„Olaszországgal a háború kitörése a küszöbön áll!” – mondta 1915. május 23-án délelőtt Lukachich Géza tábornok, a monfalconei csoportparancsnokság parancsnoka, az Isonzó melletti településen tiszti gyűlésre összegyűltek előtt. Ez azonban ekkor már nemcsak a „küszöbön állt”, hanem órák múlva meg is kezdődött, mert este kihirdetésre került a hadüzenet, s másnap megkezdődtek az összecsapások. Az itt állomásozó osztrák–magyar erők vállalkozásokkal is igyekeztek lassítani az olaszok felvonulását. Soraikban Gullán Pál főhadnagy vezetésével békéscsabai 101-es ezredbeli századok is kivették a részüket a kibontakozó küzdelmekből…
A Lukachich tábornok vezetése alatt álló 2. hegyi dandárba tartozó cs. és kir. békéscsabai 101/II. zászlóalj három menetszázadával még 1915. május 14-én érkezett a Doberdó-fennsík lábánál fekvő Monfalconéba. Május 17-én két század a fennsíkra ment tovább, a városban csak egy menetszázad maradt Gullán Pál főhadnagy vezetésével. A feladat a város közbiztonságának a felügyelete volt. Május 22-ig aránylag csendesen teltek a napok, a felsőbb parancsnoksággal telefonösszeköttetéssel tartották a kapcsolatot.
Monfalcone és környéke a III. katonai felmérés térképén
(Forrás: mapire.eu)
Az olasz hadüzenet kihirdetése nemcsak a századnál, hanem a város lakosságánál is nagy lelkesedést váltott ki. A hangulat másnap délelőtt már gyorsan megváltozott, amikor Gradóból megérkeztek az első menekülő halászok, családjukkal együtt. Gullán főhadnagy azonnal megszervezte a tengerpart, valamint a város és a Sdobba, az Isonzó folyó torkolatvidéke közötti terület megfigyelését.
Gullán Pál fotója és életrajza a 101-es ezredtörténetből
(Makkay Machalek Pál: A 101-es zászló alatt. A v. békéscsabai cs. és k. 101. gy.e. emlékalbuma. Budapest, 1934.)
Május 24-én gyorsított munkával megkezdődött a város középületeinek, gyárainak kiürítése. A rengeteg berendezést és nyersanyagot Laibachba szállították, amire sok nehézség árán a hónap végéig volt lehetőség. Június 1-ig naponta ellenséges torpedónaszádok és repülők intéztek kisebb támadásokat a város ellen, amelyek emberéletet nem követeltek, csak anyagi kárral jártak. Az olaszok legelőször Pierisnél próbáltak átkelni az Isonzón, de az ott állásban levő 152. népfelkelő zászlóalj ezt megakadályozta.
Monfalcone panorámája kelet felől korabeli képeslapon
Gullán főhadnagy alárendeltségébe tartozott egy csendőr szakasz is. Az egyik csendőr olasz nyelvtudását felhasználva, álruhát öltve átment a Sdobba nyugati partjánál tartózkodó ellenséghez. Ott olyan információkat szerzett, hogy legkésőbb június 4-én átkelnek a folyón. Az átkeléshez minden anyag készen állt, és június 5-én éjfélkor Pieristől délre valóban megkezdődött a folyamátkelés. Ezzel a 152. népfelkelő zászlóalj déli szárnya igen veszélyes helyzetbe került, ezért hajnali 2 és 3 óra között Ronchi felé megkezdte visszavonulását. A megfigyelő járőröket is visszavonták Monfalconéba.
Bersaglieri, olasz különleges alakulatba tartozó gyalogosok
(Forrás: internet)
A bizonytalan helyzet tisztázására egy csendőr kerékpáros járőr indult Ronchi felé, de az ellenséggel összetűzésbe került, és visszavonult. Egyes hírek szerint már közvetlen Monfalcone közelében, S. Polotól délre is bersaglieri század foglalt állást. Gullán főhadnagy elhatározta, hogy egy vállalkozást indít, aminek a célja az volt, hogy foglyokat ejtsen, és biztos híreket szerezzen. A dandárparancsnokság a 101/6. századot rendelte erősítésként a városba, Guzmányi Károly százados vezetésével.
A vállalkozás során érintett terület Monfalcone közvetlen környékén
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
A vállalkozás a 6. század elindulásával kezdődött június 5-én, 18 óra 45 perckor az ún. „Ronchi hídtól”. Csak pár száz métert jutott előre, amikor Aris felől ellenséges puska- és géppuskatűz fogadta őket. A kibontakozott harc egyre hevesebbé és elkeseredettebbé vált. Guzmányi százados bakái szívósan helytálltak.
A Guzmányi csoport összecsapásának helyszíne és a Villaraspa irányába kiküldött biztosító csoport helyzete
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Gullán főhadnagy a vállalkozás déli oldalbiztosítására egy szakaszt a Villaraspa felé vezető útra küldött. Majd pontosan 19 órakor indult el a maga által vezetett vállalkozási főcsoport, és St. Nicolo felé igyekeztek előrejutni. A házakat elérve néhány főből álló ellenséges járőrrel találkoztak, akik elmenekültek előlük.
Ellenséges járőrök elüldözése St. Nicolónál
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Óvatosan megközelítve a település nyugati szélét, két gyanútlanul ácsorgó olasz tisztet ejtettek foglyul. Egyikőjük, Nersa főhadnagy az olasz 25. „Lancieri di Mantova” lovassági ezred segédtisztje volt, társa pedig az ezred élelmezési tisztje. Gullán főhadnagy a segédtiszt táskájában rendkívül fontos iratokat talált. Az előnyomulást folytatva rövidesen újabb olasz járőrrel kerültek összetűzésbe, akik Ronchi felé vonultak vissza.
Az összecsapás helyszíne a Ronchi vasúti átjárónál
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Néhány percnyi előnyomulás után a közeli vasúti töltés felöl igen erős puska- és géppuskatűz alá került a század. Gullán főhadnagy ekkor támadásra adott parancsot, de nagyon rövid idő múlva megtorpantak. Ugyanis az Arisnál küzdők jobbszárnyának megsegítésére Kovács II. tartalékos hadnagy vezette szakaszt „Avanti! Avanti” kiáltással megrohamozta az ellenség. Gullánék a segítségükre sietve tűz alá vették a rohamozókat, ezért a Kovács-szakasz megmenekült, és a főhadnagy századához csatlakozott.
A tűzharc miatt felbolydult az olasz csapattestek által már megszállt terület, egyre több ellenséges csoport avatkozott a küzdelembe. Gullán főhadnagy szembesült azzal, hogy lassan három oldalról megszorítva csapdába (egy „zsákba”) kerülhet, ezért parancsot adott a visszavonulásra. Századával alighogy elhagyták az utolsó állásukat, Staranzano felől máris tüzérségi tűz zúdult a hátrahagyott területre.
Olasz tüzérségi állás Staranzano mellett
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Ha még ott tartózkodnak, akkor a tűzcsapás sok áldozatokat követelt volna. A gránátrobbanások alatt elnémultak a gyalogsági fegyverek, és ez alatt a Gullán-csoport sikeresen folytatta a leválást az ellenségtől. Zavartalanul, 21 óra 30 perckor érkeztek be Monfalconéba. Előttük 10 perccel érkezett be a Guzmányi százados vezette 6. század. A sötétben fülelve újra hallották az olasz „Avanti! Avanti!” kiáltásokat. Ez a sötétben megindult ellenséges roham egymás ellen indult, a magyarok már nem voltak a „zsákban”…
Az oldalvédnek kiküldött szakaszról nem tudtak semmit, ugyanis akkor még nem érkeztek be a városba. Mindenki aggódott értük, arra gondoltak, hogy elveszítették őket. Nagy volt az öröm, amikor 23 óra 30 perckor bevonultak, és jelentkeztek. Elmondták, hogy teljesen körülzárták őket, ám amikor a sötétben egymást rohamozták meg az olaszok, akkor sikerült kicsúszniuk közöttük.
A vállalkozásnak magyar vesztesége egy halott és öt sebesült. Az ellenség meg nem erősített vesztesége halottakban 80 fő, sebesültekben kb. 160 fő. Kiküldött álruhás kémek jelentése szerint Arisnál és St. Nicolónál tömegsírokba temették az elesetteket az olaszok.
Olasz csapatok felzárkózása a Dottori-csatornához (zöld színnel jelölve)
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Az ideiglenes fő védelmi vonalnak kinevezett Dottori-csatorna nyugati partjánál 1915. június 7-én este jelentek meg az első olasz járőrök, majd 8-án már az egész partszakaszt megszállták, és beásták magukat. A Monfalconét tartó magyar századok június 9-én reggel hagyták el a várost, és vonultak vissza a Doberdó-fennsíkon kijelölt fővédelmi állásba. Erre a csatorna feletti hidak felrobbantása volt a jel.
A vállalkozás eredményes volt, fontos iratokhoz jutott az osztrák–magyar felső vezetés, s az olasz tisztek vallomásaiból az ellenséges erők nagyságáról, elhelyezkedésükről is adatokhoz jutottak. A vállalkozás, ha csak rövid időre is, de zavart okozott a felvonuló ellenség soraiban.
