A Nagy Háború

Karácsony olasz hadifogságban

A császári és királyi 24. vadászzászlóalj a 34. gyaloghadosztály kötelékében a háború utolsó órájában esett olasz hadifogságba. Az alakulat tisztikarát és legénységét elválasztották egymástól, és a tisztek egy része Nápoly közelében egy szállodában töltötte 1918 karácsonyát. Tóth-Kádár Vilmos alezredes a zászlóalj parancsnoka részletesen megemlékezett erről az ünnepről naplójában.

„Végre valahára a Nápoly mellett levő Agnano Terma szép fürdőszállodába szállítottak bennünket. Ez a szálloda egy egyemeletes szép épület, elég szép kis parkkal, melynek egyik frontja a tengerre, második a Vezúvra, a harmadik camalduli kolostorra néz. […] A szállodának egy igen szép üveges /veranda/ étterme volt, az asztalok szép fehéren terítve, s minden asztalon csinált virágok díszítették […] Az első emeleten helyeztek el egy szobában, ahol már Lehmann Edward alezredes (47. gy. e.), – Eirich Albert alezredes (82. gy. e.) Cichocki Robert tüzéralezredes […] voltak elszállásolva. A kis szobában négyen alig fértünk el. Miután sokan voltunk, az étkezésnél kis csoportokra osztottak bennünket, de mindegyik csoportnak elég ideje volt, hogy az ételét elfogyassza. […] A park tele van pálmafákkal és dísznövényekkel, de vannak benne citromfák is.” – írt Tóth-Kádár Vilmos alezredes a császári és királyi 24. vadászzászlóalj parancsnoka arról a helyről, ahol 1918 decemberében a karácsonyt töltötte hadifogságba esett tiszttársaival egyetemben.

A Terme di Agnano Nápolyban

Az alezredes által írt naplóban 1918. december 12-én született az első bejegyzés a fent említett szállodában. A vadászok az 1918. november 4-én Stazione Per La Carnia nevű vasútállomásnál történt fogságba esésüket követően november 15-étől 19-éig tartó négynapos gyaloglás után eljutottak egy nagy gyűjtőtáborba, a Scorza Capellába, ahol a tisztikart és a legénységet elkülönítették egymástól. Innen a következő napokban előbb a legénységet, majd a tiszteket is különböző hadifogolytáborokba szállították. Az út során a tisztek egy Monte Cassino közelében levő fogolytáborba kerültek, ahonnan a tábornokokat és törzstiszteket a Nápoly mellett található szállodába helyezték át.

Tóth-Kádár Vilmos, immár ezredesként 1920-ban
(HM HIM Hadtörténeti Levéltár)

Ebben az egykor virágzó szállodában töltötték a tisztek a karácsonyi ünnepeket, amelyről a zászlóaljparancsnok így írt naplójában:

„1918. december. 24.

Ma van karácsony szentestéje. A kivilágított és feldíszített asztaloknál mennyien el tudunk nagy szűkösen helyezkedni. Volt egy egyszerű előétel, sült, tészta és fekete kávé. Bort mindenki annyit rendelt, amennyit csak akart. A karácsonyfa is kigyulladt. Midőn visszagondoltam az én meleg otthonomra, az én régi jó szülői házamra, a könnyek a szememben jöttek. Nem is képzeltem volna valamikor, hogy egy emberi szív ennyi megpróbáltatás után még dobogni is tudjon.

Vacsora közben Tischer Gusztáv tábornok szólásra emelkedett, de néhány üdvözlő szó után elkezdett zokogni keservesen, ez bennünket is annyira meghatott, hogy kevés szem maradt szárazon.

Ezután még kb. 12-ig együtt maradtunk, s aztán visszavonultunk szobáinkba. Nem hittük, hogy a karácsonyt is itt fogjuk tölteni.

1918. decz. 25.

Ma az étteremben istentisztelet volt. Az istentiszteletet vasárnap és ünnepnap egy fogoly pap bajtársunk tartja meg. A miseruhát valahonnan beszerzik. Természetesen én minden istentiszteleten jelen vagyok. Kértük a jó Istent, hogy mentse meg hazánkat a szerencsétlenségtől és vigasztalja meg szeretteinket! Délben ünnepi ebéd volt, sültet kaptunk s természetesen hozzá bort is rendeltünk. A nap csendesen és békésen telt.

Katonatisztek karácsonya a háború idején

1918. decz. 26.

Ma is elég jól étkeztünk. Az étkezőszemélyzet karácsonyi ajándékot is kapott. – A XXIV. hadtesttől Schamschula altábornagyon kívül itt vannak: Röder Vilmos alezredes, a vezérkari főnök, Schürger főtörzsorvos, orvosfőnök, Holudonner Béla főhadbiztos, hadbizottsági főnök, és egy cseh vezérkari őrnagy.

Röder Vilmos a tábor legszorgalmasabb embere, egész nap dolgozik, tanul. Egy nagyon szimpatikus ember. Továbbá Strasszer Auguszt alezredes ezredparancsnok (Schützenregiment 3. Graz) is, ki osztrák állampolgár létére kifogástalanul megtanult magyarul és Magyarország katasztrófáját mélyen sajnálta. Nagyon művelt ember, vezérkari törzstiszti vizsgát is tett.”

A szálloda a fogolytábor feloszlatásáig, 1919 augusztusáig adott otthont a fogvatartott tiszteknek. A napló szerzője Tóth-Kádár Vilmos alezredes 1919 novemberében ért haza hadifogságából, így a következő karácsonyt már szerettei körében tölthette.

1938-ban Tóth-Kádár Vilmos összegyűjtötte a vele egykor hadifogságukat töltő tisztek egy részének a névsorát és rangját: