A szentesi iparosok elfeledett első világháborús emléktáblája
Szentesen más magyarországi településekhez hasonlóan már az első világégés befejezése előtt megkezdődött a háborúban elesett katonák emlékének ápolása, ami eleinte a temetőkhöz, illetve a katonasírokhoz kapcsolódott szorosan. Az első emléktáblákat a városban az 1920-as évek elejétől a különböző felekezetek templomaikban helyezték el, az 1920-as évek közepén pedig elkészült Pásztor János alkotása, a központi emlékmű. Az emlékhelyek létesítése nem szakadt meg, hiszen a helyi ipartestület saját halottainak a nevét és foglalkozását 1939-ben fekete márványtáblába vésette, amelyet székházának folyosóján helyeztek el.
Az emléktáblán a következő iparosok szerepelnek, akik különböző szakmákat képviseltek:
Ácsi Kovács Sándor (fazekas)
Ácsi Kovács Imre (fazekas)
Bori Mihály (kőműves)
Baron Márton (bádogos)
Berkovics József (szabó)
Cibola Sándor (szabó)
Dékány János (cipész)
Dancsi József (kőműves)
Dezső Bálint (mészáros)
Dobossy Dávid (kelmefestő)
Doszlop Nagy Imre (ács)
Gilicze János (cipész)
Győri János (kovács)
Gyuricska Lajos (szíjgyártó)
Horváth Sándor (szabó)
ifj. Kiss István (késes)
Kulcsár József (csizmadia)
Kürti Sz. Imre (férfiszabó)
Lőwi Gyula (cipész)
Mátyás József (mázoló)
Miskolci Ferenc (kőműves)
Molnár Antal (szobafestő)
Molnár Farkas János (szabó)
Molnár Sándor (szabó)
Papp Imre (szabó)
Pászti János (borbély)
Péli István (csizmadia)
ifj. Sárándi János (mészáros)
Szőke József (szűcs)
Vígh Mihály (szabó)
Vrana Lajos (műszövő)
Az emléktábla alján a spártai hősök sírfeliratából származó részlet olvasható, ami minden bizonnyal a háborúban való helytállásra és az áldozathozatalra utal. Felavatására 1939. május végén Hősök napja alkalmából került sor, amikor a szervezők az ünnepség programjába ezt a mozzanatot is beiktatták. Az Erzsébet téren tartott megemlékezést követően a résztvevők az ipartestület székházához vonultak, ahol Kanász Nagy Sándor polgármester leplezte le az emléktáblát.
A sajtóbeszámolók áttekintését követően próbáltam a háborús emlék nyomába eredni, amelyet feltehetőleg az 1950-es vagy az 1960-as években távolítottak el az épület folyosójáról. Az 1970-es évek első felében már biztosan nem volt a helyén, ahogyan azt a Szentesi Művelődési Központ korábbi munkatársaitól megtudtam. A kutatás eredménnyel zárult, mivel az emléktáblát az intézmény jelenlegi dolgozói a Móricz Zsigmond Művelődési Ház padlásán sértetlen állapotban megtalálták. A helyi iparosok Kádasi Zoltán, a Szentes és Vidéke Ipartestület elnökének vezetésével fontosnak tartották azt, hogy az emléktábla hosszú évtizedes elfeledettséget követően ismét betölthesse eredeti funkcióját. Arany János utcai székházuk falán 2015. május 27-én ünnepélyes keretek között avatták fel a márványtáblát, amely az elhunyt iparosok áldozatvállalására hívja fel a mai ember figyelmét.
A márványtábla 2015-ös újra felavatása
Miután 1949-ben az ipartestületeket felszámolták, az emléktáblát eltávolították eredeti helyéről, ami kellőképpen kifejezte az új hatalmi berendezkedés viszonyulását az első világháborúhoz. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy miképpen vészelhette át sértetlenül az ipartestületi székház, később Móricz Zsigmond Művelődési Ház padlásán az elmúlt évtizedeket. Szentesen nem ez az egyetlen emlék, amelyet a 20. század második felében eltávolítottak eredeti helyéről. 1918 után a városházán is felavattak egy táblát, amely az első világháborúban, illetve az azt követő „forradalmakban” elhunyt tisztviselőknek állított emléket. Csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer majd előkerül, és lehetőség nyílik az újbóli elhelyezésére.
A cikk szerzője Mód László.
