„Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”

2015.06.18. 07:02 :: Nagy Háború szerkesztőség

A szentesi iparosok elfeledett első világháborús emléktáblája

Szentesen más magyarországi településekhez hasonlóan már az első világégés befejezése előtt megkezdődött a háborúban elesett katonák emlékének ápolása, ami eleinte a temetőkhöz, illetve a katonasírokhoz kapcsolódott szorosan. Az első emléktáblákat a városban az 1920-as évek elejétől a különböző felekezetek templomaikban helyezték el, az 1920-as évek közepén pedig elkészült Pásztor János alkotása, a központi emlékmű. Az emlékhelyek létesítése nem szakadt meg, hiszen a helyi ipartestület saját halottainak a nevét és foglalkozását 1939-ben fekete márványtáblába vésette, amelyet székházának folyosóján helyeztek el.

 

Az emléktáblán a következő iparosok szerepelnek, akik különböző szakmákat képviseltek:

Ácsi Kovács Sándor (fazekas)
Ácsi Kovács Imre (fazekas)
Bori Mihály (kőműves)
Baron Márton (bádogos)
Berkovics József (szabó)
Cibola Sándor (szabó)
Dékány János (cipész)
Dancsi József (kőműves)
Dezső Bálint (mészáros)
Dobossy Dávid (kelmefestő)
Doszlop Nagy Imre (ács)
Gilicze János (cipész)
Győri János (kovács)
Gyuricska Lajos (szíjgyártó)
Horváth Sándor (szabó)
ifj. Kiss István (késes)
Kulcsár József (csizmadia)
Kürti Sz. Imre (férfiszabó)
Lőwi Gyula (cipész)
Mátyás József (mázoló)
Miskolci Ferenc (kőműves)
Molnár Antal (szobafestő)
Molnár Farkas János (szabó)
Molnár Sándor (szabó)
Papp Imre (szabó)
Pászti János (borbély)
Péli István (csizmadia)
ifj. Sárándi János (mészáros)
Szőke József (szűcs)
Vígh Mihály (szabó)
Vrana Lajos (műszövő)

Az emléktábla alján a spártai hősök sírfeliratából származó részlet olvasható, ami minden bizonnyal a háborúban való helytállásra és az áldozathozatalra utal. Felavatására 1939. május végén Hősök napja alkalmából került sor, amikor a szervezők az ünnepség programjába ezt a mozzanatot is beiktatták. Az Erzsébet téren tartott megemlékezést követően a résztvevők az ipartestület székházához vonultak, ahol Kanász Nagy Sándor polgármester leplezte le az emléktáblát.

A sajtóbeszámolók áttekintését követően próbáltam a háborús emlék nyomába eredni, amelyet feltehetőleg az 1950-es vagy az 1960-as években távolítottak el az épület folyosójáról. Az 1970-es évek első felében már biztosan nem volt a helyén, ahogyan azt a Szentesi Művelődési Központ korábbi munkatársaitól megtudtam. A kutatás eredménnyel zárult, mivel az emléktáblát az intézmény jelenlegi dolgozói a Móricz Zsigmond Művelődési Ház padlásán sértetlen állapotban megtalálták. A helyi iparosok Kádasi Zoltán, a Szentes és Vidéke Ipartestület elnökének vezetésével fontosnak tartották azt, hogy az emléktábla hosszú évtizedes elfeledettséget követően ismét betölthesse eredeti funkcióját. Arany János utcai székházuk falán 2015. május 27-én ünnepélyes keretek között avatták fel a márványtáblát, amely az elhunyt iparosok áldozatvállalására hívja fel a mai ember figyelmét.

 

A márványtábla 2015-ös újra felavatása A márványtábla 2015-ös újra felavatása

Miután 1949-ben az ipartestületeket felszámolták, az emléktáblát eltávolították eredeti helyéről, ami kellőképpen kifejezte az új hatalmi berendezkedés viszonyulását az első világháborúhoz. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy miképpen vészelhette át sértetlenül az ipartestületi székház, később Móricz Zsigmond Művelődési Ház padlásán az elmúlt évtizedeket. Szentesen nem ez az egyetlen emlék, amelyet a 20. század második felében eltávolítottak eredeti helyéről. 1918 után a városházán is felavattak egy táblát, amely az első világháborúban, illetve az azt követő „forradalmakban” elhunyt tisztviselőknek állított emléket. Csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer majd előkerül, és lehetőség nyílik az újbóli elhelyezésére.

A cikk szerzője Mód László.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr297552604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

odabas 2015.06.18. 08:08:47

Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a helyreállításban. Ilyenkor (is) érezhető, hogy mekkora kárt okozott mindenben a kommunizmus. Ahhoz képest, hogy azt hittük, örökre így marad, úgy eltűntek, mintha rossz vicc lett volna az a 40 év. Viszont a pusztítást ilyenkor lehet érzékelni. Angliában ha kitettek 400 éve egy emléktáblát az nagy valószínűséggel még most is ott van. A múltkor a Pest megyei megyeházán a teremben voltam, ugyanez ütött meg: lehet, hogy pont Kossuth ült a helyemen, de minden olyan lepusztult volt, hogy fájdalom volt nézi. Sok idő, pénz helyreállítani és sok olyan dolog lesz, ami örökre elveszett.

magyaros17 2015.06.18. 21:02:04

A dolgokat természetesen nem menti, de szerintem mindenképpen megjegyzendő, hogy nem annyira a világháborús hősök emlékével volt a baj, hanem az "osztályellenséggel" az ipartestülettel. Az osztályharc oltárán még a hazáért halt hősök emlékét sem volt nagy ár feláldozni. Sok világháborús emlékmű azért a helyén maradhatott, bár sokszor elhanyagolt állapotban. Példaként a nemrég, a jubileum kapcsán megkoszorúzott Przemysl emlékművet említeném Budapesten. Hosszú ideig, amíg nem kezdtem el foglalkozni a világháború történetével, úgy mentem el a büszke oroszlán mellett, hogy nem nagyon értettem, mit keres ott? De ott volt, helyén maradt, szerencsére. Most utóbb kiderült, hogy dédapám egyike volt a przemysl-i oroszlánoknak. 4 év fogsággal fizetett érte...
M

Moticska Tihamér 2015.06.19. 08:06:17

Magam úgy gondolom, úgy tapasztalom, hogy általában minden, de különösen a világháborús emlékművek, emléktáblák egyfajta láthatatlan, áthatolhatatlan erőteret alakítanak ki maguk köré, ami lefogja a szándékos rongálók kezét. A festékszóró tubusokkal garázdálkodók messze elkerülik ezeket, miközben minden mást, (legyen akár bekamerázva is), egy éjszaka alatt felérhető magasságig simán befújnak. Van ritka kivétel is.

Fosca 2015.06.24. 16:28:53

@magyaros17:
Sokan lehetünk így egy-egy emlékművel, vagy akár földrajzi hellyel is. Én is hasonlót éreztem, mikor nagypapám és az ő ezredének történetét kutatva megtudtam, hogy létezett egy város /Padula/ Dél-Olaszországban, ahol sok ezer magyar hadifogoly élt még 1919.ősz én is.....Ezekről soha nem hallottam, amiko r az I.vh.-t tanultuk,(50 éve) mintha ki ak arták volna örökre törölni ez emlékezetünk ből ezeket a hősöket. De hála a feléledő utókornak, ez nem sikerülhetett!

somo 2015.06.25. 12:35:49

@Moticska Tihamér: Sajnos a Margit-szigeten lévő Neptun-kő nem úszta meg a "művészetet". Nemrég helyreállították, talán most már elkerülik.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása