„Éljen a háború!”

2013.03.11. 06:54 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója - 2. rész

1916. március 31-én a szegedi 46-osokat leváltják a San Martinónál lévő állásokban. Hősünk százada után indul, miután átadta saját védelmi szakaszát. A doberdói éjszakában különös szekérutazásnak lehetünk tanúi, ami nem nélkülözi a sajátos fronthumort… Másnap a segeti táborban zajló élettel ismerkedhetünk.

 

A másik 3 sarzsi a kijelölt helyen már ott van. Csakhamar megérkezik Vály is, s neki vágunk alig fél órával a század után ½ 11-kor a lefelé vezető útnak. Baj nélkül megyünk át a falun a Pionir fassungs stellét elhagyjuk, s vagy 200 lépésre ettől (a láger felé számítva) az út nyugati oldalán, a kőfal mellett egy kocsira bukkanunk. Vály megkérdi a kocsist: „Kire vár kend, apám?” „A hadnagy úr Vargára” - felel a kocsis. Varga hadnagy tudniillik az I. M.G. Abt. kommandánsa, s mint ilyen megengedheti magának azt a luxust, hogy a stellungba kocsist rendel fel magának az abléz alkalmával. „No, erre a kocsira én is felülök” – szólt Vály, s a másik 3 sarzsinak azt mondva: „No, maguk meg csak menjenek tovább le, úgyis tudom, hogy letalálnak.” Útnak indította őket, engem marasztalt, mondván, hogy majd csak elférek valahol a saroglyában.

Kocsi és tisztek, korabeli fotólap Kocsi és tisztek, korabeli fotólap

Majd egy negyed órát kellett várnunk a nem valami kellemes hangú golyófütyülés közben, míg megérkezik Varga hadnagy egy őrmesterrel és egy ordonánccal. Nagy örömmel üdvözlik egymást Vályval, azután fölülünk a kocsira melyen 3 deszkaülés is van. Az ordonánc elöl a kocsis mellé, én és az őrmester a középső ülésre, míg Vály és Varga velünk szembe a hátsó ülésre. Megindulunk. Nem is kell a lovakat bíztatni, érzik, hogy veszélyes helyen járnak, Isten igazába trappolnak, a rossz úton. A lőcsös kocsi meg majd kirázza belőlünk a lelket. Nemsokára elérjük a műutat, a Divisions reserve kavernákat, a Hilfs platzot, majd Devetakit, hol az ablézt kapott ezred emberei ülnek kisebb nagyobb csoportokban pipázgatva, pihennek, várják a tovább indulást. Amint mellettük elhaladunk Vály, ki mindig valami viccen töri a fejét, hirtelen elkiáltja magát a bakák ugrasztása céljából, tudván hogy miért haragszanak azok legjobban még most is a háború második esztendejében: „Éljen a háború!” – kiáltja Vály. A vicc kitűnő, majd megpukkadunk a nevetéstől, hatása is van a bakákra, mert mérgesen morognak, egy pedig, természetesen a sötétben nem látva kik ülnek kocsinkon, a pipa mellől nyersen megszólal: „Kuss!” Ez a kiáltás módfelett megtetszik Válynak, s arra ösztönzi, hogy még nagyobbat kiáltson: „Éljen a háború!” Erre aztán már hangosabban tör ki a méltatlankodás a bakák közt. „Hallgass, baszd meg az anyád!” – kiáltja valamelyik. Vály majd megpukkad a nevetéstől s harmadszor is torokszakadtból ordítja: „Éljen a háború!” „Ki ez a regruta?” – kiáltja lent az út mellől egy baka. Vály majd leesik a kocsiról a nevetéstől, de mi is majd megpukkadunk. De a bakák nem értik ebben a tekintetben a tréfát, s mikor Vály negyedszer is élteti a háborút egy kővel dobtak kocsink után, mely Varga hadnagyot alaposan hátba vágta. „Zoli, né, ögyön a fene, ezök agyon vernek itt bennünket!” - szól Varga Válynak, de Vályval nem lehet bírni, gyors egymásutánban élteti a háborút, s a bakák úgy hajigálnak bennünket, hogy be kell a kocsiba hasalnunk.

A naplóban említett Varga Mátyás hadnagy, a géppuskás osztag parancsnoka A naplóban említett Varga Mátyás hadnagy, a géppuskás osztag parancsnoka
(Hirn László A negyvenhatosok fegyverben 1914-1918 című kötetéből)

Lassankint elhagyjuk a századokat. Századunkat már a szerpentin út aljában érjük utol. Nem szállunk le a kocsiról, szép csendben elosonunk mellettük, meg se ismernek bennünket. „Majd bolond leszek gyalogolni, ha kocsin is mehetek, igaz-e, testvér?” - szól Vargához Vály. Lokvicán, Segetin keresztül s a kávéház mellett elhaladva már éjfélkor megérkezünk a konyhánkhoz, a kocsi tovább viszi Vargáékat, mi ellenben leszállunk. A barakkban még csak a szakácsok vannak a menázsival, várják a századot. Lepakolom a risztungom, s a dinerekkel együtt megmenázsizom, s mikor ¼ 2 után a század fáradtan megérkezik én már levetkőzve fekszem a szokott priccsemen, s dicsekszem vele hogy én a század után indultam le, s mégis előbb idelent voltam mint ők.

A kávéház épülete a segeti táborban A kávéház épülete a segeti táborban
(Forrás: Kókay László hagyatéka)

Április 1. Reggel ½ 8-kor kelek. Reggeliért megyek a konyhára. Azután le se fekszem. Tiszta (mosott) ingeket kapunk a szennyesek helyett. A tisztákban talán még több a tetű és sörke, mint amit levetünk. Mindnyájan tisztálkodunk, kefélkedünk és fegyvert tisztítunk. Délután elkérezkedem Heimtől a trénhez Edét – ki néhány nappal ezelőtt érkezett vissza a kórházból s levelet küldött fel a szakácstól, Csuri bácsitól a stellungba – meglátogatni. Nehezen találom meg a II. M.G. Abt. táborhelyét, melynél ő a manipuláns. Az M.G. Abt-ok konyhái és lovai (az istállók miatt) állandóak, s még akkor is a trén lágerben vannak, mikor az ezred lent van pihenőn. Kocsin szokták felvinni a menázsit a legénységnek a Segeti lágerbe, s csak a linke manipulánsok tartózkodnak pihenő alkalmával a legénység táborhelyén a rechteknek szintén állandó lakhelyük van. Ede már zugsführer, meglehetősen le van fogyva. Végtelen örömmel üdvözöljük egymást. Jó paprikást csináltat nokedlivel részemre, én pedig eszem, hogy szinte izzadok bele. Utána pompás feketét iszom. Jó kis barakkja van Edének, rajta kívül egy fegyvermester, egy jópofa sváb, Forgó Geri bácsi, egy intelligens csongrádi fiú laknak a barakkban. Ott tartózkodik továbbá majd egész nap a kis Nagy őrmester, egy jóképű tréfás fiú és Zóna bácsi, egy román őrmester, egyébként Feuer staffel u. off.. Nem tud jól magyarul, s rendkívül jókat lehet rajta nevetni, ahogy kiejti a szavakat, de azért nem zsenírozza magát, mindig magyarul beszél. Itt van továbbá Wolff bácsi, egy idősebb ember, borbély, nagyon kedélyes öreg sváb. Mindjárt meg is borotvált, még pedig ingyen. Ezeket ismertem meg Ede útján. Mind intelligens, értelmes emberek, szinte élvezet volt velük elbeszélgetni. Egész este 6 óráig maradok, s Ede egy fél homokzsákra való ennivalóval lát el. Kapok sok (mű) sajtot, 3 konzervát, kávét, cukrot, zwibakot. 6 órakor visszaindulok, elhaladok a kávéház mellett is, s a bakáktól nyüzsgő országúton. ½ 7 tájban megérkezem a századhoz. Újság nincs semmi, faszolásomat mind meghagytam, maguk a bakák osztották szét, s összes fasszungjaim nekik adtam, én hoztam eleget Edétől, mely úgyis a legénységtől lett ellopva.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „múltkori helyemet foglalom le a kavernában”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

5 komment

Címkék: kókay lászló san martino del carso szegedi 46–os gyalogezred temesvári 61–es gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr265126914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2013.03.11. 21:45:54

Érdekes, hogy ebben a szövegben láthatóan több az idegen szó, mint Gergely "bácsiéban". Vajon mi lehet ennek az oka?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.03.11. 21:56:40

@fofilozofus: A dolog nagyon egyszerű, Kókay László alakulata, a szegedi 46-osok német vezényleti nyelvű közös ezred voltak, míg Gergely bátyánké, a nagyváradi 4-esek magyar vezényleti nyelvű honvéd ezred. Egyébként a két alakulat ott harcolt közvetlenül egymás mellett San Martinóban. A négyesek mai emlékgúlája helyéről vágták ki a szegediek a doberdói fát, amit a napokban visznek vissza három hónapra San Martinóba egy kiállításra. :)

hechtgrau 2013.03.12. 19:49:43

Nagyon jó így, hogy közlitek a "megfejtést" is a szövegben! Most esett le, hogy a rejtélyes manikulás akkor tulajdonképpen manipuláns: "...aztat az időt tizenhat manikulás cseh őrmester, ha egy hétig összedugva tartja is mind azt a pisze orrát, akkor se tudja kiszámolni..." (Tömörkény István: A szenvedélyről)
mek.oszk.hu/05300/05342/html/02.htm#129

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.03.12. 20:20:44

@hechtgrau: Igyekszünk, de sajnos mindent mi sem tudunk. Mi lehet pl. a különbség a linke és rechte manipulánsok között? Aki tudja, írja meg! :) Köszönjük előre is!

MTi 2013.03.13. 10:11:57

@hechtgrau: @PintérTamás: Nekem tetszik ez a sok német katonai szakkifejezés :)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • Kövendy Katalin: Nagyon érdekes, nagyon szép, nagyon megható történet. A képek (is) szívet melengetőek! (2020.08.06. 10:24) Momčilo Gavrić, a szerb gyermekkatona
  • BartókBéla: Mindig azt szoktam mondani a diákoknak, hogy a történelem iránti érdeklődés a család és a szülők ő... (2020.08.05. 13:18) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Hungryhorse: Kiváló blog! Sok erőt, kitartást és jó egészséget kívánok a folytatásához! (2020.08.03. 10:09) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Fosca: Nekem a blog adta az inspirációt arra, hogy a elkezdjem nagyapám hadiútját és olasz hadifogságát k... (2020.08.01. 21:25) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • janos900: Nagy Háború blog jelentősége számomra Évtizedek óta játszom hadtörténelmi korszakokat és eseménye... (2020.07.31. 06:29) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról