De mi lett az újságírókkal?

2013.04.03. 06:47 :: KabaEszter

Szerkesztők és folyóiratok a krasznojarszki hadifogolytáborban

A magyar táborlakók életének színesítésére többféle kézzel írt folyóiratot is kiadtak a krasznojarszki hadifogolytáborban. Marxista lapot és irodalmi újságot is találunk ezek között. A lapok működésének a végét 1919 nyarán a cseh légió fellépése jelentette.

 

A Hadtörténelmi Levéltár tanulmánygyűjteménye és a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár visszaemlékezés-gyűjteménye egyaránt őriz Pogonyi Antal egykori hadifogoly tollából származó visszaemlékezéseket. Pogonyi 1915 májusában esett orosz hadifogságba, megjárta Szolikamszk, Tyumeny és Omszk táborait is, közben három évet dolgozott hadifogoly munkásként a Siskova nevű kartongyárban, mire 1919-ben Krasznojarszkba került. Visszaemlékezésének jelentős része a krasznojarszki hadifogolytábor életéről, szűkebb értelemben véve az 1919-es esztendő eseményeiről szól. Az olvasó – még ha erős szubjektivitással átszőve is – de képet kap a tábor mindennapjairól, a foglyok számára elérhető szórakozási lehetőségekről és a kulturális életről is. Ő maga is tagja volt annak az eredeti foglalkozásukat tekintve újságírókat és ügyvédet is tömörítő kényszer szülte szerkesztőségnek, amely kézzel írt folyóirataival színesítette a táborlakók hétköznapjait.

Az egyik újság, mely a Jeniszei nevet viselte (a város folyója, a Jenyiszej után) 40-50 oldalas terjedelmű, félíves nagyságú, „művészi kiállítású” füzet volt, amely 4-5 példányban jelent meg. Illusztrációit Baja Benedek festőművész készítette, írói közé tartozott Ludwig (vagy Ludvig) Kálmán, Forgách (vagy Forgács) Dezső, Dukesz Artúr, Dornbusch Richárd. Témái között szerepeltek a helyi események, színi és irodalmi kritikák, politikai gazdaságtan, és általában foglalkozott „minden olyan kérdéssel, ami a hadifoglyokat érdekelte”. A lapot „marxista állásfoglalása miatt” nem vitték nagyobb nyilvánosság elé, kézről-kézre járt, olvasói szigorúan csak egymás között vitatták meg a cikkek tartalmát.

Ketten a Jeniszei szerkesztői közül: Ludwig Kálmán és Dukesz Artúr Ketten a Jeniszei szerkesztői közül: Ludwig Kálmán és Dukesz Artúr

A másik lap, az Ember szintén kézzel írt újság volt, s főleg szépirodalmi témájú cikkek voltak benne, ezt már a szélesebb olvasóközönségnek szánták. Szerkesztői közé tartozott Zalka Máté, Sugár Béla, Bányai Kornél, Pogonyi Antal, Dornbusch Richárd, Dobay. Az újságot Váradi Antal illusztrációi díszítették, a szerkesztőség rendszerint a helyi török kávéházban ülésezett.

Krasznojarszk, tiszti táborrészlet: bal oldalon a „török kávéház” Krasznojarszk, tiszti táborrészlet: bal oldalon a „török kávéház”
(Fejes István-Fejes Gyula szerk.: Az orosz hadifogság képekben című kötetből)

A lapoknak azonban egy példánya sem maradt fent. 1919 nyarán a kolcsakistáktól való félelmükben az összeset megsemmisítették. „Bolsevik propaganda, a bolsevik párthoz tartozás miatt és mint vörös gárdistákat” 1919. augusztus 1-én főbe lőtték a lapok szerkesztőit is: Forgács Dezsőt, Ludwig Kálmánt, Dukesz Artúrt.

A kivégzésről, és az előző napok eseményeiről Pogonyi így ír: „1919. július 30-án hajnalban a hadifogolytábor melletti barakkokban elszállásolt 30. szibériai lövészezred megtagadta a szolgálatot. Az erőszakkal besorozott parasztfiúk nem akartak harcolni saját testvéreik ellen, elkergették tisztjeiket és hatalmukba kerítették a tábort. Kemény harc fejlődött ki a krasznojarszki helyőrség és a felkelők között, akiknek soraiban magyar hadifoglyok is voltak.” A túlerőben lévő helyőrség győzelme után, Pogonyi emlékei szerint, megkezdődött a leszámolás. „Hosszú gödröket ásattak velük [t.i. a lefegyverzett katonákkal] mindenüket elszedték és egy szál alsóruhában felsorakoztatták őket a gödrök mellett. […] Megdördültek a sortüzek, ropogtak szünet nélkül. Az egyik csoport végignézte a másik kivégzését, amíg mind el nem fogytak, mind bele nem zuhantak holtan egymás fölé az árokba.”

Pogonyi Antal, Bányai Kornél Pogonyi Antal, Bányai Kornél
(Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12311.htm, illetve http://kalaka12oktober.homestead.com/elfledettek.html)

A hadifogolytáborban másnap a 12. csehszlovák lövészezred hadbíróságának ítélete nyomán 12 magyar tisztet és öt legénységit lőttek főbe, köztük a szerkesztőség fent már említett tagjait. Az esetről Blagos, a csehszlovák kormány képviselője a következőképpen számolt be az irkutszki dán konzulnak, akinek védelme alá ekkor a hadifoglyok tartoztak: „A krasznojarszki katonai táborban ez év július 30-án lezajlott fegyveres felkeléssel kapcsolatban […] A házkutatás alkalmával valóban sok gyanús magyar irodalmat találtunk, magyar folyóiratokat, a csehszlovákok ellen irányuló ellenséges agitációs tartalommal […] A házkutatás eredményeinek alapján […] a (felállított) bizottság […] megállapította, hogy a magyar hadifoglyok között titkos szervezett létezett, amely agitációt és propagandát folytatott, valamint bűnös akciókat szervezett az oroszországi csehszlovák hadsereg ellen […].” (Gondoljunk bele a korabeli posta működésébe és abba, hogy egyáltalán elhitték-e a hadifoglyok Csehszlovákia létezését!?)

A Krasznojarszkban kommunista összeesküvés és cseh államellenes magatartás címén halálra ítélt 17 személy névsora
  1. Dr. Péli Géza tartalékos hadnagy, galántai ügyvéd
  2. Székely Lajos tartalékos hadnagy, marosvásárhelyi tanár
  3. Száva István dr. tartalékos hadnagy, csíkszeredai ügyvéd
  4. Katona Gyula tartalékos hadnagy, gyöngyösi tanár
  5. Fekete Emil tartalékos hadnagy, ó-écskai községi jegyző
  6. Gáspár Béla hadapród, budapesti hivatalnok
  7. Dr. Forgács Dezső tartalékos zászlós, bácskai ügyvéd
  8. Dr. Molnár Alajos hadapródjelölt, nagyatádi ügyvéd
  9. Ludwig Kálmán tartalékos zászlós, író, Veszprém
  10. Dukesz Artúr hadapród, joghallgató, Budapest
  11. Szekér Károly tartalékos zászlós, aradi tanító
  12. Stoff Béla hadapródjelölt, alsóalmási gazdász
  13. Zsedér Sándor tizedes, porcsaknai gazdász
  14. Kraszovszky Dezső tizedes, budapesti hivatalnok
  15. Saj Jenő, gyalogos, kökényesdi hivatalnok
  16. Pavel György gyalogos, budapesti szerelő
  17. Pap János gyalogos, lévai ékszerész

(Baja Benedek-Lukanich Imre-Pilch Jenő-Zilahy Lajos szerk.: Hadifogoly magyarok története. II. kötet. 423. oldal.)

Pogonyi Kolcsak katonái elől a városba menekült, ahol nem találtak rá. 1922-ig maradt a Szovjetunióban, ekkor Berlinbe, majd onnan Bécsbe került. 1922-23 telén érkezett haza Magyarországra. A 30-as években gobelinfestőként dolgozott, 1945 után – orosztudásának köszönhetően – rendőr lett, innen ment nyugdíjba az ötvenes évek elején. 1967-ben halt meg.

Pogonyi Antalnak az 1950-60-as években több regénye is megjelent, amelynek hősei a vörösök oldalán harcoló volt magyar hadifoglyok Pogonyi Antalnak az 1950-60-as években több regénye is megjelent, amelynek hősei a vörösök oldalán harcoló volt magyar hadifoglyok

Dornbusch a Szovjetunióban maradt, ahol 1938-ban letartóztatták. 1942 márciusában halt meg koncentrációs táborban. Sugár Béla 1927-ig Krasznojarszkban maradt, további sorsa ismeretlen. Bányai Kornél hazatérve az Est lapok és a Nyugat munkatársaként publikált. Végül a nagyvárosi életformát feladva 1929-ben a Tiszaföldvár melletti Homokra költözött, 1934-ben halt meg. Válogatott verseit a Magvető 1967-ben adta közre Vasénekű testvéreim címmel.

Zalka Máté az orosz polgárháború idején Zalka Máté az orosz polgárháború idején

Zalka Mátéval Pogonyi 1921-ben találkozott utoljára. „Úgy él az emlékezetemben, mint ahogy akkor láttam gyűrött, szürke, kockázott vászonkabátjában, kínai sapka a fején, kicsi bajuszkája volt kerek arcán és mindig valami tűz volt a szavaiban.” Zalka a Szovjetunióban maradt, első kötetét Moszkvában, orosz nyelven publikálták 1924-ben. 1936-ban önkéntesként ment Spanyolországba, ahol Lukács Pál néven nemzetközi ezredeket szervezett. 1937-ben a spanyol polgárháborúban esett el.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr415189884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brájen 2013.04.08. 20:15:14

Pogonyi egyébként a Ketten a sok közül című regényében is megemlékezik a krasznojarszki eseményekről, mivel a cselekmény egyik szála akkor és ott játszódik. Szerepelteti Dukeszt, Ludvigot, Dornbuscht, Zalkát és Forgácsot is.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.08. 23:34:04

Az eseményekről Markovits Rodion is részletesen beszámol a Szibériai garnizonban. A magyarok kivégzéséről írja: "Este hat, és vonul a menet a láger kerítése mellett az előre megásott sírok felé. Dr. Forgács halad az élen és cigarettázik. Pélyi és Dukesz el vannak foglalva. Ludvigot támogatják. Két ellentétes világnézet tartja Ludvigot, talán elbírják támogatni a vesztőhelyig. Krassovszky integet a tábor felé. Tudja, hogy a bezárt ablakok mögül a hadifogolyszemek ezrei tekintenek utánuk. A kanyarodónál eltűnnek. Össztűz..." (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1981. II. kötet, 272. oldal)

Brájen 2013.04.09. 07:28:13

Pogonyi a maga vonalas stílusában hosszasabb és persze heroikusabb leírást ad:

"Még látják a szomorú csoportot. Valóban csehszlovák katonák hajtják az elvtársakat a legénységi tábor árka felé... De lám, velük viszik a Magyar Szövetség vezetőit is, Katonát és Pélyt... Itt találkozik a soviniszta gyűlölet a kommunisták elleni gyilkos szenvedéllyel. Ritka tünemény, hogy az egyik farkas elharapja a másik torkát.

Dukesz Artúr elgondolkozva, csendesen, lehajtott fővel lépked. Még a halál küszöbén is szerény, mint életében volt. A bámészkodó hadifoglyok közt észreveszi az elvtársakat, de csak szemének parányi rebbenése érzékelteti a benne dúló utolsó vihart... Nem szabad gyengének lenni a halálban... Ne lássák ezek a hóhérok, hogy ismer valakit az összesereglett, szürke ruhás foglyok közül, nehogy az is bajba kerüljön... Ludvig Kálmán vértelen, sovány arca idegesen remeg. Látszik rajta, hogy hallatlan önfegyelemmel vonszolja gyenge tagjait... Ott pedig Forgács bandukol, szinte egykedvűen. Mintha most jött volna ki valamelyik legénységi barakkból, ahol a "Kommunista Kiáltvány"-ról beszélt, melyet kívülről tud... És a többiek, Pável, Gáspár... Hogyan kerül közéjük ez a kedves, finom arcú fiatalember, ez a Gáspár? Hiszen egy hónappal azelőtt még nem volt kommunista, csak az utóbbi időben csatlakozott hozzájuk...

A dzsentri tisztek megdöbbenve nézik a menetet. Nem tudják elhinni, hogy az ő nacionalista vezéreiket egy sorban viszik a gyűlölt kommunistákkal... Mi ez? Felfordult a világ? Ha agyonlövik a "zsidó bolsevikokat", ám legyen, megérdemlik, de mit akarnak a keresztény, magyar urakkal ezek a bocskorosok?

Lövések dördülnek el az árok partján... Jó fegyver. Az antant küldte. Jó muníció. Biztosan gyilkol...

Egy kis földet kaparnak rájuk."

KabaEszter · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.29. 09:10:23

Pogonyi a PIL levéltárában is sok-sok visszaemlékezést hagyott hátra. Ahogy teltek az évek, úgy "gazdagodott" az emlék. Külön posztot érdemelne a háborús emlékezet, különösen az egykori internacionalistáké.

Kismy 2013.05.27. 23:20:14

dédnagyapám volt Szibériában hadifogságban, ahonnan feleséggel jött haza. nagyanyám könyvei között láttam én egy számomra amatőrnek tűnő albumot, amely a hadifogság fotóit tartalmazta; annak idején gyerekként sokat nézegettem.
sajnos volt pár költözés azóta, most is csak a posztot olvasva jutott eszembe. ha lesz egy kis időm, akkor megpróbálom előkeresni - hátha újdonság is lenne benne.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.05.27. 23:36:11

@Kismy: A történet is érdekes lenne, személyes fotókkal kiegészítve pedig különösen! Várjuk! :)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása