A gorodoki lovasroham orosz szemtanúja

2014.08.20. 16:04 :: Nagy Háború szerkesztőség

slovensky

1914. augusztus 17-én Gorodoknál a Monarchia huszárait lovasrohamra vezényelték az őket felkészülten váró orosz állások ellen. A hősies, de értelmetlen akcióban, az orosz tüzérségtől és géppuskáktól kaszálva, majd pedig a visszavonulás során a támadásban résztvevő 5. honvéd lovashadosztály 50%-os veszteséget szenvedett. J. Sz. Tihockij orosz századparancsnok részese volt az eseményeknek, amiről a két háború között rövid könyvecskét jelentetett meg.

 

Az elmúlt század harmincas éveiben jelent meg Jevgenyij Szergejevics Tihockij 24 oldalas könyvecskéje, amelynek témája a gorodoki lovasroham volt. Hogyan emlékezett vissza a csatára, és vajon szolgálhat-e az orosz szerző új információkkal a történtekről? Ezzel foglalkozom itt következő „recenziómban”.

 

Először is, mit tudunk általában a száz évvel ezelőtt megtörtént ütközetről? Froreich Szabó Ernő altábornagy vezetése alatt az 5. honvéd lovashadosztály, a 15. lovasdandárral és két gyalogos zászlóaljjal erősítve, augusztus 16-án Satanów község mellett kierőszakolta a Zbrucz határfolyón való átkelést azzal a céllal, hogy felderítse a térségben lévő orosz csapatok csoportosításait és akadályozza azok felvonulását. Másnap, a két gyalogos zászlóaljat a Kozynánál kiépített táborban hagyva, elindult Gorodok városka felé, ahol a 2. kombinált kozák hadosztály állásai voltak kiépítve. Gorodok elé érve Froreich altábornagy parancsot adott a lóháton való támadásra. A 23. dandárnak (6. honvéd huszárezred és 7. honvéd huszárezred) az ellenséges arcvonal közepét kellett megtámadnia, a 15. dandár (2. dragonyos és 11. ulánus ezred) pedig a város déli részére támadott. A parancs viszont módosítva lett úgy, hogy a dandár parancsnokán múlik, hogy lóháton vagy gyalog támadnak. A 23. dandár viszont nem kapta meg a módosító parancsot, ezért 16.00 óra körül lovastámadást hajtott végre, amely a heves géppuska és ágyútűzben katasztrófába torkollott. Mivel nem sikerült Gorodokot bevenni, Froreich altábornagy elrendelte a visszavonulást a Kozynánál lévő táborba. A hadosztály visszavonulása éjszakáig tartott és sötétedés után a csapatok összekeveredtek, ráadásul Satanówhoz érve pánik tört ki, amely során felbomlott a rend, és az egyes csapatok kozák támadást feltételezve a sötétben tüzet nyitottak egymásra. Froreich altábornagyot másnap holtan találták, fejbe lőtte magát. A hadosztály az ütközetállományának kb. a felét elveszítette.‬‬‬‬

 

Ahogyan azt a könyv előszavában Pjotr Nikolajevics Krasznov megállapította, a publikáció egyik nagy erénye abban rejlik, hogy a szerző nem csak a saját tapasztalatára és információira alapozott, hanem felkutatta és felhasználta a csatáról szóló osztrák és német forrásokat is. Amint a végén kiderül, e könyv megírására az ihlette a szerzőt, hogy korrigálja a másik fél „pletykakampányának” állításait. Az első két fejezet a háború előtti időszakról szól, és a háború kitörésének napjairól. A harmadik fejezet a hadosztály határhoz való felvonulását tárgyalja. Igazán izgalmas a negyedik fejezettől kezd lenni, hiszen itt már az augusztus közepi osztrák–magyar tapogatózásokról ír, amelyek alapján Zigalin tábornok, a hadosztály parancsnoka megállapította, hogy Satanów környékén várható a betörés. A Zbrucz folyóhoz négy századot küldött, a hadosztály pedig Gorodoknál kezdte kiépíteni állásait.

Amikor augusztus 16-án 11.00 órakor elkezdte az 5. lovashadosztály az átkelést a Zbrucz folyón, az 1. kozák sorezred három százada próbálta ezt sikertelenül megakadályozni. Az egyik század parancsnoka a szerző volt. A következő öt óra alatt a hadosztály sikeresen átkelt a folyón, és az 1. kozák sorezred Lisovodyhoz vonult vissza. Zigalin tábornok elkezdte csapatainak összpontosítását Gorodoknál. Az estére beérkező gyalogsággal együtt végül 6 zászlóaljjal, 24 századdal, 10 géppuskával és 14 könnyű ágyúval rendelkezett.

Augusztus 17-én reggel 8.40-kor megindult az 5. lovashadosztály Gorodok irányába. A nyolc századból álló elővéd gr. Bisinnger tábornok vezetése alatt dél körül kiszorította a kozákokat Lisovodyból, és azt elhagyva továbbnyomult Gorodok felé, ahol a századai heves harcokba keveredtek. Ezen harcok alkalmával említi Prónay Sándor századát (1/3), amely nagy veszteségeket szenvedett, és maga a parancsnoka is elesett.

Az orosz erők a következő felállásban voltak: Gorodoktól nyugatra az éjszaka során beásta magát a gyalogság, a 14. ezred egy zászlóalja és a 60. ezred két százada. Két géppuskával rendelkeztek. A jobb szárnyon kettesével el volt helyezve a hadosztály 8 géppuskája. Ezek között a 1. kozák sorezred négy csoportba osztva foglalt állást. A bal szárnyon a Doni kozák dandár helyezkedett el. A hadosztálytartalékot az 1. volgai kozákezred alkotta.

 

Két órakor megszólalt a honvéd lovashadosztály tüzérsége és egy órával azután a hadosztály főerői is megérkeztek. Négy órakor kezdődött a lovasroham, amely rosszul végződött a 23. dandár számára (17 tisztet, 450 huszárt és 650 lovat veszített). Ezek után az oroszok jobb szárnyán lovascsata bontakozott ki, amikor azok két géppuskával elkezdték lőni a 8. honvéd huszárezred két századát, melyek rohammal válaszoltak. A géppuskák segítségére sietett a kozák sorezred 3. és 5. százada. A géppuska tűztől megritkított huszárszázadokat visszaverték (ezek mindkét parancsnokukat elveszítették), de maguk is kb. 30 főnyi veszteséget szenvedtek, ami a szerző szerint az orosz veszteségek felét alkotta.

Hat óra körül elkezdődött az 5. honvéd lovashadosztály visszavonulása a Kozynai táborba és Zigalin tábornok elrendelte, hogy az 1. volgai kozákezred 3. százada kövesse a visszavonuló hadosztályt. Ezeknek az éjszaka folyamán sikerült három, a pánik kitörése után hátrahagyott ágyút és a szanitécek vonatának egy részét zsákmányul ejteniük.

Az utolsó fejezetben a szerző Kövess tábornoknak a gorodoki csatáról szóló jelentését idézi, és négy pontban vitatja (több-kevesebb sikerrel) annak néhány részletét, amelyek szerinte az orosz fél eredményeit kisebbítik:

  1. Sérelmezi, hogy Kövess a jelentésben csak az 5. honvéd lovashadosztályt említi, hiszen abban több egység is rész vett.
  2. Vitatja a lovashadosztály tüzérségének az eredményességét, hiszen jelentősebb károkat nem okozott.
  3. Kövess azon jelentését, hogy a kozák hadosztály a csata után visszavonult Gorodokból, pontatlannak tartja. Arra hivatkozik, hogy az ezrede parancsnoksága még hét órakor Gorodokban vacsorázott néhány foglyul ejtett tiszt társaságában.
  4. Nem ért egyet azzal, hogy a Kozináig való visszavonulás értelmetlen volt. Szerinte más lehetőség nem volt.
  5. Kövess azon állítását, hogy a lovashadosztályt visszavonulása során az ellenség nem üldözte, igaztalannak mondja. Bár kénytelen bevallani, hogy egy század nem jelent komoly erőt, mégis épp ennek a századnak a felbukkanásával próbálja magyarázni a kitört pánikot.

A könyvecske legnagyobb erénye, hogy sok érdekes adattal szolgál a gorodoki csatáról, ezért fontos forrást képez a kutatók számára, leginkább az orosz egységek mozgásáról, felállásáról. Ma több helyen is (például itt) az interneten letölthető, elolvasható orosz nyelven.

Manno Miltiadesz és Nemes György gorodoki lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblája. Manno Miltiadesz és Nemes György gorodoki lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblája. Jelenleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán, az egyik falvégen látható. A domborműről további információk a budapestfolyoirat.hu és a kozterkep.hu oldalakon

A fenti írás szerzője Pavol Rusnák, történész-muzeológus, az érsekújvári Thain János Múzeum munkatársa.

27 komment

Címkék: Gorodok

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr346620979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brájen 2014.08.20. 18:06:04

Tanulságos egy másik orosz szemtanú visszaemlékezése is, amit a mandiner.blog.hu Ungváry Krisztián Tettesek vagy áldozatok? című kötetéből idéz.

„A gorodok-satanow-i események idején és helyén parancsőrtiszt voltam... A velünk szemben felvonuló osztrák-magyar haderők legkisebb mozdulatáról is tájékozva voltunk, ami nem volt nehéz, mert titkos telefonvonalainknak jóformán a Szeretig minden fontosabb községben állomása volt. Tudtuk, mikor, hol és milyen ezredek vagoníroznak ki, tudtuk, hol táboroznak, tudtuk, merre mennek, és szinte megdöbbenve láttuk, hogy az osztrák-magyar hadsereg részéről a felderítés vagy nagyon hiányos vagy egyáltalában nincs. Ennek illusztrálására felhozom, hogy mindazon határmenti községekben, melyeken az osztrák-magyar csapatok keresztülhaladtak, a mi katonáink tisztek és vezérkari tisztek vezetése alatt civil ruhában rejtőzködtek, illetve nem is kellett nagyon rejtőzködniük, mert a parasztházakban ellenség vagy kémek után nem kutatott senki sem. Igen mulatságos volt például a Satanow melletti Satanowskaja kolostor esete, ahonnan a pravoszláv szerzeteseket eltávolítottuk, a csuhákba a mi tisztjeink bújtak bele, akik azután a Gorodokról érkező telefonparancsok szerint az egész éjszakai rajtaütést irányították. Tehát a helyzet az volt, hogy miközben a Frohreich-féle lovashadosztály már Gorodoknál verekedett, azalatt 20-25 kilométerrel a háta mögött civilbe öltözött katonák és gépfegyverek egész kis hadserege várta, és erről a hadosztály semmit sem tudott.

Nem akarok füllenteni, valamit azért megneszeltek. Augusztus 17-én, amikor a lovashadosztály Gorodok felé átvonult, megszólalt a satanowskajai telefon, és izgatottan újságolja, hogy a kolostort ágyúval lövik. Később újra megszólalt a telefon, és jelentette, hogy a veszély elmúlt, nincs semmi baj. Egy járőr bejött a kolostorba, de miután meggyőződött róla, hogy a gyanús épületben csupa jámbor szándékú és alázatos csuhás tartózkodik, nyugodtan elvonult. Azt is jelentette, hogy ezalatt Satanowban a mi civilbe öltözött kozákjaink vizet és élelmet vittek a fáradt magyar huszárok elé, akiket annyira megnyertek és megnyugtattak, hogy a jószívű legények még cigarettát is adtak nekik.

Mi már akkor Gorodokban körülbelül tudtuk, hogy ebből a lovashadosztályból csak kevés huszár menekül meg élve...”

„Ami a gorodoki halálrohamot illeti, részben egy magasabban fekvő pontról néztem, részben pedig telefonon értesültem róla. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a lovasrohamnak a gorodoki, minden pontjára pontosan belőtt gyakorlótér volt a színhelye, amit azonban feltétlenül kellett tudnia az ellenséges hadvezetésnek is.

Mikor láttam, hogy a drótsövények és a jól beépített gépfegyverek ellen lovasroham indul meg, bennem, mint vérbeli lovastisztben meghűlt a vér. Az első pillanatban nem értettük a dolgot, és azt hittük, hogy valami még előttünk ismeretlen harcmodorról van szó, talán előre akarnak menni az alkalmas takarásig, és ott lóról szállva, tovább folytatni a támadást. Nem ez történt.

Úgy jöttek, robogtak, mint a megvadult ördögök. Félelmetes volt...

A mi gépfegyvereinket tisztek irányították, akik szigorú parancsot kaptak, hogy a lovastömeget engedjék közel, lehetőleg a drótakadályok elé, és akkor kezdjék meg a tüzelést, ha a tömött sorban vágtázó huszárokat meg tudják semmisíteni.

Tisztjeink teljesítették a parancsot, és a látványtól én, az ellenséges katona, valósággal ideggörcsöt kaptam. A lovasroham percek alatt összedőlt, és az imént még daliás huszárcsapat egymás hegyén-hátán fetrengett, vonaglott, ordított és haldoklott.

Ilyen hősiességet és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még a legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak. Mindenki oda volt. A gépfegyvereket irányító tisztek közül többen sírva fakadtak...

Mikor a megtépázott ellenséges lovasság visszavonult, valamennyien a drótakadályok elé siettünk, hogy bekötözzük a sebesülteket, és eltemessük a halottakat. A sebesült huszárokat azonban nem lehetett megközelíteni, mert feltápászkodtak, és ránk lőttek. A nyomorultakat úgy kellett egyenként elpusztítani...

Különösen megrendítő volt egy szép, fiatal huszárfőhadnagy esete, aki döglött lova mögé húzódott, és onnan állandóan tüzelt. Mikor elcsendesedett, azt hittük, kifogyott a tölténye, és egy kozák főhadnagy, akit ez a hősiesség nagyon meghatott, vállalkozott rá, hogy odamegy hozzá és beszél vele okosan. Kibújt az állásából, és megindult az ellenséges tiszt felé. A huszárfőhadnagy magához engedte, azután kirántotta pisztolyát, és közvetlen közelről halántékon lőtte.

Ezt a huszárfőhadnagyot külön temettük el.”

Forrás: mandiner.blog.hu/2014/08/17/huszarok_alkonya_in_memoriam_gorodok-satanow

Ligeti Dávid 2014.08.20. 21:00:57

Jaroslawicéről van orosz forrásotok?

Moticska Tihamér 2014.08.21. 08:07:06

A gorodoki lovasrohamból a m. kir. pécsi 8. honvéd huszárezred is kivette részét. Az említett huszárezredekhez hasonlóan ők is jelentős veszteséget szenvedtek. Általam ismeretlen szerző tollából érdekes és kellően részletes leírás található itt: - A Magyar királyi pécsi 8. honvéd huszár ezred - a megalakulásától a megszűnésig, benne a gorodoki rohamot a saját szemszögükből bemutatva.

Emléket állítva a 8. huszárezrednek, Pécs főterén is áll egy bronz dombor emléktábla a császári és királyi pécsi 52. gyalogezred és a magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred emléktáblája közelében (azok szimmetria tengelyében), tehát a legméltóbb helyen.

Varga Istvánné 2014.08.21. 17:17:35

Szeretném megkérdezni,hogy volt-e TERNAPOL-i / TARNOPOL-I / csata? És részt vett-e benne a 48. gyalogezred? Köszönöm!

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2014.08.24. 09:32:42

Könnyűlovasság támadása Monarchia módra. Egy ilyen, géppuskák ellen indított rohamot nem tudnék nyugodt szívvel hősiesnek nevezni. Ez inkább végzetes könnyelműség, vezetői felelőtlenség. Igaz, a vezénylő altábornagy a kudarc után öngyilkos lett, Jány Gusztávval ellentétben.

Ami a pópának öltözött cári tisztek sztoriját illeti, már ha igaz is volt. Az ilyen ártalmatlan civilnek beöltözés vezethetett később ahhoz hogy a Monarchia csapatai válogatás vizsgálat nélkül kezdték kiírtani a rutén falvak lakosságát visszavonuláskor...

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2014.08.24. 21:40:05

Sajnos a múltkor volt alkalmam Ungváry K. egyik előadását meghallgatni. Még jobban kidomborodott a magyarok iránti ellenszenve, mint a sajtón keresztül. Tényleg mindig csak azt kutatja, hogy hol járathatja le a magyarokat. Ez említett eset is ilyen irányultságú. Olyan volt őt hallgatni, mintha mondjuk egy román vagy szlovák történészt kellett volna hallgatnom az ő jól kitalált történelmükkel. Nagyon szomorú lettem. Mert persze fontos az ún. "reális" történelemszemlélet, de hogy csak rosszak legyünk, azt nem hiszem el.

Sajnálom, hogy ezt most itt le kellett írnom, de nem tudtam magamba fojtani.

Pavol Rusnák 2014.08.25. 17:44:31

@Brájen: Mindenekelőtt azt kellene megtudni, hogy ez az írás vajon hol és mikor volt először leközölve. Ugyanis ha még háború alatt, akkor azt se lehet kizárt, hogy hírszerzői játszmáról van szó, mivel néhány állítással eredményesen vitába lehetne szállni.

Tudok legalább egy olyan esetről, amikor egy orosz hírszerző (a cseh származású V. V. Klecanda) hamis sztorit közölt le egy olyan lapban, amelyről tudni lehetet, hogy az ellenség kezébe kerül és sikeresen szított olyan hisztériát, amelyek egy o-m gyalogezred (a prágai 28. gyalogezred) ideiglenes megszűntetése volt a vége. Később kiderült, hogy kamu volt az egész, de mint legenda máig él.

Nem szándékom konteókat gyártani, csak mondjuk kellene még néhany infó ehez a viszaemlézéshez, hogy jobban lehessen elemezni.

@Sigismundus: „Az ilyen ártalmatlan civilnek beöltözés vezethetett később ahhoz, hogy a Monarchia csapatai válogatás vizsgálat nélkül kezdték kiirtani a rutén falvak lakosságát visszavonuláskor...“ ... akár pont ez is lehetett az írás célja! Ki tudja.

Brájen 2014.08.25. 19:49:31

@Pavol Rusnák: Sajnos nekem nincs meg Ungváry könyve, amiben - felteszem - megjelöli a forrást; én is csak a Mandineren olvastam. De most már engem is érdekel, úgyhogy ha valaki nem kommenteli be időközben, a napokban utánajárok.

Ligeti Dávid 2014.08.26. 04:18:58

@Sigismundus: Az utolsó mondatot forrással is alá tudod támasztani? A VÁLOGATÁS nélküli gyilkolás ugyanis genocídiumot takar...

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2014.08.26. 18:29:22

@Ligeti Dávid: Elég fura lesz amit forrásul írok, egy, Kovács Györgyhöz hasonlóan emlékeit megírt honvéd visszaemlékezéseiből. Kb 20 éve egy vidéki rokonnál jártunk, és én kamaszként untam a felnőttek beszélgetését, így beültettek egy csomó könyv mellé. Köztük volt egy 20-as évekből megmaradt puhafedeles visszaemlékezés, egy egyszerű szóhasználatú, nem túl művelt honvédtól. Elkezdtem olvasni, ahogy bevonultak, csomó századparancsnokokat váltottak, majd kimentek Galiciába, ahol már folytak a harcok. Ahol aztán azt kezdte taglalni a maga egyszerű módján emberünk, hány olyan falun vonultak keresztül, ahol felakasztott áruló zsidők és pópák lógtak. Egy nap tízet is számolt, és nem volt ellenére.. ez van előttem, így húsz év távlatából. Meg a rajzolt borítója, amin pár honvéd puskáz meg dobja a gránátot a fenyvesek közt. (aki ismeri a kor antikvár háborús könyveit biztos megtalálja, én most órákig kerestem, hiába)

Pavol Rusnák 2014.08.26. 19:09:28

@Ligeti Dávid: @Sigismundus:
Szerbiában és Galíciában kb 60 000 ember volt a k.u.k. hadsereg által kivégezve, ami igen csak nagy önkényűségnek és fejetlenségnek bizonyítéka.
youtu.be/zUVzK0psLj0?t=14m5s

Érdekesség a gorodoki témával kapcsolatban: A Satanovi események felvázolásánál is szó szokik esni megtorlásról – kivégzésekről es Satanov vagy Satanowka felégetéséről (még magába a hivatalos sajtóközleményben is!) Paradox módon ezeket az általam ez idáig ismert orosz források nem erősétek meg! ;)

luftwaffe44 2014.08.27. 19:42:15

@Pavol Rusnák: "Szerbiában és Galíciában kb 60 000 ember volt a k.u.k. hadsereg által kivégezve"

Erősen kétséges, főként Szerbiában.

Az R.A. Reiss-féle jelentés szerint ( archive.org/details/reportuponatroci00reis , 1916) kb. 1300 szerb halt meg osztrák-magyar atrocitások következtében.

A Reiss-féle jelentés nagyon is szerb irányban elfogult (propaganda céllal készült), és ha ehhez még hozzávesszük a szerb partizántevékenység miatt is végeztek ki embereket (komitácsiknak hívták őket akkoriban), akkor még ez a szám is bőven csökken...

Pavol Rusnák 2014.08.27. 20:25:06

@luftwaffe44: Ez a jelentés csak az első támadásról beszél, ráadásul a osztrák történész a dokumentumfilmben Galíciát is beleszámította. Nem tudom, pontosan milyen kutatásokra alapozza, hiszen én magam soha nem foglalkoztam ezzel a témával. De kutatások az utolsó száz évben is biztosan voltak. ;)

luftwaffe44 2014.08.27. 20:45:33

"Ez a jelentés csak az első támadásról beszél,"

Nem, hanem Szerbia legyőzéséig (1915 vége).

"ráadásul a osztrák történész a dokumentumfilmben Galíciát is beleszámította."

Galíciai atrocitásokról nem olvastam semmit, de nekem a 60000 szám nagyon valóságtól elrugaszkodottnak tűnik, tekintve hogy a galícai hadműveletek nagy része mégiscsak OM területen folyt és nem hiszem, hogy az OM erők saját polgári lakosságukat gyilkolták volna ezerszámra, arról nem is beszélva, hogy számos k.u.k ezred pont erről a területről volt kiállítva.

"De kutatások az utolsó száz évben is biztosan voltak."

Valószínű, de például a szerbekkel kapcsolatban a neten fellelhető (másodlagos) források mind Reissre hivatkoznak.

Pavol Rusnák 2014.08.28. 08:32:33

@luftwaffe44: Akkor viszont nincs mese, ha meg akarja tudni, hogy a kételyei megalapozottak e vagy sem, és hogy milyen források voltak használva (valahonnan ez a szám csak kiugrott), kénytelen lesz elolvasni az Anton Holzer 2008-ban megjelent monográfiáját:
Holzer, Anton: Das Lächeln der Henker. Der unbekannte Krieg gegen die Zivilbevölkerung 1914-1918. Darmstadt 2008

PollmannFerenc 2014.08.28. 12:11:51

@Pavol Rusnák: Anton Holzer szenvedélyes hangú beszámolója azonban pontos számadatokat nem közöl, mivel ilyenek nincsenek. Becslések vannak, amelyek azonban hangsúlyozottan csupán becslések. Szerepel nála viszont egy adat arra nézve, hogy statáriális eljárás keretében összesen 1913 személyt végeztek ki.

Pavol Rusnák 2014.08.28. 12:52:55

@PollmannFerenc: OK, akkor nyugott szívvel kimondhassuk, hogy az igazság valahol a 1913 és 60 000 között lebeg (amennyiben ezt vesszük a maximális becsült határnak).

PollmannFerenc 2014.08.28. 13:29:41

@Pavol Rusnák: "Nyugodt szívvel" én még ezt sem merném kimondani. A becslésekkel nagyon nehéz mit kezdeni. Ha azt mondom, hogy "valószínűleg több tízezer" illetve hohy "közel százezer", az kb. annyit jelent, hogy több mint 10 ezertől 90 ezerig bármennyi lehet - attól függően, mit akarok érzékeltetni vele: hogy milyen kevés, vagy milyen sok...
Holzernek kétség kívül érdeme, hogy elővette ezt a sokáig hallgatástól övezett témát. De néha úgy érzem hogy kicsit átesett a ló tulsó oldalára...

luftwaffe44 2014.08.28. 15:19:50

@PollmannFerenc: "Szerepel nála viszont egy adat arra nézve, hogy statáriális eljárás keretében összesen 1913 személyt végeztek ki."

Ez csak Galíciára vagy az egész háború alatt, minden frontra értendő?

Továbbá létezik-e ennek a számnak lebontása kémtevékanység, partizán tevékenység és egyéb indokok szerint?

PollmannFerenc 2014.08.28. 19:07:51

@luftwaffe44: A pontosság kedvéért: Holzernél "legalább 1913" szerepel. Bontás nincs az adathoz, viszont szerpel egy hivatkozás:
Karl Platzer: Standrechtliche Todesurteile im Ersten Weltkrieg. Berlin, Stuttgart 2004. 71. old.

Pavol Rusnák 2014.09.02. 10:18:45

@Ligeti Dávid: erre bukkantam rá, de úgy látsik, nincsen digitalizálva ... :
Slivinski, A. “Konnyi Boi 10-Oi Kavaleriiskoi Divizii Generala Grafa Kellera 8/21 Avgusta 1914 – Go Goda U D. Iaroslavitse …. “ Serbia: 1921 56 pages watercolours and drawings

@Brájen: Találtam egy Keller grófot (a fenti monográfia címében :) ), de ő altábornagy, a 10. lovashadosztály parancsnoka, volt, nem pedig főhadnagy, mind az a cikkben áll. Bár bevallom, sejtelmem sincs hány Keller gróf volt az orosz hadseregben. ;)

Ignác Szabó 2014.11.10. 19:59:32

köszönet az érdekes posztért

Margittai Gábor 2015.08.23. 08:17:09

Talán mellékszál (talán nem), de a lovasrohamnak emléket állító dombormű egyik alkotóját, Ősz Nemes Györgyöt korábban az a "szerencse" érte, hogy létrehozhatta a szardíniai Asinara, Szamár-sziget fogolytáborának műalkotásait is, miután fogságba esett a szerbiai fronton. Kápolnáinak, domborműveinek, szobrainak maradványai máig láthatók az egykori maffia-börtönszigeten. Érdemes volna kutatni, kimutatni, mennyire kiszorultak a fősodorból a fogságból hazatért művészek, legtöbbjük.

Fosca 2015.08.24. 16:36:25

@Margittai Gábor:
Gábor! Valóban, megérdemelnék őseink...Ezer nyi kutatni való lenne 100 év után (főleg, mert addig nemigen volt miből), de ahogy fi gyelem a tendenciát; ezen a területen is, leginkább a lelkes amatőrök dolgoznak "ezer rel", csupán megszállottságból és szeretet ből. Én annak az igéretnek a megvalósulását várom, ami arról szólt, "a centenáriumra, meg kell nevezni, minden I. világháborús magyar katonát"!!
Néha már az is elég lenne, ha egy-egy csa lád tudná kije is harcolt, a poklok poklá ban.

Margittai Gábor 2015.08.25. 08:08:26

@Fosca:
Sajnos akárhová nyúlunk, ilyen kutatnivalóba "tenyerelünk", de meghökkentő és elszomorító módon hiányoznak még a legnagyobb ütközetek, hőstettek és vereségek is a hazai közemlékezetből. A lelkes amatőrök (lehet, ez utóbbi szót még idézőjelbe is tenném olykor) hegyeket képesek megmozdítani. Így van: a megnevezés, az arcadás az elsődleges! Szóval egyetértek!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása