A román támadás

2016.10.12. 08:05 :: Nagy.József

Az első világháború hadieseményei Gyergyó vidékén 4/1. rész

1916. augusztus 27-én Románia hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának és csapatai azonnal támadásra indultak, betörve Erdély területére. Székelyföld a románok kezébe került, amíg meg nem érkeztek az osztrák–magyar és német csapatok, hogy megindítsák ellentámadásukat, s kiverjék a támadókat. A Székelyföld északi részén, a Gyergyói-medencében vívott harcok történetét négyrészes sorozatban mutatjuk be. Az első részben a Román Királyi Hadsereg gyergyói térségben indított támadását ismertetjük.

 

Románia a világháború első két évében semlegességet tanúsított, hiszen a politikai elit elgondolása szerint egy döntő állásfoglalás veszélybe sodorhatta volna az állam létét. Azonban 1916-ra központi politikai céllá vált a magyarországi románok lakta vidékeknek Romániához csatolása. Ausztria–Magyarország megtámadását döntően befolyásolta a Monarchia 1916. júniusi veresége a keleti hadszíntéren. Augusztus 17-én a román kormány titkos szerződést kötött az Antant-hatalmakkal, és elrendelte a haderő mozgósítását.

1916. augusztus 27-én este a négy hadseregből álló Román Királyi Hadseregnek három hadserege (380 000 fő) támadt az Erdélyt övező Keleti- és Déli-Kárpátok szorosain át közel 500 km-es szakaszon, Orsovától a Borgói-hágóig. Az Erdélyben lévő osztrák–magyar 1. hadsereg létszáma a támadás kezdetén 34 000 fő volt. Parancsnokává a nagyszebeni szász származású, báró Arz Arthur von Straussenburg gyalogsági tábornokot nevezték ki.

  Arthur Albert Freiherr Arz von Straussenburg vezérezredes
(forrás: Wikipédia)

Arthur Albert Freiherr Arz von Straussenburg vezérezredes (Nagyszeben 1857 – Budapest 1935). 1915-től hadtestparancsnok az orosz fronton. 1916 augusztusától 1917. március 1-ig a cs. és kir. 1. hadsereg parancsnoka a román fronton, majd az osztrák–magyar vezérkar főnöke 1918. november 3-ig.

Az osztrák–magyar hírszerzés a támadást szeptember elejére várta. A Monarchia csak augusztus folyamán tudott – részben leharcolt – csapatokat Erdélybe küldeni a különböző hadszínterekről. A váratlan betörés első heteiben a román csapatok 7-8-szoros túlerőben voltak.

A román hadszíntér 1916–1918 A román hadszíntér 1916–1918

A közel 110.000 fős román 4. (Északi) hadsereg 14. (tartalék) gyaloghadosztályának három ezrede támadt augusztus 27-én este 21 órakor a Békás- és Tölgyesi-szorosok főútvonalain át, a Gyergyói-medence irányába. A hadosztály a Broșteni-Kis Beszterce-Bicaz vonalon helyezkedett el a támadás előestéjén. A Paraschiv Vasilescu dandártábornok vezette alakulat 12 gyalogzászlóaljjal rendelkezett és hat tüzérüteggel. A seregtest támadásának célja a Gyergyói-térség megszállása után a Maros-völgyének és a Görgényi-havasok átjáróinak elfoglalása volt.

A határőrizeti szerveket teljesen meglepte a támadás, annak ellenére, hogy a Nagyszebenben székelő erdélyi katonai kerület parancsnoksága már nyár óta rendelkezett információkkal egy román támadás lehetőségéről, azonban az osztrák–magyar 1. hadsereg parancsnoksága csak augusztus 14-től kezdte meg a határvédő alakulatok szervezését.

Pilisi Lajos újságíró a következőképpen emlékezett a betörés napjára: „A határszélek készületlenségét bizonyítja, hogy a legtöbb helyen még a megrohanás órájában is barátságosan érintkezett a magyar közösség a közéjük rendelt román tisztviselőkkel és katonákkal. A gyergyóbékási szoros felől este tizenegykor érkezett meg a román hadüzenet híre. Rüll Gottlieb határrendőrtiszt jelentette telefonon, hogy a románok megtámadták a határt. A megtámadottak megerősítésére Zareczky Jenő főhadnagy sietett elő Tölgyesből, de csapatát már nem tudta a határra vezetni, mert a román katonák a gyenge határerők legázolása után, Tölgyes felé nyomultak előre.” A tölgyesi öreg plébános, Balog Lajos, ágyából szaladt ki, csak azt hozva magával, amit hátára vehetett. Útjából vissza akart fordulni plébániájához, de nem engedték meg. A békási plébános, Ferencz Sándor talárist s kabátot Szentmiklóson vett magára.

A túlerő mindenhol gyors kezdeti sikereket ért el. A román 14. gyaloghadosztály Fălticeni-i 56. gyalogezrede a bélbori medencét foglalta el (négy zászlóalj), a Piatra Neamț-i 55. gyalogezred a Tölgyes-Borszék vonalon támadott (négy zászlóalj), míg a bákói 67. gyalogezred a Békás-szorosban nyomult előre (három zászlóalj és egy tartalék). Egy gyalogezred létszáma 2500-3000 fő körül mozgott. Az 56. gyalogezred, Fălticeni városából augusztus 16-án indult el a magyar határ irányába. A feltűnés elkerülése végett csak éjszaka meneteltek a zászlóaljak, nappal falvakban pihentek. Az ezred augusztus 23-án bevonult Broșteni városába, ahol a legénység számára, fejenként 400 töltényt osztottak ki. Az alakulat augusztus 27-28 éjszakáján Glodu település irányából támadta meg a Bélbori-medencét. Constantin Dăscălescu alezredes, az 56/I. zászlóalj parancsnoka, augusztus 28-án reggel érte el Bélbor települést csapatával. A határzónában csupán néhány csendőr próbált ellenállni a támadóknak. „Az esztenában megtaláljuk a pontos a helyét a két halott magyar csendőrnek. Valóban, Rotariu őrnagy úr a Glodu-i ösvényen haladt három századával, mikor három csendőr észrevette, akik tüzelni kezdtek rájuk és veszteséget okoztak. Később mindhárom csendőrt sikerült elfogni. Rotariu őrnagy parancsba adta, hogyha bármelyikük szökni próbál, a hátramaradottakat lőjék főbe. Mi történt? Egyiküknek sikerült megszöknie, ezáltal feláldozta a másik kettőt. Egyik napon az őrnagy úr személyesen fejezte ki elégedettségét nekem, melyre én nem tudtam sem jó, sem rossz választ adni. Tudtam a tisztikar véleményét az esetről, hogy nem tartják lovagias tettnek.” – írja visszaemlékezésében Dăscălescu.

Román lovasság Gyergyóditróban Román lovasság Gyergyóditróban
(forrás: www.iwm.org.uk)

A gyergyói átjárókat a m. kir. 16. népfelkelő hegyidandár (Bernátsky Kornél ezredes) székesfehérvári 17. és budapesti 29. népfelkelő gyalogezredének zászlóaljai védték (öt zászlóalj és két üteg), amelyek augusztus 28. és szeptember 3. között sikertelenül próbáltak ellenállni a Gyergyói-havasok nyugati peremhegyein. Augusztus 28-án a dandár alárendeltségében lévő egyetlen tüzérüteg elégtelen volt ahhoz, hogy Borszék térségéből tűzzel tudja lezárni a Tölgyes felől támadó román csapatok útvonalát. A temesvári és nagyváradi tüzérek megerőltető menetteljesítményekkel változtatták állandóan lövegeik tüzelőállásait, hogy hatékonyan támogathassák a gyalogság harcát. Miután szeptember 2-án feladták Borszéket, 4-én Maroshévízre vonultak vissza a magyar népfelkelők kis létszámú csapatai.

Szeptember 3-án Dăscălescu alezredes 56/I. zászlóalja a környező Lomás-patakán vonult Maroshévíz irányába: „Épphogy kicsit megpihentünk, hogy tartalékélelmünkből együnk, erős tüzérségi tüzet kaptunk. Először találkoztunk hasonló helyzettel. Szent Illés villámai hulltak a fejünk felett, a lövedékek dörrenését fokozta a visszhangzó völgy. A legénység és a tisztek szájában megállott a falat, nem tudták, hogy milyen intézkedést hozzanak. Rövid idő múlva a tüzelés fokozódott, mivel csodálatraméltó módon bekapcsolódva végigpásztázta a völgyet két géppuska. Amikor észrevettem, hogy tüzelnek a géppuskák, magamhoz vettem az embereket és az ellenség irányába lévő hegygerincig rohanva, a hegy előtt húzódtunk meg, hogy a tüzérség tüzétől megszabaduljunk. Elérve a gerincet, az ellenség orra elé húzódtunk le, melynek drótakadállyal és farönkökkel megerősített állásai előttünk 500 m távolságra voltak. (...) Teljesen megszakadt a századok között a kapcsolat. Egyes tisztek elveszítették a fejüket.”

A m. kir. 17. népfelkelő gyalogezred visszavonulásának útvonala 1916.08.28. – 1916.10.03. A m. kir. 17. népfelkelő gyalogezred visszavonulásának útvonala 1916.08.28. – 1916.10.03. (Sipos Gyula szerk: A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfölkelő ezredek története. Székesfehérvár, 1937)

Szeptember 6-án Maroshévíz környékéről, a román 55. gyalogezred átkaroló támadása elől Gödemesterházára vonultak vissza a m. kir. 17. népfelkelő gyalogezred századai. A népfelkelők közül ekkor sokan fogságba estek. Szeptember végére Dédánál, majd október 3-ig Szászrégennél várták be az osztrák–magyar támogató csapatok érkezését. Mindezt a román 14. gyaloghadosztály lassú, tapogatózó előnyomulása tette lehetővé. Szeptember 7-én a román csapatok elfoglalták Gyergyóditrót, egy nap múlva Gyergyószentmiklóst. A népfelkelő csapatok másik része a Libán- és Bucsin-tetőkön át visszavonulva, a Székelyudvarhely-Parajd vonalra helyezte át védőállását.

Román lovas őrjárat Gyergyóditróban Román lovas őrjárat Gyergyóditróban
(forrás: www.iwm.org.uk)

A kiürítési rendelet következtében a gyergyói lakosság a támadás másnapján pánikszerűen menekülni kezdett az ország belső területeire. Pálffy Endre, maroshévízi református lelkész megrázóan írta le az eseményeket: „Lovas és ökrös szekerek végeláthatatlan hosszú sora kaotikus összevisszaságban, megrakva mindennel, mit ijedt kapkodás komikusan összeválogatott, a legértékesebbnek, a legszükségesebbnek ítélt. Csoda-e, hogy fali órát, tükröt, képet, czimbalmot sokat láttunk, de otthon maradt a disznó, szabadjára engedték a tehenet, kamrába hagyták a zsák lisztet. Aki csak gyalogszerrel futhatott, a malaczát hajtja, húzza hosszú kötélen. S sok, nagyon sok a mezítlábas gyerek. Már nem is sírnak, a kétségbeesés forró izgalmában már a könnyek forrása is kiapadt. Nekünk is mennünk kellett. Látjuk, hogy nem vaklárma már, nem ijedős pánik ez a rémítő futás, a maradás erős eltökéltségét, a »nekem már úgy is mindegy letargiáját« az életmegmentés minden diadalmaskodó ereje váltja fel.” A lakosság tekintélyes része szeptember 1-ére nyugati irányba menekült, nagyobbrészt a Bucsin-tetőn át. Alfaluban napokig torlódtak a környező falvak szekerei. A Bucsin-tetőn éjjelente Parajdig égtek a tábortüzek, ahol a családok szekereik mellett készítettek főtt ételt maguknak. Utána megkezdődött a Maros-Torda vármegyébe tartó hosszú út, ahol különböző vidékeken kaptak szállást, vagy vonattal tovább szállították az embereket az Alföldre.

A gyergyói községeket megszálló román csapatok különbözőképpen viselkedtek a helyi lakossággal szemben, döntő tényező volt az alakulatok fegyelmezettsége. A katonák elsősorban élelmet és a lovaknak takarmányt kíméletlenül rekviráltak, a települések nagyobb részét kifosztották. Az otthonmaradt lakossággal szembeni incidensek napirenden voltak. Gyilkosságok azonban csak elvétve fordultak elő. Legsúlyosabb incidens Gyergyószárhegyen történt szeptember 22-én, ahol a község bíróját és további hét elöljárót kivégeztek, mivel robbanás történt egy házban, ahová román katonákat szállásoltak be. A vád szerint a helyi lakosság merényletet követett el a megszállókkal szemben.

Internálás Gyergyóditróban Internálás Gyergyóditróban
(forrás: www.iwm.org.uk)

Gyergyóújfaluba többek között szeptember 16-án érkezett egy román gyalogzászlóalj, mely kéthetes itt-tartózkodása alatt 200 szarvasmarhát, számos lovat és sertést rekvirált. A román katonák a Libánban bujdosó férfiak közül két embert lőttek agyon. A helyi lakosság közül lecsúszott emberek is kihasználták a zűrzavaros helyzetet és több üzletet, lakást törtek fel. Több településen fordult elő, hogy helyiek tömegesen vettek részt az üresen maradt házak kifosztásában. A román csapatok október első napjaiban vonultak ki a gyergyói településekről. Kilyénfalváról 22 férfit és nőt vittek magukkal a poggyász elszállítására, akik közül csupán egy férfi tért vissza később.

Az írás folytatása jövő szerdán olvasható, tanulmány változata hamarosan elérhető lesz a Műhely rovatunkban.

1 komment

Címkék: gyergyó román front gyergyóditró román betörés arz artúr

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3611796975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2016.10.31. 13:31:40

2016. október 28-án Biatorbágyon nyílt meg és november 14-ig látogatható a Nagy József által Székelyek az első világháború harcterein címmel rendezett tablókiállítás, amely vándorkiállításként járja a Kárpát-medencét. Az eseményt a blogon is ajánlottuk: nagyhaboru.blog.hu/2016/10/20/szekelyek_az_elso_vilaghaboru_harcterein

Facebook oldalunkon fényképes beszámoló látható a megnyitóról és az állandó szerzőnk által azt követően Hadiesemények Gyergyó vidékén, 1916-1917 címmel tartott előadásról, amely a blogon olvasható sorozat alapján született:
www.facebook.com/NagyHaboruBlog/photos/?tab=album&album_id=1271048576270563

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása