Szerkesztők és folyóiratok a krasznojarszki hadifogolytáborban
A magyar táborlakók életének színesítésére többféle kézzel írt folyóiratot is kiadtak a krasznojarszki hadifogolytáborban. Marxista lapot és irodalmi újságot is találunk ezek között. A lapok működésének a végét 1919 nyarán a cseh légió fellépése jelentette.
A Hadtörténelmi Levéltár tanulmánygyűjteménye és a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár visszaemlékezés-gyűjteménye egyaránt őriz Pogonyi Antal egykori hadifogoly tollából származó visszaemlékezéseket. Pogonyi 1915 májusában esett orosz hadifogságba, megjárta Szolikamszk, Tyumeny és Omszk táborait is, közben három évet dolgozott hadifogoly munkásként a Siskova nevű kartongyárban, mire 1919-ben Krasznojarszkba került. Visszaemlékezésének jelentős része a krasznojarszki hadifogolytábor életéről, szűkebb értelemben véve az 1919-es esztendő eseményeiről szól. Az olvasó – még ha erős szubjektivitással átszőve is – de képet kap a tábor mindennapjairól, a foglyok számára elérhető szórakozási lehetőségekről és a kulturális életről is. Ő maga is tagja volt annak az eredeti foglalkozásukat tekintve újságírókat és ügyvédet is tömörítő kényszer szülte szerkesztőségnek, amely kézzel írt folyóirataival színesítette a táborlakók hétköznapjait.
Az egyik újság, mely a Jeniszei nevet viselte (a város folyója, a Jenyiszej után) 40-50 oldalas terjedelmű, félíves nagyságú, „művészi kiállítású” füzet volt, amely 4-5 példányban jelent meg. Illusztrációit Baja Benedek festőművész készítette, írói közé tartozott Ludwig (vagy Ludvig) Kálmán, Forgách (vagy Forgács) Dezső, Dukesz Artúr, Dornbusch Richárd. Témái között szerepeltek a helyi események, színi és irodalmi kritikák, politikai gazdaságtan, és általában foglalkozott „minden olyan kérdéssel, ami a hadifoglyokat érdekelte”. A lapot „marxista állásfoglalása miatt” nem vitték nagyobb nyilvánosság elé, kézről-kézre járt, olvasói szigorúan csak egymás között vitatták meg a cikkek tartalmát.
Ketten a Jeniszei szerkesztői közül: Ludwig Kálmán és Dukesz Artúr
A másik lap, az Ember szintén kézzel írt újság volt, s főleg szépirodalmi témájú cikkek voltak benne, ezt már a szélesebb olvasóközönségnek szánták. Szerkesztői közé tartozott Zalka Máté, Sugár Béla, Bányai Kornél, Pogonyi Antal, Dornbusch Richárd, Dobay. Az újságot Váradi Antal illusztrációi díszítették, a szerkesztőség rendszerint a helyi török kávéházban ülésezett.
Krasznojarszk, tiszti táborrészlet: bal oldalon a „török kávéház”
(Fejes István-Fejes Gyula szerk.: Az orosz hadifogság képekben című kötetből)
A lapoknak azonban egy példánya sem maradt fent. 1919 nyarán a kolcsakistáktól való félelmükben az összeset megsemmisítették. „Bolsevik propaganda, a bolsevik párthoz tartozás miatt és mint vörös gárdistákat” 1919. augusztus 1-én főbe lőtték a lapok szerkesztőit is: Forgács Dezsőt, Ludwig Kálmánt, Dukesz Artúrt.
A kivégzésről, és az előző napok eseményeiről Pogonyi így ír: „1919. július 30-án hajnalban a hadifogolytábor melletti barakkokban elszállásolt 30. szibériai lövészezred megtagadta a szolgálatot. Az erőszakkal besorozott parasztfiúk nem akartak harcolni saját testvéreik ellen, elkergették tisztjeiket és hatalmukba kerítették a tábort. Kemény harc fejlődött ki a krasznojarszki helyőrség és a felkelők között, akiknek soraiban magyar hadifoglyok is voltak.” A túlerőben lévő helyőrség győzelme után, Pogonyi emlékei szerint, megkezdődött a leszámolás. „Hosszú gödröket ásattak velük [t.i. a lefegyverzett katonákkal] mindenüket elszedték és egy szál alsóruhában felsorakoztatták őket a gödrök mellett. […] Megdördültek a sortüzek, ropogtak szünet nélkül. Az egyik csoport végignézte a másik kivégzését, amíg mind el nem fogytak, mind bele nem zuhantak holtan egymás fölé az árokba.”
Pogonyi Antal, Bányai Kornél
(Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12311.htm, illetve http://kalaka12oktober.homestead.com/elfledettek.html)
A hadifogolytáborban másnap a 12. csehszlovák lövészezred hadbíróságának ítélete nyomán 12 magyar tisztet és öt legénységit lőttek főbe, köztük a szerkesztőség fent már említett tagjait. Az esetről Blagos, a csehszlovák kormány képviselője a következőképpen számolt be az irkutszki dán konzulnak, akinek védelme alá ekkor a hadifoglyok tartoztak: „A krasznojarszki katonai táborban ez év július 30-án lezajlott fegyveres felkeléssel kapcsolatban […] A házkutatás alkalmával valóban sok gyanús magyar irodalmat találtunk, magyar folyóiratokat, a csehszlovákok ellen irányuló ellenséges agitációs tartalommal […] A házkutatás eredményeinek alapján […] a (felállított) bizottság […] megállapította, hogy a magyar hadifoglyok között titkos szervezett létezett, amely agitációt és propagandát folytatott, valamint bűnös akciókat szervezett az oroszországi csehszlovák hadsereg ellen […].” (Gondoljunk bele a korabeli posta működésébe és abba, hogy egyáltalán elhitték-e a hadifoglyok Csehszlovákia létezését!?)
A Krasznojarszkban kommunista összeesküvés és cseh államellenes magatartás címén halálra ítélt 17 személy névsora
- Dr. Péli Géza tartalékos hadnagy, galántai ügyvéd
- Székely Lajos tartalékos hadnagy, marosvásárhelyi tanár
- Száva István dr. tartalékos hadnagy, csíkszeredai ügyvéd
- Katona Gyula tartalékos hadnagy, gyöngyösi tanár
- Fekete Emil tartalékos hadnagy, ó-écskai községi jegyző
- Gáspár Béla hadapród, budapesti hivatalnok
- Dr. Forgács Dezső tartalékos zászlós, bácskai ügyvéd
- Dr. Molnár Alajos hadapródjelölt, nagyatádi ügyvéd
- Ludwig Kálmán tartalékos zászlós, író, Veszprém
- Dukesz Artúr hadapród, joghallgató, Budapest
- Szekér Károly tartalékos zászlós, aradi tanító
- Stoff Béla hadapródjelölt, alsóalmási gazdász
- Zsedér Sándor tizedes, porcsaknai gazdász
- Kraszovszky Dezső tizedes, budapesti hivatalnok
- Saj Jenő, gyalogos, kökényesdi hivatalnok
- Pavel György gyalogos, budapesti szerelő
- Pap János gyalogos, lévai ékszerész
(Baja Benedek-Lukanich Imre-Pilch Jenő-Zilahy Lajos szerk.: Hadifogoly magyarok története. II. kötet. 423. oldal.)
Pogonyi Kolcsak katonái elől a városba menekült, ahol nem találtak rá. 1922-ig maradt a Szovjetunióban, ekkor Berlinbe, majd onnan Bécsbe került. 1922-23 telén érkezett haza Magyarországra. A 30-as években gobelinfestőként dolgozott, 1945 után – orosztudásának köszönhetően – rendőr lett, innen ment nyugdíjba az ötvenes évek elején. 1967-ben halt meg.
Pogonyi Antalnak az 1950-60-as években több regénye is megjelent, amelynek hősei a vörösök oldalán harcoló volt magyar hadifoglyok
Dornbusch a Szovjetunióban maradt, ahol 1938-ban letartóztatták. 1942 márciusában halt meg koncentrációs táborban. Sugár Béla 1927-ig Krasznojarszkban maradt, további sorsa ismeretlen. Bányai Kornél hazatérve az Est lapok és a Nyugat munkatársaként publikált. Végül a nagyvárosi életformát feladva 1929-ben a Tiszaföldvár melletti Homokra költözött, 1934-ben halt meg. Válogatott verseit a Magvető 1967-ben adta közre Vasénekű testvéreim címmel.
Zalka Máté az orosz polgárháború idején
Zalka Mátéval Pogonyi 1921-ben találkozott utoljára. „Úgy él az emlékezetemben, mint ahogy akkor láttam gyűrött, szürke, kockázott vászonkabátjában, kínai sapka a fején, kicsi bajuszkája volt kerek arcán és mindig valami tűz volt a szavaiban.” Zalka a Szovjetunióban maradt, első kötetét Moszkvában, orosz nyelven publikálták 1924-ben. 1936-ban önkéntesként ment Spanyolországba, ahol Lukács Pál néven nemzetközi ezredeket szervezett. 1937-ben a spanyol polgárháborúban esett el.
