A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 4. rész

Szerencsés felépülését követően Szakraida hadnagy szinte számolatlanul írja és küldi haza a leveleket, ám otthonról sokáig semmi hírt nem kap. A szerb újságok csupa győzelemről írnak, amikor mégsem, akkor a hadifoglyok tudják, hogy valami csúfos kudarcot szenvedhettek el. A cseh tisztek különös viselkedése. Hősünk végül édesanyja leveléből értesül róla, hogy otthon halottnak hitték. Az esztendő vége keserű csalódás: a biztosnak vélt győzelem helyett megalázó vereség a szerbektől. Szakraida gyorselemzése a vereség okairól…

1914. október 20. Ma néhányan egy nagy ivászatot rendeztek, mert megkapták az első levelet hazulról. Szép magyar és bécsi nótákat énekeltünk. A végén kellemetlenségek voltak, ez a sok tartalékos tiszt nem tudja, hogy viselkedjék, ha az ember egy kicsit hozzáférhetőnek mutatkozik, annál többet megengednek maguknak, mint kellene. – A szerbek tovább írnak folytonos győzelmeikről. – Csak kapnék már valamit hazulról, oly boldognak érezném magam. A mellem még egyre fáj. – A szerbek azt mondják, hogy Szarajevó előtt állnak.

21. Ma meg akart minket Jovanovicsné és Trifkovicsné látogatni, de nem engedték őket hozzánk, mert nem volt miniszteri engedélyük. Úgy bánnak velünk, mint a betörőkkel. Jobban érzem magam. – Itt van köztünk Nikolič főhadnagy az 53-dik ezredből, akit még Zágrábból ismerek. Őt is augusztus 20-án fogták el velem együtt. Ő úgy került fogságba, hogy nem értesítették a visszavonulásról.

22. Az újságok orosz győzelmekről írnak Varsó és Przemyśl körül.

23. Ma itt volt egy szerb tanár, aki beszélt nekünk a dolgok mostani állásáról, persze szerb megvilágításban. Ő szerinte a háború az entente hatalmak feltétlen győzelmével fog végződni. Oroszországban végtelen nagy a lelkesedés. Ausztria-Magyarország nem tarthatja ki ezt a hadviselést. – Annyira feldühített ez a beszéd, hogy nem is hall[g]attuk tovább. Mi mindnyájan bízunk fegyvereink diadalában.

24. Ma szomorú meglepetés ért. A vöröskereszt útján tudakozódtak Fedrigoni ezredesről. Egy szerb hivatalos személy, Pankovics direktor azt mondta nekem, hogy ha otthon nincs, akkor valószínűleg elesett. Hát így kellett véget érnie annak az embernek. Eddig nem hallottam még semmit az ezredemről.

25. Szép vasárnap. – A mai szerb hivatalos lap azt írja, hogy a szerbek stratégiai okokból Szarajevótól-Visegrádig húzódtak vissza. No, akkor valószínűleg erősen kikaptak. Testileg jól érzem magam, de lelkileg leírhatatlan nyomott állapotban vagyok.

26. Ma megint egy nehéz dolgon kellett átesni. Egy népfölkelő hadnagy Rubicsko (Nagyvárad) megbolondult. 40 éves házas ember, 3 gyereke van és eddig még nem kapott hírt. Én is foglalatoskodtam körülötte, összevissza beszélt, alig bírtuk lefogni. Eleinte tombolt, de aztán megnyugodott. Elvitték a kórházba. – Az oroszok kiürítették Csernoviczot. Hisz akkor rég ki kellett nekik jönni Magyarországból. Valószínűleg alaposan kikaptak, azért nem írtak erről semmit. – Mi nagyon jól étkezünk, úgyhogy már teljesen magamhoz jöttem, és kezdek kövéredni.

27. Majdnem mindennap írok haza. De úgy látszik hiába. Ma este 3 új tisztet hoztak, akiket most fogtak el. Azt mondták, hogy a mieink visszahúzódtak a Drinán és akkor fogták el őket.

28. A legtöbb fogoly tiszt cseh. Különösen viselkednek. Ma is megtörtént, hogy az egyik zászlós (tartalékos) megtagadta az engedelmességet Čisek főhadnagynak, aki az én szobámban szobaparancsnok. – A szerb újságok vereségünkről írnak a szerb fronton. Nem hiszem. – Nagyon le vagyok verve, mert nem kapok hazulról hírt. – Nagyon erőtlen vagyok. Mintha soha sem lettek volna izmaim.

30. Orosz-török háború. Éljenek a törökök. Ezekből az újságokból nem lehet kiigazodni. – Elkeserít a tudat, hogy társaim elkeseredetten harcolnak, én nekem meg itt kell tétlenkedni. Nem mozdulhatunk ki a szobából és a kis kertből, nem csoda, ha egyesek megbolondulnak.

31. Meglátogatott minket Jovanovicsné. Elmondtuk neki, hogy ez a paraszt Popovics mily durván bánik velünk, mire megígérte, hogy lépéseket tesz a minisztériumban. (Popovics szerb alezredes például csúnya szavakkal illette Hlavka alezredesünket.). Van itt néhány súlyzó, próbálom emelgetni, de még semmi erőm sincs.

November 1. A Vöröskereszt által érdeklődtek, hogy én életben vagyok-e? Biztosan hazulról. Most remélek egy legközelebbi levél megérkezésében. – Hideg időjárás állott be. Nem igen bújunk ki a szobából, a legtöbb tisztünknek nincs köpenye. A szerbek a legtöbb foglyot kirabolták.

2. Az őrségnek parancsa van, hogy a legkisebb gyanús viselkedésnél vagy nem engedelmességnél ránk lőhetnek, vagy szuronnyal megszúrhatnak. Minden szoba előtt szuronyos őr áll. – Azt írjak a lapok, hogy nálunk a németek vettek minden felsőbb parancsnokságot a kezükbe. Leggyalázatosabb hangon írnak a Monarchiáról.

3. Ma kaptam végre egy pénzküldeményt hazulról, no akkor levélnek is kell jönni nemsokára. – Az ember egész nap olvas. Néhányan hegedülnek.

4. Örömnap. Megérkezett az első levél hazulról, október 18-ról. Persze mindjárt válaszoltam. Délután kivittek a városba, vásároltam fehérneműt és más szükséges holmit. Borzasztó drágák az iparcikkek. – Ez a levél kihozott a sodromból. Újra és újra olvasom. De aztán megint elszomorodtam, mert ki tudja, mikor mehetek haza. Gondolataim folyton ott járnak társaim között, akiket oly hamar el kellett hagynom. – Ma beismerték a szerb lapok, hogy Sabacnál vissza kellett nekik húzódni. Franciaországba japán csapatok érkeztek volna. (Írtam anyámnak és nagyanyámnak.)

 Győzelmes előrenyomulás a Macsvában
(Forrás: A világháború képes krónikája. 7. füzet, 1914. nov. 22.)

5. Most sakkozni kezdtem, ez is egy szórakozás. Nagyon ideges vagyok. Némikor szinte reszket a kezem. (Mariska nénitől kaptam egy levelet) Nyugtalanít, hogy a pénz még nem jött meg, amit küldött.

6. Ma itt volt egy cseh, orosz alattvaló, aki a cseh tiszteket félrehívta és titokban beszélt velük. Ezt is el kellett tűrnünk. (Írtam Mariska néninek.)

7. Trifkovicsné hozott nekem egy levelet, anyámtól van okt. 6. Trifkovicsné azt mondta, hogy forduljak hozzá, ha valamit akarok. – De hála Istennek, erre nem szorulok. Hogy mily erős az anyai szív, mutatja anyám levele. Nem győzöm eleget olvasni. Mennyi szeretet olvasható ki abból. Tehát az ezrednél azt hitték, hogy halott vagyok. Istenem, de szenvedhetett édesanyám! Az újságok írják: Itália ellenünk megy. Az oroszok a török ellen is győzedelmeskednek. Anglia, Franciaország is megizenték a háborút Törökországnak. De azt nem hiszem, hogy Olaszország ellenünk jönne. Szóval az embert mindig ilyen hírekkel tömik. De van egy kis jó hír is, t.i. a szerbek beismerik, hogy Sabacnál kikaptak. – Új fogoly őrnagy, Salamon a 4. Landesschützen-ből és még vagy 3 hadnagy érkezett ide. Valahol Visegrád körül fogták el őket. – Rossz hangulat uralkodik köztünk.

8. Salamon őrnagy elbeszélte nekünk, hogy október 20-án az általános helyzet nagyon jó volt. – Újsághírek: Az angolok nem egyeznének bele, hogy Olaszország Valonát megszállja. Úgy látszik, hogy ezt a szerbek nem szeretnék. Igazán disznóság, hogy írnak ezek az újságok. Meghűltem, úgy fáj a hátam, hogy nem tudok lehajolni. Még nem fűtik a szobákat, pedig most nagyon hideg van. (Hazulról és Bécsből egy-egy lap.)

9. Bizonyos durva, úgynevezett kaszárnya beszédmodor uralkodik köztünk. A háború elvakít, ezt olvastuk a háború előtt, most tapasztaljuk magunkon. A hátam még egyre fáj. Elhatároztam, hogy tanulok franciául. Akartunk venni egy harctéri térképet, de nem engedték meg. Igazán nevetséges, mintha avval árthatnánk nekik. Éjjel nem tudok aludni. (Válaszoltam Anyámnak és Matild néninek.)

10. Minthogy egész nap keveset mozoghatunk, és amellett sokat eszünk, hát egészen megkövéredtem.

11. Oly nyugtalan vagyok, nem tudok aludni. A szerbek Semendriánál megakadályozták csapataink átkelését és valami 10 tisztet és körülbelül 2000 embert elfogtak.

Ellenben beismerik, hogy a Gučevót (a Jahodina magaslatát) kénytelenek voltak kiüríteni. Azt is írják, hogy az oroszok megint Magyarországban vannak.

12. Az a komor hangulat borzasztó. Most egy idő óta nincs posta, azt mondják nekünk, hogy ezentúl eldobják leveleinket, mert minálunk is eldobják a szerb tisztek leveleit. (Írtam haza egy lapot.)

13. Most hoztak Belgrádból könyveket, vettem is valamit legalább olvashat az ember. Még szerbül is olvasgatok. Vannak köztünk egyesek, akik mindig jó kedvűek. Ezek aztán felvidítják némikor az embert. Ilyen Nikolic és Zachár főhadnagyok. Megvan az a szerencsés természetük, hogy folytonosan viccelnek. Ma mondta nekem Čisek főhadnagy, hogy mikor ő Valjevóban volt, augusztus 22-én egy ezredes kiadta a parancsot, hogy lőjék agyon az összes magyar foglyokat. – De ez már elsimult, most nem merik azt tenni. – Ma a következő cikk volt az egyik újságban: A 37. gy.e. hősies harc után megsemmisült. Kiemeli a magyarok vitézségét. Valószínűleg a boszniai zászlóalj lesz ez.

Hetenként egyszer elvisznek fürödni. Ma jött megint 5 hadifogoly tiszt, már vagyunk vagy 80[-an]. Ma havazott először. Nem mehetünk ki a szobából. Az ember nem tudja, mit kezdjen. Úgy látszik, hogy már ez évben nem lesz döntés a harctéren, még sokáig fog tartani a háború. Erősen meg vagyunk győződve, hogy győztesen kerülünk ki ebből a harcból. A szerb és cseh nemzetiségű tisztek nagyon furcsán viselkednek. Kezdenek gyanúsok lenni. Az újságok [? olvashatatlanná satírozott szó] Bulgáriát, hogy mint testvérnemzet tartson az oroszokkal és szerbekkel. Egy cikkben a magyarok hősies harcairól írnak. De azért folyton szidják a Monarchiát. – A konyhánk vezetői többször mennek bevásárolni, és most azt a hírt hozták be, hogy a mieink általános offenzívában vannak a szerb fronton és a szerbek hátrálnak. (Kaptam Kláritól és Feritől egy lapot. Írtam nekik és Kiss Ferinek.)

14. Pénzfizetéshez mindig kivisznek egy kaszárnyába. Ma mutattak ott 300 foglyot, akiket most fogtak el Krupány körül. Tehát bizonysága annak, hogy a mieink jönnek. Egy baka mutatta, hogy milyen seb van a hasán, de nem vették be a kórházba, a sebe benőtt, de a golyó bent maradt. – Ma Zemann főhadnagy jött ki a kórházból és elmondta nekünk, hogy néhány tiszt fekszik ott (népfölkelő), akiket Semendriánál fogtak el. Csupa cseh népfölkelők voltak ott, akik egyszerűen megadták magukat. Kezdjük gyűlölni a cseheket. Most már sokan vagyunk itt, de nem lehet akárkivel összebarátkozni, annál is inkább, mert különböző korúak és nemzetiségűek vagyunk. Rubinnal társalgok leginkább. Bécsi fiú, aki ez éven jött az akadémiából. – Folytonos viszálykodások vannak, távol tartom magam. (Kaptam anyámtól egy levelet. Írtam neki és Jancsi bácsinak.)

15. Borzasztó sok bort fogyasztunk. Mi lesz ebből. Én még vissza tudom magam tartóztatni. Üszkübből jött 4 tiszt a kórházból. Most még 2 szobát adtak. Én egy kis szobába kerültem, ahol 8 vagyunk. Ma fűtöttek először. Az Üszkübből jött tisztek beszélték, hogy ott kaptak olasz újságokat, sőt az olasz konzul révén régebbi magyar újságokat is. Azok szerint a mieink már Valjevo előtt állanak. Persze most a szerb újságok nem igen írnak erről. Azt írják, hogy mindenütt visszaverik az ellenséget, de beismerték, hogy Zavlakát kiürítették, és az Ub folyóra húzódtak. Ez persze mégis nagy örömet szerzett nekünk. Talán mégis lesz szabadulás! (Írtam Tekla néninek.)

16. Ma titokban olvastam azt a néhány magyar és német újságot, melyet Üszkübből hoztak. Micsoda másképpen van itt minden megírva. Ezekből tudtam meg egyet mást, ami október 20-ig otthon lefolyt. Most megint szebb idő van.

17. Ma egy Palánkáról jött orvosunk mesélte, hogy a mieink verik a szerbeket. Valjevóból és Belgrádból szállítják el a sebesületeket. Azért a szerb újságok még mindig azt írják, hogy ők mindenütt győznek.

Ma érkeztek ide a Szemendriánál elfogott tisztek. 16 öreg népfölkelő hadnagy, többnyire csehek és Edelman ezredes, aki otthon már régen nyugalomban volt. Hogy lehet ilyen embereket az első vonalba küldeni. – Azt hallottuk, hogy a szerb katonák eldobják a fegyvert és átszaladnak hozzánk. Télire nincsenek fölruházva. Kevés ennivalójuk van. Csak adná az Isten, hogy ez a rongy ország most meglakolna. Állítólag Bulgária mozgósított. Engelbert orvos mesélt egész este. A legkülönösebb sebesüléseket említette meg. Oly sebesüléseket gyógyított meg, egész véletlen folytán, melyet el sem tud az ember képzelni. – Pár nap óta nem írnak az újságok semmit az orosz és francia harctérről.

Érdekes volt ma az öreg Edelman ezredessel való találkozásom. Ezredünknél szolgált és vagy 2 év előtt ment nyugalomba. József napkor ő is jelen volt 1914-ben Bécsben, de én már nem emlékeztem rá. Egy kis noteszában az összes eddig elesett 37-es tisztek neveit feljegyezte. Én is a halottak közt voltam; nagyot nézett, mikor élve látott engem maga előtt.

–––– … –––––

November vége felé és December elején hiába igyekeztek a szerb újságok hadseregünk győzelmét Szerbiában kicsinyelni, eljutott hozzánk is a hír, hogy Valjevo, a Kolubara vonala, majd Belgrád elestek. Örömünk végtelen nagy volt. Egészen biztosra vettük, hogy Szerbiának vége van, mi kiszabadulunk, és újból harcolhatunk. Maguk a szerbek sem tagadták, hogy ha Kragujevác elesik, akkor leteszik a fegyvert. Lőszerük sem volt már. Nisben az asszonyok tüntettek a háború ellen. – Aztán megváltozott minden. Mint a menykő csapott le közénk az a hír, hogy a szerbek egy utolsó elhatározó támadással áttörtek a fronton és az egész Potjorek hadsereget űzik, verik, elfogják és kidobták Szerbiából.

 A kragujeváci arzenál látképe
(Forrás: Europeana)

Az utolsó pillanatban, mikor csapataink már Kragujevac előtt állottak, a szerbek lőszert, ágyút kaptak, valószínűleg árulás útján megtudták, hogy Potioreknek nincs tartalék csapata, és hogy hol a leggyengébb a frontja.*

*(Én a vezérkarunkat hibáztatom, főleg azt, amelyik Potioreket vette körül. Hallatlan könnyelműséggel beszéltek a szerbekről és azoknak katonai tudását semmibe sem vették. Potiorekről beszélik, hogy egyszer Banjalukában tarokkozott egy kávéházban. Jött egy tiszt automobilon, jelentéssel. Potiorek egy tisztje nem engedte ezt a jelentést hozót Potiorekhez „Majd ha a kegyelmes úr befejezte a tarokpartit.”

(Sok más dolgot beszélnek még vezérkari tisztjeink könnyelműségéről.)

Ez alatt mindig több és több fogoly tisztet és legénységet hoztak hozzánk. A várban már nem volt hely, és ezért egy gyalogsági kaszárnyába helyeztek el, ahol eddig újoncok laktak. Itt láttam aztán viszont Brey barátomat, akit néhány tartalékos tisztünkkel együtt még november 28-án fogtak el a Kolubárán. (A szerbek már akkor kíséreltek meg egy nagy támadást, de nem sikerült.) December 10-ike után aztán igen sok tisztet hoztak. Karácsony előtt befejeződött ez a katasztrofális végzetű szerb hadjáratunk. A szerbek 600 tisztet, 56 000 embert, vagy 170 ágyút és rengeteg más mindenféle anyagot zsákmányoltak. Hogy mi mennyire le voltunk verve, azt én ki sem mondhatom. Tisztjeink a lehető legrongyosabb állapotban kerültek Nisbe, nem szólok a legénység állapotáról, akik teljesen kiéhezve, mezítláb kerültek fogságba.

Ehhez járult a cseh és szerb nemzetiségű tisztjeink alávalósága. Sokan mindjárt átléptek szerb szolgálatba. Akik köztünk maradtak, azok nyíltan kimutatták, hogy a Monarchia ellenségei. Ezen törekvésükben legfőképpen a szerb parancsnokunk Jevrem Popovič alezredes és Pankovics tanár segítettek nekik. A kaszárnya egy szárnyát ezek a szerb és cseh nemzetiségű tisztjeink foglalták le, és elnevezték „Olimpiának”. Hogy külsőleg is mutassák érzelmeiket, sapkájukról leszakították a sapkarózsát. Sokan civilben jártak, szerb katonai sapkával a fejükön. – A levelek cenzúráját ezekre bízta a szerb parancsnokság és ők persze el is fogadták ezt. (Dimitrievics, Muszil) – Karácsony valamelyik napján a szerb alezredes egy szláv estélyt rendezett. Hivatalosak voltak a szláv nemzetiségű tisztek. A legnagyobb részük meg is jelent. Hogy mily beszédek folytak ott le, azt nem tudom, de az biztos, hogy az orosz és szerb himnuszokat énekelték. – Az Ypsilantyné által hozott köpenyeket csak szerb vagy cseh tisztjeinknek adták! – A szerb újságok nem tudtak betelni győzelmük dicsőítésében. Az oroszok állandóan veszélyeztették a Kárpátok szorosait, azt is írták, hogy Bártfa, Eperjes, aztán Munkács és Ungvár orosz kézen vannak. – Azt hittük, hogy lelkünk, szívünk összetörik a nagy fájdalomtól. A szerbek gúnyolódásait, fenyegetéseit nekünk összetett kézzel kellett elviselni!

 Ypslianti hercegné, a hadifoglyok jótevője
(Forrás: geni.com)

Ebben az időben ütött ki a tífuszjárvány Szerbiában. Mi tele voltunk tetűvel. A szobák piszkosak voltak, magunk pénzén kellett felsúrolni és meszelni.*

*Minthogy kevés volt a kiszolgálásunkra kirendelt legénység, sokszor mi mostuk meg saját kezűleg az ablakokat és mi meszeltünk, ha nem akartuk, hogy piszokban lakjunk. Egy szobának büntetésből ki kellett flaszterozni az előszobát.

Ágya csak kevésnek van. Szalmazsákon alszunk. – Karácsony táján tudtuk meg, hogy a németek Lodznál elverték az oroszokat. Ezt is csak becsempészett újságokból vettük ki, éppen úgy 1915. február havában a németek győzelmét Augustovonál.

Következő rész: „Egymásnak is megkeserítjük ezt a hadifogságot”

Összes rész: A halálmars krónikása – Szakraida István naplója