Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 7. rész
1918 májusának második felében már a közelgő piavei offenzívára való felkészülés teszi ki hősünk és sturmos társai mindennapjainak döntő részét. Nem maradnak el azonban a kisebb-nagyobb murik és kalandok sem, bár ezektől Kókay László – amióta zászlóaljsegédtiszt és olasz kedvese is van – már nem annyira lelkes…
[1916. május] 16-án érdekes s elég szomorú esemény játszódott le az übungsplatzunkon egy kampffliegerünk szállt Congegliano fölött, amikor 2 Vittorio felől jövő olasz repülőgép megtámadta, s gépfegyvertűzzel szárnyát megsértette. Gépünk leszállni kényszerült, míg az ellenséges gépek tovább szálltak a Piave felé. Fossamerlónál volt a 43-asoknak egy fliegerabwehr géppuskájuk, ez látva a légiharcot és gépünk leszállását nagy vitézül rátüzelt, s el is érte az eredményt, mert ami ellenséges gépünkkel szemben nem sikerült nekik, a saját gépünkkel szemben sikerült, s a pilóta mellé beosztott osztrák Schützen hadnagy combján megsebesült.
A gép délelőtt 11 órakor übungsplaztunkon (a 46-oson) szállt le egész simán, de már gurulás közben egy kis fába beleakadván a gép felfordult s a bent ülők különösen a pilóta, aki kiesett a gépből, súlyos belső sérüléseket szenvedtek. A gép körül összegyűlt az egész sturmos társaság, s én és Flicker is kimentünk, s mivel a gép alkatrészeit a bakák lopkodni kezdték a 39-es Sturm komp-ból [[sturm kompanie – rohamszázad]] Flicker parancsára egy kisőrséget állíttattam a géphez, melyet csakhamar leváltott az illető Flieger Komp (47-es) azután jövő őrsége.
A kényszerleszállást végzett és felborult repülőgép a cosnigai gyakorlótéren (Kókay László hagyatékából) A galéria megnyitásához kattintson a képre!
A fliegerek a pilótát és beobaktert rögtön, a repülőgépet pedig a hosszú kocsijukon estefelé elszállították a kórházba, illetve repülőtelepükre, Cordignanóba. A repülőgépen lévő géppuskánál talált 500 db részben foszforos, részben világító patront pedig a flieger abwehr géppuskák részére való felhasználás végett Kecskeméti őrmesternek adtam át.
Egyébként már nem sok alkalmunk volt (mert én ezután is leszaladtam lőni, ha ellenséges gépek jöttek) lőni géppuskával repülőgépekre, mert szigorú parancs jött, hogy a muníció pazarlás elkerülése céljából, csak olyan gépekre szabad lőni, melyek közelebb vannak 1000 lépésnél hozzánk. Ilyen alkalom pedig nem sok akadt, s Flicker meg éppenséggel nem tűrte, hogy ellenséges repülőtámadás idején, mutatkozzon valaki az utcán, legyen az akár géppuskák részére muníciót vivő baka is. Tüzérségünk ellenben sokkal intenzívebben lőtte a repülőket, mint azelőtt, s 21-én egy, 23-án pedig két ellenséges gépet sikerült neki leszednie Campolongo, illetve Conegliano fölött, s ettől kezdve néhány napig az olasz gépek ritkábbak lettek, s ebben a hónapban a holdtölte idején szokásos bombázás környékünkben el is maradt.
Időközben parancs jött rá jelentésünk alapján a divisiótól, hogy a Sturm kurzust, mivel április folyamán az eső nagyon visszavetette a kiképzést, meghosszabbítsuk egy héttel, vagyis 25-ig.
Közben elérkezett pünkösd is 19-én. Előtte való este (18-án) nagy „veretésre” történtek előkészületek, s 2 cigányt is szereztek a 43-asoktól. Jó barátaink (Szarafolyán, Barabás, Forgó, Péter) mind távol lévén szabadságon, előttem nem ígérkezett a mulatság valami kitűnőnek, pláne mikor Traila, Amusca a 43-as cigányokkal oláhul kezdtek beszélgetni, s oláh nótákat húzattak, rögtön eltávoztam, s példámat nem soká Csukonyi, Banyicki, Gombos, Schulz és Zong is követték.
Még csak 10 óra volt, hogy eltávoztam. [Itt egy kisatírozott sor következik.] Reggel 4 órakor arra ébredtem [eredetileg ébredtünk] fel, hogy lent az utcán ablakom alatt énekelnek „Jártam ablakid alatt egy holdvilágos éjjel…” Tudtam, hogy tiszttársaim énekelnek, s fel akarnak jönni hozzám és magukkal vinni. Felugrottam [eredetileg felugrottunk] az ágyból [Itt egy kisatírozott sor következik.], s az ajtót bezárva, a kulcsot a matrac alá rejtettem, majd Lukács szobájába szaladtam, s leküldtem megnézni, hogy be van-e zárva a kapu. Be volt, s ahogy az este bezártam, úgy látszik nem is bántotta senki. Az előbbi nótát befejezve másik nótába kezdtek odalent, mert azt hitték még nem ébredtem fel. Miután befejezték az éneket, kiabálni kezdtek „Kókay, nyisd ki az ajtót! Eressz be bennünket! Adj innunk!” stb. stb. Majd egy durva hang, Tucsek hangja hallatszott: „Még nem ébredt fel, nincs nála világosság!” Pedig égett a lámpám, de az ablakon kívül lévő jól záródó vastag fából készült spalettábla nem látszott át. „Költsük föl!” – indítványozta, a másik. Rögtön bele is fogtak a „fölköltésbe”. Ablakom alatt volt egy csaknem teljesen lebontott háznak az anyagából egy óriási kavics halmaz, melyben hatalmas kavicsok is voltak. Most ezekből a nagy kavicsokból vagy 5–6 repült a spalettáblához, akkora robajjal hogy megrendült bele a szoba. Most ismét rövid várakozás és tanácskozás következett odalent az ablak alatt. Én minden szót jól hallottam, mert a meleg éjszakára való tekintettel az ablakom a spalettábla mögött nyitva volt. Az odakint lévők mindnyájan megállapodtak abban, hogy okvetlenül fel kellett már ébrednem, s rájöttek lassankint, hogy őket nem akarom beengedni. [Itt egy kisatírozott sor következik.]
Az okom az volt, hogy nem akartam, hogy a szobámat összerondítsák, szétromboljanak, vagy elvigyenek valamit. „De az anyja hétszentségit, akkor már csak bemegyünk” – indítványozta Varas. Most egyöntetűleg a kapuhoz mentek, s őrült dörömbölésbe, rugdosásba kezdtek, de mindhiába a kemény tölgyfakapu nem engedett. Ismét visszajöttek ablakom alá, s most szépen kezdtek beszélni. „Nyisd ki komám, csak azt akarjuk gyere ki mulatni!” Nem használt semmi ravaszkodásuk, nem ugrottam be. Őrült dühösen már belefogtak az ablakot hajigálni, s egyik hatalmas kő a másik után zúdult a spalettáblámra, hogy már komolyan aggódtam, hogy be talál törni a spalettábla, de ez is kitűnő fából készült, s még csak meg se látszottak rajta (mint reggel láttam) a vaskalap nagyságú köveknek – melyeket hozzájuk vágtak – a nyomai. [Itt egy kisatírozott sor következik.] A háziasszony borzasztó rémülettel szaladgált a folyóson, de én [Itt egy kisatírozott sor következik.] a szobájába parancsoltam vissza. Az odalentiek folyton azon bosszankodtak, hogy én még csak életjelt se adok magamról, s most fenyegetésekhez folyamodtak. „Kókay” – kiáltott fel Tucsek – „ha nem nyitod ki a kaput és mi bemegyünk mindent összehányunk a lakásodban s [Itt egy kisatírozott sor következik.] a lepedődben az utcára kivisszük s lehugyozzuk.” (Ezért a mondásáért, minthogy ezt a közelben lévő Stations wache hallotta másnap feljelentettem). Varas pedig radikálisabb megoldást javasolt: „Hozzatok a magazinból gebaldte ladungot, s fölrobbantjuk a kaput!” Most már én is megijedtem, mert tudtam, hogy Varas amilyen bolond, mikor be van rúgva rögtön ezt meg is teszi. Különösen Tucsek előbbi mondása miatt őrült dühbe gurulva most már életjelt adtam magamról, mert kiordítottam a spalettábla mögül: „Akkor pedig tudjátok meg, foszforos golyóval lövök közétek!” Nagy lárma következett erre odalent „Ugye mondtam, hogy otthon van” [Itt egy kisatírozott sor következik.] – kiabált Tucsek, Varas pedig most már hangosan a gebaldte ladung hozásról intézkedett.
Beszóltam Pecéhez, Lukács szobájában aludt, hogy hozza be a stücniját, melyet a lelőtt fliegertől származó foszforos és gyújtógolyókkal töltöttem meg, s a legkomolyabban el voltam szánva, hogy ha az ajtót felrobbantanák, közibük lövök. Erre azonban szerencsére nem került sor, mert vagy győzött bennük a józan ész, vagy pedig a raktárkulcsot nem találták meg, mert még egy utolsó rettenetes rohamot csináltak a kapura, természetesen eredmény nélkül, azután szitkozódva eltávoztak s csak egy óra múlva jött közülük vissza néhány Tucsek vezetése alatt ablakomhoz, néhány követ ismét feldobtak s a kaput is megdöngették, azután végképp eltávoztak. Az erős kapu pedig kitűnően kiállta az ostromot.
A nálam való eredménytelen ostrom után Gombos lakásásra mentek (hol azelőtt én laktam), s ott sikerült nekik behatolniuk a szobába. Gombos lerészegdisznózta őket, mire ezek lepedőstől együtt a szoba közepébe vágták. Vorlicsek hadnagy mellé (ki Gombos szobájában lakott). Krika hadnagy mellé feküdt s leokádta. A szerencsétlen cseh pedig mukkani se mert, de jól is tette, mert a részeg kompánia elhatározta, hogy ha egy szót is szól az emeletről ledobják az utcára. Majd Gombos cipőit magukkal víve Banyicki lakásásra mentek, ki bár beengedte őket, mégis Gombos cipőivel az összes ablakait beverték. Banyickit magukkal hurcolva Csukonyi, majd Schulz lakására mentek, de egyiket se találták otthon, mert mindketten megneszelve a dolgot elbújtak. (Ez alkalommal tette nálam Tucsek néhányad magával a 2-ik látogatást). Majd Zong lakását ostromolták szintén eredménytelenül, s végre ½ 6-ra felé oszlottak szét, mert Traila lakása előtt a 2 negyvenhármas cigánnyal találkoztak, kik éjszakai húzatásért „lóvét” kértek, de erre a „gavallér urak” jónak látták elpárologni. [Itt két kisatírozott sor következik.]
Én pedig gondoskodtam, hogy ilyen „pünkösdi üdvözlet” féle ne ismétlődhessen, Tucsekot durva kifejezésért bejelentettem Flickernek, aki rettenetesen megszidta Tucsekot, s kijelentette, hogy azon csodálkozik, hogy lehetett belőle tiszt ilyen modor mellett.
A pünkösd jól telt egyébként. Az egész Baon templomban volt részben San Vendemiano” (kath.), részben a Wirthschafts Amt.-nál, részben Zoppén (g.kel.). Az egész legénység, de különösképpen a 46-os Komp, ki volt rózsával díszítve, melyeket előző nap egy kocsival Coneglianóból hozattunk. [Itt egy kisatírozott sor következik.]
Pünkösd után nagy rekvirálások voltak a faluban. A gabonaneműket és a katonai felszerelési cikkeken kívül gyapjút és fehérneműket rekviráltak. A háziasszonyom és [Itt egy kisatírozott sor következik.] avval mentették meg fehérneműjüket, hogy lakásomra hozták, hol természetesen nem rekviráltak. A rekvirálást egyébként nagy alapossággal Frohne tábori csendőrei végezték, s szegény lakosságnak ezután még kevesebbje maradt. A lakosság különben megkezdte a selyemhernyó-tenyésztést, s minden ház fölösleges helységei tele volt töméntelen sok selyemhernyóval.
Helyiek és katonák vegyesen a cosnigai gyakorlótérnél kényszerleszállást végző repülőgép mellett 1918 májusában (Kókay László hagyatékából)
Nálunk ezalatt folyton újabb és újabb iskolázandó titkos utasítások jöttek a Divisons kmdo-tól, mind a leendő offenzívával összefüggésben. Leginkább a gázgránátok ismertetésre, melyekről Flicker több délután iskolázott, s valószínűnek tartottuk, hogy gázoffenzíva lesz most majd az olaszok ellen. Az offenzíva kezdésének helyét és időpontját még nem tudtuk, de sejtettük, hogy nem maradunk ki belőle. Annál is inkább, mert már napok óta esténként egyik teherautó a másikat érte a falunkon keresztül. Az autók Zoppe felől jöttek, s mind tüzérségi muníciót szállítottak Congeliano felé. Az autóforgalom egész éjjel tartott, s a ház beleremegett a nehéz autók járásába, melyek hatalmas porfelleget vertek fel. Kezdett nem jól égni a dohányunk.
Május 23-án, 35 nap stellungba létel után, lejött a 46-ik gyalogezred a stellungból, úgyszintén a 39. gyalogezred is, s amint beszélték, ez a két ezred fog majd offenzívázni, s majd csak az offenzíva megkezdése előtt fognak stellungba menni.
25-én volt a kurzuszáró gyakorlat. Stöher, s ezenkívül számos 46-os és 39-es tiszt és altiszt jelenlétében. Hatalmas übung volt, melynek tárgya az volt, hogy miként megy végbe az ellenség 3 állása mögötti beépített aknavető telepek megsemmisítése, melyek után csapataink állásukba visszatérnek. Az übung kitűnően sikerült, s a sikerért nagyban előmozdította az újabban Baon-unkhoz tartozó összes harceszköz felhasználása (Minen- és gránát werferek és geschützök stb.)
Még ezen a délután az összes századnál kiválogatták a sturm kurzus embereinek a legjavát, s kicserélték a század selejtelemeivel, így tehát Baon-unk másodszor is lévén válogatva, kitűnő emberanyaggal rendelkezett az offenzíva céljára. A fölösleges tisztek és emberek az ezredeikhez vonultak be. A tisztek közül a 39-hez Fhnr. Császi, a 46-hoz pedig legtöbb társam nagy örömére Tucsek vonult be. A 43-as Kompnál nem volt felesleges tiszt, a századparancsnokságot most végleg átvette Zongtól Lt. Zeipert. A 139-es kurzus teljes egészében itt maradt, mint 139-es Sturm Komp, de még így is kevésnek bizonyult, mert csak két zugot lehetett belőle alkotni. A század parancsnoka Krika hadnagy lett, Eidlitz fhdgy. a 39-es Sturm Komp parancsnoka lett, Banyickinek átadtam 26-án a délelőtt a Baons adjutánságot, s visszatértem a Sturm Komp 46-hoz, hol nagy szükség volt rám, mert Forgó és Szarafolyán szabadságon voltak, s mert hogy a kurzus befejeződött, Gombos ismét 8 napi Abrentirungra ment, s így Csukonyin és Schulzon kívül csak én voltam a századnál.
Egyébként most minden századnál kevés volt a tiszt, mert nagyon sokan szabadságon voltak, mely azonban június 5-ére legtöbbnél már lejárt, s már ezelőtt 8 nap óta szabadságot nem adtak senkinek, csak legfeljebb abrentierungot, a közelgő offenzívára való tekintettel. Én a rövid abrentirungoknak nem lévén barátja, nem mentem haza, csak Lukácsot küldtem felesleges holmiaimmal haza 20-án, s egyúttal Schulznak is vitt Hódegyházára egy demizson finom bort, s még arra is futotta neki a 8 napi idő, hogy falujába is haza nézzen, s még egyszer a hazulról küldött ennivalómért Szegedre is elnézzen. Lukács abrentierungja 28-án járt le, s 29-én kellett volna jelentkeznie, de egy napot késett, mert Pesten a Keleti pályaudvaron az első napon nem fért fel a vonatra. Lukács távolléte alatt (a néhány nap múlva) gefreiterré előléptettet Gravulescu lett a dinerem.
25-én a divisons kmdo parancsba jött, hogy 28–29-én a 46. gyalogezred, 29–30-án a 39. gyalogezred hátul a Livenzánál áthajózási gyakorlatokat fognak tartani. A 46 és 39-es Sturm komp-ok ezredeikkel, a 43. és 139-es St. Komp-ok, Schulz H.M.G. zugja pedig későbbi időpontban.
De nemcsak ilyen átkelés gyakorlatokat kellett az ezredeknek tartaniuk, hanem ún. feuer walze gyakorlatokat is a roham századukkal egyesülten tüzérség és minenwerfer tűzzel fűszerezve az übungot. Az első olyan tüzérségi tűzzel egybekötött übungot a 39. gyalogezred tartotta 28-án az übungsplatzunkon, de mi az übungot nem láthattuk, mert a H.M.G Zug kivételével Csukonyi és az én vezetésem alatt az egész 46-os Sturm Komp konyhástól, s konyhakocsistól, valamint az egyik H.M.G. kocsival, melyen 1500 db Still handgránát, s gebaldte és gestreckte ladungok voltak, elindultunk a Livenzához az ezred után, mely már előző nap (27) elindult Zoppe, illetve Camplongóról.
28-án reggel 6 órakor indultunk, s Zoppénak tartottunk, melyet ¼ 7-kor értünk el. A századnak rasztot adtunk, én és Csukonyi a Reg. kmdo épületébe mentünk megtudandó hova ment az ezred. A Reg. kmdó-n az itt hagyottak, Götter és Mildner főhadnagy már ébren voltak, óriási térképek voltak előttük a földszinten berendezett teremben kiterítve, melyekről szorgalmasan rajzolták a Montello környéki terepet. Megerősítettek abban ők is, amit már Schulztól hallottam, hogy ezredünk támadási direktiója nem a Ponte Priula hanem az H Montello lesz. Majd tudatták velünk, hogy az ezred Brugnera ment (nem messze Gaiarinétől) s ott tartja az átkelési gyakorlatokat a Livenzán.
Következő rész: „Neked nem tud adni, majd Piavén túl lesz sok”
Összes rész: Kókay László harctéri naplói, 1918
Korábbi naplók: Kókay László harctéri naplói, 1916-1917
