Mászótúra és a megmozduló olaszok

2015.11.09. 06:53 :: PintérTamás

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 25. rész

Hősünknek eszébe jut az ott hagyott szakasza és Stefán barátjától elindul vissza az övéihez. Épp időben érkezik, mert az olaszok megnyitották a drótakadályaikat a Monte dei Sei Busi felé. Hamarosan megszólalnak a huszonnyolcasok, majd megindul a gyalogság…

 

Ez is elmúlt. A hőség már az árnyékban is nehezen volt elviselhető, hát még a napon. Eszembe jutott a tűző napon szenvedő szakaszom, melyet már órák óta otthagytam. Dél felé járt az idő, és borzongva gondoltam a rám váró „mászótúrára”. Stefán sajnálkozva búcsúzott el tőlem. Önként elvállalta helyettem a másnapi szolgálatot. Lemondott a leváltásáról a javamra.
– Minek menjek hátra a dolinába? – mondta egykedvűen – Ahogy szavaidból kiveszem, nekem itt egészen jó helyem van, és semmi kedvem nincsen részt venni az éjjeli bizonytalan jövés-menésben. Mondd meg Kozarevnak, hogy ne féljen, míg engem itt tud Doberdó kapujában.

Legjobban szerettem volna estig Stefánnal maradni, de nem mertem vállalni a felelősséget. Bár jogom volt hozzá, mert nekem parancs szerint hátul, a pihenők között lett volna a helyem. Útközben már meg is bántam, hogy elindultam, azonban akkor már késő volt. Meg szégyelltem volna visszafordulni. Magam elé képzeltem Stefán komám széles mosolyra nyílt száját, és összeszorított fogakkal másztam tovább. Vigasztalásul még utánam kiáltotta:
– Ne búsulj, pajtás! „Mindenütt rossz, de legjobb otthon!”
Visszaintettem neki az utolsó emberétől, és a kövek hamarosan eltakarták előlem.

Jól kikerülve az ajtós fedezéket elértem a figyelő bosnyák múmiához, ki rendületlenül őrizte szomorú őrhelyét. Itt kezdődött az utam veszedelmesebb része. Mikor már a kőfal vége közeledett, hasra kellett feküdnöm. Előzőleg még egyszer kipillantottam az utolsó lőrésen, hogy mi van előttem. Nem sokat láthattam, mert a terep gyenge domborulata és az össze-vissza heverő kövek között fekvő olasz holttestek miatt nem láttam mást, mint az olasz állás felső peremét. Tehát a lőrésen figyelő olasz őrszemek valószínűleg az én fekvő alakom sem látják, hacsak valahonnan magasabbról nem figyelnek bennünket.

Oszlásnak indult elesett katona Oszlásnak indult elesett katona
(forrás: Gruppo Speleologico Carsico)

Megnyugodva mozdultam, mikor lövés csattant mögöttem. Ijedten lapultam meg és néztem hátra. Nem nekem szólt a lövés, hanem a szegény bosnyáknak. Még mozgott és kissé oldalra billent a találattól. Azt az érzést keltette bennem, mintha bólogatna a kedélyes olaszra, ki rajta próbálgatja ki a lövő tudományát. Jó negyedóráig várakoztam, és csak akkor mertem továbbindulni, mikor meggyőződtem róla, hogy csak egyéni akció volt a lövés, és nem nekem szólt.

Lassan másztam, úgy lelapulva, hogy arcom sokszor súrolta a gusztustalan köveket. Sokszor percekig feküdtem mozdulatlanul, hogy megtévesszem az esetleges figyelőt. A sziklák úgy sütöttek, mint a parázs, s én mégis szinte dideregtem... Végre feltűnt újra előttem az első néhány kődarab, amely már a mi szomorú állásunk kezdetét jelentette. Volt végre akkora takarásom, hogy a fejem bátran felemelhettem. S tekintetem az én két hűséges emberem aggódó vigyorával találkozott. Elmásztak elém, ameddig lehetséges volt, és ott vártak rám.
– Hogy vagytok, gyerekek? Nincsen semmi baj?
– Nincs, kadett úr! – válaszolta Balogh olyan örömmel, hogy szájára kellett tapasztanom a kezem –, de azért újság van. Az olaszok ide vagy kétszáz lépésnyire előrejönnek a drótakadályuk elé. A Mt. dei sei Busiról valószínűleg nem látni őket, de innen igen.

Sietve visszamásztam régi helyemre, melyet a fiúk valósággal kisöpörtek, és óvatosan kilestem. A jelzett irányban tényleg nagy forgalom volt. Az olaszok jöttek-mentek zavartalanul. Támadásra készülnek. Mit tegyek? – törtem a fejem. Ha mi innen elkezdünk tüzelni, nyakunkra zúdítjuk az olasz tüzérséget. Viszont másképp nem tudom felhívni a hátul levők figyelmét, csak ha lövöldözni kezdünk. Az is lehetséges, hogy már máshonnan is figyelik ezt a készülődést. Dühöngtem, hogy nincsen telefonom. Kértem tegnap este, de lebeszéltek róla, mert nappal, ha az olaszok észrevették az ilyen kövek között húzódó drótokat, azt a helyet, ahova az betorkollott, addig gránátozták, míg életet sejtettek ott. Így hát tehetetlenül tördeltem a kezem, és lestem a fejleményeket. 12 óra elmúlt. Az emberek a kövek mellé húzódva lihegtek. A lábukat kinyújtották, nem féltették az oldalazó gépfegyvertől. Láttam rajtuk, hogy mi mindent adtak volna egy szerencsés láblövésért. Az olaszok most visszamentek az állásaikba, azonban a drótakadályaik húsz lépésenként nyitva maradtak.
– Támadásra készülnek – szólt át hozzám egy tapasztaltabb katonám –, szerencsére nem ebben az irányban.
– Minden második ember figyeljen, és baj esetén parancsra tüzelni! – adtam ki a rendelkezést.

Embereim a fenyegető veszély tudatára kissé megélénkültek, és kezdtek érdeklődést mutatni az események iránt. Félórás csend következett. Csak négy Caproni repült magasan felettünk, melyeket ütegeink bátortalanul srapneleztek. A Capronik zúgása összevegyült az óriási fémes fényű legyek zúgásával. A kövek között teljes mozdulatlanságban hevert minden, hasonlóan a megzavart féreghez, amely mozdulatlanságával védekezik a támadás ellen döglöttnek tettetve magát, mi is lehetőleg észrevétlenek igyekeztünk maradni az ellenséges repülők előtt.

Földre kényszerített olasz Caproni bombázó Merna környékén Földre kényszerített olasz Caproni bombázó Merna környékén
(forrás: bildarchivaustria.at)

A Capronik nyugodtan keringtek Doberdó fölött, majd elmentek beljebb, Kostanjevica irányába, hűségesen követve a tüzérségünk srapneljeitől.
– Na, én nem lennék repülő semmi pénzért – törte meg a csendet Kovács.
– Csak hallgass! – szólt rá Balogh. – Nem nagyon dicsekedhetsz azért a napi hat krajcárért a mostani beosztásoddal.

Tovább is folyt volna a megkezdett eszmecsere, de ½ 2 tájban szörnyű váratlansággal hat huszonnyolcas gránát vágott be egyszerre a Mt. de sei Busin húzódó lövészárokba. Mintha villamos áram csapott volna végig rajtunk, mindenki összerándult a borzalmas detonációra.

Hat égig érő füst-, por- és kőoszlop emelkedett a robbanások nyomán. Döbbent és önző félelemmel néztem a csodálatos látványt. Pár másodperc múlva azonban fejünkre kellett rakni a hátizsákunkat a repülő kövek ellen, melyeket a robbanás ereje dobált idáig. Néhány perc szünet után megjelent megint a hat füstoszlop ugyanazon a helyen. Most már repülő és tébolyodottan ugráló emberi alakokkal közte. Borzalmasságát növelte a látványnak az, hogy mi nem is hallottuk a gránátok süvítését.

Az a pontosság, amely ezeket a gránátokat jellemezte, tüzérségi előkészítésre vallott. Hirtelen a jobbszárny felől jelezték, hogy az olasz gyalogság megmozdult. Az előbb átvágott drótakadályon át csak úgy nyüzsgött a töméntelen olasz. A kiérkezettek gyorsan rajvonalba fejlődve lefeküdtek a Mt. dei sei Busi felé arccal.

Következő rész: Magasban a vörös rakéta

Összes rész: Imre Gábor kadét doberdói naplója

Szólj hozzá!

Címkék: imre gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr468063218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról