Dolina hadi szolgálatban

2013.05.23. 06:37 :: RózsafiJános

A Buca Carsica és környéke háborús története

A Doberdói harcok során különös jelentőséget kaptak mindazok a természeti képződmények, amelyek védelmi szerepet tölthettek be. Így volt ez a dolinák esetén is. A San Martinótól északra található Buca Carsica nevű dolinát különböző időszakokban az osztrák-magyar és az olasz fél is használta, megerősítette. A közelében véres harcok folytak.

 

A Doberdó-fennsíkon fekvő San Martino del Carso község Templomdombján álló nagyváradi 4-es honvéd emlékművet felkeresve, a házakat elhagyva, egy murvás ösvényen haladva érkezünk a domb tetejére. Az út mellett álló, magyar felirattal is rendelkező tájékoztató tábla mellé érve balra tekintve már látható is az emlékmű. Ha viszont tovább megyünk az ösvényen, akkor rövidesen kerítés állja utunkat. A kerítés mögött építkezés zajlik, amely átformálja, átalakítja a területet.

A San Martino del Carsóból északra kivezető murvás út, végén a kerítéssel A San Martino del Carsóból északra kivezető murvás út, végén a kerítéssel

Az építési munkák, és az új létesítmény átadása után már örökre a múlté lesz az a természetes mélyedés és környéke, amely az egykori olasz hadi térképeken és rajzokon „Buca Carsica” névvel szerepel. A Nagy Háború után még a legutóbbi évekig látogatható volt az egykor híres-hírhedt dolina és láthatóak voltak az itteni egykori állások. A terület nem nagy kiterjedésű, kényelmes sétával pár perc alatt bejárható volt.

A San Martino del Carso településtől északra található terület Google térképen A San Martino del Carso településtől északra található terület Google térképen

1915 őszétől a karsztba mélyítve itt húzódott az osztrák-magyar és az olasz frontvonal. Ide esett az 1916. március 1-től 13-as és 14-es Bienének nevezett védőszakasz, előtte feküdt aránylag meredek oldalaival a nagy kiterjedésű Buca Carsica dolina.

A 13-14-es Biene vázrajza 1916. június 9-én A 13-14-es Biene vázrajza 1916. június 9-én
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Kutatóként mindig izgalmasak azok a pillanatok, amikor a több hónapos levéltári kutatás után végre ott vagyunk a terepen. Agyunkban az események sokasága zsong, kezünkben a korabeli térképek. Kutatótársaimmal, Pintér Tamással és Stencinger Norberttel számtalanszor bejártuk a Buca Carsicát és környékét, ismerjük a védőszakaszokban lezajlott harcok történetét. Az eseményeket ráhelyeztük a jól azonosítható állásrészekre, és így megelevenedett számunkra a ma már csöndes terület, az egykori gyilkos küzdelmek helyszíne. Az itt zajló harcokban súlyos veszteségei voltak mindkét félnek. Nagyon hosszú lenne a poszt, ha felsorolásra kerülne minden itt zajlott harci esemény, ezért csak néhányat kiragadva emlékezem a terület hadi múltjára.

A Buca Carsica dolina 2009-ben. A dolina peremén húzódott 1915 decemberétől az olasz árok és közvetlen előtte az osztrák–magyar A Buca Carsica dolina 2009-ben. A dolina peremén húzódott 1915 decemberétől az olasz árok és közvetlen előtte az osztrák–magyar

1915. december 2-án veszítette el a szegedi 46-os közös gyalogezred a Buca Carsica dolinát. Az alakulat soraiban küzdve az itteni harcok során halt hősi halált Szeged magasugró olimpikonja, Dr. Gönczy Lajos. Az olaszok elfoglalták a mélyedés San Martinó község felöli oldalát is, ezért a területet védő magyar alakulatok néhány méterrel velük szemben építették ki az új vonalaikat.

A Buca Carsica olasz állásrajzon 1916 júliusában A Buca Carsica olasz állásrajzon 1916 júliusában
(Silvo Stok kutatótársunk jóvoltából)

A következő hetek és hónapok aránylag csendesnek mondott időszaka alatt jelentős változáson ment keresztül a dolina és környéke. Az olasz műszaki alakulatok a kiváló, jól felszerelt kőfúró egységeik segítségével megerősítették a dolinát, szélén új főállást vájtak a sziklába, elkészültek a felvezető árkok.

A Buca Carsica felé vezető felvezető árkok maradványai 2005-ben. A kép jól visszaadja, hogy milyen volt a doberdói táj egykor A Buca Carsica felé vezető felvezető árkok maradványai 2005-ben. A kép jól visszaadja, hogy milyen volt a doberdói táj egykor

Kavernák épültek a dolina oldalába, valamint alagutak, amelyeken keresztül a közeli vízmosásból fedetten megközelíthették a Buca Carsicát. A környéken járva nekünk is vigyázni kellett, mert az alagutak néhány helyen beszakadtak, és a magas fűben figyelni kellett, hová lép a kutató.

A Buca Carsica dolina északi oldalán kaverna kijáratokkal 2009-ben A Buca Carsica dolina északi oldalán kaverna kijáratokkal 2009-ben

Az olasz védelmi vonallal szemben a magyar alakulatok is azonnal megkezdték az új védőállások kiépítését. Itt is kialakult az a helyzet, ami az olasz front állásharcaira oly jellemző volt, hogy a sziklába vésett védelmi vonalak csak néhány méterre húzódtak egymástól. A magyar műszaki alakulatok is kiszélesítették a felvezető árkokat, több kavernát építettek a tartalék számára. Ott, ahol a nagyváradi 4-es honvédek emlékműve áll, téli, kora tavaszi időszakban még ma is jól látható annak a zászlóalj parancsnoki állásnak a sziklába mélyített maradványa, amelyhez a 13-as és a 14-es Biene is tartozott. A dolina felé vezető, vagyis a magyar fő ellenállási vonalba felvezető árok megfelelő időszakban végigjárható, az oldalába épített, napjainkra döntően ma már beomlott kavernák bejáratai még láthatóak, de az építkezés miatt az árok vége le van zárva.

Az 1916 tavaszára jellemző aknaharc, a Buca Carsica környékén is zajlott. 1916. június elején itt robbantottak a budapesti 1-es honvédek egy aknát, közel az olasz védővonalhoz. A rohamozó honvédek az erős puska és géppuskatűzben nem tudták elfoglalni a keletkezett tölcsért, veszteségük jelentős volt.

Az 1-es honvédek által robbantott tölcsér helye részben feltöltve és ágakkal betakarva 2007-ben Az 1-es honvédek által robbantott tölcsér helye részben feltöltve és ágakkal betakarva 2007-ben

1916. június 28-án a 14-es Bienébe betörtek az olaszok. Ezt az állapotot mutatja a fenti olasz vázlat is. A meglepetésként végrehajtott támadás során elfoglalt árokrész azonnali visszavétele nem sikerült. Július 5-én a székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezred ún. „korlátozott gáztámadást” hajtott végre a megszállt árokszakasz ellen, amely nem járt sikerrel.

A 6. isonzói csatában is gyilkos küzdelem dúlt a 14-es Bienében. A székesfehérvári 17-es honvédek III. zászlóalja 1916. augusztus 3-ról 4-re virradóra váltotta itt fel a nagyváradi 4-es honvédeket. Augusztus 6-án sorozatos olasz tömegtámadásokat kellett visszaverniük a védőknek. Délután 5 óra 20 perckor indított olasz támadás során az ellenségnek sikerült betörni a 14-es védőszakaszba. Az események folytatását így örökítette meg a 17/III. zászlóalj naplója: „Az utóbbi alkalommal sikerült nekik a jobbszárnyba bejutni. Dut. 5 óra 30 perckor Toró hadnagy tartalék fél századdal visszafoglalja a Biene 14-ből elfoglalt részt és összeköttetésbe jut Marton főhadnaggyal, kivel jobbszárnyon eltorlaszolják magukat. Délután 6-kor és délután 7-kor ismét támadnak, de visszaverik őket. Délután 9-kor a Biene 14 balszárnyának előretolt állásait az ellenség gyújtóbombákkal lőtte, és a fedezékek meggyulladtak, az állást Kacskovics főhadnagy (11. század) kiürítette mintegy 40 lépésnyi kiterjedésben.” Augusztus 7-én éjjel 01 óra 30 perckor az olaszok megszállták a kiürített és leégett árokrészt, amit 05 órakor Kacskovics főhadnagy vezetésével indított ellentámadással sikerült visszafoglalni. Mindez a Buca Carsica dolinától pár méterre történt, ott, ahol feltételezhetően a jól megerősített fedezékek mögött jelentős olasz tartalék húzódott meg.

A 14-es Biene állásmaradványai 2007-ben. Balra, a bozótoson túl található a dolina A 14-es Biene állásmaradványai 2007-ben. Balra, a bozótoson túl található a dolina

Augusztus 8-án egész nap folyamatos tüzérségi tűz alatt állt a 14-es Biene. Délután 4 óra 10 perckor a balszárnyon egy 28 cm-es lövedék húsz embert tett harcképtelenné. A veszteségek akkorák, hogy pl. Nyilas hadapródjelölt már csak öt emberével védett sikeresen egy 70 lépésnyi vonalat, míg a tartalék beérkezett.

Görz eleste miatt elrendelték a Doberdó-fennsík kiürítését. A 14-es Bienében védekező 17/III. zászlóalj augusztus 9-én éjjel 22 órakor parancsot kapott a visszavonulásra. A századok észrevétlenül elhagyták az állásokat, csak egy-egy szakasz maradt vissza századonként. Ezekről az órákról szűkszavú a napló is: „Augusztus 10. 02 órakor a szakaszok egy járőr hátrahagyásával eltávoznak. 03 órakor a járőrök is eltávoznak, így az árkokat emberveszteség nélkül kiürítettük, s ezzel befejeződött a 6. Isonzó csata.” (A naplót itt annyiban pontosítanunk kell, hogy a csata még tovább tartott, de az már nem a Doberdó-, hanem a Komeni-fennsíkon zajlott.)

Alagútkijárat a dolina közelében 2007-ben Alagútkijárat a dolina közelében 2007-ben

A hátrahagyott állásokban a továbbiakban már nem történtek harci események, viszont a dolinának és a környékének még sokáig hadi szerepe volt akkor is, amikor a harcok már a Komeni-fennsíkon zajlottak. A Doberdó-fennsík akkor már a hátországa volt az olasz első vonalaknak, anyagraktárakkal, segélyhelyekkel stb. Az olasz tüzérség is birtokba vette a Templomdombot, a környező kavernákat.

A dolina 2006-ban A dolina 2006-ban

A háborút követően lassan visszaköltözött a polgári lakosság és birtokba vette a dolinát és környékét is. Nagy volt a szegénység, ezért minden használható anyagot kimentettek, összegyűjtöttek, újrahasznosítottak. Az egykori védőállásokat is betemették, visszadobálták a mellvédek köveit, azonban a sziklákba vájt árkok vonalát nem tudták teljesen eltüntetni, a korabeli állásrajzok segítségével még mindig sokfelé jól követhető azok vonala. A Buca Carsica dolina környékének átépítése után viszont már csak az egykori állásrajzok és általunk készített, a posztban is látható korábbi felvételek emlékeztetnek az egykori harctérre...

Szólj hozzá!

Címkék: san martino del carso

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr905313618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • PintérTamás: A Rohatyn környékén tett terepbejárásunk útibeszámolója a Facebook oldalunkon: www.facebook.com/... (2021.09.19. 19:21) Elesett Rohatynnál
  • Gátai Róbert: Kedves Tamás! Nagyon köszönöm válaszát. Már így is nagyon hálás vagyok eddigi segtségükért! (2021.09.17. 22:39) Összetört emlékezet
  • PintérTamás: Ma újabb beszámolók jelentek meg a könyvbemutatóról. Újkor.hu, 2021. szeptember 17.: ujkor.hu/c... (2021.09.17. 20:43) In nomine Domini!
  • PintérTamás: @Gátai Róbert: Kedves Róbert, sajnos nem tudunk ilyenről. Ha csak az iratok meglennének is nagyon ... (2021.09.17. 10:03) Összetört emlékezet
  • PintérTamás: A kötetet Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában mutattuk be 2021. szeptember 13-án, hétfőn... (2021.09.17. 09:58) In nomine Domini!
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása