A közelmúltban jelent meg Maruzs Roland szerkesztésében a Virtus dolgában töretlen c. kötet, amely az első világháború során Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett magyar honos katonák adatait tartalmazza lexikonszerű formában.
Maruzs Roland a kötethez írott bevezetőben röviden bemutatja a vitézségi érmek megalapítását, valamint ismerteti a különböző fokozatok történetét és a vitézségi érmekre vonatkozó főbb rendeleteket egészen az első világháború végéig. Ezt követően a kutatás módszertanára, valamint a kutatás során felmerülő problémákra tér ki. Ebből kiderül, hogy már a magyar honosság megállapítása is nehézséget okozott, mivel a rendelkezésre álló források nagy része nem tartalmaz erre vonatkozó adatot. A kutatás kiindulási alapját végül a különböző szakirodalmi forrásokban megjelent névsorok jelentették, amelyekből összeállt a magyar honos Arany Vitézségi Érmesek névsora. A szerző azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy erős forráskritikát kellett alkalmazni a szakirodalommal kapcsolatban, mivel az ott megjelent adatok általában nem tartalmaztak forrásmegjelölést, valamint több esetben az is kiderült, hogy az illetőnek végül mégsem az Arany Vitézségi Érmet ítélték oda.
A szakirodalom összegzése alapján végül mintegy 1500 név gyűlt össze, azonban az említett okok miatt szükségessé vált az elsődleges források részletes vizsgálata is. A ráfordított munka meghozta a gyümölcsét, ugyanis a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött kitüntetési javaslatok átvizsgálása során 1256 fő Arany Vitézségi Érmes kitüntetési javaslata került elő. Ezen felül 283 olyan személy nevét tartalmazza a könyv, ahol az adományozást nem támasztják alá elsődleges források, azonban itt is külön fel lett tüntetve a hivatkozott szakirodalmi forrás.
Maruzs több érdekes statisztikai adatot is közöl bevezető tanulmányában. Ebből megtudhatjuk, hogy az összes Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonának 33%-a volt magyar honosságú, ami magasabb a magyar lakosság népességen belüli számaránynál. A szerző vizsgálta azt is, hogy az egyes magyar kiegészítésű alakulatoknál hány Arany Vitézségi Érmes szolgált. Megállapította, hogy legnagyobb számban a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred katonái rendelkeztek ezzel a kitüntetéssel: összesen 47 fő kapta meg az Arany Vitézségi Érmet az ezred kötelékében. A honvéd gyalogezredek közül a m. kir. brassói 24. honvéd gyalogezred emelkedett ki, ahol 28 katona büszkélkedhetett az Arany Vitézségi Éremmel.
A szerző azt is vizsgálta, hogy melyik hadművelet során végrehajtott fegyvertényekért adományozták a legtöbb Arany Vitézségi Érmet. Ebből megtudhatjuk, hogy a legtöbb, szám szerint 145 Arany Vitézségi Érmet a piavei offenzíva során érdemelték ki a magyar honosságú katonák.
Maruzs kitér a többszöri adományozásokra is, amelyből kiderül, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában ketten, Julius Arigi és Kurt Gruber tiszthelyettes négy alkalommal is kiérdemelték az Arany Vitézségi Érmet. A magyar honosságú katonák közül hárman voltak olyanok, akik részére háromszor adományozták a kitüntetést. Leghíresebb közülük Kiss József tartalékos hadnagy, aki 19 légigyőzelmével egyben a legeredményesebb magyar vadászpilóta is volt. Két ízben 12 magyar katonát tüntettek ki az Arany Vitézségi Éremmel.
A szerző kitér a legfiatalabb és a legidősebb korban adományozott Arany Vitézségi Érmekre is. A legidősebb személy Gyurián Viktor tiszthelyettes volt, aki 60 évesen érdemelte ki a legmagasabb legénységi kitüntetést. Ezzel szemben Sükösd István hadapród 17 évesen kapta meg az Arany Vitézségi Érmet, így ő lett a legfiatalabb az adományozottak között.
A kötet összesen 1568 magyar honosságú katona adatait tartalmazza. Terjedelmi okok miatt csak néhány hőstett került részletesebb bemutatásra, de az adattár így is 325 oldalt tesz ki. Egy-egy személy esetében az alábbi adatok szerepelnek: név, születési hely és év, alakulat, fegyvertény ideje és helye, az Arany Vitézségi Érem adományozásának éve, a fegyvertény levéltári forrása, további szakirodalmi források, valamint a Vitézi Rendbe való felvétel.
A kötetet több mint 30 korabeli fotó és adományozással kapcsolatos dokumentum színesíti. A mellékletek között találjuk Házi Jenő levelét is, aki a Hadtörténeti Múzeum felhívására jelentkezett 1942-ben. Levelének zárómondata egyben a kötet címadója is lett: „Sok mindenben megváltozhattam azóta, de egy bizonyos, hogy virtus dolgában még töretlen vagyok!” A Hadtörténeti Múzeum egy készülő kiállításhoz kívánta összegyűjteni az Arany Vitézségi Érmesek fényképeit, életrajzait és fegyvertény leírásait. Zömmel az ekkor beküldött fotókból lett összeállítva a kötet végén található 203 főt felvonultató arcképcsarnok.
Összességében megállapítható, hogy Maruzs Roland könyvének megjelenésével ismételten egy fontos darabbal bővült a magyarországi első világháborús szakirodalom. A kutatók legnagyobb örömére a kötet megkönnyíti mindazok munkáját, akik egy-egy felmenőjük hőstettének szeretnének utánajárni, vagy akik egy-egy alakulat első világháborús történetét kívánják feldolgozni. A kötet a kiadó honlapján rendelhető meg.
Maruzs Roland (szerk.): Virtus dolgában töretlen. Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonáink az első világháborúban. B. H. N. Kft., 2018. 414 oldal
