Egy véráztatta magaslat a Monte San Michele északi lejtőjén

2015.11.04. 06:39 :: RózsafiJános

1915 októberének végén, a 3. isonzói csata idején rendkívül heves harcok folytak a Doberdó-fennsíkon. Debrecen város 39-es közös háziezrede San Martinótól délre, 3-as honvéd ezrede pedig a Monte San Michele északi lejtőjén található 197-es magaslaton vívott ebben az időszakban véres harcokat.

 

A doberdói harctér magaslatain lezajlott, elkeseredett és nagy áldozatokat követelő harcokról beszélve mindig hozzá kell tennünk, hogy pontosan melyik is az a magaslat. A harcteret uraló Monte San Michele kúpjainak közelében ugyanis négy 197-es magaslat is található. Mindegyiknek megvan a saját – mondhatjuk, hogy véres – története, mindegyik megtartása és elfoglalása egy-egy fejezete az itteni harcok történetének. Most a Monte San Michele északi lejtőjén található 197-es magaslat néhány napját követjük végig.

A Monte San Michele észak felől korabeli olasz rajzon A Monte San Michele észak felől korabeli olasz rajzon
(forrás: Gruppo Speleologico Carsico)

Miért volt fontos az olaszok számára, hogy emberi életet nem kímélve, óriási mennyiségű tüzérségi anyagot felhasználva elfoglalják ezt az aránylag kis területet? Válasz erre az, hogy éppen ott volt ez a magaslat, ahonnan a védők az olasz támadókat északi, nyugati és déli irányban is tűz alatt tarthatták. Két mély vízmosás közötti területről van szó: a Canalone Tivoli és a Canalone Gatti között. Kiemelt stratégiai fekvését igazolja, hogy a későbbi hónapokban, amikor már olasz kézben volt a magaslat, a gyalogságuk a vízmosásokban már láthatatlanul megközelíthette a magyar védőállásokat.

A 197-es magaslatnál húzódó vízmosások egy katonai vázlaton. Az 1-es az olaszul Canalone Tivoli, a 2-es a Canalone Gatti néven emlegetett vízmosás A 197-es magaslatnál húzódó vízmosások egy katonai vázlaton. Az 1-es az olaszul Canalone Tivoli, a 2-es a Canalone Gatti néven emlegetett vízmosás
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Az 1915 októberében tomboló 3. isonzói csata ideje alatt a Monte San Michele északi lejtőjén húzódó osztrák–magyar fővédelmi vonal előtt ezen a 197-es magaslaton volt a 4-es számú előretolt tábori őrs. A fővédelmi vonal ráadásul itt megtört, kiugró részével itt volt legközelebb ehhez az előretolt őrshöz. A védelmi szakasz mindenkori parancsnokai tisztában voltak azzal, ha olasz kézbe kerül a magaslat, akkor a fővédelmi vonalat ezen a részen hátrább, a Canalone Gatti keleti oldalára kell visszavonni. Ezt a felelősséget átérezték az itt küzdő magyar királyi debreceni 3. honvéd gyalogezred honvédjei is. A 2. isonzói csatában szinte megsemmisült és újjászervezett ezred katonái súlyos áldozatok árán mindent megtettek az előretolt állás megtartásáért.

A terület a Google mai térképén A terület a Google mai térképén

Az október 15-e óta megszakítás nélkül az első vonalakban harcoló debreceni ezred veszteségei 25-re már olyan súlyosak voltak, hogy ezen az éjszakán, a budapesti 1-es honvéd gyalogezreddel fel kellett váltatni őket. (Az első állásba kerülő budapesti ezred létszáma ekkor: 952 puska és 7 géppuska.) A felváltást így indokolta a 39. dandár parancsnoksága: „A 3. ezred f. hó 15 óta állandóan a védővonalban van. A peteanói harcok alatt az ezred két százada szenvedett nagy veszteséget. Október 23-án hat rohamot vert vissza nagy veszteségek árán. Élelmezése nehéz volt, a legénység kimerült, fizikailag, lelkileg. Az ezred két százada 30-30 emberre fogyott.”

Az indoklást még Biffl Ferenc ezredes, a debreceni ezred parancsnoka terjesztette fel, aki ekkor ideiglenesen a magyar királyi 39. honvéd gyalogdandár parancsnoka volt. A felterjesztés elküldése után még aznap délelőtt 10 órakor átadta a dandárparancsnokságot Stadler István ezredesnek, és ő újra a debreceni ezred vezetését vette át Adorján Ervin alezredestől.

A felváltás ezúttal nem pihenést, és a századok rendezését jelentette, mert a 2. és 3. védelmi vonalban végzendő műszaki munkákra vezényelték őket. Október 27-ről 28-ra virradó éjjel beosztották soraikba a frontra érkezett XV. menetzászlóalj legénységét. 28-ról 29-re virradóan pedig már újra ott voltak a Monte San Michele északi lejtőjén húzódó első állásokban. Most ők váltották fel a budapesti honvédeket. (Az 1-es honvédek létszáma ekkor: 829 puska.) Tőlük délre, egészen az Isonzóig, a nagyváradi 4-es honvédek voltak állásban. Még a felváltás előtt, október 26-án az előretolt őrségeket visszavonták, kivéve a 4-es számú őrsöt, amely a 197-es magaslat védelmét látta el. A terület a fővédelmi vonal szerves részévé vált. Ettől a naptól kezdve az olasz támadások kiemelt célpontja a fővédelmi állás 197-es magaslaton húzódó kiugró része volt. Erről már október 27-én a budapesti 1-es honvédek is tájékoztatták a magyar királyi 20. honvéd gyalogezred parancsnokát, Lukachich Géza tábornokot.

A kiépített és a kiépíteni tervezett védelmi vonalak a 197-es magaslat környékén A kiépített és a kiépíteni tervezett védelmi vonalak a 197-es magaslat környékén
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Október 29-én reggel olasz pergőtűz zúdult az állásokban éppen hogy berendezkedő debreceni honvédekre. Máris nagyok voltak a veszteségek. Délelőtt 10 óra 45 perckor gyalogsági támadás indult a 197-es magaslat ellen, de azt visszaverték a debreceniek, és az ellenség 300 lépésnyire visszavonult. Újra tűz alá vette az olasz tüzérség a magyar állásokat. Kiemelten a 197-es magaslatot, de a többi állást is. A gránátok mindent elsöpörtek, az árkokat betemették, a védőket megölték. A pusztítás olyan nagymértékű volt, hogy már nem lehetett állásokról beszélni. A 3-as honvédezredben nagy volt a tiszti veszteség, ezért zászlóaljanként 3-3 századot kényszerültek összevonni.

A magaslatot viszont tartani kellett. Az állás romjai között a Lackenbacher Mór tartalékos hadnagy vezette debreceni század megfeszített munkával igyekezett a mellvédet helyreállítani. Erre kevés idejük maradt, mert egy újabb tüzérségi előkészítés után este 11 óra előtt megtámadta őket az olasz gyalogság. A tűzcsapás után még életben maradt honvédek gyilkos közelharcban védekeztek. Végül a támadóknak mintegy 50 lépésnyi szélességben sikerült a magyar vonalat megszállni, és azonnal elkezdték annak megerősítését. A 39. dandárparancsnokságtól parancs érkezett az ellentámadásra, de előírták, hogy csak megfelelő tüzérségi előkészítés után. „Legénységnek kézigránátot kiosztani!” – olvasható a parancsban.

Az október 30-án 03-kor megindult ellentámadás nem volt igazán sikeres. A Reintz Dezső százados vezette három debreceni támadó szakasz eltévedt a sötétben, így nem vett részt a támadásban. Reintz századost reggel 6 óra 30 perckor már le is váltották. Biffl Ferenc ezredes a debreceniek ezredparancsnoka a következőt jelentette a dandárnak: „Kérek Reintz százados helyett sürgősen zászlóalj parancsnoknak alkalmas tisztet.” Az ellentámadást csak két szakasz hajtotta végre, sikerrel, de nagy veszteségek árán. Az olaszok visszavonultak a magaslatról. A veszteségek miatt az állás romjait csak kevés honvéd tudta megszállni, azok is elszórtan helyezkedtek el. Újabb olasz tüzérségi tűzcsapás kezdődött, amely szinte kivétel nélkül megölte a védőket. Támadásra indult az olasz gyalogság, és újra elfoglalták a 197-es magaslatot.

Az újabb ellentámadásra a Mayer Imre százados vezette nagyváradi 4. honvéd gyalogezred I. zászlóalja kapott parancsot. A zászlóaljból két század csoportosult az ellentámadáshoz. Az október 30-án délután 3 óra 30 perckor meginduló századokat erős puskatűz és kézigránátharc akadályozta az előrejutásban. Az előreugró magaslati állás miatt még oldalazó tüzet is kaptak. A támadás az elfoglalt állások előtt 30-40 lépésnyire megakadt, ezért a támadó csoport egy része a Canalone Gattiban keresett fedezéket.

A Canalone Gatti napjainkban A Canalone Gatti napjainkban
(a szerző 2010-ben készült felvétele)

A veszteségek miatt meggyengült nagyváradi századok megerősítésére, a támadás folytatásához bevetették a 39. dandár tartalékát is. A Hauser Sándor alezredes vezette székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja október 31-én 02 óra 35 perckor indult támadásra. Az ellenség ekkor már sűrű homokzsák fedezék mögött állt. A székesfehérvári támadók vesztesége igen nagy volt. A Hauser zászlóaljnak csak 90 embere maradt: ebből 30 fő a betörési pont közeléig jutott. A nagyváradi zászlóaljtól 50 honvéd 15-20 lépésnyire megközelítette a betörési pont bal szárnyát, de tovább ők sem jutottak.

A 1915. október 31-ei helyzet A 1915. október 31-ei helyzet
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Reggel 8 óra 15 perckor már igen nagyok voltak mindkét zászlóalj veszteségei. Valamennyi támadó csoport a nyílt sziklás domboldalon, a kövek között próbált valami fedezéket keresni. Az olaszok több alkalommal támadást indítottak, de minden esetben sikerült visszaverni őket. A veszteségek egyre nőttek, a helyzet tarthatatlanná vált. Az Isonzó-parttól, a 39-es magassági ponttól ugyanis állandóan oldaltűzbe fogták a támadó (és egyben védekező) csoportokat. A délután 5 órakor kiadott dandárparancs szerint: „A Mayer és Hauser csoport álljon le a támadással. Úgy ássák be magukat az ellenséggel szemben, hogy összefüggő vonal legyen.” A délutáni órákban nemcsak a 197-es magaslat környékét, hanem az egész 3-as és 4-es ezredek által védett állásokat is igen nagy erővel támadta az ellenség. A tömegesen rohamozó olasz gyalogságot csak nagy áldozatok árán tudták visszaverni.

November 1-én Lukachich Géza tábornok, a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka arról rendelkezett, hogy az elfoglalt állással szemben építsék ki az új vonalat, drótakadályokkal megerősítve. Megszűnt a magyar védővonal kiugró állása, mert az új vonal már a Canalone Gatti keleti oldalán húzódott.

Az új védelmi vonal Az új védelmi vonal
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

A négy magyar honvédezred által védett, véráztatta magaslat véglegesen olasz kézbe került. E kis terület megszerzéséért nagy árat fizettek az olasz támadók. Amikor borús, esős időben bejártuk az egykori kiemelt fontosságú magaslatot, bujkáltunk a területet befedő sűrű bozótosban, a félhomályban, nyomasztó volt itt a hangulatunk. Ismertük az itt lezajlott gyilkos küzdelmeket, azt, hogy szinte minden négyzetméter emberéletet követelt. Kele Andor operatőr barátunk meg is jegyezte: „Itt érezni a Halált!”

A magaslaton lévő állások maradványai napjainkban A magaslaton lévő állások maradványai napjainkban
(a szerző 2010-ben készült felvétele)

József főherceg lovassági tábornok, a Doberdót védő temesvári VII. hadtest parancsnoka október 31-én este 10 óra 40 perckor a következő telefonüzenetet küldte a 39. dandárparancsnokságra: „A 3.-4. ezredek példát ritkító hősiességgel törték le és verték vissza ma, mint már annyiszor a nagy túlerővel hevesen támadó ellenséget. A doberdói nehéz és dicsőségteljes nap legszebb tényei közé tartozik ez és történelmünk lapjaira törölhetetlen betűkkel lesz feljegyezve. Hálás szeretettől átitatva üdvözlöm két hős ezredemet, melyekre büszke vagyok. A mindenható áldása legyen velünk. József főherceg Op. Nr. 162/21” Feltételezem, hogy József főherceg a 81. dandárparancsnokságra is megküldte köszönetét (kiemelve az 1-es és a 17-es honvédek helytállását). Sajnos a (megmaradt és igen hiányos) levéltári iratok között nem található.

Október 31-én Lukachich tábornok megkapta az engedélyt, hogy az első vonalban felváltsa az állományának 70%-t elvesztett debreceni 3. honvéd gyalogezred maradványait. A felváltás november 1-re virradó éjszaka megtörtént, a budapesti 29. népfelkelő gyalogezred századai kerültek az első védővonalba.

Az 1915. november 2-a, reggel 8 órai állapot Az 1915. november 2-a, reggel 8 órai állapot
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Október 31-én este Biffl ezredes, a debreceniek ezredparancsnoka a következő „Physikai erőállapot” jelentést küldte Lukachich tábornoknak:

„Jelentem, hogy az ezred physikai erőállapota jelenleg oly annyira meggyengült, hogy egy ellenséges általános és konok támadás esetén a védőállás megtartása kellő biztosítékot nem nyújthat.

Veszteség e hó 15-e óta: a.) tisztekben és tisztjelöltekben: elesett: 5, megsebesült: 19, eltűnt: 1, beteg: 7. Összesen: 32 (közötte 3 zlj. parancsnok és 7 századparancsnok). b.) legénységben: elesett 76 (Coticiben eltemetve), megsebesült 921, beteg: 59. Összesen: 1056 fő

Megjegyzés: Hogy az elesettek száma Peteanónál és az állásokban mennyi, az a folyamatos harcok miatt nem volt megállapítható, valószínű, hogy a szám a 200-at megközelíti.

Jelenleg a századparancsnokok közül: 1 hadapródjelölt, 4 zászlós és 5 tartalékos hadnagy.

Az ezred e hó 14. óta majdnem állandóan harcban állt az állásban. Ez idő alatt egyszer lett felváltva e hó 25-re. E napon del. 6-ra érkezett be a Vallone völgybe, itt rendezkedett s még ugyanezen nap dut. berendeltetett a második és harmadik védelmi vonal építésére és megszállására. 28-án dut-ig az ezred a két védelmi vonalban dolgozott megszakítás és pihenő nélkül. A munka közben 27-ről 28-ra éjjel felveszi a XV. menetzászlóaljat, 28-ról 29-re a 2. és 3. védelmi vonalból felváltatik s ugyanakkor ő felváltja az első vonalban levő első ezredet. Az események oly gyorsan követték egymást, hogy a századparancsnokok századaikat együtt nappal nem is láthatták, a legénység egymást nem ismerte.

29-e óta az ellenséges tüzérségi tűz annyira folytonos és olyan erős, hogy az étkezés majdnem lehetetlen, a legénység meg sem tud mozdulni, vízzel nem látható el s a szükségeit is csak életveszélyek között végezheti.

A fiatal tapasztalatlan tisztikar, a legénység hiányos kiképzése és ennek 50% román és szerb volta – ezekkel se a tisztikar, se az altisztek nem tudtak beszélni – a vezetést is rendkívül megnehezíti, a vezetőket kifárasztja s ez eddig is csak a legnagyobb mérvű önfeláldozásokkal volt lehetséges.

Hogy az ezred morális állapota mindezeknek dacára mily kiváló s mily magas fokon áll mi sem mutatja jobban, mint a felsorolt veszteségek, mely szerint mindenki hősiesen helyt állott a neki kiutalt szolgálatban és inkább meghalt, mintsem, hogy állását elhagyja.”

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr378049090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fosca 2015.11.04. 09:22:14

Kimerítő, pontos munka, ahogy a szerzőtől, eddig is m egszokhattuk. Gratulálok! Ezért szeretem a blogot.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása