Amikor a várva várt rózsaszínű tábori postai levelezőlap már nem a családfő jó egészségét tudatja az otthoniakkal, hanem a halálhírét erősíti meg…
Dr. Schelker Roland (23-as tábori vadászzászlóalj / 3. század) sorai Molnár Eleknének Rákospalotára, a Bethlen út 11-be:
7/XII. 1914
Nagyságos asszonyom!
Szomorú szívvel teljesítem kérését és tudatom, hogy a kedves jó férje november hó 28-án a konaticei véres ütközetben hősi halált halt. Holttestét másnap reggel eltemették. Áldott legyen emléke, béke poraira. Fogadja őszinte részvétemet. Dr. Schelker
A Pancsován határbiztosító szolgálatot ellátó marosvásárhelyi 23-as tábori vadászzászlóaljat 1914. szeptember 5-én szállítják a Szerémségbe, miután a szerbek meglepetésszerűen átkeltek a Száván. Súlyos harcok közepette részt vesznek az ellenség Szerémségből való kiverésében, majd november elején Sabác elfoglalásában. A szerb csapatok üldözése során a Kolubara-folyó mentén lefolyt ütközetekben súlyos veszteségeket szenvednek.
A 23-as tábori vadászzászlóalj történetében (In: Erdélyi ezredek a világháborúban, Budapest 1941) az 1914. november 28-i ütközetről Németh Lajos a következőket írja:
„Nem kevésbbé nehéz volt a további előnyomulás november hó folyamán a Kolubara-folyó mentén, ahol a szerbek állandó harcok között, újból és újból megvetették lábukat. Rendkívül véres tusák színhelye volt Konatice helység környéke. Itt a szerbek november 28-án hajnalban egy frissen beérkezett megerősített gyalogezreddel (a 7. számú belgrádi háziezred) bátor, haláltmegvető rohammal, meglepetésszerűen áttörték a cs. és kir. 57. dandár arcvonalát. A saját csapatok, közöttük a 23. vadász-zászlóalj, hősi elszántsággal, elkeseredett vad kézitusában verték vissza a már a tábori konyhákig előretört vakmerő ellenséget. Az ütközet színhelyén másnap 1300 szerb halottat számláltak meg, közöttük egy szerb ezredest és 14 főtisztet. De a saját veszteségük is igen nagy volt, a zászlóalj egymagában több mint 200 főt veszített. Köztük 9 tisztet és tisztjelöltet. Hősi halált haltak: Georgievics Milivoj százados, a 3. század parancsnoka, Virág Ernő és Borbély Endre hadnagyok, Pappert József zászlós (utólag az arany vitézségi éremmel tüntették ki), Du Boi de Fiennes Edgar hadapród.”
A közkatonákról, így Molnár Elekről sem emlékezik meg név szerint a kötet, csupán a veszteséglajstrom...
Molnár Elek szakaszvezető, címzetes vadász őrmester, 23. tábori vadászzászlóalj, született Magyarországon, Maros-Torda megyében, Vadasdon, 1886-ban; meghalt 1914. november 28-án.
Köszönjük a lapot Fellner Jánosnak.
