Egy utásztiszt feladatai a Kárpátokban

2012.10.11. 07:28 :: RózsafiJános

Az első világháborúról elsőre sokaknak a lövészárkok kígyózó végtelenje jut eszébe. A háború jelképének is tekinthető állásrendszerek kiépítésében fontos szerep hárult a műszaki katonákra. Más-más lehetőséget kínált azonban építésre a galíciai síkság, a volhíniai mocsárvilág, a karszti kőtenger vagy a Kárpátok erdős hegyoldala. Most az utóbbi helyszínre kísérjük el olvasóinkat Damó Elemér utászszázados segítségével.

 

Kutatótársaimmal a terepkutatásaink előtti felkészülési időszakban sok-sok órát töltünk levéltári kutatással. Arra törekszünk, hogy az adott kutatási területen lezajlott harci események mellett lehetőség szerint megismerjük a korabeli műszaki védelmi rendszert is. A térképek és vázlatok alapján igyekszünk olyan helyismeretre szert tenni, amit aztán a terepen is jól hasznosíthatunk.

A Nagy Háborúban az egyes alakulatok parancsnokai megkövetelték a csapataiktól, hogy napi jelentéseikben az egyes védelmi szakaszok parancsnokai részletes tájékoztatást adjanak arról is, hogy milyen műszaki munkákat végeztek a számukra kijelölt területen. Ezek a vázlatok és jegyzetek a kutatók számára rendkívül fontos információkat adnak. Az eltelt közel 100 év alatt a természet és az ember jelentősen átalakította ugyan a korabeli állapotokat, mégis könnyebb a kutató helyzete kezében a korabeli térképvázlattal. Ott, ahol a védelmi berendezéseket a sziklába vájták még könnyebb a helyzet. Az egykori mellvédek a háború után ugyan beomlottak, vagy a környező települések lakói bedobálták köveit az árkokba, de a nyomvonaluk még ma is jól követhető. A földbevájt védőárkok és állásrendszerek viszont betöltődtek, szinte már a talajjal egy szintbe kerültek. A gyakorlott szem számára azonban a korabeli vázlatok segítségével nyomvonalaik még ma is azonosíthatók. Ezt tapasztaltuk mi is, amikor a Felvidéken, a Duklai-hágó alatt az Ondava és az Olika folyó völgye közötti Korumkó hegyen kutattuk a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred egykori állásait. A magaslatra tavaly és idén is sikerült eljutnunk.

A Korumkó gerince napjainkban. Stencinger Norbert, Pintér Tamás és a szerző A Korumkó gerince napjainkban. Stencinger Norbert, Pintér Tamás és a szerző

Az 1915. március 13-án a Korumkó gerincére kerülő székesfehérvári 17. honvéd gyalogezrednek az volt a feladata, hogy egy fő védelmi állás felvételével és kiépítésével megállítsa az előnyomuló orosz csapatokat. A kezdeti összecsapások után mindkét fél igyekezett beásni magát, s a helyzetét megszilárdítani. A hófedte gerincen Damó Elemér utászszázados és osztaga kapta azt a feladatot, hogy az ezred számára összefüggő állásokat építsen ki. Az állások még látható hálózatának egy részét jártuk be ez év júniusában Marian Kušnír, a szlovákiai homonnai központú hadtörténeti egyesület, a Klub Vojenskej Histórie Beskydy kutatója és tolmácsunk, Havasi Imre ezredes úr segítségével.

Útban a gerinc felé, szemben Havasi Imre és Marian Kušnír Útban a gerinc felé, szemben Havasi Imre és Marian Kušnír

Ugorjunk vissza az időben 1915 márciusára. A saját csapatok védelme érdekében olyan összefüggő vonalat kellett kiépíteni, amely alkalmas volt védelmi célokra, illetve a legénység elhelyezésére is. Mindezek mellett kiemelten figyelembe kellett venni a biztonság kérdését a sűrű erdei terepen. A következőkben Damó Elemér százados kéziratban levő naplójából idézünk (köszönet érte ifj. Damó Elemér ezredes úrnak), amelynek segítségével mi is átérezhetjük annak a csapattisztnek a felelősségét, akinek meg kellett oldani ezt a feladatot.

„A legénységi fedezékek félszer tetőit zárt fedezékké alakítottuk át, az elejét rőzsével fontuk be s azt besároztuk. Nehéz volt sarat készíteni a megfagyott földből s még nehezebb volt dolgozni a sárral, mert hamar újra megfagyott. Szerencsére tüzelő anyag volt elég, így lassabban is, de ment a munka. Napközben megindult a havazás. Estig tenyérnyi új hó esett.

Az erdőben a fedezékeket másként építettük, mint nyílt terepen. Itt nem volt lényeges, hogy egészen besüllyesztett-e. A fedezék nagy, jó magasan kiáll a föld színéből. A mély fedezék nem felelt itt meg több célból. Így esetleges hóolvadáskor vízbe állottak volna embereink, a kilövés úgyis rossz az erdőben, tehát jobb, ha a mellvéd magasabb. Az építés könnyebb, ha kevesebb a földmunka. Így olyan mélyre ástunk, hogy annyi földet nyerjünk, amennyi a mellvédhez kell. 50-60 cm mélyen ástunk le, így annyi földet nyertünk, hogy a mellvéd bőven kitelt. Tekintettel, hogy tüzérségi tűzre csak korlátoltan számíthattunk, harántgátak építése elmaradt, e helyett nagy súlyt helyeztünk az oldalazásra. A fedezék maga a következő volt:

Damó Elemér rajza az állásépítésről Damó Elemér rajza az állásépítésről

A vonal vezetés: önálló támpontok védhető vonalakkal összekötve. Ezáltal kereszttűz volt kifejthető és oldalazó tűz.

 

Erdőben, ahol tüzérségi tűztől kevésbé kellett tartani, továbbá az állás előtt az akadályvonal oly kedvező helyzetet teremtett, nem kellett komolyabb veszélytől tartani, itt sokszoros túlerőt fel tudtunk tartóztatni.

Egy gyengéje volt a helyzetnek: az ellenség rohamtávolságig észrevétlenül meg tudott minket közelíteni. Tehát ennek ellensúlyozására is kellett gondolni. Ez pedig jóformán egy eszközzel volt ellensúlyozható: az éberséggel. A felderítő, figyelő és biztosító szolgálatnak fokozottan kellett működni. Sűrű járőr meneteink főként nappal észrevették az ellenség esetleges támadó szándékát. Az éjjeli felderítést beszüntettük teljesen, eredményt nem hozott, csak veszteségeink voltak. Éjjelre a tábori őrsök figyelő és biztosító vonala akadályozta meg a meglepőtámadást s jelezte az ellenség támadó szándékát. Ezen kívül a tűzvonalban minden raj vagy csoport egy figyelőt állított fel, kit viszont az ügyeleti közegek ellenőriztek. Az ezredtörzs ezen kívül még saját biztosítására őrszemet állított fel. Jobb félni, mint megijedni, mondja a közmondás. Ezt tartottuk mi is be. Ezzel olyan nagy lett a biztonság érzése, hogy az ezredparancsnoktól az utolsó honvédig mindenki éjjel nyugodtan aludt, nappal végezte munkáját.

Az én [embereimet], illetőleg a törzs emberét csak nagy ritkán ellenőriztem. Ezeket nem kellett ellenőrizni, ezek fölvilágosító oktatásunk következtében annyira átérezték a szolgálat fontosságát, hogy belső meggyőződésből feltétlen lelkiismeretességgel látták el szolgálatukat. Azt értettem meg embereimmel, hogy egy ember éberségétől, lelkiismeretességétől függ 70 utász és még ugyanannyi törzsbeli biztonsága, illetve élete. Ha a maga életével nem is törődik, de bajtársai biztonságára ügyelni szent kötelessége. Ha fáradt, álmos, nem bírja a figyelést lelkiismeretesen végezni, keltse fel a következőt, de lagymatag szolgálatot ne teljesítsen. Megígérték, megtartották embereim.”

Védelmi vonal maradvány napjainkban a Korumkón Védelmi vonal maradvány napjainkban a Korumkón

Megfeszített munka eredményeként néhány nap alatt elkészültek a fedezékek, s még a lovak is fészer alá kerültek. Valószínűleg az ellenség is az állásépítéssel volt elfoglalva, mert egyelőre nem támadott. Március második felében azonban újra kezdődtek az orosz támadások. Ekkorra az állások előterét már Zubovics Fedor kapitány szárazföldi torpedói is védték.

A Korumkón zajlott harcok kutatása jelenleg zajlik, ezek eredményeiről a későbbiekben írunk majd itt a blogon is.

Szólj hozzá!

Címkék: székesfehérvári 17–es honvéd gyalogezred korumkó damó elemér százados

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr354831825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása