Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 26. rész
Tolmein körül fékeveszetten tombol tovább a 3. isonzói csata. Hősök és antihősök küzdelmei és tragédiái sorakoznak elénk a mai részben is. 1915 októberének végén ezredorvosunk nagyváradi 37/IV-es zászlóalja mellett számtalan további alakulat vérzik el az összecsapásokban.
[1915. október] 26-án éjjel újra rettenetes dolgok történtek. A 61. és 98. maradéka, amihez újabban egy század 33-ast is beosztottak, támadásra mentek. A 15. századunk egy része alul, más része pedig felül indult el. Így két tűz közé akarták fogni az olasz által megszállva tartott árkunkat. A sebesültek örömmel újságolják, hogy ma a 37-esek mind elfogják az olaszokat. Azonban mégis baj lett, mert az előre küldött járőr nem vette észre, hogy már áthaladt az olasz vonalon. Az olaszok ugyanis szétnyíltak a járőr előtt s áteresztették a mieinket és kicsi híja, hogy a járőr után az egész csapat is át nem ment. A járőrt persze az olaszok az utolsó emberig elfogták. Az új menetszázad szintén támadt az Achátz vezetése alatt, de ez is megjárta, mert azt hitte, hogy ők vannak feljebb az olaszoknál, pedig az olaszok voltak magasabban s egyszerűen a hátába kerültek a mi menetszázadunknak. Erre a mieink visszahúzódtak. Később éjjel újra megindult a harc. Czant kapitány nagyon vitézül viselkedett, a legelső sorban kúszott a bakákkal, a sebesültek lelkesedve beszéltek róla. Súlyosan megsebesült a legénye és az ordonánca. Hanem a roham mégis sikerült, az olaszok a könyök legkiugróbb pontjait kivéve mindenütt visszaverettek s mi ültünk bele az árokba. De milyen áron! Igen sok emberünk hiányzik. Egyébként nappalra a 37-esek lejöttek a Schlossberg mögé.
A fotón feltételezhetően balról Czant Emil százados, mellette a kutyával Dr. Kemény Gyula és mögöttük Karl Przybill százados, korábbi zászlóaljparancsnok látható. A fotó valószínűleg még a Krn-ön történt tartózkodások időszakában készülhetett
(forrás: prohereditate.com)
Ma, 27-én is úgy 80 halottunkat temettük el. Irtózatos ágyúzás van ma is. Szörnyűséges gyújtó gránátokkal felgyújtják az olaszok Zatolmint, Žabčét, hogy lássák az esetleg jövő tartalékainkat. Borzalmas lövegek hullanak a Schlossbergre, a mögötte levő táborra, Tolmeinre, a hídra, az utakra. Szóval ma éjjel ismét nagy támadás lesz. A Mrzli Vrhön nem sikerült betörnie az olasznak, megvédték csapataink, de nagyon nagy áron. A 30-as zászlóaljnak csak 4-5 tisztje maradt, a 80-asoknak csak sebesültjük 400-on felül volt, a 46. is sokat vesztett. Egyébként a 46-nál, ennél a híres szegedi zászlóaljnál, nagyon szégyenteljes dolog fordult elő. A mi bal szárnyunkat a 46-osok egy százada tartotta, tehát szomszédos volt az olaszokkal. Amikor az olaszok ezen század ellen hirtelen támadást intéztek, fehér ruhákat lobogtatva, kezüket feltartva, megadták magukat. Az ezredes toporzékolt, de a 46-osok is. T. i. délvidéki szerbeket osztottak be más csapatból a 46-hoz s ezek jártak el így szláv módra. A 46. szégyelli a legjobban. Az ő bőrükre megy.
Hideg van. Mindenfelé hó van. A Mrzli Vrh, Vodil Vrh mind hóval van borítva. Az olasz pedig benne ül az állásban. Ma éjjel újra nagy támadást készítünk elő, de úgy látszik, hogy az olaszok is készülnek. Ma négy nap és négy éjjeli menet után megérkezett Tirolból a temesvári 29-es zászlóalj. Föl a Vodilra. Ott áll már a 33, 66, 46. Sőt csapásként ma idejött egy olyan zászlóalj, amelynek a száma gyalázat a Monarchiára, így is ismeri minden baka. Ez a 28-as prágai zászlóalj. Az ezred büntetésből, amiért áruló lett, megszűnt, de ez a zászlóalj még megmaradt. Csehek persze mind. Igen szigorú parancs jött a hadtesttől, hogy a 28. a legtávolabbi tartalék legyen, őt az ütközetbe bevonni szigorúan tilos, csak a legeslegnagyobb veszedelem esetén s akkor is a legnagyobb óvatossággal, mert ezek árulók lesznek. Kimegy ma is a 15. századunk támadni. A támadásban részt fognak venni a maradék, 61, 98. a mi 15. századunk és a menetszázadunk, valamint a 46-osok. Az utóbbi zászlóalj inkább hátulról.
Az olaszok sok tartalékot szállítanak fel, mi is neki készülünk. Este 10 óra után kezdődik a támadás. A 46-osok és a mi 15. századunk gyűri legjobban. Rettenetes küzdelem támad. Csupa hullahegyek képződnek, sok a közeli lövés és a bajonettszúrás, sőt a kardvágás is. De a vége mégis az, hogy a mieink teljesen kinyomták az olaszokat, csak egy kis helyen tudták megtartani magukat. Hanem újra borzalmasak a veszteségek. Elesett, igazi hősi halált halt Czant kapitány.
„A harcos utolsó pihenője” – Czant Emil százados nyughelye a háború idején a tolmeini temetőben – (Jozef Vričan: Po zapadlých stopách českých vojáků. Z Julských Alp k Jadranu című kötetéből)
Már este tudtam, hogy rossz vége lesz, mert az első sebesültek hírül adták, hogy a legelső sorban a bakák közt hasal s biztatja őket. Derék ember volt, délután nálam teázott s arról tárgyaltunk, hogy hogyan s mikor megyünk haza. Ő 29-én elmehetett volna, kezében volt a szabadság, s elesik 28-án. Az elindulás előtt még beszédet tartott a századának s biztatta a Jóska bakákat, akik ma meg fogják mutatni, hogy mi a magyar vitézség. Meg is mutatták, alig maradt valaki belőlük. Czanton kívül elesett Engel hadnagy, Mikus kadett.
Czant Emil síremléke 1936-ban. A sírról az előző képen látható kőtáblás felirat rákerült a sírkeresztre. Balra hátul dr. Kemény Gyula
(A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)
Az új menetszázadot már kevésbé hősiesen mészárszékre vitte Achátz. Fent 1500-2000 lépésre az ellenségtől a sötétben trombitásokkal rohamot fuvat. Hiába figyelmeztetik a nálánál vitézebb s tapasztaltabb tartalékos tisztjei, sőt az őrmestere is, hogy mind meghalnak, ha most fuvat. Nem! A buta emberek makacsságával trombitáltat, a legénység hurrá és megindul lefelé. Persze az olaszok borzalmas fegyvertüzet indítanak a még messze-messze jövő 37-re. Egy sem érkezik le az árokig, ellenben belekanyarodnak az ellenségbe, s akit le nem ölnek, azokat foglyul ejtik. Alig menekül meg valaki. Elfogják Achátzot is. Hála az Istennek, sóhajtják tisztjei, bakái. Mindenre vállalkozott mindenhová belezavarta a legénységet, de ő nem járt arrafelé. Szegény halottakat, sebesülteket vagy 40 napi zsolddal megkárosította, pár ezer korona el is tűnt a kezén. A sebesülteknek is én kölcsönöztem 100 koronát, hogy a vérükkel megérdemelt kis bérüket megkapják.
Előző rész: „Mind-mind 18-19 éves éretlen, tapasztalatlan gyermek…”
Következő rész: „két-három év alatt Laibachig felárkoljuk Ausztriát”
