Az első világháborúban a Gallipoli-félsziget védelmében vívott heroikus küzdelem a mai Törökország nemzeti identitásának egyik sarokköve, a modernkori török hőskultusz talán legismertebb szimbóluma. Ennek köszönhetően a félszigeten egymást érik a monumentális emlékhelyek. Filmek, dalok, kiállítások, emléktárgyak és kiadványok tömkelege őrzi a száz évvel ezelőtti harcok és a török katonahősök emlékét. A Gallipoli csaták századik évfordulójához közeledve érthető módon az amúgy is élő emlékezet még nagyobb hangsúlyt kapott, amely megmutatkozott mind a megemlékezések, mind a szakmai konferenciák számában. Természetesen a centenárium alkalmából számos új publikáció és újra kiadott korabeli forrás is napvilágot látott.
Mint a világtörténelem minden nagyobb győztes hadműveletének, úgy a gallipoli harcoknak is megvannak a maga ikonikus hősei, akik egy-egy momentummal az egész hadművelet szimbólumává váltak. Elég, ha csak Ali Çabuk Seyit tizedesre gondolunk, aki egyedül cipelt a hátán egy 275 kilogrammos tüzérségi lövedéket. A hatalmas lövedék alatt görnyedő harcos szinte minden emlékművön, képes vagy filmes összeállításban feltűnik.
Seyit tizedeshez hasonlóan ikonikus alak a fiatalon hősi halált halt Ibrahim Naci hadnagy, a török 1. hadosztály kötelékében harcoló 71. gyalogezred 3. zászlóaljának 10. századában szolgáló tiszt is, aki éppen a kiadvány törzsanyagát képező harctéri naplója által vált a gallipoli harcok egyik emblematikus figurájává. A legfőbb különbség a két katona között az, hogy míg Seyit tizedes alakját már a kortársai is felfedezték, addig Naci hadnagy naplója a közelmúltban került elő, és rázta meg a török közvéleményt.
Ibrahim Naci naplója a beszédes Búcsúzás – Egy török tiszt naplója a gallipoli csatából címet viseli (eredeti török címe: Allahaısmarladık – Çanakkale Savaşında Bir Şehidin Günlüğü).
Illeszkedve a világ hadtörténetírásában megfigyelhető trendekhez, Törökországban is felértékelődtek az egyes harci cselekményeket az úgynevezett „történelmi alulnézetből” bemutató, személyes hangvételű források. Naci hadnagy rövidke harctéri naplója azonban több szempontból is kiemelkedő fontosságú: egyszerre személyes és pontos, továbbá a hősi halál ténye és a napló utóélete miatt drámai is, ami közel áll az érzelmes török néplélekhez, és alkalmassá teszi a forrást arra, hogy évszázados időtávlatból is megindítóan hasson az olvasóközönségre, és ezen az érzelmi kapcsolaton keresztül informálja a ma olvasóit a száz évvel ezelőtti harcokról.
A napló kiadásának a célja nem titkoltan ez az emlékeztetés, a török katonahősök emlékének méltó megőrzése, és a hazafias érzelmek táplálása. Ezt az is jelzi, hogy a török és angol nyelvű kiadványt elsősorban nem kereskedelmi forgalomba szánta a kiadó, noha az a világhálón számos nagy könyvterjesztő oldal kínálatában is megtalálható. A Természetvédelmi Területek és Nemzeti Parkok Főigazgatósága (e szerv alá tartozik a Gallipoli-félsziget Nemzeti Park is) kiadásában megjelent kötet puhakötéses kiadása ingyenesen hozzáférhető a félsziget kulturális intézeteiben, közgyűjteményeiben és a nagyobb szállodák portáin is.
A kiadvány fontosságát jól szemlélteti, hogy az (egyik) előszót maga az ország miniszterelnöke, Recep Tayyin Erdoğan jegyzi, aki kiemeli, hogy a Dardanelláknál aratott török győzelem több mint egy szimpla katonai siker. Maga a hadművelet is az első világháború és az egyetemes hadtörténelem egy kiemelkedő fejezete, de az itt megmutatkozó „egység, szolidaritás, és bajtársiasság” révén nemzetformáló fejezet a török nép életében. Amikor az olvasók figyelmébe ajánlja a kötetet, emlékeztet Naci hadnagy egyetlen félelmére: elfelejtettnek lenni. Sorait a török hősökre emlékezve az alábbi gondolattal zárja: „Őszintén remélem, hogy megtalálták méltó helyüket a Mennyek legmagasabb régióiban. Isten legyen a lelkükkel!”
A miniszterelnök köszöntője után egy másik kormánytag, Prof. Dr. Veysel Eroğlu, Törökország erdő- és vízügyi miniszterének előszava olvasható. Talán ez meglepő lehet egy ilyen témájú könyvnél, azonban az előszóból kiderül, hogy a katonai emlékhelyként is működő Gallipoli-félsziget Nemzeti Park a tárca kezelésében működik. A miniszter megemlékezik arról, hogy a félsziget egy nagy hősi temetőnek tekinthető, ahol több tízezer hős alussza örök álmát. Kifejti a szaktárca azon terveit, hogy a területen két nagy látogatóközpontot, két információs pontot, két pihenőhelyet, továbbá 9 hősi temetőt és 25 további emlékhelyet szeretnének kialakítani vagy felújítani.
A két állami elöljáró előszavát tartalomjegyzék és szerkesztői előszó követi. Ez utóbbit a kötet egyik szerkesztője Seyit Ahmet Sılay amatőr hadtörténész, egy a félszigeten található magángyűjtemény vezetője jegyzi, aki arról számol be, hogy egy vele készült televíziós interjút követően kapott egy e-mail megkeresést 2012. március 24-én, amelyben Naci hadnagy egyik hozzátartozója arról tájékoztatta, hogy egy oszmán-török nyelvű kézzel írott dokumentum van a birtokában, amely talán érdekes lehet a gyűjtemény számára. ĺgy került elő a napló, amelyet a kötet másik szerkesztője, Dr. Lokman Erdemir kezdett el mai török nyelvre fordítani és feldolgozni, miközben Seyit Ahmet Sılay Naci hadnagyra vonatkozóan folytatott kutatásokat.
Miután a szerkesztők úgy döntöttek, hogy az eredeti kéziratot nem kívánják lábjegyzetekkel szétszabdalni, hanem önálló forrásközlésként publikálják, Dr. Lokman Erdemir a Használati utasítás a naplóhoz című fejezetben tér ki a személyes, a hadászati és a földrajzi háttérre, itt tesz közzé minden olyan információt, amit szükségesnek vél közölni a napló értelmezéséhez, éppen ezért ez a fejezet a maga huszonhat oldalas terjedelmével jócskán meghaladja az előzőeket.
Ezt követi a kiadvány törzsanyagát képező napló. A szerkesztők annyira ragaszkodtak a szöveghűséghez, hogy a 44. oldalon található eredeti borítóról készült fényképet követő két oldalon csupán csak a harctéri napló rektójának és verzójának szöveghű átirata van, ezzel is a minél eredetibb hatást kívánták elérni. Érdekesség, hogy Naci hadnagy a napló borítóján a nevén, a rendfokozatán és a beosztásán kívül feltüntette az isztambuli lakcímét is, az alábbi megjegyzéssel: „Ha valaki ezt a füzetet egyszer megtalálja, kérem jutassa el a fenti címre, megtisztelve ezzel egy hősi halottat…”
Ibrahim Naci
(forrás: twitter.com/ottomanarchive)
Ezt követik az események napi bontásban, ugyancsak az eredeti szöveghűség visszaadására törekvő szerkesztés szerint. Szemléletes példa erre, hogy az eredeti naplónak Naci hadnagy az alábbi címet adta: Emlékek a világháborúból, majd áthúzta azt, és az Emlékek a gallipoli csatáról címet írta alá. A szerkesztők a gépírásos formában is követték ezt az írásmódot. A napló 1915. május 24-e, hétfői nappal kezdődik, és az első nap címet viseli. Terjedelemtől függetlenül, legyen akár a napi bejegyzés több oldal, vagy csak néhány sor, egy oldalon csak egy nap eseményei szerepelnek, és a számozás minden esetben a harctéren töltött napok számával kezdődik.
Ibrahim Naci sorain érződik egy fiatalember gyermeki naivsága és életösztöne, talán pontosan ezért is szívbemarkoló az olvasmány. A naplót olvasva érezni lehet, hogy a fiatal tiszt a háború utáni memoárja számára ír emlékeztetőt, hiszen bár a ma történésze számára aranyat érő információkat tartalmaznak sorai, katonai szempontból nem szerencsés egy ilyen napló vezetése, hiszen Naci az egysége napirendjére, mozgására, ellátására és harcvezetésére vonatkozó pontos adatokat jegyzett fel, amely esetleg az ellenség kezére jutva komoly előnyt jelentett volna annak számára. Ebből két dolog is következik: az, hogy a fiatal tiszt (legalábbis eleinte) nem is hitte komolyan, hogy akár életét is vesztheti a harcokban, a másik pedig az, hogy naplóját a legnagyobb titokban írhatta, hiszen a fentiek miatt a napló tartalmának ismeretében elöljárói valószínűleg a legszigorúbban megtiltották volna annak ilyen jellegű vezetését.
A napló a huszonkilencedik napon, 1915. június 21-én ér véget, az alábbi szöveggel:
„7.00 Az ellenség egész éjjel támadott minket. Most mi jövünk. A legjobbakat remélem Istentől…
11.00 Harcba indultunk. Millió fegyver és ágyú tüzel ránk… Most sérült meg az első altisztem.
Búcsúzom.
11.15… I. Naci”
A kötet címét is érthető módon ez a drámai búcsúzás adta, hiszen a fiatal tiszt aznap valóban elesett a harcmezőn. Ezt megerősíti felettese, Bedri százados, aki megtalálta a halott bajtársánál a naplót, és érzelmes sorokkal búcsúzott a 21 éves Naci hadnagytól, aki a kerevizderei ütközetben halt hősi halált. A sors különös fintora, hogy egy harmadik személytől származó kézírás tanúsága szerint a századparancsnok, aki saját bevallása szerint fiaként szerette Ibrahim Naci-t, nem sokkal élte túl fiatal bajtársát, 1915. július 2-án Tiryandafilnál ő is hősi halált halt.
A naplót kétoldalas mutató, és három számozott függelék követi. Az első kettő Naci hadnagy és Bedri százados azonossági lapja, az előbbi arcképes. A harmadik függelék a napló utolsó bejegyzése 1961. március 27-i dátummal, Nüzhet Örnek, Ibrahim Naci unokaöccse tollából, aki egy fél évszázaddal később ismeretlenül köszönte meg soha nem látott nagybátyja hősiességét.
Két további (színes) függeléket tartalmaz a kiadvány, ezeknek azonban nincs oldalszáma. Ezek a ceruzával, oszmán írással írt eredeti jegyzetfüzet oldalainak képeit, továbbá egy térképvázlatot tartalmaznak, amely napi bontásban vázolja Naci hadnagy útját a Gallipoli-félszigeten a napló írásától kezdve a hősi halál napjáig.
A kiadvány a környezettudatosság jegyében újrahasznosított papírból készült. Ára az internetes könyvkereskedésekben nagyságrendileg 10-20 amerikai dollár között mozog.
Ibrahim Naci naplójából limitált példányban készült egy nagyalakú, keménytáblás, exkluzív papírra nyomtatott verzió is. Ez 320 számozott oldalból áll, és bár tartalmilag megegyezik a recenzióban ismertetett kiadvánnyal, itt a napló eredeti képei nem függelékként szerepelnek, hanem a kötet páros oldalain a gépelt szöveg tükreként, ezáltal a függelékek további sorrendje is eltér a két kiadványban. A keménytáblás verzió kereskedelmi forgalomban nem kapható, csak protokolláris célra használják. 2016 februárjában az első világháborúban Törökországban harcolt magyar katonák számára tervezett emlékmű állítása ügyében eljáró delegáció tagjai kaptak egy-egy tiszteletpéldányt belőle a Gallipoli-félsziget Nemzeti Park igazgatóhelyettesétől.
A kötetet mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek a gallipoli hadműveletek, vagy előszeretettel olvasnak harctéri visszaemlékezéseket. Ajánlom továbbá a magyar hadtörténészek és a Magyar Honvédség protokoll-szakemberei részére is, mert ez a kiadvány remek példája annak, hogy válhat egy hadtörténeti forrás a hazafias, honvédelmi nevelés, a tudományos ismeretterjesztés és ezek által a társadalom és a véderő közötti kapoccsá. Hazánkban is számos hasonló jellegű napló került elő, de ezek többsége jobb esetben is csak tudományos folyóiratokban, vagy tematikus internetes oldalakon lett publikálva és nem önálló kiadványként, idegen nyelvre pedig talán egy sem lett közülük lefordítva. A példa tehát adott, hiszen a hazai naplók közül is számos olyan mű van, amely képes lenne a széles társadalmi rétegeket is megszólítani.
IBRAHIM NACI: FAREWELL – A Turkish Officer’s Diary of the Gallipoli Campaign (GPHNP , Çanakkale 2013. 144 o.)
GPHNP: General Directorate of Nature Conservation and National Parks 3rd Regional Directorate – Gallipoli Penisula Historical National ParkA könyvismertetés szerzője: Kiss Balázs
