1915 márciusában a galíciai harctéren Staszkówka község közelében harcoló kassai 9-es és besztercebányai 16-os honvédek súlyos harcokat vívtak a szembenálló orosz erőkkel. Mindkét fél részéről tömegével maradtak hősi halottak a két állás között, akiknek a közös eltemetésére pillanatnyi fegyverszünet állt be 1915 húsvétján…

A galíciai harctéren harcoló kassai 9. honvéd gyalogezred 1915. februárjában aránylag csendesnek mondható frontheteit töltötte az állásokban. Jelentősebb változás akkor kezdődött, amikor III. zászlóalja március 9-én a besztercebányai 16. honvéd gyalogezred alárendeltségébe került. A zászlóalj századai ezután részt vettek azokban a támadásokban, amelyek a Staszkówka községtől délnyugatra húzódó 437-es és 432-es magaslat ellen irányult. Ezek a támadások áttörési kísérletek voltak. Ha sikerrel járnak, akkor a Kárpátokban harcoló oroszok hátába kerültek volna, kényszerítve azokat a visszavonulásra.

 A 437-es és a 432-es magaslat Staszkówkától délnyugatra. A vázlat betűjelei: „A”= a 9-es honvédek megfigyelőinek helyei, „B”= oroszok által megszállt házak, „C”= a magyar fővonalat és a megfigyelők helyét összekötő árok
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár, magyar királyi 9. honvéd gyalogezred iratai)

A nagy áldozatokkal járó támadások nem hoztak jelentős sikereket, igen nagyok voltak a veszteségek, ezért március 18-án már a 9/II. zászlóaljat is bevetették a harcokba. Az így megerősített támadó csoportok sem értek el sikert, vissza kellett vonulniuk a régi vonalaikba. Az 1915. március 8–18. közötti támadások során igen sok saját és orosz halott, súlyos sebesült maradt a vonalak között. A sebesültek kimenekítése, a halottak kihozatala az orosz össztüzek miatt nem volt lehetséges. Az éjszakai órákban, a sötétség leple alatt sikerült csak behozni az állásokba az akkor már halott honvédeket.

 Korabeli felvétel a Staszkówka közeli állásokról

Az időjárás március végén melegebbre fordult, és az oszlásnak indult holttestek elviselhetetlenné és fertőzötté tették a levegőt. Március 22-én a 39. honvéd gyaloghadosztály parancsnoksága orosz nyelvű levélben kerestette meg a szemben álló oroszokat, hogy addig legyen fegyverszünet, amíg eltakarítják a halottakat. Ez azonban az oroszok vállalhatatlan követelései miatt nem jött létre. Azt követelték ugyanis, hogy a fegyverszünet időtartama alatt a magyarok ürítsék ki az állásaikat, és vonják vissza a Biala-folyó mögé, valamint 20 túszt adjanak át. Ennek ellenére mindkét oldalról sebesültvivők bátor akciója zajlott. Vöröskeresztes zászlók védelme alatt mentek ki a vonalak közé, és beszállították a hősi halottakat. Ezek elnézett vállalkozások voltak, hallgattak a fegyverek.

Jankovich Ferenc alezredes, a kassai 9-es honvédek ezredparancsnoka, annak érdekében, hogy a hősi halottak valamilyen módon regisztrálva legyenek, a következő parancsot adta ki: „Figyelmeztetek arra, hogy [az] igazolványi jegyek, illetve haláleset jelentések mindig a temetést végző lelkésznek adandók át. Ha a temetésnél lelkész jelen nem volna, akkor ezen okmányok az ezred lelkészének, vagy távollétében az ezred segédtisztnek adandók át.”

 A történet helyszíne Google Maps térképen

Az 1915. április 4-én, húsvét vasárnapján történteket is Jankovich alezredesnek a következő nap írt, a Hadtörténelmi Levéltárban fellelhető jelentéséből ismerhetjük meg. Ezredének balszárnya a besztercebányai 16-os honvédek jobbszárnyához kapcsolódott, ahhoz a területhez, amely közvetlenül a 432-es magaslatot, a súlyos harcok helyszínét is érintette. A jelentés így kezdődik: „Saját tüzérségi tüzünk del. 1h 30p.-kor befejeztetett. Ezután az oroszok fedezékeikben mozgolódni kezdtek és lassanként a födözék szélére egyesek kiülve átkiabálni kezdtek: »Ne tüzeljetek mi sem fogunk lőni!« – Majd orosz nyelven át hívták a mieinket, jöjjenek oda, megkínálják borral. – A mieink állásukból nem mozdultak és nem tüzeltek.”

Amint e jelentésből olvasható, a frontvonalban harcoló orosz katonák egy fegyverszünetet kezdeményeztek. Valószínűleg tisztában voltak a „magyar húsvéttal”

A jelentés kitér arra is, hogy a 9-es honvédek fővonala előtti tábori őrs állásából a megfigyelők, akiknek figyelőállása egy magas fán volt, azt látták, hogy a szemben levő orosz előőrs mögötti ároknál három fehér zászlót tűznek ki. Tapasztalták azt is, hogy a Luzna és Staszkówka falut összekötő úttól keletre és nyugatra húzódó orosz állások mellvédjénél is csoportokban álldogálnak a katonák. Tüzelés az egész vonalon nem volt hallható, csend honolt.

„Délelőtt 10h 30p.-kor egyes oroszok, majd később többen állásaikból kijöttek és a hullák eltakarításához fogtak s átkiáltással a mieinket is felszólították, hogy saját halottainkat temessük el. Erre két tiszt parancsnoksága alatt két különítmény az állásból előre ment, hogy saját halottainkat eltemesse. Az ezred részéről eltemettetett 25 hulla és beszállíttatott 30 saját fegyver és igen sok szerelvény. Védőszakaszom balszárnyán Pelcsárszki népfelkelő főhadnagy állott, és az orosz állásból előrejövő tiszteket figyelmeztette és nem engedte meg, hogy a két állás feleútján túl előrejöjjenek.”

 A 9-es honvédek és az orosz tömegsírok helye
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár, magyar királyi 9. honvéd gyalogezred iratai)

A temetés úgy történt, hogy a két állás közepe táján a magyarok és az oroszok egy-egy tömegsírt ástak. A magyarok az orosz hullákat elvitték a közép vonalig, az oroszok ugyanezt tették a magyar hullákkal, és ott kicserélték őket. Itt a temetést végző legénység néhány szót váltott egymással. Délután 5 óra 30 perckor fejeződött be a temetés, a tömegsírok behantolása. Ezután mindkét fél visszament a védőszakaszába és teljes harckészültségben várta a további eseményeket.

 Az egykori tömegsírok és a Patria-Mentlówka katonai temető helye

Ez a jelenet lejátszódott a besztercebányai 16-os honvédek állásainál is a 437-es magaslatnál. Mint az ezred emlékkönyvében olvasható, ott egy kicsit „lazábban” vették az orosz katonákkal való találkozást: „ünnep másodnapján ebéd után fehér zászlók jelentek meg az orosz mellvédeken, az oroszok pedig a 437 magaslaton, ahol a két, alig 50 lépésnyire lévő állás között még mindig sok temetetlen halott feküdt, kijöttek állásaikból és temetni kezdték a halottakat. Az övéket és a miénket is. Erre mi is hasonlóan cselekedtünk. Mind több ember, majd tisztek is mentek az oroszok közé, és beszélgetésbe elegyedtek velük. Nemsokára kinn volt a két állás közt minden honvéd és minden orosz. Eldiskuráltak, közösen fényképeztek, névjegyet, közös lapokon aláírásokat cseréltek, eltréfáltak, hogy valamennyi küzdelme helyett a két hadseregparancsnoknak kellene megvívnia két állás között stb. Bakáink összeszedték a két állás közti fegyvereket, páncélokat, sőt olyan is akadt, aki az orosz mellvédbe épített páncélunkat onnan ráncigálta ki.”

 A 118-as számú katonai temető: Patria-Mentlówka
(forrás: http://mapio.net/)

Ezeket az ideiglenes tömegsírokat a harcokat követően felszámolták, és a maradványokat áttemették a közelben kialakított nagy katonatemetőbe. Staszkówka falutól kicsit délnyugatra, a 438 méter magas dombon, az egykori nagy áldozatokat követelő harcok helyszínén található a Patria-Mentlówka katonai temető. 1357 hősi halott maradványait őrzi e sírkert, ebből 871 katona neve ismeretlen. Itt nyugszanak az 1915. április 4-én eltemetett orosz és magyar hősi halottak is. A napnak eseményeire már csak egy megsárgult irat, és az ezredtörténet néhány lapja emlékeztet.