Beksits Olivér életútja

Moticska Tihamér ezúttal az egykori hadszíntereken szerzett élményei helyett a nagyapja személyes történetét osztja meg velünk. Kutatásai nyomán a katonatiszti karrier állomásai mellett a magánéleti, családi események is fontos szerepet kapnak, s ezek összefonódásából egy teljes életút válik megismerhetővé. Ma épp 100 éve, hogy nagyszülei, 1913. július 5-én házasságot kötöttek…

„Pécs 1914. aug. 10. reggel ¾ 5.

Üdvöz légy Mária, malasztal vagy
teljes, az Úr van teveled, Te vagy
áldott az asszonyok között, és
áldott a te méhednek gyümöl-
cse: Jézus. Asszonyunk szűz
Mária, Istennek szent Anyja
Imádkozzál érettünk bűnösökért
most és halálunk óráján.
Ammen.
Jézus legszentebb szíve, könyö-
rülj rajtunk és segíts meg
minket! Hallgasd meg a mi
könyörgésünket és a mi kiáltá-
sunk jusson elődbe!!
Ilonka”

Vajon mi lehetett, az a különleges ok vagy körülmény, ami anyai Nagyanyámat, Beksits Olivér a pécsi ezred tényleges szolgálatában álló századosának ifjú feleségét 1914. augusztus 10-én e hajnali órában arra késztette, hogy eme, az Égiek felé kiáltó könyörgését papírra vesse? Hívjuk ide segítségül „A volt magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története” című emlékalbumot, annak 89. oldalán található sorait: „Az ezred augusztus hó 9-én és 10-én négy 100 tengelyes szállítmányban elindult, merre hová, senki sem tudta, csak az utazás alatt válott nyilvánvalóvá. […] A csapatok a Pécs-Eszék-Vinkovci, Pécs-Barcs-Nasice és Pécs-Eszék-Nasice vonalakon futottak B[osanski] Brod felé, hol a keskenyvágányú vasútra átrakódva, szállítmányonként kettészakadva, nyolc szállítmányban gördültek tova.”

A célállomás Szarajevó volt, az Alinpasi mosti pályaudvar. Az ezredalbum ad tájékoztatást arról is, ami szerint az I. zászlóalj, s benne a 2. század, aminek Nagyapám a századparancsnoka volt, augusztus 10-én korahajnalban az aznap elsőként induló szerelvényen vonult el a szerb hadszíntérre.

* * *

A fiatal honvédtiszt

Beksits Olivér 1879. január 4-én született. Szülei, Beksits Gyula (1842-1893) református vallású ügyvéd és Pellet Irma (1851-1918) házasságából a család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot a Somogy megyei igali járáshoz tartozó Kazsok községben.

Tanulmányairól a honvédségnél minden tisztről kiállításra kerülő „Minősitvényi táblázat” ad felvilágosítást: „A m. kir. honvédségbe való belépése előtti személyes viszonyai, nevelése és tanulmányai: ügyvéd fia, 8 gymnasialis osztályt Kaposvárott »jó« eredménnyel végzett. 1898/1901.-ben a Ludovika Akadémiát »igenjó« eredménnyel végezte.” A táblázat egy másik része tájékoztat, hogy az akadémián a vizsgákat eredményesen teljesítő növendék hadnagy rendfokozatban: „1901. augusztus 18.-án […] a m. kir. honvédségi Ludovika Akadémiában alapítványos helyen kiképzett - hatévi tényleges szolgálat kötelezettséggel a m. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezredben felavattatott.”

Tanulmányai idejéből egy érdekes mozzanat megemlítésre került vitéz nemes Szinay Béla tábornok szerkesztésében 1930-ban kiadott „A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia története.” című könyvben:

„1901. május 8. Zászlószentelés és bál a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián.

[…] Amidőn Őfelsége továbbhaladt, József főherceg a növendékekhez fordulva a következő szavakkal figyelmeztette őket: Sohase felejtsék el, hogy magukat a király ifjúkorukban megszólítani kegyeskedett. S míg mindezek történtek, a zene halkított hangon szólott, tisztes távolságban tömörülve állottak a párok, de nem táncolt senki sem. Ezt észrevette Őfelsége s két másik növendéket szólított meg:
– Hogy hívják magát?
– Rajháti László, Felség.
– Hát önt?
– Beksits Olivér - felelte a növendék.
– Hát miért nem táncolnak önök, s miért vannak oldalfegyverrel idebent? A fegyvert le kell tenni, és táncolni kell szaporán - szólt Őfelsége - a hölgyeket nem kell várakoztatni s beszédét kezének buzdító intésével kísérte, mire megtört a jég s pár perc múlva keringő párok lejtettek a teremben, miközben Őfelsége még többeket kitüntetett megszólításával. […].”

A könyv függelékében az alábbi olvasható:

„A M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémia akadémikusai 1900/901. tanév. Kinevezettek 1900. szeptember 1.-től számítandó ranggal a m. kir. honvédség tényleges állományában. A gyalogságnál hadnaggyá: […]
4. Kocsy Elemér
19. Beksics Olivér
22. Welser Kornél […]”

(megjegyzés: A név előtt álló szám a gyalogságnál az ezred számát jelzi, ahová a végzős növendék beosztása történt.)

Az ezredben töltött első idők ugyancsak mozgalmas és érdekes évek voltak a fiatal tiszt számára, amiben helyet kapott tanulmányi és helyismereti kirándulás a birodalomban, illetve azon kívül is, de különböző menet- és fegyvergyakorlatok a Dunántúlon szintén rendszeres programjai voltak a katonaéletnek, amiből érdemes néhányat megemlíteni:
1901. Tiszttársaival harcászati utazás Fiume, Pola, Triest, Tarvis, Klagenfurt, Loeben, Bécsújhely és Bécs útvonalon.
1903. Ezredösszpontosítás Keszthely, Tapolca, Sümeg térségében, menet és fegyvergyakorlat Sásd, Kercseliget, Mosdós, Gölle, Magyaratád, Szakcs, Tamási, Pinczehely és Felső-Iregh menetvonalon.
1905. Szabadmenetek és gyakorlatok Balaton Szt. György, Keszthely, Tapolca, Nyírád, Nagyvázsony, Veszprém, Várpalota, Seregélyes, Kajászó Szt. Péter, Sóskút, Kelenföld vonalon.
És végül tanulmányút: Bregenz, Constanz, Schaffhausen, Zürich, Luzern, Genf, Rhonegletscher, Göschenen, Schweitz. Feldkirch útvonalon 1907-ben.

Az évente feljegyzésre került jellemzésekben, felettesei mindig elismerően nyilatkoznak a fiatal tiszt jelleméről, szolgálati tevékenységéről, előmeneteléről: „Közepes termetű, erős testalkatú, egészséges, minden fáradalmak elviselésére békében és háborúban alkalmas. Szilárd jellem, komoly kedélyű, nyugodt véralkatú, jó szellemi tehetséggel és felfogással; szakaszt úgy zárt rendben, mint harcszerűen jól oktat, vezényel és vezet; jó lövő, járőrszolgálatban járatos, jól lovagol. Szorgalmas, buzgó jó eredménnyel. Szolgálatban elöljárók irányában engedelmes és kötelességszerűen nyílt, egyenrangúak irányában előzékeny. Alárendeltek irányában határozott és következetes, jóakaró, fegyelmezett és szolgálati rendet fenntartani tud. Alárendeltjeiről gondoskodik, ragaszkodásukat bírja. Szolgálatban pontos, igen lelkiismeretes, és teljesen megbízható. Szolgálaton kívül jó bajtárs, feljebbvalókkal szemben tiszteletteljes, alattasokkal szemben tapintatos, jó társaságban forog. Beszél magyarul folyékonyan és szabatosan, németül szükségképpen.”

 Beksits Olivér főhadnagy, édesanyja, testvérei, katona sógora és unokafivérei

1905. november 1-jén főhadnagy rendfokozatba léptetik elő, zászlóaljsegédtiszt és fegyvertiszt beosztást kap, 1907. januárjától az ezredparancsnok mellett ezredsegédtisztként működik. Parancsnokai korán felismerik az ambiciózus tiszt kiváló képességeit, és 1913 őszén már századosként az ezredtől a m. kir. pécsi Honvéd hadapródiskola állományába irányítják tanári minőségben.

Főhadnagy volt Nagypapa vagy talán már százados, amikor országos lövészverseny került megrendezésre a honvédezredek számára, ahol összemérhették lövészetbeli tudásukat a fiatal, jó képességű tisztek. A pécsi ezredből többekkel együtt Nagypapát is delegálták a versenyre, aminek érdekes színfoltja volt, hogy maga Ferenc József által felajánlott, az uralkodó monogramjával díszített fedeles arany zsebóra volt a versenyben első helyet megszerző lövész jutalma.

1913-ban, családi állapotában is változás történik. Több évi udvarlást eljegyezés követett, majd július 5-én „házasságot kötött Hergert Ilona, Mária, Anna pécsi lakosnő úrhölggyel”, ahogy az a honvédségnél vezetett Anyakönyvi lapjában írva van.

 Beksits százados és felesége nagyapai és nagyanyai dédanyámmal

Az élete delén lévő 34 éves honvédtiszt immár bizakodva tekinthet a jövőbe. Egzisztenciája a katonai pályán biztosított, fiatal huszonhárom éves feleségével akár már családalapításra is gondolhat. A boldog házasélet azonban nem sokáig tart, mert a sors máshogy rendelkezik, 1914. június 28-án Szarajevóban a trónörökös és felesége merénylet áldozata lesz. Sötét fellegek tornyosulnak ekkor Európa egén, és küszöbön áll a két katonai szövetség között a fegyveres összecsapás. A részleges mozgósítás napján Nagyapámat ismét az ezredhez rendelik, és a 2. század parancsnoklását kapja feladatul, mely század a zászlóalj kötelékében augusztus 10-én a korahajnali órákban a pécsi állomáson vasútra száll, és a szerb hadszíntérre elvonul.

Itt válik érthetővé Nagyanyám (Ilonka) által írt, a bevezetőben mutatott fotón lévő fohásza. Férjével Ők ketten akkor már tudták, amit a világ még nem tudhatott. A búcsúzáskor már tudták, hogy a fiatalasszony hamarosan anyai örömök elé néz, a majdan 1915. január végén megszületendő Ilona nevű leánygyermekükkel már várandós, harmadik hónapban áldott állapotban van.

* * *

A háborúban

A háborús időkről kevés adat maradt fent, ami mentén rekonstruálni lehetne Nagypapa útját a harcmezőkön. Töredékek itt-ott előkerültek ugyan, de azok nem adnak pontos képet harctéri működéséről. Csupán néhány kitüntetésre felterjesztő javaslat maradt fent, s az azokból kiolvasott információk engednek következtetni előfordulási helyére. A hiányosság oka talán a Szerbiában kapott korai sérülése lehetett, amit nem harci esemény, hanem egy szerencsétlen baleset során szenvedett el. Az emlékkönyv megörökítette az eseményt és így ír a történtekről:

„1914. szeptember 8-25. Második Drina-menti csata.

[…] Szeptember 14-én. A zászlóalj a Suljin hani hadihíd biztosítását eszközölte. […] Délelött 10 órakor az 1. századot (3 szakasz) lövegfedezetül a Cukovo 418. magaslatra küldték. Délután 4 óra 10 perckor a 4. századot (Schmidt főhadnagy) a Suljin hani hadi híd biztosítására rendelték. A fennmaradó fél zászlóalj a dandár parancsa folytán délután 7 órakor elindult, hogy a Kam 636-os magaslat és a Drina közti területet megszállva, az ellenség előnyomulását ott megakadályozza. Az országúton az északi és déli irányban vonuló málhásállatok, járművek, sebesültek és osztagok oly torlódást okoztak, hogy a menetelés csak a legnagyobb fennakadással volt a teljes sötétségben folytatható. Ez alakalommal történt, hogy Beksics százados (1. század) lovával együtt az úttestről a töltésen a Drina felé lezuhant.” (Megjegyzés: nincs adat arra vonatkozólag, hogy időközben miként került Beksits százados a második század parancsnoka az első század élére.)

Leányától, Édesanyám elbeszéléséből tudom, hogy több katona is szemtanúja volt az eseménynek. Három úszni tudó saját századbeli katonája puskáját eldobva utána ugrott a gyors sodrású folyóba és kimentették az akkor már eszméletlen állapotban sodródó századost. Nagypapát ezt követően hosszú gyógykezelésre Pécsre szállították. Itt a történet megszakad, illetve annyi tartozik még a legendához, hogy gyógykezelése során, a harctéren szerzett tífuszbetegségére is fény derült és felgyógyulása után - habár többször kérvényezte - orvosi ellenjavaslatra parancsnokai nem engedték vissza a harcoló alakulathoz. Időközben, 1915. január közepén a pécsi ezred - immár Nagypapa nélkül - a Száva-menti vasútállomásokon berakódott és a Kárpátokba, az orosz hadszíntérre elvonult.

 Feleségétől ajándékba kapott könyv belső borítója

A fellelt fentebb említett kitüntetésre felterjesztő javaslatokból olvasható ki, hogy Beksits Olivér a 19. honvéd gyalogezredbeli századosa előbb az ezred tartalék zászlóaljába volt beosztva, majd 1915. május 22-től a II/15. népfelkelő hadtáp zászlóalj parancsnoka lett. Ezen alakulat legénysége idősebb évjáratból került ki és zömében (mai szóhasználattal élve) logisztikai feladatok ellátása volt működési köre. Érdekes módon az írógéppel írt javaslatok bevezető sorai magyarul, míg a méltatás és indoklás már német nyelven íródott.

 Kitüntetési javaslat 1915. VIII. 28.

 Kitüntetési javaslat 1916. XI. 23.

Figyelemreméltó körülmény, hogy az 1915 augusztusában kelt az „ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül” kezdetű javaslatot a M. kir. 3. népfelkelő. hadtáp zászlóalj, míg a másik hasonló szövegezésű 1916. novemberi javaslatot a K.u.K. Quartiermeisterabt 14. alakulat parancsnoka indítványozta. Az Anyakönyvi lap tanúsága szerint mindkét javaslat célba ért, mert első esetben 1916. február 1. bejegyzéssel „a hadidíszítményes 3. oszt. katonai érdemkereszt adományoztatott”, a másodikban 1917. február 17. dátummal „a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adatott”. A háború utolsó évében, 1918. január 18-án „a Károly csapat kereszt odaítéltetett” bejegyzés olvasható még a nevezett Anyakönyvi lapban.

* * *

A háború után

Őrnagy rendfokozatba előléptetése 1918. november 1-jén történt, mely csak napokkal előzte meg a háborút lezáró padovai fegyverszünet aláírását. November 3-án „az ünnepélyes esküt letette a népkormány megbízottjának”. Pontosan nem tudni mikortól, de ekkor már ismét a pécsi Honvéd hadapródiskola tanári testületében találjuk.

 Pécs, Honvéd hadapród iskola
(forrás: internet, keptar.oszk.hu)

Ennek alátámasztásául álljon itt a „Rendvédelem-történeti Füzetek XVI. évf. (2009) 19. számban Dr. Ernyes Mihály: Szerb impérium Baranyában 1918–1921” címmel megjelent írásának idevonatkozó részlete:

„Pécs törvényhatósági jogú városba szintén 1918. november 14-én vonultak be a szerb katonák. Már november 11-én érkezett egy távirat, mely szerint a város és a tőle délre eső terület a fegyverszüneti szerződés értelmében, 8 nap alatt katonailag kiürítendő. Két nap múlva, este az üszögi vasúti szolgálattevő arról kapott hírt, hogy 14-én reggel megszálló csapatok érkeznek Pécsre és Baranyába.[…] Üszögre egy előzetes fogadóbizottság utazott. A pécsi helyőrség képviseletében BEKSITS Olivér őrnagy hadapród iskolai tanár, SOMMERFELD Oszkár százados, mint tolmács […] FISCHER József őrnagy csendőrparancsnok […]. Az állomáson néhány mondatot váltottak, melynek lényege magyar résztől a tiltakozás, szerb részről pedig ígéret, hogy azt felső helyen jelentik…”. (megjegyzés: a fogadóbizottságnak tagja volt még két MÁV tisztviselő és egy újságíró. Az üszögi vasútállomás akkoriban a várostól délre, néhány kilométerre még kívül esett a városon, ma már ipartelepek veszik körül, és Pécs közigazgatási területéhez tartozik.)

Baranya szerb megszállása idején, a pécsi alakulatok - benne Beksits őrnagy is (családjával együtt) - Kaposváron tartózkodott. Ekkor a Somogy-Baranya vármegyei parancsnokság állományába volt vezényelve és a Somogy-megyei csendőr tartalékos ezred I. zászlóaljhoz osztották be. Kaposvári tartózkodását fényesen igazolja, hogy 1920. márciusban Kaposváron született Édesanyám, akit Mária Eszter névre kereszteltek. A Tanácsköztársaságot körbelengő zavaros időkben nem vállalt szerepet, gondolatilag nem azonosult és távol tartotta magát az akkori eseményektől így működése során nem esett folt tiszti zubbonyán.

Ennek elismeréseként „a forradalom alatt tanúsított magatartása igazoltatott” bejegyzés került személyi lapjába és 1920. október 19.-én alezredessé léptették elő.

 Pécs - Baranya szerb megszállása 1918–1921 (részlet)
(forrás: internet, térképek adatbank transindex)

1921. augusztus közepén véget ért a megszállás és az előzetes tárgyalásoknak megfelelően megkezdődött a szerb csapatok kivonása Baranyából és környékéről. A hatalmi vákuumot kihasználva ekkor, augusztus 14-én kiáltották ki a kérészéletű „Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaságot”, aminek végét egy hét múlva a Nemzeti Hadsereg alakulatainak megjelenése jelentette a Mecsekben és a város közeli erdővel fedett Árpád-tetőn a korábbi demarkációs vonalon. Ekkor a „köztársaság” vezetői (és még sokan) tartva a kilátásba helyezett szigorú számonkéréstől Szerbia irányába elinaltak.

Itt egy újabb legenda lengi be az akkori időket. A történet úgy szól, hogy Nagyapám a bevonulás előtt néhány nappal korábban érkezett a városba, és mint közismert és köztiszteletben álló pécsi polgár és világháborús veterán honvédtiszt, lélekre ható beszédet mondott a szervezkedő és a várost a Nemzeti Hadsereggel szemben „megvédeni” készülő munkásalakulatok körében. Hajnalba nyúló szenvedélyes beszédében próbálta eltéríteni a „forrófejű” fegyvereseket a kilátástalan ellenállástól, az oktalan vérontástól. Tettét siker koronázta, mert a rákövetkező másnapon a katonai alakulatok - élén bádoki Soós Károly altábornagy vezetésével - a városba bevonultak és katonai ellenőrzés alá került a megyeszékhely. Említésre érdemes atrocitás sem a katonaság, sem civilek részéről nem történt, a lakosság örömmel fogadta a felszabadító seregeket. Október végén már itt, Pécsett születet nagybátyám, aki elsőszülött fiúgyermekként édesapja után az Olivér nevet kapta a keresztségben.

1921. augusztus Pécs-Baranya visszavétele I.
(Forrás: Filmhíradók online)

1922. február 27-i dátummal „a déli végeken felszabadított területek alkalmával tett kiváló tevékenységéért a Kormányzó Úr Őfőméltósága által megdicsértetett ” bejegyzés került az Anyakönyvi lapba. Április közepén új feladat szólította el Pécsről. Áthelyezték és kinevezték az Esztergom-Kenyérmező tábori 4. kerékpáros zászlóalj parancsnokának. Ottani működéséről keveset tudok, de két személyes vonatkozású esemény megörökítésre került: egyrészt református vallásról római katolikus vallásra tért át, másrészt, Esztergomban született Gyula nevű fia 1923-ban és ott is keresztelték. Az eseményről az Esztergom nevű korabeli hetilap harmadik oldalon ad rövid tájékoztatást a népmozgalmi statisztikában: „Esztergom város területén 1923. április 21-től 28-ig bejelentett születések:[…] Beksits Gyula r[ómai] k[atolikus] alezredes fia. […]”.

1924 elején ismét Pécsre vezénylik a m. kir. 8. honvéd gyalogezred állományába, tanácsnok beosztásba, majd szeptember 1-jén már ezredes rendfokozatban találjuk és főtanácsnoki állásba nevezi ki a Kormányzó. Előmenetele a katonai pályán a trianoni határok közé szorított ország újjászervezett Nemzeti Hadseregében töretlennek mondható. Magánélete is példás, nagy figyelmet fordít szeretteire és aktív családi életet él, aminek gyümölcseként november végén immár ötödik gyermeke érkezik a családba. A sorrendben harmadik fiúgyermeket Antal névre keresztelték. Szíve fölött a medalionok sorában is változás áll be, ugyanis „a Kormányzó Úr Őfőméltósága által megengedtetett, hogy az 1922. évi július hó 14. előtt tudtul adatott dicsérő elismerés bronz érdemérmet piros fehér keskeny szegélyű sötétzöld szalagon viselhesse”.

1926. április 1-jén katonai pályájának újabb jelentős állomásához ér. A pécsi m. kir. Zrínyi Miklós reáliskolai nevelőintézet állományába kerül, és az intézet főigazgató tanárává nevezik ki. Érdekes színfolt, hogy rendfokozata és szolgálati beosztása kapcsán jogosulttá vált és „1 (egy) korlátlan tulajdon lóval elláttatott”. Gyermekei emlékezetébe mélyen bevésődött, generációkon átöröklődött mondása az unokákat is miheztartásra kötelezi, ami szerint: „attól hogy lova van, még nem lett huszár”. E súlyos kijelentés magyarázatául álljon itt egy példa a fegyvernemek már akkor is jelenlévő versengéséről, önbecsüléséről, Nagypapa katonai hitvallásáról drága Édesanyánk szabad fordításában: „a huszár csak vágtázik lovával ide-oda, a tüzér meg csak puffogtat messziről. Az igazi katona a gyalogos, mert egyedül csak a baka, aki képes területet foglalni, védeni és megőrizni.”

Valószínű a „rejtés” időszakának tudható be, hogy az évek folyamán az iskola főigazgatói minősége megtartása mellett különböző állományokba vezényelték. A honvéd főparancsnokság így takarta az antant ellenőrző szervei előtt a honvédség és a tiszti állomány tényleges számát, amit az 1930. évi bejegyzés hűen tükröz: „a H[orthy] M[iklós] folyó évi július hó 30.-án kelt […] sz. rendeletével a m. kir. Zrínyi Miklós reáliskola nevelőintézet állományából a m. kir. Zrínyi Miklós Akadémiához való egyidejű tartós vezénylése mellett a m. kir. kaposvári vámőrkerületi parancsnokság állományába áthelyeztetett”. Így lett Nagypapa 1930 augusztusától „vámőr ezredes”, majd később a „IV. testnevelés kerületi felügyelőség ’B’ állományában főfelügyelő főtanácsnok”. És míg el nem felejtem, a már addig is népes családja 1929-ben újabb, Irén nevű leánygyermekkel gyarapodott.

 M. kir. Zrínyi Miklós hadapródiskola második évfolyam növendékei és a tanári kar
(1930)

 Nyaralás Balatonfüreden, Beksits ezredes a Tünde személyhajó fedélzetén
(1930)

 Katonai személyazonosságot igazoló könyve
Kiállítva: 1932. április 1.- én

1932. november 1-jén rendfokozati előmenetele csúcsára ért. Horthy Miklós kormányzó vezértanácsnokká nevezte ki (ami akkoriban vezérőrnagy rendfokozatot takart), s ezzel tábornoki rangba emelte.

 Beksits Olivér vezértanácsnok
(vezérőrnagy)

Hadapródiskolai oktatói pályafutását összegezve képzési tapasztalataiból merítve könyvet ír „Nevelési irányelvek az ifjúsági oktatók részére” címmel, melyet oktatási segédletként ajánl a tisztinövendékek tanárai részére. Munkája a pécsi Haladás Nyomda nyomtatásában, 1935-ben jelenik meg.

A harctéren szerzett tífusz megbetegedés és ennek következményeként a bal lábán fellépett trombózis okozta maradandó egészségromlása egész életében elkísérte. 1935 decemberében - főtörzsorvosi javaslatra - orvosi felülvizsgálatot kér, aminek eredményét nyugállományba helyezésének kéreleméhez csatol. A felülvizsgálat során kiállított bizonyítványban az orvosi szakvélemény a szolgálat alóli felmentését és végleges nyugállományba helyezését javasolja.

 Felülvizsgálati kérelem

Kérelmét a m. kir. honvédelmi miniszter „szolgálatképtelen, nyugállományba helyezhető” bejegyzéssel 1936. januári dátummal jegyzett határozatban elfogadta. Nyugállományba vonulásakor a tisztekről kiállítandó „Felülvizsgálati táblázatban” az alábbiak kerültek rögzítésre: Tényleges állományban, 1901. VIII. 18.-tól 1936. III. 29.-ig mint hadnagy, főhadnagy, százados stb. 34 év 6 hónap 13 nap. Felemelten számítandó a csapatállományban eltöltött idő után minden 7 hónap 8-nak, tanári minőségben eltöltött idő után minden 4 hónap 5-nek, hadjárati évek összesen 6 évnek számítanak. Összesen: 45 év 6 hónap 13 nap. Kiállította: M. kir. pécsi 4. honvéd vegyesdandár parancsnokság. Nagyapám 57 éves korában vonult nyugállományba.

Veretes életutat járt be a katonai pályán, ami méltó és követendő példát állít az utókor elé. Magyar honvédtisztként - számos tiszttársával együtt - a katonai eskühöz mindig hű maradt. Részese volt olyan időknek, ami több generációnak is elegendő lett volna. Életereje ezután sem hagyta el, amit ékesen bizonyít, hogy 1937-ben újabb gyermek érkezett a családba. Sarolta zárta a gyermekek sorát s vele vált teljessé Beksits Olivér népes famíliája.

 Beksits Olivér családja
Antal, Eszter, Gyula, Ilona, Olivér
Irén, Nagymama, Sarolta, Nagypapa

 Kitüntetései

Magyar Érdemrend Középkeresztje (1936) - Magyar Érdemkereszt III. osztálya (1930) - III. osztályú katonai érdemkereszt - Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt Szalagján Bronz Katonai Érdemérem békeszalagon - Kormányzói dicsérő elismerés, magyar Koronás Bronzérem keskeny piros-fehér szegélyezésű sötét smaragdzöld szalagon - Sebesültek Érme (sáv nélküli szalagon, vagyis harctéri betegségért vagy nem harceszköz okozta sérülésért kapta) - Károly Csapatkereszt - Magyar Háborús Emlékérem - 2/A. osztályú Tiszti Szolgálati Jel - Katonai Jubileumi Kereszt

Az első kettőről érdemes tudni, hogy a Magyar Érdemkereszt ötfokozatú kitüntetéscsaládot 1935-ben átnevezték Magyar Érdemrenddé (ugyanúgy öt fokozattal). Gyakorlatilag a kitüntetés és a fokozatok neve változott meg, maga a kitüntetés más szempontból (külalak, adományozó személye, adományozás oka stb.) változatlan maradt. Az elnevezése az adományozás időpontjától függ: ha 1935 előtt adták, akkor Magyar Érdemkereszt, ha 1935 után, akkor Magyar Érdemrend. – (Sőregi Zoltán közlése nyomán.)

 Sok évtized után ismét civil ruhában

 A pécsi Zrínyi M. Hadapródiskola udvarán

* * *

 Beksits Olivér otthonában felravatalozva

1941. június 9-én 62 éves korában az utolsó kenet szentségével megerősítve, szerettei körében hunyt el. Római katolikus szertartás keretében helyezték végső nyughelyére. Koporsójánál tiszttársai, veterán harcostársai tisztelegtek és volt növendékei álltak díszsort. A pécsi köztemetőben az Árpádi kaputól északra családi sírban nyugszik. Édesanyja, felesége, bátyja és két leánygyermeke körében alussza örök álmát.

Véletlen volt-e, vagy talán az isteni gondviselés irányította úgy, hogy Nagypapának élve kell visszatérnie háborúból a Drina-menti hadjáratok poklából, mert számára más nemes küldetést jelölt ki a Teremtő? Erre a választ talán már sohasem fogjuk megtudni. A nagycsalád jó példája néhány gyermekénél követésre talált. Eszter nevű leánya nyolcadik gyermekeként alázattal és mértéktartó büszkeséggel tölt el, hogy e nagyszerű elődök unokáinak egyike lehetek.

Népes családjából 7 gyermek, 18 unoka, 29 dédunoka, és ez ideig 27 ükunoka született, de reményeim szerint az ükunokák száma még gyarapodni fog, majd ahogy eljön annak ideje, a szépunokák is sorban megérkeznek.

* * *

Hálás köszönet testvéreimnek, rokonaimnak a birtokukban lévő írott, fotó és tárgyi anyagok rendelkezésemre bocsátásáért, a betekintés lehetőségéért és az emlékezetükben elrejtett információk, történetek felelevenítésért. Köszönet unokatestvéreimnek: Rudolfnak a dokumentum értékű anyagok másolatának eljuttatásáért, Péternek az arany zsebóra fotóiért, valamint nővéremnek Máriának, a Beksits-Moticska ág írott és fotóarchívuma gondozójának, és páromnak Erzsébetnek, aki áthatott lélekkel buzdított az írás elkészítésére.

Külön köszönetem illeti Sőregi Zoltán urat, a Magyar Királyi Honvédség kerékpáros csapatnemének története elhivatott kutatóját, aki felhívta figyelmemet és elém tárta Nagyapám Esztergom-Kenyérmező tábori működésének bizonyos részleteit, megfejtette és értelmezte kitüntetéseit és segített eligazodni azok rejtelmeiben.

Nagyapám, néhai Beksits Olivér nyugalmazott honvéd gyalogsági tábornok, a hadba vonuló magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred századosa emlékére.

Moticska Tihamér