Képek az asztalfiókból 15.

Mai képünkön egy délceg honvéd tűzmestert láthatunk, aki díszben üli meg a lovat az 1913 júliusában készített fotólapon. Öltözetén a nemsokkal korábban felállított honvéd tüzérség díszegyenruhájának a jellegzetességei is jól megfigyelhetők.

A képen a honvédség újonnan felállított tüzérségének egyik tűzmestere (a tüzérségnél az őrmester megfelelője) látható díszben, 1913 júliusában.

A honvédtüzérség felállítását hosszú politikai huzavona előzte meg. Az osztrákok sokáig hallani sem akartak róla, még elevenen élt 1848–49 emléke bennük. Mikor már hajlottak volna rá, akkor pedig a magyar parlament akadályozta évekig a dolgot. Végül az 1912. évi honvédségi törvény rendelkezett a honvédtüzérség létrehozásáról. Eredetileg 1913–16 között évente két tábori ágyúsezred és kétévente egy lovas tüzérosztály felállítását tervezték, majd ezután következtek volna tábori tarackos alakulatok. A balkáni feszültségek miatt végül módosítottak az ütemterven, és az 1913-ra előirányzott két ezreden és a lovas tüzérosztályon kívül további 8 db két üteges tábori ágyúsosztály is felállítanak.

Honvédtüzér alakulatok 1913-ban:

Az eredeti tervek szerint a tüzérek nem kaptak volna díszruhát, csak csukaszürke gyakorló- és menetöltözetet. Végül mégis lett díszruha, a nadrágot kivéve, ami maradt az eredetileg tervezett csukaszürke térdnadrág, ez jól látható a képen is.

A fekete csákó csak a címerben és a rózsában különbözött a közös hadsereg tüzércsákójától. Ezen fekete – trombitásoknál vörös – lószőrbokréta ölelte körül a magyar korona és az uralkodói névjel dombornyomásával díszített sárga fémrózsát, majd a csákó bal oldalához simult.

Az ún. tüzérségi dolmány a közös tüzérség kávébarna kabátja volt skarlátpiros gallérral, vállszalagokkal, vállperecekkel és kézelőkkel, egy sor tüzérségi gombbal, melynek gallérjára és kézelőire a gyalogsági dolmány zsinórzatát varrták skarlátpiros zsinórból. A lábbeliként bakancsot viseltek, a lovasítottak (mint a képen látható tűzmester) bőr lábszárvédővel és felcsatoló sarkantyúval.

A tábori ágyús csapattesteknél csak a lovasított altiszteknek (mint a képen) volt ismétlőpisztolyuk, és 1877. mintájú, könnyített lovassági kardja, a többiek oldalfegyverként a régi Werndl-féle kardszuronnyal, lőfegyverként ismétlőkurtállyal, a hajtótüzérek karabéllyal voltak felfegyverezve. A lovas tüzérosztály minden tagja kardot és karabélyt kapott.

A fotón szereplő tűzmesterről sajnos csak annyi derül ki a képeslap alapján, hogy Gyulának hívták, és menyasszonyával Szarvasról küldte ezt a lapot 1913 júliusában. Tudomásom szerint Szarvason nem volt tüzéralakulat ekkoriban.