A magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred katonái 1918. november 6-án nem mulatságba készültek, amikor a parancsnokuk, Barna Béla ezredes délután 4 órakor kiadott ezredeligazításában a fenti mondatot megfogalmazta. Hosszú útra indultak ekkor a honvédek: hazafelé a tiroli hegyek között. Mi történt az előző napokban és hogyan zajlott az alakulat hazatérése? Az ezred fennmaradt levéltári iratai segítségével erre igyekszem választ adni. Az iratok töredékessége miatt nem kaphatunk teljes választ, csak részinformációkat.
A Brenta folyó völgyében, a Cismon falutól délre húzódó állásaikat tartó pécsi 19-es honvédeket 1918. szeptember 17-én ezredparancsban tájékoztatták, hogy új ezredparancsnokuk lesz. Mellétei Barna Béla, a munkácsi 11. honvéd gyalogezredbeli ezredes bízatott meg véglegesen az ezred vezetésével, amelyet szeptember 26-án vett át.
Cismon del Grappa és környéke műholdas felvételen
Az új ezredparancsnok azonnal szembesült azokkal a nehézségekkel, amelyek a legénység élelmezésében, ruházattal, kötszerrel történő ellátásában már régóta fennálltak. Október 16-án ő is kénytelen volt elrendelni ezredének a hadosztályparancsban kiadott akáclevélgyűjtést, amely az állatok takarmány-kiegészítéséhez kellett. Néhány nap múlva a megváltozott harci helyzet más figyelmet követelt.
1918. október 24-től kezdődően három napon keresztül szinte folyamatos tüzérségi tűz zúdult a magyar királyi 40. honvéd gyaloghadosztály ezredeinek állásaira. A kezdődő olasz offenzíva arra kényszerítette a hadosztály parancsnokát, Nagy Pál tábornokot, hogy október 25-én tájékoztatást adjon a kialakult helyzetről: „Honvédek! Tudjátok, hogy Ő felsége a király, – népei nevében békét kért az ellenségtől. Azért kérte a békét, mert az ellenség gazdasági és kiéheztető rabló hadjárata feleslegessé és kilátástalanná tette a hősök további szenvedését, nélkülözését és a vérontást. Az ellenség megalázó és arcpirító módon utasította vissza az emberséges békejobbot. Azon mesterkedik, hogy szent hazánk ezeréves földjét, kénye-kedve szerint, hozzászólásunk nélkül osztogassa árulóinknak. Október 24-én és 25-én álnokul újra ránk támadt, fegyvert kényszerített kezünkbe, melyet békére nyújtottunk. Úgy számított, hogy a kéz, melyet békére nyújtanak erőtlen lesz, ökölbe nem tud szorulni, lesújtani nem képes. Tévedett hál Istennek. Ahol állásainkba be is tört, véres fejjel, foglyok hátrahagyásával kellett kotródniuk. A 40. hadosztály vitézsége ősi fényében tündöklött.”
Ezekben a napokban a hadosztály két állásban levő ezrede, a 19-es és a budapesti 30. honvéd gyalogezred igen nehéz helyzetbe került. Állásaik mindent elsöprő tüzérségi tűz alatt álltak. A Brenta-völgyi támpontjaikban és állásaikban nagyok voltak a veszteségeik. A tüzérségi tűz fedezete alatt megindult olasz gyalogsági támadások területszerzéssel jártak. A hadosztály parancsnoksága az olasz offenzíva sikere miatt kialakult helyzetre, valamint a fegyverszüneti tárgyalásokra hivatkozva október 29-én kiadta a visszavonulási parancsát. A pécsi honvédek előállásainak kiürítésére másnap került sor, de fel kellett készülni az ellenség előnyomulására, újabb támadásaira. A Tersztyánszky Ödön százados vezette 19/II. zászlóalj kapott parancsot a Fonzaso helység feletti utóvédállás kialakítására.
Tersztyánszky Ödön, a 19/II. zászlóalj parancsnoka. A katonatiszt az 1928-as nyári olimpiai játékokon kardvívásban egyéni olimpiai bajnoki címet szerzett
November 1-én már igen erős olasz gyalogsági támadást sikerült visszaverniük. A megismétlődő támadások sorra megtörtek a századok hősies ellenállásán. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor a zászlóalj szárnyait megkerülő ellenséges gyalogság a harcoló századok háta mögé kerültek. November 2-án ezért Tersztyánszky százados is visszavonult honvédjeivel. Barna ezredes a Cismon folyó völgyében, Moline községben gyülekeztette zászlóaljait (és a hozzájuk beosztott miskolci 10. honvéd gyalogezredbeli századot). Igen fontos volt számára, hogy ezrede egy egységben, felügyelve és vezethető kötelékekben készüljön fel arra a hosszú útra, amely előttük állt.
„Az Ujság” 1918. november 2-i címlapja
A Cismon folyó völgyében szörnyű állapotok uralkodtak. Az utak mentén mindenféle anyagok és felszerelések szerteszét dobálva, egységüktől elszakadt rendezetlen csoportok tömegei igyekeztek észak felé. Szinte állandóan ellenséges repülőgépek keringtek felettük. Raktárak kifosztva, felgyújtva, fegyverek eldobálva, vezetés nélküli csoportokba verődött katonák gyalogoltak az utakon. A kaotikus helyzet ellenére Nagy Pál tábornok igyekezett egyben tartani hadosztályát. Az egységes erőbe vetett bizalom erősítette Barna ezredest és tisztikarát is. November 4-én már mindhárom zászlóalj és a miskolci század is Molinébe érkezett, ahol parancsnokaik igyekeztek rendezni a kötelékeket. Laktáborukat egy parancsnok és 9 főből álló laktáborőrség védte a rendezetlenül visszavonuló tömegtől, és egy fél század volt készültségben.
Moline község előtt – ma
Barna ezredes november 5-én este 9 óra 45 perckor kiadott eligazításának 8. pontja fontos információt ad honvédjeinek: „F. hó 3-án a fegyverszüneti szerződés november hó 4-én dut. 3h-i kezdettel aláíratott. Ez a legénységnek haladéktalanul kihirdetendő. Gyalogcsapatok fegyverüket megtartják. Málha és élelem szállításhoz járművek megmaradnak. Puskánként csak béketáska lőszer, 10 drb. legyen, több lőszer megsemmisítendő.”
A 11. pontban a következő olvasható: „Lőszer, telefonanyag, gázálarc, acélsisak, világító anyag, kézigránát, közelharceszközök megsemmisítendők. Különösen kézigránát és világítótöltény ne maradjon, géppuskák megmaradhatnak.”
Részlet az Eligazításból
Intézkedés történt, hogy három élelmezési csoport alakuljon. A tiszti étkezde is felosztásra került. Mindegyik csoportban legénységi étkezési bizottságot kellett alakítani, amelybe minden alosztály egy altisztet és egy honvédet vezényelt. Az összes élelmiszerkészletet arányosan kellett elosztani a három csoport számára. Mindenki rendfokozatára való tekintet nélkül egyenlő ellátásban részesült a jövőben. A 12. pont már az indulásról tájékoztatott: „Az ezred 8-án indul 8 napos menetben Innsbruckba. Ott lesz bevagonírozás. Mindenki várjon türelemmel. A cél most, hogy az ezred oda vezettessék.”
Részlet az Eligazításból
A 13. pont a fegyelem betartását írja elő: „Takarodó legénység részére ezentúl dut. 6h-kor, amikor minden ember szállásán legyen. Kocsmába járás nappal is tilos. Ügyeletes közegek ellenőrizzék. Szigorúan megtiltom a lakosságtól bármit még pénzért is elvenni.”
Az indulást a tervezettnél előrébb hozták, mert november 6-án reggel megkezdték a menetet. A betegeket és az élelmiszert lovas kocsikkal szállították, sőt a húskészletet biztosító ökrök egy részét is befogták a kocsik elé. Külön őrség felügyelte az élelem- és a sókészletet. Nehéz volt megtartani a zárt menetoszlopot a felügyelet nélkül kóborló katonacsoportok befurakodása miatt. A Rolle-hágó előtt szállt táborba az ezred, amelyet őrséggel védtek.
Az első menetben töltött nap tapasztalatait is figyelembe vette Barna ezredes, amikor november 6-án délután 4 órakor kiadta újabb eligazítását: „Az ezred holnap f. hó 7.-én Auer-ra menetel. Del 7h 30-ra élével a templomnál az alábbi sorrendben menetkészen álljon: ezredtörzs és vonata, II. zlj. utána vonata, III. zlj. miskolci század, utána III. zlj és miskolci század vonata, 1. és 2. szd. I. zlj. vonata, 3. és 4. szd. ezredsegélyhely kocsi. Legszigorúbb rend, zárkózottság legyen. Senki beosztásából ki ne lépjen. Tisztek megosztva szdjaik élén és végén menetelnek. Ügyeleti közegek osztagaik végén tartózkodnak.”
Kihirdetésre került, hogy a rablást, pusztítást, idegen vagyon rombolását feltétlenül meg kell akadályozni. A tisztek, altisztek az ilyen szándékot már csírájában akadályozzák meg. Csak lótáp és tűzifa szabályszerű harácsolása volt megengedve, de az is csak az ezredparancsnokság által kiutalt területen. A legénység számára kihirdették azt is, hogy a szolgálati eskü szent és kötelező, tehát, aki csapatát elhagyja, az szökevény. A nem szállítható betegeket a menet alatt elért legközelebbi községi elöljárónál kell majd leadni, nyugta ellenében. A legénység takarékoskodjon a kenyérrel, mert az elpusztított hadsereg-élelmiszerraktárak miatt nincs kilátás pótlásra. Gyúlékony anyag közelében tilos tüzet rakni. A településeken történő áthaladáskor a lakosságra megjegyzéseket ne tegyenek. A legénység zárt kettős rendekben meneteljen. A 9. pontban ez olvasható: „Énekelni szabad.”
Részlet az Eligazításból
Barna ezredes fontosnak tartotta, hogy a következő tájékoztatást is megadja: „Megértetni a legénységgel, hogy egyetlen célom az ezredet a lehető legjobban élelmezve és ellátva Innsbruckba, a bevagonírozó állomásra vezetni. De ez csak úgy lehetséges, hogyha minden ember fegyelmezetten, rendben és zárkózottan marad.”
Az ezred állománya e napon: 1625 fő, 202 ló, 44 igavonó ökör, 7 mozgókonyha, 65 országos jármű (szekér) 4 kézi géppuska.
A Rolle-hágó látképe – ma
November 7-én igen nagy feladat előtt álltak: átkelni az 1989 méter magas Rolle-hágón, és elérni a Bozen város közelében lévő kis települést, Auert. Ezen a napon már a budapesti 29. honvéd gyalogezred századai is csatlakoztak a pécsi ezredhez. A hágón átkelő, kimerülten menetelő honvédek mellett olasz katonákkal teli teherautók robogtak el, amelyek a Brenner-hágó felé igyekeztek. A III. zászlóalj lemaradt az átkeléskor, és csak november 8-án érkezett be Auerbe. A zavaros helyzetben igen fontos feladat volt az élelmet szállító szekerek védése: „Minden zlj. vonatát önállóan biztosítja és pedig állandóan a vonat körül cirkáló járőrökkel.”
November 8-ára virradóra olyan esemény történt, amely azonnali intézkedést kívánt: „A mai elhelyezési körletben St. Jakobon az éjjel egy csapat legénysége házakba betört, e miatt egy olasz bizottság fog kiszállni, ezt kivizsgálni. A zlj. par.nokok tegyék felelőssé század parancsnokaikat, hogy legénységüket gyakran ellenőrizze, feltétlen megakadályozzák az ilyen esetet.”
Már ezen a napon intézkedés történt, hogy november 9-én reggel 6 óra 30 perckor menetkész legyen az ezred, mert a cél, hogy Bozen városán keresztül elérjék Waidbruck települést. A menetükhöz felzárkózott a hadosztály lovassága is. Kihirdették a hadosztály parancsnokságától kapott tájékoztatást is, hogy Bozentól északra bandák támadják meg és fosztogatják a visszavonuló katonákat.
Részlet az Eligazításból
Waidbruckot elhagyva, Klausent elérve azonnal megkezdődött a kötelékek rendezése, a laktábor kialakítása. Elrendelték a szigorú összetartást. A zászlóaljak igen nagy figyelmet fordítottak a vonat őrzésére. A legénységnek szigorúan megtiltották, hogy a közeli faluba bemenjenek, és az olasz katonákkal érintkezzenek. Szigorú parancsban szabályozták az ökrök levágását, amelyet az élelmező tisztek felügyeltek. Előírták, hogy naponta a fejadag legalább 250 gramm legyen (amíg állásban voltak a honvédek, addig 125 gramm hús volt a napi fejadag). Az élelemmel kötelező volt takarékoskodni, amelyet minden zászlóaljnak egyformán osztottak ki. November 9-én intézkedés történt a menet másnapi folytatására: „Menet közben a zlj.-ak legalább ezer lépésre maradjanak le, hogy a menet folyékony [értsd: folyamatos] legyen. Minden zászlóalj önmagában zárkózva legyen.” A következő pihenőhely Aicha község közelében volt kijelölve.
A késő este Aichába érkezett zászlóaljak keveset pihentek, mert másnap, november 10-én reggel 9 órakor megkezdték a menet folytatását. A mozgókonyhák 8 óra 45 perckor megkezdték az ebéd főzését. Először az ezredtörzs indult el 9 órakor, őket követte a II., III., I. zászlóalj, a 29. ezred és a hadosztálylovasság zárta a menetet. A cél: Sterzinget elérni.
A november 10-én kiadott Eligazítás
A menetelő századok egyben tartása nem volt lehetséges, mert a rendezetlenül visszavonuló katonák csoportjai befurakodtak közéjük, élelmet követeltek. Közben az ezredet utolérte a hadosztály másik ezrede, a szabadkai 6. honvéd gyalogezred is. Ezért a november 11-re elrendelt menet folytatásánál már ezt is figyelembe vették: „Holnapi menetben zljak ne tartsanak nagy távközt, mert közvetlenül követi ezredünket a 6. ezred. Pihenők csak az ezred parság értesítésére tarthatók. Zljaktól egy-egy jelentő vagy küldönc elinduláskor az ezred parságnál jelentkezzék.” Az 1370 méter magas Brenner-hágón kellett átkelniük, ahol már erősen havazott. A már oda érkezett és elhelyezkedett olasz katonák magabiztos fölényességgel tekintettek az ütött-kopott menetelők tömegére.
A hágón átkelve újra laktáborba szállt az ezred. Itt már elkezdődtek a szökések, mert voltak olyanok, akik úgy gondolták, most már saját kezükbe veszik hazatérésüket.
Szolgálati jegy a szökésekről
A pihenő során a magyar tábori lelkész parancsot kapott Barna ezredestől, hogy november 13-án délelőtt előadást tartson. Téma: mire számítsanak a hazaérkező katonák, mi a helyzet Magyarországon. A román tábori lelkésznek ugyanezt kellett ismertetnie a román legénységgel. Rövid részlet a közel három oldalas szövegből: „Magyarországon a fegyverszünet megkötése óta nekünk szokatlan újítások léptek életbe. Új demokratikus kormány alakult. Köztársaságra törekvésről olvasunk. A katonaság mielőbb leszerel és kevesebb fog maradni, mint az előbb békében volt. Az egész ország az új átalakulás hatása miatt mozgalmas. Az ország szélső vidékein a nemzetiségek között lázadások vannak, fejetlenség uralkodik, rabolnak, pusztítanak. Magyarországon is mindenki az ország bajaival foglakozik. Segíteni akar, és csak árt annak, ahelyett, hogy mindenki a maga feldúlt, elhagyott hajlékát hozná rendben.”
Részlet a november 12-i Eligazításból
November 13-a igen mozgalmas nap volt a pécsi 19-es honvédek számára. Még ezen a napon adták ki a 317. számú ezredparancsot is, amelyben közölték a 40. honvéd gyaloghadosztály op. 272. rendeletét: Nagy Pál tábornok elköszönését a hadosztályától. Barna ezredes pedig intézkedett arról, hogy a századok két napos menetre készüljenek fel, mert
A november 13-án kiadott Eligazítás
Még ezen a napon kiadásra került az „Utasítás a vasúti szállításra”, amely előírta a szállítás alatti viselkedést és tennivalókat.
Utasítás a vasúti szállításra
A pécsi 19-es honvédek leszerelése Szekszárdon történt meg, ugyanis a fegyverszünet értelmében Pécs katonailag kiürítendő terület lévén a magyar hadügyminiszter úgy rendelkezett, hogy a 19. honvéd és az 52. közös gyalogezred Szekszárdra költözzön át. A Nagy Háború egyik kiváló honvédezredének 1918 novemberében véget ért a hadiútja. A pécsi honvédeket rendben, fegyelmezetten, nagy odafigyeléssel hazavezető utolsó ezredparancsnokukra, mellétei Barna Béla ezredesre ugyanolyan tisztelettel emlékezhetünk, mint az ezred előző, győztes csatáit vezénylő parancsnokaira. Arra a parancsnokra, akinek rövid idő alatt sikerült összekovácsolni az ezred tisztikarát, legénységét. Bizalommal voltak irányába, ő pedig felelőssége tudatában. Fontos volt a bizalom és a felelősség, mert ennek hiányában az október végi és november eleji napokban még kritikusabb helyzetbe került volna a pécsi ezred.
