Új adatok kerültek elő egy korábbi posztunk szereplőjéről, Rózsa Imréről. Négy és fél évnyi hadifogság után, 1919-ben szökött haza a szibériai Berezovkáról. A töredékes iratok alapján Omszktól tudjuk felvázolni hazatérését – egyes kérdésekben azonban egyelőre csak feltételezésekkel élhetünk. De ebből a kevés mozaikdarabból is érdekes és izgalmas kép rajzolódik ki egy viszontagságos, több mint három hónapig tartó hazaszökésről.
A blogon korábban megjelent, berezovkai hadifoglyokról szóló posztban szereplő egyik magyar fogollyal kapcsolatban a család jóvoltából újabb információkkal gazdagodtunk. Rózsa Imre József (1890–1969) szegedi tanítóról van szó, aki 1914. november 24-én esett hadifogságba, és 1919-ben, második szökési kísérlete során sikeresen hazajutott. Unokája ezzel kapcsolatos dokumentumokat juttatott el hozzánk. Ezek nem naplójellegű leírások, hanem töredékes feljegyzések: a hazatérés során érintett városok nevei dátumokkal, egy névsor, ellátási jegy, valamint az augusztusban megalakuló, új magyar kormány minisztereinek felsorolása. Lássuk, mit lehet ezekből kihámozni.
Rózsa Imre (álló sor, bal szélső) egy hadifogságban készült csoportképen
Hazatérés útvonala
Az útvonalra vonatkozó feljegyzések, eredeti formájukban:
1919.IV.23. Omszk-Troick (28.)
V.3. Troick-Ufa
13. Ufa-Szterlitamak
18. Szterlit.-Pavlovka (22.)
VI.5. Pavlovka-Petrovszki
20. Petrovksz [sic!]-Szterlitamak
21. Szterlit.-Akszano (vonat. 26.)
26. Akszano-Akszalevka (megszököm)
VI. 28. Szamara
29. Szüzrán
30. Penza
VII. 1. Rjaszk
2. Vjazma (Szmolenszk, Orsa)
3. Minszk
4. Minszk-Sztolbei
5. Sztolbei-Zamirje
10. Zamirje-Semleges övbe
11. Lengyel területre (Podogvalszi)
VII. 12. Baranovicsi (Vonatelgázolás)
15. Baranovicsi-Breszt-Litovszk
16. Lukov
17. Deblin (Ivangorod)
18. Krakov
19. Krakov-
20. Oderberg, Lundenburg/Breszlav
- Hohenauban osztrák területre
éjjel Leopoldauba érk / Wien XXI.
VII. 22. Fertőtlenítés, d. u. a Jugoszl. X. ker.
23. .Wien-Graz-Marburg / Fertőtlen.
VIII. 17. 4:00 a IX. C-ből megszököm s Steinbrückön át Zágrábba
érk.
18. Zágráb-
Indija-Újvidék-Szabadka, Horgos
20. 1:00 Szeged-Rókus, -
A második lista:
Lukov- 2:00
61 Deblin-6:20-11:43
55 Rjadom 1:12 1:22 (4.
96 Skarzysko 2:34 2:44 (3.
140 Kjelce 4:09 4:19 12.
289 Strzemieszyce 8:58 9:03 (10.
298 Granica 9:23 (2.
Krakko 11:47
Marburg 5:35
92 Steinbrück 8:18 13:10
76 Zágráb 15:38 8:40
384 Indija 19:47 10:41
34. Újvidék 11:45
586
Zágráb 11:13
Indija 7:19 10:41
Újvidék 11:45
Rózsa Imre útja Omszktól Szegedig
(A. Hartleben’s Volks-Atlas felhasználásával)
Azt láthatjuk, hogy a feljegyzések Omszkban, Berezovkától már igen távol kezdődnek. Ez jelentheti azt is, hogy korábban nem volt lehetősége jegyzeteket készíteni, de azt is, hogy egy átszállítás során sikerült megszöknie. Egy alkalommal meglehetősen nagy kört is megtett: május 18-án indult el Szterlitamakból, hogy aztán Pavlovkán és Petrovszkon (mindkét településnév olyan gyakori Oroszországban, hogy nem lehet bizonyosan megállapítani, melyekről van szó) keresztül június 20-án visszaérkezzen a kiindulási állomásra. Szembeötlő, hogy kétszer is szerepel az egyébként szökésben lévő fogolynál, hogy „megszököm”. Az első esetnél, Akszalevkánál valószínűleg újra elfoghatták, talán ez a magyarázata a fentebb vázolt, több mint egy hónapig tartó bolyongásnak. A maribori hadikórházban viszont több mint három hét eltelte után érezhette úgy, hogy nem kíván többet várni. Mivel 1919 augusztusában javában zajlott a magyar–román háború, és 4-én Budapestet is megszállta a román hadsereg, érthető, hogy Rózsa Imre arra kényszerült, hogy az országot megkerülve, dél felől térjen haza Szegedre. A második, Lukov–Újvidék útvonal feljegyzésben az első helyen álló számok minden bizonnyal a megtett kilométereket, a városnevek utáni időpontok pedig a vonat indulását és érkezését jelölik.
Rózsa Imre ellátási jegye Mariborból
A harmadik és negyedik dokumentum, amelyek az „Oskrbni list” és „Proti-oskrbni list” nyomtatott fejlécet viselik, a maribori hadikórház bélyegzőjével vannak ellátva. Itt egy kifizetést igazoló ellátási jegyről, illetve ellennyugtáról van szó, hátoldalukon kézírásos feljegyzésekkel. Ezek megfejtése nem bizonyult egyszerűnek: az első dokumentum esetében nagyjából arról van szó, hogy kedvezményes áron utazhat tovább Szegedre. Az ellennyugtán található, cirill betűs, horvát nyelvű kézírás jelentése nem egyértelmű, de valószínűleg arról szól, hogy 3. osztályú vonattal, Nagykikindán keresztül térhet haza. (Köszönöm ehelyütt is dr. Szoleczky Emese segítségét a kisilabizálásban.)
Cirill betűs kézírás az ellennyugta hátoldalán
A Mariborban eltöltött időről tanúskodik az a lista is, amelyet a „Marburger Zeitung” 1919. augusztus 5-iki száma alapján készített „a magyar új kormány miniszterjelöltjei” címmel:
Peidl Gyula m.e
PayerKároly b.ü
Hau(b? l?)rich József h.u
Ágoston Péter k.u (b.ü)
Szabó István
Miakich Ferenc
Garbai Sándor v-k.ü
Garami Ernő ig.ü (ker.ü)
Takács József fm.ü
Lengyel Gyula
Mickich p.ü
Doscsák Antal ker.ü (jólét.ü)
Knittelhofer F. élelm.ü
Bőhm , bécsi magy. követ
Weltner Jakab, munkás-kat. tanács elnöke
Az újság aznapi száma a „Rücktritt Bela Kuns” (Kun Béla lemondása) címmel jelent meg. Rózsa Imre listáján az egyes nevek elírása valószínűleg abból fakadt, hogy kicsit bizonytalan volt a gót betűket illetően. Értelemszerűen izgathatta a kérdés, hogy milyen közállapotokra fog hazaérni – azt persze nem sejthette, hogy a Peidl-kormány már következő nap, augusztus 6-án megbukik.
„Marburger Zeitung”, 1919. augusztus 5.
(Forrás: dlib.si)
Tekintsük meg végül a névsort. Sajnos a legtöbb esetben a nevek mellett nem szerepel rendfokozat, és csapattest is csak egy részüknél. Egyes személyeket, főleg a gyakori nevűeket, így egyelőre lehetetlennek bizonyult beazonosítani. A felkutatott információk alapján úgy látszik, hogy olyan személyekről van szó, akik részéről segítséget remélt szökése során; néhányukat talán még fogsága idején ismert meg.
„Kolmann József, Wien V. Wimmerg. No. 19.”: Több személy is szóba jöhet lehetséges megfejtésként. A „Neues Wiener Tageblatt” 1914. november 28-iki száma említ egy Josef Kolmannt a cs. kir. 28. Landwehr gyalogezredtől, mint eltűntet. Tudomásunk van egy Josef Kolmanról, aki tartalékos zászlós volt a cs. és kir. 21. gyalogezredben, illetve egy Josef Kollmannról, aki cs. és kir. 64. gyalogezredben szolgált tartalékos főhadnagyként. Könnyen lehet azonban, ezek közül egyikük sem azonos a Rózsa Imre által feljegyzett személlyel – nem ritka névről van ugyanis szó.
„Falkner Emil, Innsbruck, Postdirektion”: Itt szinte teljesen biztos, hogy Emil Falkner innsbrucki kerékpár-versenyzőről és postai dolgozóról van szó. Róla tudjuk, hogy 1915. június 24-én Ezüst Vitézségi Érmet kapott, július 9-én pedig súlyosan sebesülten orosz fogságba esett („Innsbrucker Nachrichten”, 1915. augusztus 4). Hogy mikor tért haza, nem derült ki, de az biztos, hogy az 1920. szeptember 24-iki lapszám szerint már Ausztriában volt, mint a Tiroli Kerékpár Szövetkezet („Tiroler Radfahrer-Verband”) sportünnepélyi bizottságának tagja. Feltehető, hogy még Rózsa Imre előtt jutott haza, aki a segítségére számított.
A mai „Gasthaus Johann” honlapján található képen minden valószínűség szerint Johann Schertler és felesége láthatók
(Forrás: gasthaus-johann.at)
„Schertler János, Lauterach, Voralberg”: Johann Schertler lauterachi lakosról annyit sikerült kideríteni, hogy 1914-ben 20 koronát adakozott a Vöröskeresztnek („Bludenzer Anzeiger”, 1914. szeptember 5.). Tagja volt a Vorarlbergi Kádárok Szakegyesületének („freie Fachvereinigung der Vorarlberger Küfermeister”), és minden bizonnyal az ő tulajdonát képezte a szomszédos Kennelbachban található fűrésztelep („Vorarlberger Tageblatt”, 1923. február 19.).
Hirdetés a „Vorarlberger Tageblatt”-ban egy eladó erdőségről, amely ügyben Johann Schertler kennelbachi fűrésztelep-tulajdonosnál lehet érdeklődni
(Forrás: ÖNB ANNO)
Egykori lauterachi műhelye ma „Gasthaus Johann” néven szállodaként működik, és a településen utca is viseli a nevét. Hogy Rózsa Imrével hol és miként került kapcsolatba, nem tudjuk; lehetséges, hogy a Vöröskereszt közvetítésével. Az adakozás alapján következtethetünk arra, hogy Schertler úr szívén viselte a katonák sorsát.
„Fazekas Ferenc, Debrecen, Csapó u. 98.”
„Тимофей Бурлаков, Петровск” (Tyimofejev Burlakov, Petrovszk) „Андрей Царев, Павловка” (Andrej Carev, Pavlovka) A két cirill betűvel feljegyzett személyről semmit se sikerült megtudni, az viszont mindenképpen szembeötlik, hogy a Szterlitamak környéki „körutazás” két állomása, a nehezen beazonosítható Petrvoszk és Pavlovka szerepel nevük mellett. Arra is gondolhatunk, hogy a két illető talán Rózsa Imre segítségére volt, vagy valami egyéb módon került velük kapcsolatba oroszországi útja során.
„Utczás Károly fhdn, Kraków Hotel Laski I. I.R. 34. Por. weg.”: róla viszonylag több információval rendelkezünk. A cs. és kir. kassai 34. gyalogezredben volt élelmezési tiszt, 1919. február 14–május 15. között a varsói gyűjtőállomáson szolgált, majd a krakkói hadifogoly-fogadóállomás vezetője lett. Esetében az is teljesen egyértelmű, hogy miért került föl a névsorra; azt nem tudjuk, hogy Rózsa Imre ténylegesen találkozott-e vele egynapos krakkói tartózkodása alatt.
„Reiter János, Lovrin”: Ezzel a névvel három személyt sikerült találni: az egyik népfelkelésügyi őrnagy volt az m. kir. verseci 7. honvéd gyalogezrednél; a második fegyvertári műszaki főhadnagy a budapesti m. kir. honvéd központi fegyvertárban; a harmadik hadnagyként szolgált a cs. és kir. békéscsabai 101. gyalogezredben. Lovrin Romániában, a szerb határ mellett található; ebből kiindulva a verseci gyalogezredben szolgáló személy tűnik a legvalószínűbb megfejtésnek, de biztosak nem lehetünk benne.
„Melkuhn Károly, Szt-Hubert No. 122.”: egyetlen ilyen nevű személyre sikerült bukkanni. Az illető a cs. és kir. zombori 23. gyalogezredben szolgált hadnagyként, és 1878. szeptember 7-én súlyosan megsebesült Bihácsnál a bosznia-hercegovinai felkelők elleni harcokban (Budapesti Közlöny, 1878. szeptember 11.). Hogy róla van-e szó, egyelőre nem dönthető el; mindenestre ekkorra már meglehetősen idős lehetett.
A Belügyi Közlönyben szereplő Hecktor József, 1900 (kiemelés tőlem)
(Forrás: ADT)
„Hecktor József (Kristóf), K-Komlós No. 261”: Kiskomlós ekkor Torontál vármegyében, a Zsombolyai járásban, közvetlenül a szerb határ mellett feküdt, nem messze az ellennyugta hátoldalán említett Nagykikindától. Hecktor Józsefről annyit sikerült mindösszesen kideríteni, hogy 1900-ban Torontálban, ugyanebben a járásban, Grabácon volt egy segédjegyző, aki ezt a nevet viselte. (Belügyi Közlöny, 1900. november 24.) Valószínűnek tűnik, hogy róla lehet szó.
Heine Lajos igazgatósági tag a Központi Értesítőben, 1898 (kiemelés tőlem)
(Forrás: ADT)
„Heine Lajos, Gyertyános, Tor. No. 3”: Róla csak azt tudjuk, hogy 1898-ban igazgatósági tag volt a „Gyertyámosi takarék- és előlegegylet”-ben. (Központi Értesítő, 1898. március 6.) Gyertyámos ugyancsak a szerb határ mellett található.
Lafleur Jakab a Rendeleti Közlönyben, 1915.
(Forrás: ADT)
„Lafflör Jakab, Torontálújvár”: valószínűleg a szegedi csapatkórházban szolgáló Lafleur Jakab őrmester. (Rendeleti Közlöny, 1915. július 10.)
„Hauk Jakab, T-Kálmánfalva, Bácska”
Wald János igazgatósági tag a Központi Értesítőben, 1912 (kiemelés tőlem)
(Forrás: ADT)
„Wald János, Hercegszobor, Baranya”: lehetséges, hogy azonos a cs. és kir. 84. gyalogezredben szolgáló Wald János tartalékos hadnaggyal. Biztosnak tűnik azonban az, hogy 1912-ben igazgatósági tag volt a „Szabari keresztény fogyasztási szövetkezet”-ben, és 1929-ben a baranyavármegyei Kisgazdapárt választmányi tagja volt. (Központi Értesítő, 1912. április 14; Mohácsi Hírlap, 1929. február 17.)
„Farkas Béla, 65. gy.e. Bácska”
„Knipl József 52. gy.e. Hosszúhetény”
„Kovács Sándor, 20. h. gy.e. Alsóiszkász”: lehetséges, hogy azonos az ezzel a névvel a m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezredben szolgáló tartalékos zászlóssal. (Szepessy-Bugsch Aladár: A m. kir. nagykanizsai 20-ik Báró Szurmay Sándor honvéd gyalogezred története a világháborúban.)
„Szabó János, 22. gy.e. Zetelaka”
„Feit Zsigmond, 32. gy.e. Bp”
„Fazekas Ferenc, 1. gy.e. Debrecen
Híradás Perler János fogságba eséséről a Pécsi Naplóban, 1915.
(Forrás: ADT)
„Perler János, 19. gy.e. Tolna”: tartalékos zászlósként szolgált a m. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezredben. 1915. június 3-án legfelsőbb dicsérő elismerést kapott. Tartalékos hadnagyként, 1915 augusztusában esett hadifogságba. (Pécsi Napló, 1915. szeptember 23.) „Rózsa Imre, 46. gy.e. Szeged” „Frankl Emil” Kérdőjelek tehát maradtak még bőven; bízzunk benne, hogy esetlegesen a családtól előkerülő újabb iratok, vagy olvasóink segíthetnek ezeket tisztázni.
Az eredeti naplóbejegyzéseket köszönjük Pályi Imrének
