A monfalconei első világháborús szabadtéri múzeum

2012.09.20. 09:09 :: Nagy Háború szerkesztőség

Az olasz-szlovén határon található Karsztvidék (a Doberdó) egyik legérdekesebb első világháborús szabadtéri múzeuma a Monfalcone település határában, az egykori olasz, illetve osztrák–magyar lövészárokrendszer területén kialakított Parco Tematico della Grande Guerra. Az alábbiakban az intézmény információs kiadványai, valamint Marco Mantininek, a múzeum egyik létrehozójának fényképei alapján mutatjuk be a Nagy Háború itteni emlékeit.

 

 

Egy kis történelem

1915. május 24-én az első világháború újabb frontvonallal bővült: Olaszország hadba lépett az Osztrák–Magyar Monarchia ellen. Monfalconét június 9-én érte el a háború, amikor az első olasz csapatok bevonultak a városkába, hogy elfoglalják a magasabban fekvő állásokat, amiket az osztrák–magyar hadsereg jobban védhető pozíciók keresése miatt ürített ki. A település ezáltal a front közvetlen hátországává vált: befogadta a hadsereget, a parancsnokságokat, kórházakat és temetőket, miközben a futó- és lövészárkok rendszere mélyen bevéste magát a környék domborzatába.

 

A kezdeti hadműveletek idején az olasz csapatok a Gardiscata, a La Rocca és a 98-as magaslatokon ásták be magukat, a Tamburo és a 93-as magaslat előterében pedig a 121-es és a 85-ös magaslatok irányában előretolt állásokat létesítettek. A 121-es és a 85-ös birtoklásáért egy álló évig folyt a küzdelem, és eközben az említett magaslatok többször is gazdát cseréltek. A front e szakaszán folyó harcok az ide vezényelt katonáktól óriási áldozatokat követeltek.

 

Gorizia elestével (1916. augusztus 8-9.) a frontvonal is eltolódott kissé: az olasz csapatok birtokba vették a 121-es (Pietrarossa) és a 85-ös magaslatot is (ez utóbbi neve a háború után Enrico Toti-magaslatra változott). A közeli 77-es (Sablici) magaslat állásai azonban továbbra is az osztrák–magyar csapatok kezén maradtak, ezt csupán 1917 májusában, a tizedik isonzói csatában sikerült az olaszoknak elfoglalniuk.

Az 1917 októberének végén Bovec és Tolmein térségében kibontakozó osztrák-magyar–német előretörés arra kényszerítette az olasz hadsereget, hogy feladja a Karsztvidéket. A Monfalcone környéki hadműveletek 1917. október 27-ével szűntek meg.

 A galéria megtekintéséhez kattintson a képre              

 

A SZABADTÉRI MÚZEUM LÁTNIVALÓI

1. tematikus terület: a 121-es magaslat

A Monfalcone körülötti hegyek közül a városka és környéke fölé tornyosuló, s onnan a szlovén Karsztvidék és a tenger felé elnyúló 121-es pont a legmagasabb. A háború idején a 85-ös magaslattal együtt osztrák–magyar harcállás volt; 1915-1916 során ezek képezték az olasz csapatok előtt álló legnehezebb akadályt. A géppuskafészkekkel és barlangokkal megerősített bonyolult lövészárokrendszert később az olaszok építették ki több szakaszban, a meglévő osztrák–magyar vonalakból kiindulva. 1916 augusztusától itt húzódott az osztrák–magyar kézen lévő 77-es magaslattal (Sablici) és a Pietrarossa-tó vonalaival szemben elhelyezkedő olasz frontvonal. A terület legérdekesebb látványosságai a katonák által ránk hagyott falfeliratok.

2. tematikus terület: a 85-ös magaslat hegygerince

A terület legfontosabb látnivalója a mélyen a Karszt szikláiba vájt, betonszerkezetekkel megerősített lövészárok, amelyet az olaszok építettek 1916 augusztusában a korábbi osztrák–magyar árkok felhasználásával. A 85-ös magaslaton (Enrico Toti-hegy) keresztül lehet ide eljutni, amelynek műemléki területén található emlékoszlopok nemcsak a bersaglierékről, hanem az első világháború idején itt harcolt más egységekről és elesett katonákról is megemlékeznek.

3. tematikus terület: a Joffre-lövészárok és a Szűz-barlang

1915 nyarának kezdeti hadműveleteit követően ez a kiépített hálózat a lövészárokrendszer hátsó vonalaként szolgált. Fő funkciója a magasabban fekvő vonalak és a 98-as magaslat elérésének biztosítása, valamint az ellenséges betörések megállítása volt, amennyiben a 104-es (Tamburo) magaslattól a 93-as felé húzódó első vonalakat az osztrák–magyar csapatok elfoglalnák. Az árokrendszert többször is megerősítették, és ma is jó állapotban vannak. A védelmi vonalak két természetes barlanghoz (a Vergine, azaz Szűz-, és a Pipistrelli, vagyis Denevér-barlanghoz) is csatlakoznak, amiket szintén katonai célra használtak. A Szűz-barlang különösen jó példáját mutatja az első világháborúban katonai felhasználás alá vont természetes barlangoknak, ami egyébként az egész Karszton igen jellemző. A barlangon belüli teret egymással lépcsővel összekötött szintekre osztották, és két további kijáratot is vájtak a lövészárokhoz. A monfalconei „Amici del Fante” barlangászcsoport munkájának köszönhetően a Szűz-barlang a turisták előtt is nyitva áll. (Bővebb információ: www.museomonfalcone.it )

A T. Col Cuzzi lövészárok

A lövészárokrendszernek ez a monfalconei A.N.A. Csoport által helyreállított szakasza a 84-es túristaösvény mentén található. A Cuzzi-árok a várost körülvevő, keleti irányban a 104-es (Tamburo) magaslatig húzódó olasz első vonal része volt. A közel 30 méter hosszú, majdnem két méter mély, és nagyjából másfél méter széles lövészárokszakaszt lépcsőn közelíthetjük meg. Az árok vonalán láthatók a lőrések, egy géppuskaállás, egy őrhely és két fedezék. A lövészárok csatlakozik a védelem hátsó vonalához (Joffre-lövészárok) is, amely a 98-as magaslaton keresztülfutva halad egészen a vasútállomásig.

 

Háborús feliratok archívuma

Ez az archívum különleges emlékek, a katonák által a lövészárkok és barlangok falára készített feliratok, vésetek, rajzok és falfirkák gyűjteménye. A feliratok összegyűjtésének és nyilvántartásba vételének ötlete már 1993-ban megszületett, de a jelenlegi teljes és összefüggő archívum a Nagy Háborút kutató Gruppo Ricerche e Studi Grande Guerra csoportnak köszönhető. Az ő munkájuk tette lehetővé, hogy e különleges források alapján többet tudhassunk meg a múlt történéseiről. A tudás egyben történelmi örökségünk tiszteletét is jelenti, amit azonban az ilyen tárgyakkal kereskedők sajnálatos módon figyelmen kívül hagynak. Az archívumban jelenleg mintegy 1300 olasz, osztrák–magyar és szlovén felirat található.

 A galéria megtekintéséhez kattintson a képre      

A szabadtéri múzeum autóval megközelíthető az A4-es Velence-Trieszt autópályáról Monfalcone Est-nél letérve, a via Colombón, majd a via Romanán haladva. Parkolási lehetőség a Tommaseo téren, innen gyalog a via del Carsón, a Parco Tematico della Grande Guerra jelzőtáblákat követve juthatunk el a múzeumig.

 

Bővebb információ

Ufficio di Informazione e Accoglienza Turistica di Monfalcone
Via Ceriani 10 piano terra
34074 Monfalcone (GO)
Tel.: +39 0481 494229
Fax: +39 0481 494352
www.comune.monfalcone.go.it
iat@comune.monfalcone.go.it

Walk of Peace / Sentieri di Pace
Ufficio di Informazione e Accoglienza Turistica di Fogliano di Redipuglia
Via III Armata, 54
I- 34070 Fogliano di Redipuglia (GO)
Tel./Fax: +39 0481 489139
www.prolocofoglianoredipuglia.it
plfogliano@tiscali.it

Nyitva tartás

Folyamatosan látogatható, ajánlott időszakok: tavaszi, őszi és téli hónapok.

A szabadtéri múzeum angol nyelvű tájékoztató brosúrája letölthető innen.

UPDATE!
Az újabb kiadású angol nyelvű tájékoztató brosúrája letölthető innen.

A témával kapcsolatos irodalom

Marco Mantini ajánlása

Lucio Fabi, Roberto Todero, Andar per trincee, Transalpina Editrice Trieste 2005

Marco Mantini, Viaggiare nella storia. Dall’Adriatico al Passo di Monte Croce Carnico. Gaspari ed., 2007

Marco Mantini, Silvo Stok, I tracciati delle trincee sul fronte dell’Isonzo. III. Le alture di Monfalcone Parte prima e parte seconda. Gaspari ed., 2009, 2010

Nicola Persegati, Silvo Stok, La Trincea delle Frasche. Storia ed itinerari alla riscoperta del mito della Sassari. Gaspari ed., 2004

Michele Piteo, Sui campi delle dodici battaglie. Itinerari in Italia e Slovenia. Edizioni della Laguna 2003

Gea Polli, Nino Cortese, I graffiti della Grande Guerra sulle alture di Monfalcone, Gaspari ed., 2007

Antonio e Furio Scrimali, Il Carso della Grande Guerra. Da Monfalcone al Vallone di Gorizia. LINT Trieste

Roberto Todero, Fortezza Hermada 1915-1917. Storia e itinerari della Grande Guerra in Italia e Slovenia. Gaspari ed., 2000

Fabio Todero, Carlo e Giani Stuparich. Itinerari della Grande Guerra sulle tracce di due volontari triestini. LINT Trieste 1997

Visszaemlékezések

Kornel Abel, Carso, Nordpress Brescia 2001

Salsa Carlo, Trincee, Mursia Milano 1982

Stuparich Giani, Guerra del 15, Einaudi Torino 1980

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr784788936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arpio · www.barosssblog.blogspot.com 2012.09.20. 10:13:45

Pár éve egy hétig nyaraltam Monfalconéban, de nem tudtam erről, úgyhogy megnézi se volt alkalmam sajnos. Köszönöm a cikket, legközelebb majd megnézem!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása