A 41. honvéd gyaloghadosztály első háborús karácsonya
2019 december elején jelent meg Suslik Ádámmal közös munkánk, „A Monarchia katonája – Schamschula Rezső tábornok élete” című könyv. A kötetben a tábornok életrajza mellett – mivel attól nehezen elválasztható – nagy hangsúlyt kap a 41. honvéd gyaloghadosztály világháborús hadtörténete is. Ebből következik egy rövid írás a tábornok és a hadosztály (bár akkor konkrétan csak megerősített dandár) első háborús karácsonyáról, ami a könyv alapján, helyenként annak szövegét átvéve készült.
A 41. honvéd gyaloghadosztályt eredetileg a 81. (budapesti 1. és székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredek), valamint a 82. honvéd gyalogdandárok (nagykanizsai 20. és veszprémi 31. honvéd gyalogezredek) alkották. Az 1914. július 25-én este elrendelt részleges mozgósítás során a 81. honvéd gyalogdandár a már eleve mozgósított 20. honvéd gyaloghadosztály kötelékébe került. Helyére az ez utóbbihoz tartozó 40. honvéd gyalogdandár (szatmárnémeti 12. és dési 32. honvéd gyalogezredek) került. Bár a 20. hadosztály csapatai az általános mozgósítás kihirdetésekor még állomáshelyeiken voltak, a fenti „helycsere” a háború végéig fennmaradt, az 1918-as átszervezések során mindössze a számozást „cserélték” vissza.
A hadosztály parancsnoka Nikić János altábornagy volt, a 82. dandárt Schamschula Rezső vezérőrnagy, a 40. dandárt pedig Tanárky Béla ezredes vezette. A hadosztály csapatai augusztus 19–22. között érkeztek meg az orosz frontra, ahol a 3. hadsereg kötelékében 23-ától csatlakoztak az általános előnyomuláshoz. Augusztus 28-án estek át a tűzkeresztségen (immár a 4. hadsereg alárendeltségében), amikor is a komarovi csata részeként harcba bocsátkoztak az orosz erőkkel Uhnow környékén. Itt szép sikereket értek el a következő napokban, de hamarosan Rawa Ruska környékére csoportosították át őket.
Az osztrák–magyar csapatok lendülete azonban nem tartott sokáig. Az általános visszavonulás keretében szeptember 12-25. között, több száz kilométert menetelve, a hadosztály egészen a Wisloka mögé, Tarnow alá ment vissza. Az újabb általános támadás október elején indult meg, amit október 12. és november 3. között San menti állóharcok követtek. Ezután a Visztulától északra előrenyomuló orosz erők miatt a San menti állást fel kellett adni, és a hadosztályt ismét egészen Tarnowig vonták vissza.
November közepétől a csapatok bekapcsolódnak a Visztula északi partján megindult támadó hadműveletekbe, aminek keretében 23-án a Visztula északi partjára rendelik a hadosztályt és csoportját. Itt azonban súlyos harcok után, komoly veszteségeket elszenvedve (pl. a 31. honvéd gyalogezred gyakorlatilag teljesen megsemmisült) ismét kénytelen visszavonulni az országhatár mögé. A csapatok próbálták rendezni a kötelékeket, eközben nyilvánvalóvá vált, hogy rendkívül nagyok a veszteségek, nagyon leharcoltak az alakulatok. A két dandár puskalétszáma együttesen sem érte el egy teljes hadiállományra feltöltött ezredét!
A veszteségek miatt drasztikus intézkedésre került sor: november 28-án ideiglenesen feloszlatták a 41. honvéd gyaloghadosztályt és a 40. honvéd gyalogdandárt. A csapatokat az ún. 82. megerősített dandárba vonták össze, aminek Schamschula Rezső vezérőrnagy lett a parancsnoka. A legjobban a 20. gyalogezred vészelte át az elmúlt időszakot, de az ütközetlétszáma így is nagyjából csak a fele volt teljes hadilétszámnak. Ennek II. zászlóaljába osztották be ‒ a gyakorlatilag megsemmisült ‒ 31. honvéd gyalogezred maradék, mintegy 100 emberét 31-es század néven. A 32. ezred csak két zászlóaljat tudott alakítani, a harmadik a 12-esek maradéka lett. A dandárhoz beosztották még a hadosztálylovasságot, az 5. honvéd huszárezred 5. és 6. századát és a megmaradt tüzérséget, valamint a szükséges intézeteket és vonatcsapatokat.
December elején Krakkó alatt voltak állásban, majd miután a limanovai csata kezdte éreztetni hatását, a Visztula déli partján nyomultak előre. A hadosztály december 17-én a Dunajec partján foglalt állást, ahol végül a következő mintegy két hónapot töltötték.
A dunajeci állásokban érte a karácsony Schamschula vezérőrnagy csapatait. Shvoy Kálmán, akkor a dandár vezérkari tisztje, így ír róla a naplójában: „[19]14 karácsony estéjét, az első harctéri karácsony estét, még mint dandár ültük meg, még pedig nagyon szépen. Krakkóból hozattunk minden jót ami csak kellett a vacsorához: bort, sört, likőrt és pezsgőt, csináltunk pár karácsonyfát és mindenki kapott egy szép ezüst cigarettatárcát a parancsnokság aláírását belevésve. Jó vacsora, de szomorú hangulat volt, mert csak otthon járt mindenkinek az esze, s akkor még nem volt szabad senkinek szabadságra menni! Egyénenként is kaptunk csomagokat hazulról, a posta akkor már nagyszerűen működött. A parancsnokság legénysége dalárdát alakított s a »Mennyből az angyalt« énekelte. Éjfélkor szép tábori misénk volt, az oroszok sem zavartak.”
A legénység részére az ezredek saját hatáskörükben kisebb ajándékokat szereztek be (cigaretta-, vagy pénztárca, dohányzacskó, pipa, cigarettaszopóka stb.), de a postával megérkeztek a hazulról küldött csomagok, illetve az ezredek állomáshelyeiről küldött szeretetadományok is. Így ír erről a 20-asok ezredtörténete: „Karácsony estéjén a századok karácsonyfát díszítettek fel és részlegekben ünnepelték szokásos módon a szentestét, egyházi énekeket énekeltek és szórakoztak. Az ezred tábori lelkésze felkereste az egyes századokat s mindenütt imát mondott.
A kanizsai hadsegélyző és a pótzászlóalj a menetszázadokkal szeretetadományokat küldött. A hadsegélyző minden ember számára egy csomagot készített, amelyben érmelegítő, sütemény, cigaretta, gyufa stb. volt. A pótzászlóalj is hasonló tárgyakat, azonfelül rumot, teát, szalámit küldött. Minden ember kapott elegendő ajándékot.
Az ezred gondoskodott jó meleg böjti ételről, teáról, azonkívül minden ember számára egy kis használati tárgyról; cigaretta, vagy pénztárca, dohányzacskó, pipa, cigarettaszopóka stb. jutott a legénységnek.
A szeretetnek ily megnyilvánulása dacára is sok emberben a hangulat búslakodó és hazavágyó volt. Különösen azoké, akik már a háború kezdete óta a számos ütközeteket végig küzdötték és akiket a jó Isten kegyelme sebesüléstől és betegségtől megkímélt. De vigaszt nyújtott ezeknek az a hír, hogy a jövő évben szabadságot fognak kapni.“
A 82. honvéd gyalog- és a 41. tábori tüzérdandár törzse 1914 karácsonyán Curylón. Schamschula Rezső vezérőrnagy a 82. dandár parancsnoka, Capp Gusztáv ezredes a tüzérdandár parancsnoka, Shvoy Kálmán és Hautzinger (Jány) Gusztáv vezérkari századosok dandár vezérkari tisztek, Velser Kornél százados a távbeszélő osztag parancsnoka, dr. Fenyő Ármin törzsorvos a hadosztály egészségügyi főnöke, Rákos Béla tüzér főhadnagy, Szájbély Iván főhadnagy irodaigazgató
(Hungaricana / SZTE Klebelsberg Könyvtár)
Az oroszok sem a római katolikus, sem a saját karácsonyukat, sem a szilvesztert nem igazán tartották tiszteletben: „Szilveszter napján az oroszok ágyútűz alá vették a mi parancsnokságaink álláshelyeit, embereinknek azonban meg volt tiltva a lövés és így estére csend maradt. Éjfélkor a dandártartalék színes rakétát lőtt ki az évforduló tiszteletére, az ágyuk 1-1 lövést adtak le, a vonalban pedig kivilágított ládákat tartottak fel, amelyekről messzire látszott a piros 1915. A muszkák nagy lövöldözést csaptak, a mieink torkukszakadtából énekelték a himnuszt. Orosz karácsonykor az oroszok éjjeli támadást intéztek; némely csoportjuk a drótokig eljutott s nagy részük ott is maradt, – mint halott.”
Bár a dunajeci állásokban sem volt teljes a nyugalom, a veszteségek elenyészőek voltak a korábbiakhoz képest. A folyamatosan beérkező menetalakulatokkal sikerült feltölteni az ezredeket, így január 12-én újra megalakult a 40. gyalogdandár és a hadosztály is, immár Schay Gusztáv altábornagy parancsnoksága alatt. Ezután még egy hónapig maradtak a Dunajec mellett, ahonnan február elején vonták ki a csapatokat és indították útba új rendeltetési helyükre, a Kárpátokba…
Mi várt a hadosztály csapataira a Kárpáti csatában? Hol és hogyan harcoltak a háború hátralévő részében? Hogyan lett Schamschula Rezső vezérőrnagy a hadosztály parancsnoka? Milyen kihívások elé állították a tábornokot a hadosztály vezetésének harcászati, logisztikai és adminisztratív nehézségei? Remélhetőleg ezekre a kérdésekre választ kap az, aki elolvassa a könyvet. A kötet emellett tisztelgés dédapáink nemzedéke előtt, és utólagos elégtétel mindazoknak, akik részt vettek ebben a háborúban – akár tábornokok, tisztek, akár közkatonák voltak.
Kajon Árpád – Suslik Ádám: A Monarchia Katonája – Schamschula Rezső tábornok élete. Magyar Napló kiadó, 2019. Budapest. 360 oldal, keménytáblás, cérnafűzött. Fogyasztói ár: 4000 Ft. Kapható a nagyobb Libri boltokban, a Fókusz könyváruházakban, az Írók Boltjában és a Magyar Napló Könyvesboltban. Online megrendelhető Bookline, Libri, Lira és a Magyar Napló webáruházban.
