Az illavai fegyencek „rablóvonata”

2019.10.31. 07:00 :: Nagy Háború szerkesztőség

Jóval az eset után, amikor újra találkoztak és beszélgetésbe elegyedtek, szóba került az illavai fegyencek 1918. őszi váci leveretése. Unger megjegyezte, hogy ha találkozna valamelyikkel a rájuk tüzelő karhatalmisták közül, kitekerné az illető nyakát. Erre válaszul Bertha megmondta, hogy ehhez itt a megfelelő alkalom, mert ő volt az egyik... – Berta Kristóf olvasónk, önkéntes segítőnk, a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakos hallgatójának írása.

 

A fenti kis történetet a családi emlékezet őrizte meg, éppúgy, ahogy azt is, amely a nevezetes eseményről szól – dédnagyapám, Bertha Gyula szemszögéből. De míg előbbi főleg szájhagyomány útján maradt fenn, az utóbbiról számos részletes, hiteles, írott forrás tudósít. A következőkben kifejtett történet – melyből kiderül ki volt Unger, és mi is volt az illavai fegyencek váci leveretése – betekintést nyújt az 1918 őszi magyarországi közállapotokba.

Bertha Gyula 1897-ben született Szegeden. Édesapja halála után a századforduló környékén a család Vácra költözött. A városban megtartott 1916. május 25–26-i harmadik pótsorozást követően került a m. kir. 306. honvéd gyalogezred III. zászlóalj 11. századának kötelékébe. A román és olasz fronton mint géppuskás teljesített szolgálatot. 1916 novemberében egy repesztől megsebesült, és a brassói hadikórházba került. 1918 júliusában a nagyváradi hadikórházban kezelték tüdőcsúcshurut miatt. A kórházat július 30-án hagyhatta el. 1918 novemberében feltehetően már egy budapesti karhatalmi században szolgált, és részt vett az Illaváról megszökött felfegyverzett fegyencek semlegesítésében. 1919. március végétől a 30. nehéztüzérezred V. ütegéhez beosztva harcolt a Vörös Hadseregben. Polgári foglalkozását tekintve nyomdász volt.

Bertha Gyula tizedesi rendfokozatban, 1917–1918 körül Bertha Gyula tizedesi rendfokozatban, 1917–1918 körül
(Fénykép a szerző birtokában)

1918 őszének zavaros időszakában, két nappal a forradalom győzelmét követően, tisztázatlan körülmények között több száz elítélt szabadult ki a Felvidéken, Trencsén vármegyében található Illava börtönéből. A fegyházban korábban polgári elítéltek kerültek elhelyezésre, ám 1918 szeptember 1-től katonai fegyházzá alakult az intézmény, korábbi lakóit pedig a közeli Lipótvárra szállították át. Az őrség – a vérontás elkerülése végett, illetve a fegyencek számbeli fölénye miatt – nem fejtett ki ellenállást, melynek köszönhetően nagyjából 450 fogvatartott szabadult ki a cellákból, majd felfegyverkezve a fél kilométerre lévő vasútállomásra indultak, ahol egy ott várakozó szerelvényt elfoglaltak, és Budapest felé vették az irányt.

A korabeli lapok szerint azzal az elhatározással vágtak neki a kalandos útnak, hogy a fővárosban és környékén fosztogatásba kezdjenek. Ez az állítás azonban több okból is vitatható és kevéssé valószínű, hiszen a később a váci fegyházba beszállítottak zöme a fogolytörzskönyvek alapján magyar, székely, illetve kis részben román, szerb, vagy horvát nemzetiségű volt, sőt, akadt két olasz fogoly is, így a regényes feltételezés helyett sokkal valószínűbb az, hogy a zömében szökés miatt elítélt rabok csupán haza akartak jutni, kihasználva a pillanatnyi felfordulást. Ahhoz persze kétség sem férhet, hogy az olvasók fantáziáját sokkal inkább megmozgatta egy fegyveres fegyencekkel megtöltött országjáró rablóvonat története.

Nem sokkal a szökés után Illaváról távírón keresztül értesítették a budapesti igazságügyi, és hadügyminisztériumot, illetve a váci állomásparancsnokot.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1914-es közlekedési térképe, melyen jól látható az Illavától Vácig tartó vasúti útvonal (Kiadja: Freytag G. és Berndt, Bécs, a térkép a szerző birtokában) Az Osztrák–Magyar Monarchia 1914-es közlekedési térképe, melyen jól látható az Illavától Vácig tartó vasúti útvonal (Kiadja: Freytag G. és Berndt, Bécs, a térkép a szerző birtokában)

Ezen kívül Érsekújvárról is küldtek üzenetet Budapestre, amelyben beszámoltak a fegyencek kiszabadulásáról. A fővárosból az értesítést követően nem sokkal két karhatalmi századot indítottak meg Vácra, melyeket egy főhadnagy és egy hadnagy vezetett, azonban azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy számos katona Vácott csatlakozott a karhatalmi erőkhöz, hiszen a városban nagy számú magyar nemzetiségű katonaság tartózkodott. Ennek a csoportnak volt a tagja Bertha Gyula is, aki mint a 306. honvéd gyalogezred volt géppuskása vett részt az akcióban. A gyalogezred „Piszkáld ki!” jelmondata röviden össze is foglalja a karhatalmistáknak a fegyencekre vonatkozó elképzelését…

A szerelvény kisiklatását célzó első tervet elvetették, így maradt a szökevények fegyveres feltartóztatása. Valószínűleg Vácon csatlakozhatott hozzájuk az ott tartózkodó Rády József huszárszázados, volt 1. huszárezredbeli (lovas-géppuskás osztaghoz beosztott) tiszt, aki 1916 szeptembere óta a váci lovas-géppuskás keret parancsnoka volt, és később olimpiai kardvívó bajnok lett. Rády József személyével az olvasó már találkozhatott a blogon.

Rády József huszár hadnagyként Rády József huszár hadnagyként
(Forrás: olimpia.hu)

Az akció sikerének esélyét és az abban résztvevő erők ütőképességét jelentősen növelte az erők és az eszközök összetétele: 1918. április 21-e óta a városban tartózkodtak a honvéd fényszóró tanfolyam és eszközei, hasonlóképpen a géppuskás tanfolyamhoz. A vállalkozás vezetője, Rády százados azt határozta el, hogy a szerelvény beérkezése után a korábban rendelkezésére bocsátott reflektorokkal Zoltán Hugó főhadnagy fényszórósai oldalról megvilágítják azt, s géppuskásokkal és lövészekkel veszik körül. Így is történt, azt azonban látni fogjuk, hogy az erő felmutatása önmagában még nem késztette jobb belátásra a vonattal menekülőket.

Osztrák–Magyar fényszóró és fülelőberendezés a harctéren Osztrák–Magyar fényszóró és fülelőberendezés a harctéren
(Forrás: bildarchiv.at)

Az elrabolt vonat 1918. november 3-án hajnalban futott be a váci vasútállomásra, ahol a kivezényelt karhatalmi erők már várták a fegyenceket. Miután a vonaton utazó fegyvereseket felszólították a megadásra, azok közül néhányan válaszként kilőttek a kocsikból. Valószínűleg ekkor szerezhette súlyos sebesülését öt karhatalmista is, hiszen később már nem sok lehetőség volt a kocsikból való tüzelésre. Ezután Rády százados parancsára eldördültek a két oldalt felállított géppuskák és rövid időn belül három kocsi kivételével rommá lőtték a szerelvényt. Amint erről a cikkek, és nagyapámnak Bertha Gyula dédapám beszámolt, a fegyencek a lövedékek elől a padok alatt kerestek menedéket, azonban a géppuskások éppen emiatt térd magasságba irányozták sorozataikat. Ezt támasztja alá számos fogolytörzskönyv is, ahol többször előfordul a „mindkét térden lövési sebek”, vagy a „lövési sebek a bal/jobb lábon” megjegyzés. Miután a fegyverek elhallgattak, katonák hatoltak be a kocsikba, és azokat, akik nem adták meg magukat, lelőtték.

A rövid tűzharc hozzávetőleg 50 fegyenc halálát okozta, és további 70, vagy 90 fő (máshol legfeljebb 96 fő) könnyebben vagy súlyosabban sebesült. Látva a rövid idő alatt bekövetkezett jelentős pusztítást, összesen 229 fő adta meg magát, akik részben a váci fegyházba, részben az Irgalmasrendi Kórházba szállíttattak, majd onnan másnap Budapestre.

„Az Est” tudósítója megjegyzi, hogy a tűzharc után egy bizonyos Russwurm nevű egészségügyi hadnagy telefonon értesítette a budapesti mentőket, akik arra adtak utasítást, hogy vonattal szállítsák a fővárosba a sebesülteket. Ez meg is valósult a szerelvény három épségben maradt kocsijának az igénybevételével. A sebesültek Budapestre irányítását valószínűleg az tehette szükségessé, hogy Vácnak nem volt kapacitása ilyen nagy számú sebesült fogadására.

Géppuskások csoportképe Bertha Gyula hagyatékából Géppuskások csoportképe Bertha Gyula hagyatékából

Az újságcikkek szinte kivétel nélkül beszámolnak arról, hogy amikor a szerelvény a Nyugati pályaudvarra ért, a kocsikba lépő orvosokat két ujjnyi vérben fekvő sebesült és halott fogadta. A szerencsétlenül járt rabokat és az öt katonát a mentők a Rókus-kórházba, a rabkórházba, a 16. helyőrségi kórházba (VI. Hungária krt. 42–46, napjainkban: Róbert Károly krt. 44, Alvásdiagnosztikai és Terápiás Központ), illetve a törvényszéki orvostani intézetbe szállították.

Az újságokban ismertetett sebesült fegyencekről a következő listát állítottam össze:

Béres Pál, 19 éves borbélysegéd, lőtt seb a háton
Bircsa Győző, 26 éves gépész, lőtt seb a hát jobb oldalán
Hintner Jakab, 38 éves budaörsi földműves, a jobb lábán lőtt seb
Strója András, 60 éves fogarasi tanító, a jobb karján lőtt seb
Tandri (máshol Pandri) Péter, 38 éves földműves, lőtt seb a hátán
Fercsák (máshol Fercsik) Gábor, 22 éves földműves Hévizgyörkről, a bordáját lőtték keresztül
Szalai Pál, 29 éves fegyenc, gyári munkás, a jobb vállán lőtt sebet kapott
Petykov Alexa, 58 éves pancsovai napszámos, a koponya bal oldalán lőtt seb
Fazekas Sándor, budapesti tanonc, lőtt sebet kapott a hátán
Flórián Károly, 44 éves alkéri földműves fegyenc, a bal bokáján ficamodást szenvedett
Balog György, 36 éves nyékgyulai földműves, a gyomor-középen és a bal oldali bordákon lőtt seb
Miklós János, 21 éves pilisi földműves, a jobb felkaron és a bal oldali lapockán lőtt seb
Mile János, 25 éves földműves, a jobb karján lőtt seb
Vlád Gergely, 40 éves földműves (néma), az áll alatt és jobb lapockán lőtt seb (a rendőrkórházba került)
Hucsmanics Miklós, 22 éves földműves Berekről, a jobb lábszárán lövést kapott
Kolompár János, 52 éves napszámos, a bal arcán lőtt sebet kapott
Meliharik Ferenc, 29 éves lakatos, három lőtt sebet kapott

A sebesült karhatalmi katonák a következők voltak:

Totoska (máshol Totosan) Alexa, 5. ezredbeli tüzér, a hátán lőtt sebet kapott
Reppel József, a fényszóró tanfolyamhoz tartozó közlegény, a bal lábán lőtt sebbel
Valkó József, 26 éves szakaszvezető, a bal combján és a bal felkarján lőtt sebet kapott
Benz Antal (máshol Bencz Anton), 150. tüzérezredbeli közlegény, bal vállán és bal combján lőtt seb
Hrubony Mátyás, 20 éves (?) közlegény a 15. honvéd gyalogezredből, gyomorlövést kapott

A halottak számát a lapok eltérően adják meg, azt azonban csaknem biztosan kijelenthetjük, hogy 50 fő körül lehetett a halálos áldozatok száma.

A bonyodalmak nem értek véget a halottak és sebesültek elszállításával sem. 229 személyt szállítottak be a váci fegyházba, akik közül 50–60 ember felháborodásának adott hangot, azt állítva, hogy ők nem az illavaiak közül valók, hanem csak véletlenül keveredtek a fegyencek által elrabolt vonatra. Ebből azt feltételezhetjük, hogy a sebesültek és a halottak között is lehettek hazafelé tartó katonák, vagy polgári személyek, akik az akció ártatlan áldozatai lettek. Ezt a feltételezést erősíti „Az Est” cikke is, melyben azt írják, „a halottak közül 7 fegyenc”.

A sors fintora, hogy a katonai beavatkozás elszenvedői között volt Bertha Gyula későbbi munkatársa is, az akkor 21 éves Unger Vilmos, aki nyomdai gépmesterként dolgozott, így kerülhetett sor a kollégák közti későbbi beszélgetésre. Ungert 1917. november 20-án lopásért és szökésért ítélte 3 évi börtönre a hadosztálybíróság, majd 1918. szeptember elején szállították át az illavai fegyházba.

Az eset egyes elemei jól mutatják az 1918. őszi események sajátosságait, az újságok félinformációkon alapuló hatásvadász rémhírkeltéseitől kezdve az általános zűrzavart kihasználó fegyveresekig számos jellemző elemet felvonultat a tragikus történet. Egyben arra is rávilágít némileg, hogy ebben az időszakban milyen könnyen kerülhetett valaki a géppuska egyik, vagy másik végére…

A poszt lábjegyzetekkel ellátott tanulmány formában itt olvasható.

6 komment

Címkék: 1918 Vác Bertha Gyula Illava Rády József

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr8515266630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.10.31. 22:24:54

@PollmannFerenc: Jó bizony! A családi személyes és a "nagy" történelem találkozásának a felfedezése megfizethetetlen, minden másra ott a ... Kristóf is így van ezzel. :)

BartókBéla 2019.11.01. 00:37:18

Remek poszt.Jól egyesíti az egyedi és az általános körülményeket. Nagyon szemléletes, drámai történet egy zűrzavaros és bonyolult kiismerhetetlen időszakból.
Úgy látszik, a váci nemzetőrség nem politikai hanem közbiztonsági ügyet oldott meg.
Vajon mit szólt hozzá Unger, mikor megtudta, hogy évekkel korábban munkatársa is lőtt rájuk?

Berta Kristóf 2019.11.06. 20:54:48

@BartókBéla: Köszönöm! Valóban az volt a cél, hogy a sokak által talán már ismert események közül kiválasszak egy szemléletesebbet, amely afféle klinikai lóként magán viseli több jellemzőjét is az akkori állapotoknak.
Nagyapámnál megérdeklődtem, hogy tud-e arról, hogy Unger hogy reagált, miután Bertha Gyula feltárta előtte múltbéli szerepét, de már nem emlékezett rá, hogy édesapja ismertette-e előtte a folytatást. Így tehát kénytelen vagyok az olvasó képzeletére bízni a reakciót.

Berta Kristóf 2019.11.06. 20:58:13

@PintérTamás: Köszönöm Tamás! Van még néhány olyan családi történet dédnagyapámmal kapcsolatban, mely némi kutatást és elbeszélésekben megemlített ki tudja hol lévő füzetek előkerülését követően a mostanihoz hasonló leírássá alakulhat. Reménykedjünk, hogy így lesz.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása