Az első világháború elején a fővárosban és több más településen is felmerült annak a gondolata, hogy a rendőri szervek kisegítésére polgárőrségeket állítanak fel. Vimmer Imre Esztergom város polgármestere 1914. szeptember 15-én adta ki felhívását a városi polgárőrség megalakítására.
Az első világháború elején a fővárosban és több más településen is felmerült annak a gondolata, hogy a rendőri szervek kisegítésére polgárőrségeket állítanak fel. Vimmer Imre Esztergom város polgármestere 1914. szeptember 15-én adta ki felhívását a városi polgárőrség megalakítására. Polgárőr szolgálatra minden 18-50 év közötti polgár jelentkezhetett a rendőrkapitánynál. A szolgálatért külön díjazás nem járt. A belépésre önként jelentkezőknek szeptember 20-án délelőtt 11 órakor kellett megjelenniük a városházán tartandó alakuló közgyűlésen.
Az alakuló közgyűlést dr. Perényi Kálmán alispán nyitotta meg, majd Vimmer polgármester vette át az elnöklést. Ezt követően Peterdy Kálmán rendőrkapitány ismertette a polgárőrségek szervezéséről szóló belügyminiszteri rendeletet. A belügyminiszter szeptember 16-án adta ki 4.220/1914. szám alatt vonatkozó rendeletét, amint azonban láthatjuk, Esztergomban (több más településekhez hasonlóan) a polgárőrség szervezése már ezen időpont előtt megkezdődött.
A rendeletből itt most csak azokat a részeket ismertetjük, amelyek az esztergomi polgárőrségre is vonatkoztak. A rendelet értelmében a polgárőrségre a rendőrség szolgálati és egyéb szabályzatai voltak irányadók. Tekintettel azonban arra, hogy a polgárőrség tagjai a hivatásos rendőrszemélyzettől elvárható szakképzettséggel nem rendelkeztek, és szolgálataikat közérdekből, díjtalanul ajánlották fel, bizonyos engedményekre tarthattak számot. Fontos megjegyezni azt is, hogy a polgárőrök hatósági jogkört (rendelkezési jogot) nem gyakorolhattak, és mindig a rendőrség utasításai szerint voltak kötelesek eljárni. Szolgálat alatt a polgárőrök hatósági közegnek minősültek, és ezen minőségükből kifolyólag a törvénynek nemcsak különös oltalma, hanem annak megfelelő szigorú rendelkezései is vonatkoztak rájuk. A polgárőröket ugyanolyan módon megillette a fegyverhasználat joga is, mint a hivatásos rendőrközegeket.
Az esztergomi polgárőrség alakuló gyűléséig összesen 58 fő jelentkezett polgárőrnek, többségük az állami és magántisztviselők, ügyvédek, tanítók, kereskedők és iparosok köréből. A rendőrkapitány javaslatára a polgárőrség parancsnokává Vaniss Dezső vezető járásbírót nevezték ki, alparancsnokká pedig Tiefenthal Gyula városi főmérnököt választották. A polgárőrség végül 1914. október 1-jén kezdte meg működését. Ekkorra már mintegy 130-140 tagja volt. A polgárőröket nappali és éjjeli szolgálatra osztották be. Az éjjeli szolgálat este 10 és hajnali 4 óra között tartott. Az éjjeli őrcsapat három főből állt, míg a nappali, amely csak a vasútállomáson teljesített szolgálatot, csupán két főből. A polgárőröket „Esztergom sz. kir. városi polgárőr” feliratú nemzetiszín karszalaggal látták el, továbbá rendőrkarddal és forgópisztollyal szerelték fel. Utóbbiak használatáról Véren rendőrbiztos tartott oktatást a polgárőrök számára.
Októberben a vasútnál a rendőrség vette át a közbiztonsági feladatokat. Ezzel párhuzamosan a polgárőrség szolgálati idejét két órával meghosszabbították, így a szolgálat már este 9 órától reggel 5 óráig tartott, kétórás beosztásokkal.
A polgárőrség hasznos segítsége volt a városi rendőrségnek, azonban gyakran fordultak elő mulasztások, ezért 1915 februárjában a polgárőrség tagjait igazolványokkal látták el, amelyet kötelesek voltak a szolgálat alatt maguknál tartani. „Az igazolvány talán nagyobb buzgalomra fogja serkenteni az őrség tagjait és talán nem fognak előfordulni azon sajnálatos mulasztások, melyek eddig bizony elég gyakran fordultak elő. Legutóbbi napokban is egy teljes őrjárat maradt el s igazán azt a benyomást teszi az emberre, mintha nem meglettkorú emberek tették volna le a fogadalmat.” – írta az Esztergom és Vidéke.
A katonai sorozások alól azonban nem jelentett felmentést az, ha valaki polgárőr volt, ezért a bevonulások alkalmával folyamatosan csökkent a polgárőrség létszáma is. Részint ennek következtében 1915 áprilisára az esztergomi polgárőrség fokozatosan működésképtelenné vált. Május elején már arról számoltak be a helyi lapok, hogy a polgárőrség feloszlott. A polgárőrség megszűnte után a rendőrségre ismételten nagyobb munka hárult. 1915 májusában rajtuk kívül még 16 csendőr teljesített szolgálatot Esztergomban, s csak így sikerült a békebeli rendőrségi létszámot elérni.
A csekély számú rendőrség azonban nem volt képes a város közbiztonságát kielégítően ellátni, már 1915 augusztusában felmerült a polgárőrség újjászervezésének gondolata. A város rendőrkapitánya Farkas Elek ny. székesfehérvári igazgató-tanítót kérte fel a testület újjászervezésére. A tervből azonban a későbbiekben sem valósult meg semmi, és a polgárőrség legközelebbi megszervezésére csak 1918 novemberében került sor.
1915-ben azonban egy újabb közbiztonsági kihívással kellett szembenéznie a hatóságoknak, ugyanis a hadifoglyokat fokozatosan táboron kívüli munkákra adták ki. Ez nemcsak a civil lakossággal való ismerkedésre adott alkalmat a hadifoglyok számára, hanem az esetleges szökési kísérletekre is. 1916 februárjától ezért a kellő ellenőrzés érdekében az Esztergomban alkalmazott hadifoglyokat arcképes igazolvánnyal látták el, amelyek birtokában a foglyok kíséret nélkül is szabadon mozoghattak a város területén. Az okmányokat a rendőrség állította ki.
Ennek ellenére tömegesen fordultak elő szökések, illetve szökési kísérletek, amelyekről rendszeresen beszámolt a helyi sajtó is. A megjelent újságcikkekben az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekményeket több alkalommal is a hadifoglyoknak tudták be. Ezeknek ugyan nem mindig volt valóságos alapja, azonban a szökött hadifoglyok sok esetben valós közbiztonsági fenyegetést jelenthettek.
1917-re már a hadseregen belül is mutatkoztak a bomlás jelei, és növekvő tendenciát mutatott a katonaszökevények száma is. A cs. és kir. Hadügyminisztérium 1917. január 11-ei rendeletével ezért előírta a katonai rendőrségek felállítását, amelyeket minden nagyobb helyőrségben meg kellett szervezni.
Tagjai részint katonai egyenruhában, részint civil ruhában teljesítettek szolgálatot, karjukon megkülönböztetésül „Militärpolizei – Katonai rendőrség” feliratú sötétvörös karszalagot viseltek. A testület mindenben támogatta a városi hivatásos rendőrség munkáját, azonban hivatalos eljárásra csakis katonai személyekkel szemben volt jogosult. Esztergomban a parancsnokon kívül 8 altiszt mint járőrparancsnok, és további 10 fő tartozott az állományába.
A háború végéig tovább romlott a közbiztonság, ezért a honvédelmi minisztérium az egyes vármegyékben csendőrkülönítményeket helyezett el az ottani csendőrőrsök megerősítésére. A rendelkezés következtében 1918 májusában Esztergom vármegyébe egy hatvantagú csendőrkülönítmény érkezett, amelyből a vármegye területén lévő csendőrőrsök létszámát egészítették ki.
A csendőrség épülete Esztergomban az 1890-es években, képeslap részlete
(Viola Bence gyűjteményéből)
Az őszirózsás forradalmat követően november 1-jén Esztergomban ismételten megalakult a polgárőrség. Parancsnoka ekkor dr. Frey Vilmos árvaszéki elnök, helyettese dr. Brenner Antal, a segédtiszt pedig dr. Kartaly István lett. A polgárőrség intézőbizottsága elhatározta, hogy házról-házra járva begyűjti a fegyvereket, fegyverviselési engedélyt pedig csak a polgárőrség parancsnoka adhatott. A polgárőrség tagjait hivatalos szolgálati jelvénnyel kívánták ellátni. Ugyanezen alkalommal megállapították a polgárőrség fegyelmi szabályzatát és fegyelmi büntetéseket is. Utóbbiak a dorgálástól, a pénzbüntetésen, nyilvános megbélyegzésen át a letartóztatásig és egyéb karhatalmi eljárásig terjedtek.
Az új polgárőrség abban a tekintetben máris sikeresebbnek volt tekinthető, hogy a megalakulását követő héten több mint 600 fő jelentkezett polgárőri szolgálatra. A szervezet hatékonyságával kapcsolatban november 10-én az Esztergom meg is jegyezte, hogy „[a] polgárőrség tapintatos és erélyes fellépésének köszönhető, hogy Esztergomban a nyugalom és rend tejesen biztosítottnak mondható.”
Ugyanezen a napon arról beszámolt a sajtó, hogy a város polgárságának egy része elhatározta, hogy „tekintve a mai bizonytalan időket, élet- és vagyonbiztonságának megóvására egy katonailag és rendőrileg kiképzett és fegyelmezett 100 tagból álló rendőrséget szervez.” A katonai rendőrség parancsnoka Unger Hugó rendőrkapitány lett. A katonai rendőrség fenntartásának költségeit a város polgáraira hárították. A szervezési és fenntartási költségekhez a hercegprímás és a székeskáptalan is nagyobb összegekkel járultak hozzá. A szervezet fenntartása naponta több mint 3000 koronába került.
Később dr. Frey Vilmost a párkányi járás főszolgabírójává nevezték ki, ezért nem tarthatta meg a polgárőrség parancsnokságát. A helyét dr. Brenner Antal városi tanácsjegyző, az egykori cs. és kir. 76. gyalogezredbeli főhadnagya vette át.
Az új polgárőrség közel öt hónapon keresztül, 1919 márciusáig működött. A tanácsköztársaság kikiáltását követően a testület helyét a vörös gárda vette át.
Posztunkban olyan közbiztonsági szervek történetét tekintettük át röviden, amelyeknek felállítása általában csak rendkívüli időszakokban szükséges. Látható, hogy háborús körülmények között, illetve a bizonytalan időszakokban fokozottabban merült fel a lakosság biztonság iránti igénye, amely elvárásnak a rendőrség és a csendőrség olykor már nem volt képes megfelelni. Amint láthattuk, az ekkor alakított polgárőrségek megfelelő létszámmal, és megfelelő szervezeti körülmények között képesek voltak ellátni a rájuk bízott feladatokat, és hatékonyan egészítették ki a hivatásos rendvédelmi szervek tevékenységét.
A poszt hosszabb, lábjegyzetekkel ellátott tanulmány változata hamarosan elérhető a Műhely rovatban.
