Kiállítás-ajánló

„Falunk krónikájának nem azért kell fennmaradnia, mintha ott világra szóló dolgok történtek volna. Csak volt egy saját kis világunk – ami persze nem volt a „világok legjobbika” – mégis, olyan kis világ, amely számunkra az élet körforgását, a létezést, az otthont és a meghittséget jelentette.”

Szép felütése ez a pár sor annak a kiállításnak, amit a Néprajzi Múzeumban egy falusi tanító, Hernai Béla 1916-1920 között Véménden készült fényképeiből rendeztek. Izgalmas, magával ragadó fotókat láthatunk, amelyekről egy dunántúli soknemzetiségű közösség közel száz évvel ezelőtti arcai néznek vissza ránk. Van azonban valami szokatlan ezekben a képekben. A tanító – mellesleg ha nem is profi, de jól képzett amatőr fényképész – megrendelésre (bár én el tudom képzelni, hogy esetenként akár puszta kedvtelésből, érdeklődésből is) készítette az egészalakos portrékat, családi és csoportképeket, műterem híján többnyire háza tornácán, vagy a kertjében. Megfordul ezen a tornácon az egész falu: a szerb hentessegéd, eladósorban lévő német leányok, szerb legények, szerb anya gyermekeivel, német anya gyermekeivel, magyar fiúk, német gyerekek, zsidó kisfiú, szerb jegyespár, cigány vajda családjával, no és persze bevonuló legények, hazalátogató katonák, orosz hadifoglyok, szerb megszállók, stb.

 „Vucsenovity Drágó Látával és egy fiúval”

Ami különlegessé teszi ezeket a fotókat az az, hogy bár beállított képek, egyáltalán nem hasonlítanak a megszokott műtermi felvételekhez: néha olyan oldottságot, esetenként még mosolyt is látunk egyik-másik arcon, amit a korabeli műtermi portrékon nemigen találunk. Ezért van az, hogy közel tudunk kerülni hozzájuk, valóságosabbnak érezzük a képek szereplőit. Az oldottság abból fakad, hogy a tanító a fotóalanyai többségét ismerte, jóban volt vele, ami sokat lazíthatott az ilyenkor megszokott merevségen (főleg falusi emberek esetében, akiknek sokszor a városba, számukra idegen közegbe kellett bemenniük, és ismeretlen ember kamerája elé kellett állniuk, ha fényképet akartak csináltatni).

Ritkák az ilyen (egy helyen, szinte egy időben, egyetlen alkotó munkájaként készült) archív fotóanyagok, de még Hernai 700 üvegnegatívból álló hagyatékának is több évtizedet kellett várnia a pécsi Janus Pannonius Múzeum raktárában, míg a digitalizálás során felfedezték páratlan értékét. Utolsó pillanatfelvételek ezek egy azóta eltűnt közösségről. Véménd nagyrészt svábok, valamint szerbek, magyarok, zsidók és cigányok lakta több mint kétezer fős település volt a Monarchia idején. Az első világháborút követő pár évtized leforgása alatt a falu lakosságának jó része kicserélődött: a szerbek túlnyomó többsége a harmincas évekre átköltözött a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba, a cigányok egy része elvándorolt, egy része a zsidókhoz hasonlóan pusztult el, a svábok jó részét malenkij robotra hurcolták, kitelepítették.

 „Tizenketten a sorozáson, Jackl, Hoff, Ritzl, Báling, Mith és a többiek”

Amiért persze ezen a blogon is érdemes erről a kiállításról megemlékezni – túl azon, hogy jól olvasható, érthető belőle XX. századi közép-kelet-európai történelmünk –, azok a Nagy Háborúhoz köthető jellemző fényképek: a viszonylag nagy számban készült családfő nélküli családi fotók, a besorozott legények, a már katonaruhában fényképezkedő vagy hazalátogató férfiak (az első világháborúban 105 véméndi esett el), a harangok búcsúztatása vagy a paraszti gazdaságokba munkára rendelt orosz hadifoglyok portréi.

 „A szebényi Varga (Pipás) József sorozási képe Köntös Erzsébettel”

A Véménd 1916-1920. Egy falusi tanító fotográfiái című kiállítás még szombatig (szeptember 7.) látható a Néprajzi Múzeumban. A zárás napján egyébiránt szubjektív tárlatvezetés, szerb népzenei koncert valamint a véméndiekkel közös programok (hagyományőrző előadások, véméndi sütik és házi borok, stb.) várják a látogatókat.

A véméndi kiállítás Találkozások címen együtt nyílt meg egy másik tárlattal, amely a Duna-háromszögben (a mai Magyarország, Horvátország, Szerbia területén) élő német kisebbség körében 2008-ban készült fényképsorozatot, interjúkat dolgozza fel. Szintén elgondolkoztató kiállítás arról, hogyan ütközik vagy fér meg egymás mellett az etnikai és nemzeti identitás a régóta meglévő helyi és térségi identitásokkal.

Irodalom
Vándor Andrea: Multietnikus dimenziók – Dél-Magyarország 1916-1920
Csorba Judit Dorottya – Beate Wild (szerk.): Találkozások