életrajzi Lexikonnak interneten elérhető különböző változataiból hiányzik (Magyar Elektronikus Könyvtár, Arcanum) Rubinthy Dezső halálozási ideje. A Petőfi Irodalmi Múzeum által fenntartott Névtérben valamivel pontosabb adat szerepel, ugyanis a halálozás éve, 1945 már kiderül, de a hónap és a nap nem.
Sajnos hosszas keresgélés ellenére nem találtam meg az adatot egészen most novemberig, amikor segítséget kértem hozzá Pollmann Ferenctől, majd az ő tanácsára Balla Tibortól, aki figyelmembe ajánlotta az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés-gyűjteményét. Ezúton köszönöm mindkettőjüknek, a keresett adat végre kiderült, és ezúton szeretném a közzel is megosztani: vitéz Rubinthy Dezső ny. altábornagy, katonai szakíró, hadtörténész Rákosligeten, 1945. november 22-én, 75 évvel ezelőtt hunyt el.
Rubinthy Dezső gyászjelentése
(Forrás: http://hdl.handle.net/20.500.12346/473363)
