„Mit gondolhattak az olaszok rólunk?”

2012.07.16. 07:13 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 19. rész

A halott testvérét váltó baka, az elesett olasz alezredes körgallérjából készült nadrág és a temetetlen hullák bűze miatti olasz parlamenter esete. Néhány kiragadott epizód doktorunk 1915 augusztusának végén a selói állásban írt feljegyzéseiből.
 

 

Nézem bakáinkat itt a seloi veszélyes állásban. Kettő hasal egy-egy lyukban. Figyelnek, kézben a fegyverrel. Lehasalok melléjük. Kinézek. „Jaj tessék vigyázni ide lő!” - mondja az egyik. Hiszen nem lát ide, mondom. Dehogynem, már párszor rám lőtt, mondja. Másért jöttem én őhozzájuk. Hátrább pár lépésre egy kis sír van. Itt nyugszik Dócsár István, elesett tegnap fejlövésben. „Maga Dócsár János, ugye, annak a testvére?” - kérdezem. Csillognak erre a baka szemei, hályog módjára vonják be könnyei őszinte szemét s azt mondja: „igenis kérem”. Dócsár Istvánt kihúzták s helyébe hasalt öccse, János. Ha előre néz, a gyűlölt olasz fedezékét látja, ha megfordul, akkor örökre elnémult bátyja sírját. Hát ezek azok a Dócsár Jánosok és Istvánok, akiken mi a dicséreteket learatjuk.

Itt fekszik halva egy olasz alezredes. Igen nagy feje van. Hogy jött ez ilyen közel? Halljuk, sőt látjuk, hogy az olaszoknál a törzstisztek is legelöl járnak. A Mrzli Vrhön két alezredes s egy őrnagy esett el a bakák között. Ez az alezredes, aki pár lépésre itt fekszik előttünk halva, tán sohasem lesz eltemetve. Ahogy a többi sem. Két körgallérja van, meg pénz a zsebében. Egyik baka életét kockáztatva odamászik hozzá s mindenét elhozza. A gallérját én vettem meg, abból csináltattam nadrágot, sokunknak van már ilyen ruhája.

Olasz katonák pihenőben, a balra álló tiszt körgallérban Olasz katonák pihenőben, a balra álló tiszt körgallérban

[1915. augusztus] 25-én reggel korán megyek fel az állásba, mert jönnek elébem, hogy felváltják a zászlóaljat a 4-es császárvadászok, akik egyenesen most jönnek le orosz-lengyel földről ide. Sok köztük az olasz, ezeket kiválasztják s hátraküldik a munkáskülönítményekhez. Egyik, a dróttól 4-5 lépésnyire levő fedezékben lefényképeztetjük magunkat Bartha barátommal. Aztán a zászlóalj lemegy.

Egyszerre nagy dolog történik. Ott előttünk vagy 50 lépésre valaki kiabál át hozzánk olaszul, majd németül, ugyanott a hang helye körül feltűnik egy vöröskeresztes zászló. Ezzel jön valaki. Rögtön mindenfelé avizálják, hogy vigyázni, hátha svindli. Hosszú kiabálásra, magyarázatra megérti az olasz, hogyha valamit akar mondani, jöjjön át. Átkiabáljuk, hogy menjen felfelé 200 lépést s ott egyenesen keresztül hozzánk, mi ott várjuk. Schmued őrnagy, Lalics 53-as, én és Kopeczky átmegyünk a saját drótakadályunkon az olasz felé, szóval a két drótsövény közé. Mindenki a saját felelősségére. Nagy nehezen jön ám az olasz egy vöröskeresztes zászlóval, jövünk vele vissza. Azt kéri, hogy kölcsönösen egyezzünk bele, hogy halottainkat eltemessük, mert már nem lehet kiállani a szagot. Mindenki szívesen beleegyezne, hiszen közös érdek, de a nagyfejűek döntenek benne. Épp jönnek a bokrok közt a Korps generalstabschef, a zseni korps referent. Közben az olasz oldalról újra kiabálnak, most egy tiszt beszél, hogy mi is küldjünk át egy bakát az övék helyett hozzájuk s akkor ő (a tiszt) is át fog jönni. A zseni alezredes (Gjebic) oda kiabál hozzánk, hogy nem szabad ott vásárt csapni, hogy az átjött parlamenternek egyenesen bele kell lőni a hasába s átrúgni oda, ahonnan jött, a tisztet pedig ott elől meg kell pofozni. Így vége lett lassan a tárgyalásnak. Mi minden áron vissza akartuk küldeni az olaszt oda, ahonnan jött, de a nagyfejűek rendeletére a parlamenter, mint fogoly, bekötött szemekkel hátravezettetett. Tehát fogoly lett a parlamenter. De az a barbár eljárás, ahogy ezt nálunk intézik, ahogy gondolják ezt azok a nagyfejűek, akik hátul 40 km-re sohasem szagolnak hullát. Aztán ez közös érdek, hisz hozzá még a saját hulláink. Valamennyi tiszt roppant méltatlankodott ezen afrikai eljáráson, de a nagyfejűek kimondták a szentenciát. Mit gondolhattak az olaszok rólunk?

A támadásnál az olaszok a mi gépfegyverünkkel tüzeltek reánk (a 61-esektől vették el) és sok eltévedt bakánk a saját gépfegyverünk hangja után igazodva ment egyenesen oda, s amikor közel értek hozzá, majd valamennyit lelőtte az olasz. Ez az a sok hulla.

Osztrák-magyar 1907/12 M 8 mm-es Schwarzlose géppuska összeszerelése Osztrák-magyar 1907/12 M 8 mm-es Schwarzlose géppuska összeszerelése

A 14. század egy része nagyon messze lement, ebből az olasz elfogott pár embert, ezek a megfogottak aztán elkezdtek kiabálni, hogy 37-esek ne gyertek erre, mert megfognak. Gyönyörűen szép cselekedet.

Az olasz tisztek nagyon is elegánsak, mert még a háború elején vannak. Egyik olasz tiszt, akit a Sanct Ulrich-Tolmeinnél levő hídnál fogtunk, nem akarta elhinni, hogy tiszt az, aki elé vezették, mert épp úgy van öltözve, mint a baka, hogy olyan piszkos is. Hogy fest majd ő 13 hónap után? Aztán tiszti kíséretet kívánt, nem kapott, mert olasz tisztnek nem jár. Hát emiatt is kell ám szégyenkeznünk, végre is nekik épp úgy parancsolnak, mint nekünk.

A támadás után pár nap múlva sok csapat jött ide s erre minket, mivel a mór megtette kötelességét, a mór mehet, egy jó szó nélkül visszaküldtek a mi hadosztályunkba, mert itt az első hadosztálynál voltunk.

25-én egész nap Kozmaricében vagyunk. Estefelé kapjuk a parancsot, hogy Tolmeinbe kell átmenni, most meg ott van baj. Egy századunk (15.) ott van. Ott esett el Doljénál Bihari tartalékos hadnagyunk.

A Schlossberg a háború idején az olasz oldalról nézve, előtte az Isonzó, balra tőle Dolje falu A Schlossberg a háború idején az olasz oldalról nézve, előtte az Isonzó, balra tőle Dolje falu (Guido Alliney: Mrzli Vrh una montagna in Guerra című kötetéből)

Késő este érünk Baca di Modreián, Santa Lucián keresztül Tolmeinba. Itt a Schlossberg alatt ütünk tanyát. Holnap már belekerülünk itt is. Dolje falu s az Isonzó hídja. Ott van sok olasz.

Előző rész: „Már orvos, markotányos, szakács vagyok”

Következő rész: „Ebben benne van az egész háború”

1 komment

Címkék: isonzó krn dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj Selo

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr904658393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

freiwilliger 2012.07.16. 22:33:22

Micsoda élet! Hullnak mint ősszel a legyek, s a hullák között is gőzerővel megy a biznisz... Vagy épp ezért? Az életvágy, a túlélés reménye mindent legyőz?

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása