1915. március 14-én a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred visszavonulóban volt a Variházától délnyugatra húzódó Korumkó hegy gerincén. A túlerőben levő orosz csapatok több helyen betörtek a védőállásokba, a vonal nem volt tartható, a védőket vissza kellett venni. Az új védővonal kialakításánál Damó Elemér, a székesfehérvári ezred utász századosa azt a feladatot kapta, hogy olyan műszaki akadályokat építtessen az új állások elé, amelyek csökkentik a meglepetésszerű rajtaütéseket. A védvonal kiépítésének részleteit, valamint egy különös fegyver, a Zubovics Fedor kapitány által kifejlesztett szárazföldi torpedó használatát az utász tiszt kéziratából ismerhetjük meg.

 Lisznyai Damó Elemér

Az ellenség felé 2 méter széles kettős gerendafal vastagságú döngölt föld mellvéd (sánc) épült. Folyt a műszaki akadály építése: 3 soros drótsövény került a tartó cövekekre.

 Az erődített állás a Korumkón – Damó Elemér saját kezű rajza a visszaemlékezés kéziratában

Az új védelmi vonal megerősítésére a hadosztálytól is segítséget kapott. Az erről szóló beszámolóról ez áll az utásztiszt visszaemlékezésében: „1915. március 16. A hadosztályparancsnokság délután 3 órára Zubovics Fedor százados érkezését helyezte kilátásba, aki be fogja mutatni a Zubovics féle szárazföldi torpedót. Kíváncsi voltam rá, mert már sokat hallottam emlegetni, de még nem láttam soha. 4 óra felé érkezett ki Zubovics Fedor egy nagyobb csoporttal. A zászlóaljparancsnokok, századparancsnokok odagyülekeztek köréje. Az egyik küldönc egy csomagból kész aknákat vett elő. Ezek dinamittal töltött dobozok voltak. A dobozba beépítve egy rugós, ütésre gyújtó szerkezet, melyben egy gyújtó szeg egy töltény gyutacsára vágott. Ez meggyújtotta a 2 gr-os robbanó gyutacsot, az pedig a robbanószert.

 A gyújtószerkezet rajza

A készülék az által jött működésbe, hogy egy botló huzal a rugóval megfeszített gyújtószegből kihúzta a biztosító sasszeget. A megfigyelt aknánál a figyelő meghúzta huzallal a biztosító sasszeget, miáltal a rugó előre csapja a gyúszeget. Olyan, mint a puska elsütésekor lejátszódó művelet. Csak itt a závárzatszerű rész az aknára van szerelve. Mutatott még egy készüléket, mely olyan volt, mint egy vágott ½ kg-os ekrazit szelence, mely belül üres. Ez ugyanolyan elcsattanó készüléket tartalmazott, mint a kész akna és bármely ekrazit szelencére rá húzható s egy csavar segélyével ráerősíthető volt. Egyébként azonos céllal azonos módon működött, mint a kész akna. Ez volt a szárazföldi torpedó!

Nem tudom, miért hívták torpedónak, talán azért, hogy nehezebb legyen kitalálni, hogy mi. Mi már békében is dolgoztunk egy hasonló készülékkel az érintő akna telepítésénél.”

 Zubovics Fedor kapitány

Damó Elemér ígéretet kapott 25 kész 5 kg-os aknára és 30 db gyújtófejre még aznap estére. Zubovics azt mondta, hogy a hadosztálytól már el is indult a küldemény. Az iránt is érdeklődött, fel tudják-e szerelni az akna övet. Damó százados biztosította, hogy mint régi utász, feltétlenül tisztában van az aknatelepítésekkel. Zubovics ezután tovább ment a szomszédos debreceni 3. honvéd gyalogezredhez.

A megígért aknák estére valóban megérkeztek, kezdődhetett a telepítés, amiről így számolt be: „Az aknatelepítés most reám várt. Utászaimból kiválogattam a régi utászaim közül 4 olyan embert, akik már a múltban is külön a robbanószer kiképzésben járatosabb volt. Hoffmann volt a vezetőjük. A gerinc szélessége kb. 150 lépés volt, balra csatlakozó rész 200 lépés. Azon túl sűrű bozót jött. A legveszélyeztetettebb rész így kb. 300 méter széles volt. Az aknákat első sorban itt szándékoztam telepíteni. Az aknák egymástóli távolsága úgy, hogy egymást fel ne robbantsák, ne zavarják, átlagban 15 méter. Tehát egy sorban 20 aknát helyezhetünk úgy, hogy az aknákból és a gyújtófejekből telepíthető 55 aknával két, illetőleg a sánc körül 3 sorból álló aknaövet tudunk létesíteni. Az aknákat úgy szándékoztam telepíteni, hogy a begyújtó egyén felé és mögé hasson, mifelőlünk megközelíthető legyen. A sorok sakktábla szerűen zárják a területet.”

A botló huzalokat nem cövekekhez, hanem élő fákhoz erősítették. Az aknák helyét is jól leplezték: levelekkel vagy kisebb bokor mögé telepítették, vagy feltűnés nélkül egy kökény bokrot tettek rá. Ahol másként nem ment, gyeptéglával burkolták. „Minden egyes aknát az én magam felügyelete mellett telepítettünk. A munka így lassan ment, de biztos voltam, hogy jó. Az első két-három akna elhelyezése után az egyik emberem már előre mehetett az aknák számára a gödrök kiásása végett, ezzel munkánk meggyorsult. Az aknákat úgy telepítettük, hogy ha 4 sort számítok a legbelső sor 10 lépésre legyen az akadályövtől s ettől az egyes sorok 10-10 lépésre, vagyis a külső sor az akadálytól 40 lépésre került. Az akadály kelepce a fedezéktől 20-25 lépésre volt, ha ehhez számítjuk az aknaövet, úgy most az ellenségtől 60-70 lépés széles akadálymező választott el. Délre sikerült az első aknasort leraknunk, 21 aknát helyeztünk el. Estig leraktuk a második sor aknát. A sánc előtti részen 14 akna elhelyezése holnapra várt. Az aknaöv miatt a gerincen biztosító csapat nem maradt kint, csak nappal küldtek ki 2-3 emberből álló figyelő járőrt. Az aknaöv elég biztosíték volt a meglepetés ellen. Az aknák robbanása feltétlenül felriasztja a legmélyebben alvókat is.”

 Aknaöv rajza a kéziratban

Március 21-én egy szarvas robbant fel az egyik aknánál. A szarvast behozták a konyha számára, az aknát pótolták. Március 26-án hajnali fél 4-kor hatalmas robbanásokra ébredtek, amelyet heves géppuska tűz követett. Márky István alezredes, ezredparancsnok, az ezredet felriasztotta, a tartalékot készültségbe helyezte. A robbanások a balszárny felé tolódtak el, ahol a debreceni 3. honvéd gyalogezred volt állásban. Ezt olvassuk a visszaemlékezésben: „Most egyszerre 3-4 akna robbant. Megremegett a föld, vészesen visszhangzanak a völgyek, a hegyek az erdő. Percekig tart a zúgás, morajlás mintha minden hegy meg akarna indulni.” Reviczky főhadnagy századát támadta meg egy erős orosz alakulat a sáncban. Kb. 50 akna robbanhatott fel. 37 orosz foglyot ejtetek a 17-es honvédek.

 Rohamozó oroszok

A harc elültét követően Damó százados parancsot kapott, hogy nézze meg, mi történt az aknaövben. A következőkben ismét a kéziratából idézek, amelyet a látottak hatása alatt írt: „Kiértünk a rajvonalba, átléptük a mellvédet. Amit láttunk, minden képzeletet felülmúlt, lenyűgöző, undorító, borzalmas, megrázó, állati és Isten tudja még milyen kifejezések illettek rá. A hullák tömege feküdt előttünk az akadály első két átvágott sorától hátrafelé, míg az erdőben láttunk. A borzalmas látványt nem tudom leírni, ha festő lennék talán meg tudnám örökíteni, de akkor is hiányozna a kísérő bűz: a vér, a széttépett belek tartalmának szaga. Csak nagyjából írok le egy részletet. Az akadály huzalára valamilyen zsinórral rá csavarodva egy emberi vese, alatta egy emberi törzs derékban kettészakítva. A láb részei 5 méterrel odébb, mellette egy hulla, hiányzik a feje, csak alsó álkapcsa van meg, mellette 2-3 rendes halott, majd egy orosz a jobb válla, karja, oldalából egy darab hiányzik. Mellette a fán egy orosz, kinek az egész karja hiányzik, egy vastagabb ágon lóg, egy ágas rész szétágazásába szorul, dereka összehajolva lóg lefelé. Minden hulla aludt vértócsában. Amott egy gazdátlan kar, tovább egy fej fekszik. Majd egy hulla, fejének bal fele hiányzik. És száll a vérszag, száll az emberi belső szervek bűze. A hó vörös, a sok sebesült és széttépett ember vére a környéket befecskendezte. Megyünk tovább, és újabb és újabb széttépett és megcsonkított hullák tömege fogad. Élő sebesülteket nem találtunk. Átértünk a 3. honvéd gyalogezred területére, ott is rengeteg a hulla, bár ott kevésbé voltak megcsonkítva. Igaz, hogy nem volt előttük aknazár.”

 Orosz halottak egy tömegtámadás után

Az akadályokat délig kijavították, az igényelt robbanószert este megkapták a 20. honvéd hadosztálytól. A következő nap pótolták az aknákat. Az éjjeli harc során a 17-es honvédeknek nem volt veszteségük, mert az oroszok egyáltalán nem lőttek, hanem csak megrohanással igyekeztek az állásba betörni, amit Zubovics Fedor szárazföldi torpedói akadályoztak meg.