„oly sürgős ennek az alagútnak az építése, hogy még éjjel is dolgoznak rajta”

2013.05.20. 07:32 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 12. rész

Az állásukat ért saját aknavető találat hatására hősünk 1916. április 20-án kábultan ébred. Ő könnyebben megúszta a robbanást, aminek halálos áldozata is volt. Ezen a napon említi először egy aknafolyosó fúrásának megkezdését, amelynek a funkcióját egyelőre csak találgatják. Másnap megérkezik végre a felváltásra vonatkozó parancs. A tábor felé haladva román anyanyelvű 43-asok keverednek közéjük, ami komikus jeleneteket szül.

 

Április 20. A szolgálatot reggel 3 órakor veszem át. Még mindig kábult vagyok, de már jobban érzem magam, mint az este. Megnézem hol explodált a mine. Nem valami messze, mintegy tíz méternyire tőlem a II. zug latrinájához vezető futóárok és a főfutóárok találkozásánál. A II. zugtól négy sebesült lett. Közülük kettő légnyomást kapott. Mint mondják még másik két mine is jött azután, mely stellungunkban robbant, s e két utóbbi kb. 50 lépésre a stellung háta mögött! explodált. Heim magán kívül volt dühében, s azt telefonálta a minésekhez, ha abba nem hagyják a lövést, saját kezűleg fogja őket agyon lövöldözni.

Aknavető és kezelő személyzete az olasz fronton Aknavető és kezelő személyzete az olasz fronton
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon című kötetből)

Kb. ½ 4 lehetett, mikor a mine explodálása helyével szemben levő dekung romjait eltakarították. Nagy megrökönyödésre a romok alatt egy halottat találtak, kiben Rosenbergre (a marsban az aspirantok puccerje volt) ismernek rá! S így amit eddig senki sem sejtett, kisül, hogy halottja is van a minének. Szegény Rosenberget itt viszik a jobbszárnyunktól hátra vezető futóárokhoz mellettem el. Karjai lógnak, mellkasa behorpadva, a dekung rászakadt, s az okozta halálát. Társa, ki vele együtt volt megsebesült, s így ezért nem sejtette eddig senki se a halálát. Képes vagyok tiszta szívemből azt kívánni, bár kilőné a digó ezt az ügyetlen aknavetőnket.

Szürkületkor a sarok dekungban észre veszik, hogy az éj folyamán a digók a legelöl álló spanyol lovasunkat valami úton módon stellungjuk elé húzták. Nagy rejtély, hogy tudták ezt észrevétlenül csinálni, nyilván valami horoggal húzhatták oda? Emellett valószínűnek tartom azt is, hogy az őr nem figyelt eléggé a jobbszárnyon.

Reggel 6 órakor szapőrök jönnek szerszámokkal őrmester Molnár kavernájába, kit a kaverna egyik sarkába hurcolkodtatnak. Később egy főhadnagy is jön hozzájuk, kivel Heim lent a kavernában sokáig tárgyal. A szapőrök a kaverna digók felőli részében kb. ½ 1-2 méterrel a futóárok szintje (4 m a föld felszíne alatt) alatt dolgozni kezdenek egy kis alagútszerű folyosón. A kőzet nagyon gyenge, vöröses agyaggal elegy, gyorsan lehet haladni benne robbantás nélkül is. Most itt dolgoztatok embereimmel, kik a kifejtett anyagot homokzsákokban a hátra vezető futóárokba hordják, s peremére kiöntögetik. Nem tudjuk eltalálni, mi akar itt készülni. A kaverna nagyításáról bajosan lehet szó, mert alig 1 ½ méter magas és széles folyosót készítenek csak. Mint a szapőrök és őrmester Molnár tudni vélik egy föld alatti alagútról lesz szó ebből a kavernából a 2. század dolinájába, keresztül kasul az olasz és saját állásaink alatt. Ez mindenesetre nagyszabású munka lesz, csak azt nem értem, miért csinálják oly alacsonyra az alagutat, ha közlekedés céljára fogják használni?

A délelőtt folyamán egy tüzér százados jár itt, vizsgálatot folytat a minenwerfer tegnapi rövid kilövése következtében. Heim és Molnár felháborodva magyarázzák neki az esetet. Az a hír hallatszik, hogy az untersuchung elmarad, főként Péter kapitány ellenzése folytán, ki nem akarja a 3. kompanit kalandokba bele vinni. Ezt már szeretem, nem untersuchungot szeretnénk már mink, hanem ablézt, hisz ma már 10 napja vagyunk a dekungban (division reservével 16) egyfolytában, de még mindig nincs szó ma se az ablézról. Úgy látszik a múltkori 8 nap utáni ablézolást most pótolják ki rajtunk. A mostani stellungbalételre ugyan nem panaszkodhatunk, mert a digó századunknak békét hagyott eddig, csupán a IV. zugtól van ma délután egy sebesült egy suttyogótól, ellenben saját minénk tegnap 1 halottat és 4 sebesültet okozott századunknak.

Este sem hagyják abba a szapőrök a munkát, csupán a menázsi idő alatt nem dolgoznak. Egész éjjel fejtik a követ, s az alagút elég gyorsan épül, a kőzet nagyon gyorsan, minden robbantás nélkül, csákány és brech stange feszegetésére már málik. Nem tudom, miért oly sürgős ennek az alagútnak az építése, hogy még éjjel is dolgoznak rajta.

Épülő kaverna az olasz fronton Épülő kaverna az olasz fronton
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon című kötetből)

Április 21. Túrót és sajtot kapunk, erről jut eszünkbe, hogy Nagypéntek van már, Istenem! Vajon a húsvétot hol fogjuk tölteni, itt fent-e, vagy a lágerban? Borús, szeles idő egész nap, a tengerpart felé nagyon szólnak az ágyúk.

Ma is a dinstführenderi kavernánál segíttetek a szapőröknek az anyagot kihordani. Délbe megtudjuk, hogy abléz lesz, délután nem dolgoznak már sehol sem a századnál, csupán itt a szapőröknek segít a zugunkból egész estig az anyag kihordásban többször váltott négy ember.

3 órától kezdve az én helyembe is másik sarzsik váltogatják egymást a felügyeletben. Délután 3 óra után több mint egy óra hosszáig tartó nagy zápor zuhog dörgés és villámlás közepette. Mikor eláll, akkor se tisztul ki, borús idő van továbbra is.

Későn, 11 órakor érkezik meg az abléz, legnagyobb meglepetésünkre mindnek fehérlik a bakancsa a rárakódott portól, azt mondják, odale alig volt eső, s már a Vallone-völgyben sincs a por elverve. Azalatt a rövid idő alatt, míg szót válthattunk a 61-esekkel nagyon szidják a lágeri pihenőt, mert mint mondják, most az a divat hogy a lent levő csapatokat gelenksübungoztatják, s míg ők lent voltak három nagy regimentsübungot csináltak. Avval bíztatnak bennünket, hogy mivelünk is úgy fognak csinálni. Zugonként haladunk most is lefele az abléz után. Zugunkkal jön most Molnár hadnagy is. Baj nélkül hagyjuk el a falut, s a fassungs stellét.

Az ezután következő úton 43-asok keverednek minduntalan közénk, kik lemaradtak csapataiktól, mivel azok kivétel nélkül vadul futnak hátrafelé. A homályos holdfény mellett nem tudják kivenni, hogy kik vagyunk s ijedten kérdezgetik: „Care Regiment?” „Nustyu!” vágják rá a bakák kórusban, s a 43-asok bosszúsan futnak tovább, tudják már, hogy 46-osok vagyunk. Ez a jelenet mind untalan megismétlődik s a bakák már nagyon mérgesek a 43-asok szokásos kérdezősködésétől, s mérgesen vágja rá valamelyik: „Káre az apád fasza, nem látod, hogy ződ a paroli!” (Ugyan, honnan látná szegény „rumuny” éjnek idején?) A „barátságos” útbaigazítások dacára is némelyik 43-as szentül meg van győződve hogy mi is a „Patruzecse tri” regimenthez tartozunk, s némelyik már azt kezdi kérdezni: „Care Kompani?”, míg valamelyik baka oldalba nem vágja, hogy közénk ne keveredjék.

Igazuk van a 61-eseknek, minél hátrább megyünk, annál kisebb a nyoma az esőnek, a hosszú szárazság folytán még az országúton se állapodott meg a víz. (Hát még a sziklákon?) Óriási bora fúj, mely a port teljesen szembe fújja velünk, s nagyon hátráltatja a menetelésünket. Pedig jó lesz iparkodni. Nem sokkal azelőtt, ahogy a műútra balra rá kell térnünk, éjfél tájban óriási ágyúdörgés kezdődik a tengerparton, az ágyúk szakadatlanul villognak, s tüzéreink a Vallone-völgyből beleavatkoznak a harcba. Úgy látszik, húsvétra készül valami?

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „A pompásan eltöltött húsvét…”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

3 komment

Címkék: kókay lászló san martino del carso szegedi 46–os gyalogezred temesvári 61–es gyalogezred karánsebesi 43–as gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr465307753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2013.05.21. 11:44:57

A "baráti tűz" nagyobb veszteséget okozott, mint az ellenség...

David Bowman 2013.05.30. 14:27:48

Alighanem legtöbbet a tetű okozta.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.02. 00:02:48

@David Bowman: A következő, június 3-ai részben majd részletesen ír Kókay László az ellenük vívott küzdelemről...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása