„Apai nagymamám testvére Kő (Kőninger) Antal híres képeslap- és bélyeggyűjtő volt Győrben, és 1994-ben bekövetkezett halála előtt behatóan foglalkozott a Nagy Háborúval. Édesapja – az én dédnagyapám – Dr. Kőninger Miklós ezredorvosként vett részt háborúban. Most tudtam meg, hogy a soproni 76-os gyalogezred tagja volt.” Így kezdődött Vidákovich Gábor olvasónk levele, aki elküldte nekünk dédapja személyes emlékeit, ő maga pedig a soproni 76-osok nyomába eredt…
Dr. Kőninger Miklós győri tartalékkórházban 1917. augusztus 31-én készült igazolványa, amelyen alakulata, a császári és királyi soproni 76. gyalogezred is szerepel
Az igazolvány belső, fényképes oldala
Dr. Kőninger Miklós ezredorvos 1918-ban Győrben a tartalékkórház munkatársaival
Így folytatódott olvasónk felvezetőben már idézett levele: „Tovább kutattam, és megtaláltam azt a másolatot, amely feltehetően egy 1945 előtti almanachból származik. Erre is emlékeztem gyerekkoromban. Röviden szerepel benne dédnagyapám életrajza, érdekességként pl. a kommün alatti tevékenysége is. A születési helye azonban tévesen van megjelölve, nem Osló, hanem Osli, akkor Sopron vármegye, jelenleg Kapuvárhoz tartozik.”
Az életrajz, amiből kiderül, hogy dr. Kőninger Miklós a háború kitörésétől 11 hónapig szolgált az orosz fronton, s közben kétszer meg is sebesült
Sebesülését a későbbi igazolványa is bizonyította
Kőninger Miklós első világháború utáni életére vonatkozóan is számos dokumentumot megőrzött a család.
Dr. Kőninger Miklós a Horthy hadsereg orvosi egyenruhájában
Olvasónk levele így zárul: „Sírja Győrben a Nádorvárosi Köztemetőben található, rendszeresen látogatjuk. Nagyon örülnék, ha a Nagy Háború Blogon megjelenne róla pár sor.”
A családi legendárium szerint dr. Kőninger Miklósnak a császári és királyi soproni 76-os gyalogezred olasz fronton, az Isonzónál, Görztől délkeletre, Volčja Draga településen, a mai Szlovénia területén emelt emlékművének az építésében is szerepe volt.
A császári és királyi soproni 76-os gyalogezred emlékműve Volčja Draga településen, korabeli fotón
A családi emlékezet szerint az ezred itteni harcai során, egy műtét közben szerezte egyik sebesülését is. Fia, Kő (Kőninger) Antal ezt jegyezte fel erről: „Édesapám Görznél egy nyitott tábori műtőben operálta sebesült katonatársa roncsolt lábszárát, mikor egy olasz aknavető lövedéke közelében robbant. Egy szilánk jobb combjába fúródott. Mire a műtétet befejezte, majdnem elvérzett.”
Ezek az információk némileg ellentétben állnak a fenti dokumentumok tartalmával, ugyanis 1917 tavaszán, amikor az ezred az olasz frontra került, s később az emlékművet emelték, Dr. Kőninger Miklós már Győrben volt. Az életrajza szerint csak az orosz fronton szolgált és 1915-ben felmentették a katonai szolgálat alól, az igazolványa pedig arról tanúskodik, hogy 1917. augusztus 31-én a győri tartalékkórházban teljesített orvosi szolgálatot. Sajnos sem Bécsben a Kriegsarchívban, sem Budapesten a Hadtörténelmi Levéltárban nem sikerült róla további információt találnunk.
Vidákovich Gábor ettől függetlenül a soproni 76-osok lelkes kutatójává vált, s nyomukba eredve felkereste az Isonzónál a Volčja Draga településen található temetőt és emlékművet is, amiről fotókat is küldött a NHB számára.
A császári és királyi soproni 76-os gyalogezred temetője és emlékműve Volčja Draga településen 2016-ban
Vidákovich Gábor olvasónk (balra) Derner Tamás barátjával az emlékműnél
