Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 37. rész
1918. október 24-én délelőtt a nagy ködöt kihasználva újra betörnek az olaszok a szegedi 46-osok állásaiba. Egy gyors ellentámadással sikerül kiverni őket, s kiderül, hogy alpini egységek állnak velük szemben. Balra a karánsebesi 43-asok állásába is betörnek az olaszok, és délre elfoglalják az egész Stern Kuppét. Kritikussá kezd válni a helyzet…
A jó hírt siettem megvinni a sturmos kavernába embereimnek. ½ 10 lehetett, az ellenséges ágyútűz úgyszólván teljesen megszűnt s meglehetős csend volt, a köd még mindig elborított mindent, 10–15 lépésnyire lehetett csak látni. Az eddigi jelekből ítélve ez az offenzíva nem ígérkezett valami erősnek.
10 óra volt, s a nagy csend még mindig tartott. Egyszerre csak Rác őrmester rohant be a kavernánkba: „Alárm az Istenit! Bent vannak a digók a Feldwachétól jobbra!” Hihetetlen gyorsan rohantunk ki a kavernából. Legelöl Hódi futott az 1. patrullal, utána Korp. Dakó és Gefr. Gémes törtettek patruljaikkal, leghátul én mentem a flammosok és Korp. Urbán, és az ordonáncom kíséretében. Mire mindnyájan kiindulhattunk a kavernából, Hódiék szalvéja már ropogott is az 1. és 8. (jelenleg 5-ik) századok érintkezési pontján. A digók ész nélkül menekültek, s gépfegyver- meg kézigránáttűztől kísérve számos halottat, egy súlyos sebesültet és 6 darab nehéz gépfegyvert hagyva állásunkba és állásunk előtt. Némelyik gépfegyver még fel se volt állítva, csak össze volt még csomagolva. Egy gépfegyver azonban már zakatolt, mikor az ellentámadás (egy időben sturmosaim és az 5. század részéről) megindult, persze eredménytelenül (hisz látni nem bírhattak a digók a ködben) s a gépfegyvertüzelés csak arra volt jó, hogy pontosan megtudhassák Hódiék, hol vannak bent a digók állásunkban. Az olaszok lekaszálva az 5-ik századhoz beosztott normál gépfegyverek tüzétől számosan hevertek (amennyire a ködben ki lehetett venni) állásunk előtt. A sebesült olasz csúnyán össze volt törve (embereim kézigránátjától sebesült) alpini volt, s szegény alig lihegett, mikor a Regts. hilfsplatzra" szállították le.
Rohamos támadás – 1917-ben a Lokovecen egy gyakorlat során készült fotón (Kókay László hagyatékából)
Annyit tudtunk most már, hogy velünk szemben alpinik vannak, tehát a legbátrabb olasz csapatok. Emiatt fokozatos figyelem is vált szükségessé. A jól sikerült ellentámadásunk után ismét olasz ágyútűz következett, mire mi a Sturmos kavernába visszahúzódtunk. Rác őrmester (aki meglehetősen be lévén rúgva) is bejött hozzánk, s elmondta, hogy vették észre, hogy a digók – kihasználva a nagy ködöt – bent vannak állásainkban. „A feldwaché kavernájában voltam, s a feldwaché stellungjába vizsgálódni kiment poszt, mikor visszajött a kavernába kérdésemre, hogy mi újság odakint, azt felelte, hogy a köd miatt nem látni semmit, de a kaverna szájától jobbra erős beszéd, kiabálás hallatszik. Én erre kimentem a kavernából, s jobbfelé az 5-ik század stellungja felé tartottam. Egyszerre több embert láttam a stellungunk előtt mászkálni, de a köd miatt nem lehetett látni kicsodák. Először azt gondoltam saját patrulunk, s közelebb mentem hozzájuk, revolverem azonban minden eshetőségre készen kézben tartottam. Hirtelen tőlem 5 lépésre egy gránátgödörbe húzódva 4–5 digót pillantottam meg, hirtelen ledekkoltam, s rájuk kiáltottam: »Ki az? Mi az?« Erre az egyik digó hívogatólag intett felém a kezével azt mondva: »Avanti!« Én rájuk sütöttem revolverem, s visszarohanva az állásunkba a feldwache kaverna legénységét, majd a hadnagy úrékat fellármáztam.” Hát ez elég érdekes kaland volt, s hőse Rác őrmester meg is érdemelt volna egy kis rumot, „de honnan szerezzünk, ha egyszer nincs” mondottam. Zugsf. Hódi erre megjegyezte, hogy unternéhmung most már úgy se lesz, fogyasszuk el a megspórolt rumot. Embereim örömmel beleegyeztek, s erre (az egészet nem engedvén egyszerre elpocsékolni) 2 liter rumot szétosztattam a jól megérdemelt jutalom címén az emberek közt. ½ liter rumot Frankó patruljának is leküldtem az 1. század balszárnyára. Hódi sturmosaim beleegyezésével Rácot is megkínálta a rumból, s ő jót húzva az üvegből eltávozott megvizsgálni a figyelőposztokat, „nehogy megint begyüjjenek a digók.” Rác, mint mindig, úgy ebben az offenzívában is bátorságával és kötelességtudásával megbecsülhetetlen szolgálatokat tett az 1. századnak, s most is csak az ő lélekjelenlétének köszönhetjük, hogy nem szaporítjuk az olaszok foglyainak létszámát.
A II. és III. Baonok (tehát jobb felől) jelentései mindig az 1. század relais post relais post állomásán menvén keresztül a tőlünk jobbra eső dolgokról pontos tudomást szereztünk, a III. Baonnál történt reggeli támadást leszámítva jobbra tőlünk nyugalom volt, bal felől azonban semmit sem hallottunk. Rác távoztakor kimentem a kavernából, s embereim által figyelmessé téve bal felől jövő (mit eddig a csendes napokban sohasem lehetett hallani) fi, fi, fi, fi, fi, fi gépfegyver golyók fütyülését lehetett hallani. Rögtön arra következtettem, hogy bal felől tőlünk bent vannak a digók állásainkban. Azt sem tartottam azonban kizártnak, hogy valahol állásaink előtt befészkelődve, onnan lövöldöznek. A dolognak haladéktalanul a végére kellett járni. -hoz Sztenta fhdgy mentem, észrevételeim közöltem vele, s ő rögtön ordonáncot küldött a 4. századhoz. Az ordonánc visszajőve csak ennyit mondott: „A főhadnagy úr Szabó azt üzeni, hogy a 43-asoknál 43-asoknál bent van a digó. A gépfegyvergolyók már majd egy órája fütyültek fejünk felett, tehát a nustyuk jó sokáig bent hagyták maguknál a digókat. Az olaszok támadása a Stern Kuppe ellen tiszta időben nehéz lett volna, a századunktól működő s a Stern Kuppe előterepét kitűnően strájoló gépfegyvereink miatt. Most azonban a ködben lehetséges volt. A Calcinó völgyből azonban tiszta időben is (a terepnehézségeket leszámítva) kevesebb veszteséggel és könnyebben volt a Stern Kuppe elleni ellenséges támadás keresztülvihető. (Mint később megtudtam a Calcinó völgyből indult a fő támadás.) Akárhogy is történt, az azonban jelenleg mégis kellemetlen hír volt számunkra, hogy balra, nem is oly messze tőlünk stellungunk egy része az olaszok hatalmában van, abban a veszélyben forogtunk, hogy balról felgöngyölítenek bennünket. Ez annál is kellemetlenebb volt ránk nézve, mert nekünk állásunkból visszavonulnunk lehetetlen volt. Mögöttünk a hatalmas völgy terült el, s az ellenség volt állásainkat elfoglalva, minket visszavonulásunkban, minden lövés mellőzése nélkül csak utánunk gurított kövekkel elpusztított volna, s a Solaroló gerincen trónolva az ellenség, ha nekünk csudálatosan mégis sikerült volna a völgybe épségben lejutni, Serénig mindent belátva lépten-nyomon hatalmas tüzérségével követve pusztított volna el bennünket. Itt csak győzni, meghalni, vagy foglyul esni lehetett.
A bizonytalan helyzet miatt egyik ordonáncot a másik után küldtük a 4-ik századhoz jelentést és felvilágosítást kérve. Szabó csak annyit tudott írni, hogy mire a digókat észrevette, a századja balszárnyán is már bent voltak, ő azonban kiverte őket, s vagy 20 lépést a 43-asok stellungjából is tart. A 43-asok mind elszaladtak, vagy foglyul estek, csupán 3 ember maradt tőlük a 43 legjobbszárnyán a 4. századunkkal összeköttetésben. A digók azonban most folyton támadják bal felől a 4. századot, úgyhogy a helyzet kritikus.
Dél felé erős kézigránátropogás hallatszott a Stern Kuppéról. Mi azt hittük, hogy részünkről ellentámadás indul, azonban tévedtünk. Mint később megtudtam, a digók támadták a 43-asok főállását, s délben már kezükben volt az egész Stern Kuppe. A 7. század (a Baons reserva) mint ez esetben a kötelessége volt, a 4. század stellungja és a Pyramiden Kuppe oldalán levő hátsó állásunk közti részt megszállta, az ellenségnek a Monte Solaroló hátbatámadását lehetetlenné tenni lévén a célja. A Pyramiden Kuppénak délnyugat felé eső oldalát az ott Ständige Besatzungként szereplő 3. század és 2 első gépfegyver századbeli zug szállta meg. A digó továbbtámadás így egyelőre lehetetlenné lett téve. Az említett századok létszáma azonban oly kicsi volt, hogy nagy tömegű olasz támadásnak nehezen tudtak volna ellenállni.
A terület vázlata Kókay László hagyatékából
Du. 2 óra felé a köd felszállt, s egész jól lehetett szabad szemmel is látni, amint a Fontana Secca borzasztó meredek oldalán kapaszkodtak felfelé a Stern Kuppéról elmenekült 43-asok. Először azt hittük, hogy a digók már a Fontana Seccát támadják, csak akkor láttuk, hogy a 43-asok, midőn az olasz tüzérség tűz alá vette a menekülőket. No, a „nustyu banda” jól letette a prüfungot a mai napon is. Alárm posztom, aki a feldwaché kavernában tartózkodott, egyszer csak azt jelentette, a Stern Kuppéról vonulnak vissza digók. Ellentámadás zaja nem hallatszott, s így nem láttam okot fennforogni, miért vonulnának vissza a digók. Felszaladtam egy pár sarzsimmal a hegy gerincére, oda ahová de. betörtek a digók, s lenéztünk a Stern Kuppe előterepére. Tényleg nagyobb csoportok vonultak a Stern Kuppe felől a Casera Solaroló és Casa del Sol felé. A kézi gépfegyverek rögtön felállíttattak, s működésbe kezdtek részünkről. Az 1. H.M.G. Zug. U.Offz-ja, egy Zugsführer kukkeron nézte a lövések hatását. Egyszer csak felkiáltott és átadta a kukkert nekem: „Tessék csak nézni, azok 43-as foglyok. Figyelmesen megnéztem a szétriasztott, s lövéseink elől futkosó embertömegeket, s láttam, hogy fegyvertelenek, soknak a fején az olasz sisaktól kétségtelenül megkülönböztethető sisakunk volt. A Zugsf. megkérdezte: „Ugye, tovább lőjük a nustyu bandát?” „Természetesen” – felelém, s addig, amíg az olasz suttyogózni nem kezdte a gépfegyvereket, szorgalmasan pusztították a gépfegyverek a digókat.
Az idő kitisztulván ismét élénkült az olasz ágyútűz vonalaink ellen, pergőtűznek azonban most nem volt nevezhető. Kavernánkba húzódtunk du. 4 óráig, amikor is újabb „Alárm” avizóra felrohantam szakaszommal arra a helyre, ahol de. betörtek a digók. Az olasz támadást a század abschnittja ellen leginkább is ezen a ponton lehetett várni, mivel ez volt legközelebb az olasz álláshoz, mint két baon. érintkezési pontja leggyengébben volt részünkről megfigyelve (mindegyik Baon a másikra szerette volna áttolni a veszélyes darabkát), továbbá még itt–ott meg is volt a folytatása az olasz állásnak (mely míg állásunk az olaszoké volt ebbe vezető futóárok volt), s támadás alatt pedig mindent, ami fedezetet nyújtott ki szokás használni. Az alárm avizálás bal felől jött a 4. század felől. Mi felérkezve az említett veszélyes helyre nem láttunk semmit, nálunk nem támadtak a digók. Sőt alighogy mutatkozni kezdtünk az állásban, srapneltüzet kaptunk, mi arra visszahúzódtunk ismét kavernáinkba.
A gépfegyverek azonban szakadatlanul kattogtak a Pyramiden Kuppéról, sőt néha-néha a századunk legbalszárnyán lévő Hand. M.G.-ek is beleszóltak a koncertbe. Ordonánc jött avizálni, hogy a 4. századot és a Pyramiden Kuppét támadják a digók. A támadás erős volt, azonban visszaverték a mieink. Az idő tiszta volt, s tüzérségünk a lövöldözött vörös rakétákat most megláthatva, rögtön tűz alá vette az olasz feldwaché állást (bár előttünk nem támadott a digó) és a Calcinó völgyét, a Stern Kuppét azonban, nem lévén még rá belőve, nem lőtték. Pedig nem ártott volna. A digók már alaposan befészkelhették magukat a Stern Kuppén, mert az 1. századtól a Baons kmdóhoz vivő úton járni lehetetlenség volt a Stern Kuppéról az egész 4. és 1. század hátsó terepét strájoló olasz gépfegyvergolyóktól, melyek a Stern Kuppéról jöttek.
Az ordonáncoknak a még az olaszok által épített futóárkon, mely sok helyen be volt tömődve, kellett a Pyramiden Kuppe oldaláig leszaladni, onnan már fedett terepen mehettek tovább. Barakkomban, melyben csak néhány napig lakhattam, lehetetlenség lett volna lakni tovább a gépfegyvertűz miatt. Az 1. század 2. szakaszának s a kézi gépfegyver szakasz 2. schwarmjának sok vesztesége volt a délutáni alárm alkalmával. A kavernából kibújva a Stern Kuppéról gépfegyvertüzet kaptak. A halottak közt volt szegény Mildner fhdgynak volt dínerje is: Tóth Pista.
Beesteledett. Állásaink nem álltak már erős tűz alatt. Sőt a tűz az éj folyamán sokszor szünetelt. Ellenben az utak erős ágyútűz alá kerültek. Különösen a Misola wég állott heves csimbum tűz alatt. Az ellenséges nehéztüzérség az éj folyamán nem működött, csak kis mértékben, ellenben a suttyogók egész éjjel dolgoztak. A Misola wégre 25-én de. 1 óráig 4 másodpercenként ment egy suttyogó lövés, éjfél után ez is ritkább lett. A Fontana Seccára, a Baons. és Regt. kmdókhoz vezető út, mivel kevésbé volt fontos ( tragtírok nem jártak rajta) gyengébben volt tűz alatt, s leginkább a régi Baons. kmdó (¤ 1572) tájékán lőtték a digók.
Menázsi (kivéve a tiszti menázsit, ezt a baons kmdó mellől kellett volna hozni) ma rendesen volt, a konyhákig vezető út nem állott tűz alatt. A másnapi fassung azonban nem bírt bejönni. Érte kellett menni a Baons. kmdóig. Ez nehéz feladat volt éj idején az ágyútűz alatt álló keskeny ösvényeken. Tőlem is 2 ember ment. Baj nélkül járták meg az utat. Az egyik emberem (Pintér) jelentette, hogy a Sturm Baon 17. még 23-án felindult San Gregorióból, s az éj folyamán már meg is érkeztek a Fontana Seccára az őrnagy úr Müller vezetése alatt. No – mondtam – lesz már, aki megcsinálja az ellentámadást a Stern Kuppéra. Embereim most örültek, hogy mi stellungban vagyunk, s nem kellett „alármában” feljönnünk ellentámadást csinálni. No, ennek én is örültem. Az éj elég világos s ködmentes volt, s minden baj nélkül telt el.
25-én szürkületkor vártuk az olaszok támadását, azonban csendben voltak, nem támadtak, kivéve a 4. század balszárnyát, ahol reggel ¾ 6-tól ½ 8-ig egyik eredménytelen támadás a másikat érte, eredménytelenül. Halberotta Szabó kitett magáért. Az éj folyamán csak keveset bírtam aludni a kaverna hideg levegője miatt, s leginkább a kaverna szájában rakott tűz mellett melegedtem. Most pár óra hosszára leheveredtem egy csomó rüsztung és pokróc tetejére.
De. 11 óra lehetett, hogy felébredtem. Kimentem a kavernából, s embereim által figyelmeztetve a Misola wegen a stellung felé jövő sturmosokat vettem észre. Lehetett vagy 3 századnyi sturmos. Rögtön tudtam, hogy a mi sturmosaink lesznek. S nem csalódtam. A sturmosok baj nélkül felértek, s egy részüket a Reg. Hilfs platz környékén, más részüket – így a 46-os Sturm Komp. is – a II. Baon rayonjában helyezték el. Mint később megtudtam, mind a 4 század feljött a H.M.G. Zugokkal együtt ellentámadást csinálandó a Stern Kuppe ellen.
Az idő elég szép volt, előterepünk s az olasz előállások azonban gyakran ködben álltak, úgyhogy vigyáznunk kellett, hogy olasz támadás készületlenül ne találjon bennünket. Sztenta fhdgy. kérésére egy Sturm patrult a feldwache (104-es) kavernába küldtem, hogy ott készenlétben legyen. A leggyengébb patrult, a Gefr. Gémesét küldtem, s káplár Bertalant is hozzájuk adtam, akit patrul kommandánsnak tettem meg ismét. Rögtöni ellentámadás céljára 2 patrulom maradt a Zugsf. Hódi- és a Korp. Dakó-féle patrulok.
Dél felé az olasz ágyútűz élénkülni kezdett, s ismét hatalmas gránátok zuhogtak mögöttes terepünkre. A tűz mindinkább hevesebb lett.
Du. 2 óra után néhány perccel pedig oly őrületes pergőtüzelésbe kezdtek az olaszok, hogy olyat még nem láttam. A Stern Kuppéról most már jól beláthatták a digók a 4. század és az 1. század 2 szakasza közti völgyet, s most azok is hatalmas tüzet kaptak. Korp. Frankóék unterstandja (szerencsére nem volt benne senki, a kavernában voltak) 15-ös ekrazit gránáttól volltreffert kapva eltűnt. Az én kis házikóm tetejét is összeszaggatták a lehulló kövek. A mi kavernánk közelébe nem jött gránát, mi kint álltunk egész addig az ideig, míg a feldwache kaverna innenső szája egy 15-ös treffert nem kapott, attól kezdve mi is leginkább bent voltunk kavernánkban. Néha-néha azonban kinéztünk. Az egész rettentő mély Stizzone-völgy tele volt már füsttel, a Misola út mentén pedig, ami növényzet és fa még megmaradt, a gránáteső s a kőlavinák által le lett borotválva.
¾ 3 lehetett, a füst már oly nagy volt, hogy percekig nem lehetett látni a Misola Wéget sem. A tűz pedig talán még jobban fokozódott. Előterepünket sem lehetett jól látni, mert ott meg köd volt, azt azonban biztosra vettük, hogy most hatalmas olasz támadás következik.
Pont 3 órakor az olasz tüzérség tüzét hátra helyezte, s hatalmas srapneltüzet adott mindenfajta kaliberű s igen nagy magasságban explodáltatott srapnelekkel hátsó terepünkre. A zárótüzet az olaszok igen hátra, legalábbis 2 kilométerre adták le vonalaink mögé. Alig kezdődött meg a zárótűz (én biztosra véve, hogy olasz támadás jön), máris vörös rakétát lőttem hátrafelé. A következő percben már majd az egész ezred frontján kérték tüzérségünk zárótüzét.
Következő rész: „A rengeteg sok hulla egymást érte…”
Összes rész: Kókay László harctéri naplói, 1918
Korábbi naplók: Kókay László harctéri naplói, 1916-1917
